4.4 A hitelkockázattal kapcsolatos gyakorlatok felügyeleti értékelése, várható hitelezési veszteségek és a tőkemegfelelés elszámolása

Az illetékes hatóság győződjön meg arról, hogy a hitelintézet alkalmazza és betartja a jelen iránymutatásokban ismertetett megbízható hitelkockázati gyakorlatokat. Az illetékes hatóság többek között értékelje, hogy:

• a. a hitelintézetnél a hitelkockázatok belső felmérési funkciója megalapozott, és kiterjed minden hitelezési kitettségre;
• b. a hitelintézetnél jól dokumentált és megfelelő minőségű folyamatok és rendszerek időben azonosítják, minősítik, figyelemmel kísérik és kezelik az összes hitelezési kitettség hitelkockázatának változásait, és tapasztalt vezetői megítélés során figyelembe veszik az aktuális feltételeket és az előretekintő információkat, ideértve a makrogazdasági tényezőket.
• c. a hitelintézet folyamatai olyan módon tükrözik a hitelintézet kockázati étvágyát, hogy egyben gondoskodnak azoknak a hitelezési kitettségeknek a haladéktalan azonosításáról és megfelelő monitoringjáról, amelyeknek a hitelkockázata a hitelnyújtás vagy a vétel óta a hitelintézet kockázati étvágyához képest túlzottan megemelkedett, továbbá biztosítják, hogy a várható hitelezési veszteség alapján becsült értékvesztések megfelelően tükrözzék ezeknek a kitettségeknek az esetében a hitelkockázat növekedését a növekedés azonosításának időpontjától. amikor a hitelintézet olyan hitelezési kitettséget keletkeztet vagy vásárol, amelynek a hitelkockázata a szerzés időpontjában hitelintézet kockázati étvágyán túllép, és ezért a hitelintézet hitelezési szabályzatai és standardjai alapján kivételnek minősül, az illetékes hatóság értékelje, hogy az alábbiak tekintetében a hitelintézet megfelelő folyamatokat és ellenőrzéseket alakított-e ki, és ezeket betartja-e: az ilyen kitettségek kezdeti azonosítása, felülvizsgálata, jóváhagyása és dokumentálása; a szabályzat szerinti kivételek jelentése a felső vezetésnek, egyedileg jelentős kitettségek esetén pedig a vezető testületnek; az ilyen kitettségek megfelelő monitoringja a kezdeti megjelenítés után. Az illetékes hatóság értékelje továbbá, hogy a hitelintézet folyamatai és ellenőrzései külön azonosítják-e a hitelintézet kockázati étvágyának megfelelő kitettségekhez és a kockázatosabb hitelezési kitettségekhez tartozó várható hitelezési veszteségre becsült értékvesztéseket;
• d. a hitelintézet vezető testülete és felső vezetése rendszeres időközönként (pl. negyedévente, vagy indokolt esetben ennél gyakrabban) megfelelő tájékoztatást kap a hitelezési kitettségek hitelkockázatáról, a hitelkockázat változásairól, és ezzel kapcsolatban a várható hitelezési veszteségre elszámolt értékvesztésről és az értékvesztés becsült értékeinek változásáról;
• e. a hitelkockázat értékelése és mérése során alkalmazott előrejelzések nemcsak ésszerűek és indokolhatók, hanem a hitelintézet által egyéb célokra használt előrejelzésekkel összhangban is állnak, és mindezeket az előrejelzések az illetékes hatóságok rendelkezésére állnak; és
• f. a hitelintézetnél a belső hitelkockázat-értékelési modellek következetességének validálását szolgáló szabályzatok és eljárások megalapozottak.

Ezeknek az értékeléseknek az elkészítése során az illetékes hatóság a hitelintézetet kiegészítő, nem publikus információk átadására kötelezheti rendszeres felügyeleti beszámoló, eseti beszámoló és helyszíni vizsgálat formájában. Az illetékes hatóság ugyanezeket a módszereket veheti igénybe, amikor az alábbi elvek szerint szükséges értékelésekhez szerez be kiegészítő információkat.

4.4.2 2. elv— A várható hitelezési veszteség értékelése

Az illetékes hatóság győződjön meg arról, hogy a hitelintézet által az elszámolt értékvesztés megállapítására használt módszerekkel a várható hitelezési veszteséget megfelelően, az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint lehet mérni.

