4.2 A stressztesztelés irányítási szempontjai

A vezetői testület jóváhagyja⁴ az intézmény stresszteszt programját, és felügyeli annak végrehajtását és teljesítményét.

⁴ Lásd még az EBH belső irányításról szóló iránymutatásának II. címe 1. szakaszát.

A 2013/36/EU irányelv 91. cikkének (1) bekezdésében foglalt arra vonatozó követelményei⁵ sérelme nélkül, hogy a vezetői te stület tagjainak feladataik ellátásához mindenkor rendelkezniük kell megfelelő ismeretekkel, szakértelemmel és tapasztalattal, az intézmény biztosítja, hogy vezetői testülete képes legyen teljes mértékben megérteni a stresszeseményeknek az intézmény általános kockázati profiljára gyakorolt hatását.

⁵ Lásd még az ESMA és az EBH „A 2013/36/EU irányelv és a 2014/65/EU irányelv szerinti vezető testületi tagok és kulcsfontosságú feladatot ellátó személyek alkalmasságán ak értékelése” című közös iránymutatása II. címének 8. szakaszát.

A vezetői testületnek meg kell értenie a stresszteszt program lényeges szempontjait, hogy képes legyen:

• (a) aktívan részt venni az intézmény stresszteszt bizottságaival, adott esetben, vagy a felső vezetéssel vagy a stressztesztelésbe bevont külső tanácsadókkal folytatott megbeszéléseken;
• (b) megkérdőjelezni a fő modellezési feltevéseket, a szcenárió-kiválasztást és a stressztesztek alapjául szolgáló feltevéseket általában; és
• (c) dönteni a szükséges kockázatkezelési inté zkedésekről, és azokat megvitatni az illetékes hatóságokkal.

A stresszteszt programot az intézmény vonatkozó belső szabályzataival és eljárásrendjével összhangban kell elvégezni. Az intézmény vezetői testülete biztosítja, hogy a program végrehajtásához vi lágos felelősségi köröket és elegendő erőforrást (pl. szakképzett emberi erőforrás és informatikai rendszerek) rendeljenek és osszanak ki.

Az intézmények biztosítják, hogy a stresszteszt program valamennyi eleme, beleértve annak értékelését, megfelelően d okumentálásra és rendszeresen aktualizálásra kerüljön, adott esetben a belső szabályzatokban és eljárásrendekben.

Az intézmények biztosítják, hogy a stresszteszt program kommunikálása az összes üzletágban és vezetői szinten hatékony legyen annak érdekében, hogy növeljék a tudatosságot, javítsák a kockázati kultúrát, és vitát mozdítsanak elő a meglévő és esetleges kockázatokkal, valamint a lehetséges kockázatkezelési intézkedésekkel kapcsolatban.

A stresszteszt programnak az intézmények kockázatkezelési keretének szerves részét kell képeznie (beleértve a tőkemegfelelés belső értékelési folyamatát (ICAAP) és a likviditás megfelelőségének belső értékelési folyamatát (ILAAP)). A stresszteszteknek alá kell támasztaniuk a különféle üzleti döntéseket és folyamatokat, valamint a stratégiai tervezést, beleértve a tőkeszükségletre vonatkozó tervet és likviditás tervezést. A döntéseknek figyelembe kell venniük a stressztesztelés alatti hiányosságokat, korlátokat és gyengeségeket.

A vezetői testületnek az intézmény stra tégiájának meghatározásakor, valamint a tőkeszükségletet, likviditást, helyreállítási és szanálási tervet érintő valamennyi lényeges döntés meghozatalakor figyelembe kell vennie a stresszteszt eredményét, különösen az azonosított korlátok, észlelt gyengesé gek és hiányosságok tekintetében.

A stressztesztek eredményeit (minőségi és mennyiségi) inputként kell felhasználni az intézmény kockázatvállalási hajlandóságát és korlátait meghatározó folyamat során. Ezenkívül tervezési eszközként kell használni azokat a z új és meglévő üzleti stratégiák hatékonyságának és a tőkefelhasználásra gyakorolt hatásának meghatározásához. Ennek lehetővé tételéhez a stresszteszt gyakorlatokból származó lényeges eredményeknek a vélelmezett veszteségekre, tőke - és likviditáskövetelmé nyekre, valamint a rendelkezésre álló tőkére és likviditásra kell irányulniuk.

Ahhoz, hogy egy intézmény kockázatkezelési rendszerének érdemi részét képezzék, a stresszteszteket megfelelő gyakorisággal kell elvégezni. Ezt a gyakoriságot a stresszteszt ható körére és típusára, az intézmény jellegére, méretére, nagyságrendjére és összetettségére (arányosság elve), a portfólió jellemzőire, valamint a makrogazdasági környezet változásaira vagy az intézmény üzleti tevékenységeire figyelemmel kell meghatározni.