5.1 Az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre meghatározott elismerhetőségi követelmények

Az 575/2013/EU rendelet 181. cikke (1) bekezdésének f) pontjával összhangban, a jogbiztonságra vonatkozó, általánosságban véve a rendelet harmadik része II. címe 3 . szakaszának 4. fejezetében meghatározottaknak megfelelő belső követelmények megállapítása céljából, amennyiben az LGD- becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a biztosítéki megállapodás, amelynek alapj án a biztosítékot nyújtják , valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető legyen, megadja a jogot az intézménynek arra, hogy észszerű időn belül érvényesítse vagy átvegye a biztosítékot, többek között a kötelezett, és adott esetben a biz tosíték kezelőjének nemteljesítése, csődje vagy fizetésképtelensége esetén.

Az 575/2013/EU rendelet 181. cikke (1) bekezdésének f) pontjával összhangban, a biztosítékok értékelésére vonatkozó, a rendelet harmadik része II. címe 3. szakaszának 4. fejezetébe n meghatározottaknak általánosságban megfelelő belső követelmények megállapítása céljából – amennyiben az LGD- becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét – az intézményeknek biztosítaniuk kell az összes alábbi feltétel teljesülését:

• (a) a biztosíték újraértékelésére vonatkozó szabályok, a biztosíték értéke monitorozásának módszereit és gyakoriságát is beleértve, az egyes biztosítéktípusok vonatkozásában konzisztensek , és az intézmény belső szabályzataiban meg vannak határozva;
• (b) gyakoribb felülvizsgálatot kell végrehajtani, ha a piaci feltételek jelentős változ ásoknak vannak kitéve.

Az IRB értékelési módszerről szóló szabályozástechnikai standardok 55. cikkének vonatkozásában, továbbá a jogbiztonságra és a biztosítékok értékelésére vonatkozó , a 17 . és 18 . pontban foglalt általános elveknek való megfelelés biztosítása céljából a jogbiztonságra és a biztosítékok értékelésére vonatkozóan az intézmények által az 575/2013/EU rendelet 181. cikke (1 ) paragrafusának f) pontja szerint meghatározott belső követelményeknek teljes mértékben összhangban kell lenniük a rendelet harmadik része 3. szakaszának 4. fejezetében megállapított alábbi követelményekkel:

• (a) Pénzügyi biztosíték esetében az ilyen biztosítékoknak összhangban kell lenniük a rendelet 207. cikke (3) bekezdésével és 207. cikke (4) bekezdésének d) pontjával.
• (b) Ingatlanfedezet, illetve fedezettként kezelt lízingkitettség esetében, ha a lízingelt eszköz ingatlan, ezeknek összhangban kell lenniük a rendelet 208. cikke (2) és (3) bekezdésével.

Ingatlanfedezet értékelése és értékének a rendelet 208. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételek szerinti felülvizsgálata céljából az intézményeknek biztosítaniuk kell a következőket:

• (i) Az ingatlanfedezetet független értékbecslőnek kell értékelnie piaci vagy annál alacsonyabb értéken. Azon tagállamokban, ahol törvényi vagy rendeleti rendelkezésekben szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog -hitelezési érték meghatározására vonatkozóan, az ingatlant a független értékbecslő a jelzálog - hitelezési vagy annál alacsonyabb értéken értékelheti. Az intézményeknek elő kell írniuk, hogy a független értékbecslő nem vehet számításba spekulatív elemeket a jelzálog - hitelezési érték megállapítása során.
• (ii) A független értékbecslő a piaci értéket vagy a jelzálog -hitelezési értéket átlátható és egyértelmű módon dokumentálja.
• (iii) A biztosíték értéke a piaci vagy jelzálog -hitelezési értéken alapuló, a monitoring eredményét tükröző és az ingatlant terhelő elsőbbségi köve teléseket figyelembe vevő csökkentett érték.
• (iv) A független értékbecslőnek rendelkeznie kell a becslés elvégzéséhez szükséges szakképzettséggel, képességgel és tapasztalattal, és függetlennek kell lennie a hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamattól. Amennyi ben az intézmény munkavállalója megfelel az előzőekben felsorolt valamennyi feltételnek, független értékbecslőnek tekinthető.
• (c) Követelések esetében az ilyen biztosítékoknak összhangban kell lenniük a rendelet 209. cikkének (2) bekezdésével. Követelés eseté ben annak értéke a követelés összege.
• (d) Egyéb dologi biztosíték, valamint fedezettként kezelt lízingkitettség esetében, ha a lízingelt eszköz nem ingatlan, ezeknek összhangban kell lenniük a rendelet 210. cikke
• a) és g) pontjával. A biztosítéknak a rendelet 210. cikke g) pontja szerinti értékelése és újraértékelése során az intézményeknek a dologi biztosítékot a piaci értékén kell értékelnie, amely az a becsült ár, amelyen a vagyontárgyat egy eladni szándékozó eladó egy vásárolni szándékozó vevőnek független ügylet során értékesíteni tudná az értékelés időpontjában.
• (e) Egyéb előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetében az ilyen biztosítéknak összhangban kell lennie a rendelet 212. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és 212. cikke (2) bekezdésének f) pontjával.