Amikor az illetékes hatóság a hitelintézet által az értékvesztés becslésére igénybe vett módszereket értékeli, győződjön meg arról, hogy a hitelintézet olyan elveket és gyakorlatot követ, amelyek összhangban állnak az iránymutatásokban a várható hitelezési veszteség mérésére vonatkozóan ismertetett elvekkel, ideértve többek között az alábbiakat:

• a. a hitelintézet által a várható hitelezési veszteség mérésére használt eljárások megalapozottak, naprakészek, és olyan kritériumokat vesznek figyelembe, mint például a hitelkockázatot enyhítő tényezők (és különösen a biztosíték, az enyhítő tényezők figyelembe vétele után fennmaradó kockázat, e kockázat és a hitelfelvevő hitelképessége közötti korreláció valamint a védelem eredményessége szempontjából a potenciális hatás) naprakész értékeléseit, a hitelfelvevővel kapcsolatos konkrét tényezők értékelésére épülő cash-flow becsléseket, az aktuális és a jövőbeli makrogazdasági feltételeket minden egyéb olyan releváns előretekintő információval együtt, amely a hitelintézet hitelezési kitettségének várható behajthatóságára hatással van;
• b. az értékvesztések együttes vagy egyedi megállapításának keretei és módszertana megalapozottak;
• c. a hitelezési kitettségekre képzett összesített értékvesztés az alkalmazandó számviteli követelmények és a hitelintézeti portfólió hitelkockázatnak tekintetében megfelelő;
• d. a behajthatatlanság a megfelelő időszakban értékvesztések vagy leírások formájában elszámolásra kerül; és
• e. a várható hitelezési veszteség megállapítására használt módszertől függetlenül a hitelintézetnél a várható hitelezési veszteség mérésének belső folyamatai figyelembe veszik a hitelintézet által vállalt hitelkockázatot és a hitelintézet hitelezési kitettségeihez tartozó hitelkockázat változását.

Annak megállapítására, hogy a várható hitelezési veszteség mérése megfelelő-e, az illetékes hatóság vizsgálja meg alaposan a 4.3. bekezdésben írt gyakorlati egyszerűsítések alkalmazását.

Az illetékes hatóság a hitelintézet hitelkockázat-értékelési és várható hitelezési veszteség mérési funkciójának vizsgálata során igénybe veheti a belsőellenőrzés és a könyvvizsgálók által elvégzett munkát¹⁹ .

4.4.3 3. elv— A tőkemegfelelés értékelése

Az illetékes hatóság a hitelintézet teljes tőkemegfelelésének értékelése során vegye figyelembe a hitelintézetnél a hitelkockázatra vonatkozóan alkalmazott gyakorlatot.

¹⁹ Az EBH iránymutatása a felelős belső irányításról (GL44) és az EBH iránymutatása az illetékes hatóságok és a jogszabályban előírt könyvvizsgálatot végző könyvvizsgáló közötti kommunikációról (EBA/GL/2016/05)

Amikor az illetékes hatóság a hitelintézet teljes tőkemegfelelésének részeként azt értékeli, hogy a hitelezési kitettségekre képzett értékvesztések szintje megfelelő-e, vizsgálja meg a hitelintézet hitelkockázattal kapcsolatos gyakorlatát, és vegye figyelembe, hogy a hitelintézetnél a várható hitelezési veszteség mérésének ezzel kapcsolatos folyamatai, módszerei és alapfeltételezései jelentős mértékben vesznek igénybe tapasztalaton alapuló hitelbírálati becsléseket.

Értékelésének elvégzése során az illetékes hatóság vizsgálja meg, hogy a hitelintézet:

• a. eredményes rendszereket és ellenőrzéseket tart-e fenn a hitelkockázat szintjének, a hitelkockázat jelentős mértékű növekedésének és az eszközök minőségével kapcsolatos problémáknak időben történő azonosítására, monitoringjára és ellenőrzésére;
• b. a hitelkockázatot és a portfólió behajthatóságát befolyásoló összes jelentős releváns tényezőt elemezte-e; és
• c. elfogadható értékvesztés-becslési folyamatot alakított-e ki, amely legalább a jelen iránymutatásokban lefektetett elveknek, és a releváns számviteli követelményeknek is megfelel.

A tőkemegfelelés értékelése során az illetékes hatóság vegye figyelembe, hogy a hitelintézet számviteli és hitelkockázat-értékelési szabályzata és gyakorlatai hogyan érintik a hitelintézet eszközeinek és nyereségének, és ebből adódóan tőkehelyzetének mérését.

Amikor az illetékes hatóság a hitelintézet hitelkockázattal kapcsolatos gyakorlatában hiányosságot mutat ki, a hatóság vizsgálja meg, hogy e hiányosságok hogyan érintik a beszámolóba beállított értékvesztések szintjét, és amennyiben az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint az elszámolt értékvesztés teljes összege nem megfelelő, az illetékes hatóság ezt tárgyalja meg a hitelintézet felső vezetésével és vezető testületével, és szükség esetén alkalmazzon egyéb felügyeleti intézkedést.

Az illetékes hatóság a 2013/36/EU irányelv VII. cím, 2. fejezet, III. szakasz 104. cikke alapján fontolja meg további szavatolótőke-követelmény előírását, amennyiben a hitelkockázat-értékelésének vagy a várható hitelezési veszteség mérésének hiányosságai jelentősek, vagy megfelelő időben nem kerülnek csökkentésre.