Az intézményeknek jogi véleményt kell beszerezniük, amely megerősíti, hogy a biztosítéki megállapodás a 17 . pont szempontjából valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető. Ezt a jogi véleményt:

• (a) legalább mindegyik biztosítékimegállapodás - típusra vonatkozóan be kell szerezni; és
• (b) jogásznak kell elkészítenie írásban. Ha a jogász az intézmény munkavállalója, a jogásznak függetlennek kell lennie a vizsgálat tárgyát képező kitettségek kezdeményezéséért és a meglévők megújításáért felelős hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamattól.

A 20 . pont alkalmazásában az intézmények egyetlen, több biztosítéki megállapodásra vonatkozó jogi véleményre is támaszkodhatnak, ha a vélemény ugyanarra az alkalmazandó jogszabályra vonatkozik. Az intézményeknek a biztosítéki megállapodás feltételeitől való olyan lényeges eltérés kapcsán, amely érintheti a konkrét biztosítéki megállapodás érvényességét és érvényesíthetőségét, további jogi véleményt is be kell szerezniük. Legalább a biztosítéki megállapodásokra alkalmazandó jogi keretet és a biztosítéki megállapodás más típusú kitettségekre, másik kitettségi osztályba sorolt kötelezettekre vagy más típusú kötelezettekre – akik magánszemélyek vagy szervezetek is lehetnek – való alkalmazását érintő változások mindenképpen a biztosítéki megállapodást érintő jelentős változásnak minősülnek.

A 20 . pont alkalmazásában az intézmények egyetlen, több joghatóságra vonatkozó jogi véleményre is támaszkodhatnak. Különösen akkor, amikor a nemzetközi szabályozást nemzetközi jogszabály vagy más nemzetközi megállapodás tartalmazza, a jogi vélemény mindazon joghatóságokra – vagy ezek közül többre – kiterjedhet, ahol ezek a rendelkezések elfogadottak. Ebben az esetben a jogi véleménynek legalább a következőket teljesítenie kell:

• (a) át kell tekintenie, hogy a rendelkezések biztosítják - e a biztosíték érvényességét és érvényesíthetőségét minden joghatóságban, amelyben a rendelkezések alkalmazandók;
• (b) egyértelműen meg kell jelölnie minden joghatóságot, amelyben a rendelkezések alkalmazandók;
• (c) egyértelműen meg kell jelölnie minden biztosítékformát, amely a rendelkezések hatálya alá tartozik.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a 20 . pontban foglaltak szerint beszerzik a jogi véleményt vagy véleményeket, amelyek megerősítik, hogy a biztosítéki megállapodás, amelynek keretében az egyéb dologi biztosítékot nyújtják, érvényes és érvényesíthető legalább a következő joghatóságokban:

• (a) az a joghatóság, amelynek jogszabályai irányadók a biztosítéki megállapodásra;
• (b) ha az adott biztosítéktípusra vonatkozóan létezik közhitelű nyilvántartás, az a joghatóság, ahol a biztosítékot nyilvántartásba vették; ha nem létezik ilyen nyilvántartás, akkor az a joghatóság, amelyben a biztosíték tulajdonosát bejegyezték, vagy – ha a biztosíték tulajdonosa természetes személy – amelyben a tulajdonos lakóhelye található;
• (c) ha egy adott biztosíték szempontjából lényeges, azok a joghatóságok, amelyekben az intézmény és a kötelezett be van jegyezve; ha a kötelezett természetes személy, a lakóhelye szerinti joghatóság mindenképpen;
• (d) az a joghatóság, ahol a legvalószínűbb, hogy a biztosítékot értékesíteni fogjá k, ha ez szükségessé válik;
• (e) minden egyéb joghatóság, ha egy adott biztosíték vonatkozásában relevánsnak ítélik.