12.1 Összeférhetetlenségi politika a vezető testület tagjainak és kapcsolt feleiknek nyújtott hitelekkel és a velük kötött egyéb ügyletekkel összefüggésben

A személyzetre vonatkozó összeférhetetlenségi politikájuk (12. szakasz) és a vezető testület tagjai összeférhetetlenségeinek a 117. bekezdésben meghatározott kezelése részeként a vezető testületnek meg kell határoznia az összeférhetetlenségek azonosításának és kezelésének keretét a vezető testület tagjainak és kapcsolt feleiknek nyújtott hitelekkel és a velük kötött egyéb ügyletekkel (pl. faktoring, lízing, ingatlanügyletek stb.) összefüggésben.

A 2013/36/EU irányelv³² nemzeti átültetésének sérelme nélkül az intézmények figyelembe vehetik a kapcsolt felek további kategóriáit, amelyekre részben vagy egészben alkalmazzák a hitelekre és egyéb ügyletekre vonatkozó összeférhetetlenségi keretrendszerüket.

³² Lásd még a hatékony bankfelügyelet 20. alapelvét.

Az összeférhetetlenségre vonatkozó keretnek biztosítania kell, hogy a vezető testület tagjainak és kapcsolt feleiknek nyújtott hitelekre és a velük kötött egyéb ügyletekre vonatkozó döntéseket objektíven, az összeférhetetlenség által kiváltott indokolatlan befolyása nélkül hozzák meg, alapvetően a szokásos piaci feltételek mellett.

A vezető testületnek meg kell határoznia a vezető testület tagjainak és kapcsolt feleiknek nyújtott hitelekre és a velük kötött egyéb ügyletekre alkalmazandó döntéshozatali eljárásokat. Ez a keret különbséget tehet a szokásos üzletmenet során létrejött és a szokásos piaci feltételek mellett megkötött rendes üzleti tranzakciók³³ , valamint a személyzet számára nyújtott kölcsönök és ügyletek között, amelyeket az összes alkalmazott számára elérhető feltételek mellett kötnek meg. Emellett az összeférhetetlenségi keretrendszer és a döntéshozatali folyamat különbséget tehet a lényeges és nem lényeges kölcsönök és egyéb ügyletek, a különböző típusú kölcsönök és egyéb ügyletek, valamint az általuk okozott tényleges vagy potenciális összeférhetetlenség szintje között.

³³ Az üzleti tranzakciók közé tartoznak a hitelek és egyéb ügyletek (pl. lízing, faktoring, első nyilvános tőzsdei bevezetéssel (IPO) kapcsolatos szolgáltatások, fúziók és felvásárlások, ingatlanok eladása és vásárlása).

Az összeférhetetlenségi keretrendszer részeként a vezető testületnek megfelelő küszöbértékeket kell megállapítania (pl. terméktípusonként vagy a feltételektől függően), amelyek felett a vezető testület tagjával vagy kapcsolt felével kötött hitelszerződéshez vagy egyéb ügylethez mindig a vezető testület jóváhagyása szükséges. Mindig a vezető testületnek kell döntenie a vezető testület tagjainak nyújtott olyan lényeges kölcsönökről vagy a velük kötött egyéb lényeges ügyletekről, amelyeket nem a szokásos piaci feltételek mellett, hanem a személyzet minden tagja számára elérhető feltételek alapján kötnek meg.

A vezető testületnek az ilyen jelentős kölcsönből vagy más jelentős ügyletből hasznot húzó tagja vagy a szerződő féllel kapcsolatban álló tagja nem vehet részt a döntéshozatalban.

Amikor a vezető testület valamely tagjának vagy a kapcsolt felének nyújtott hitelről vagy a vele kötött egyéb ügyletről döntenek, az intézményeknek a döntés meghozatala előtt fel kell mérniük azt a kockázatot, amelynek az intézmény az ügylet miatt ki lehet téve.

Amennyiben a hiteleket hitelkeret (pl. folyószámlahitel) formájában nyújtják, az első döntést és annak módosításait dokumentálni kell. Az ilyen elfogadott hitelkereteknek a megállapított limiteken belüli felhasználása nem tekinthető a vezető testület tagja vagy kapcsolt fele számára nyújtott hitelről szóló új határozatnak. Amennyiben a hitelkeret módosítása az intézmény politikájával összhangban lényegesnek tekintendő, új értékelést kell végezni, és új döntést kell hozni.

Az összeférhetetlenségi politikájuknak való megfelelés biztosítása érdekében az intézményeknek gondoskodniuk kell arról, hogy minden idevágó belső ellenőrzési eljárás teljes mértékben alkalmazandó legyen a vezető testület tagjainak és kapcsolt feleiknek nyújtott hitelekre és a velük kötött egyéb ügyletekre, és hogy a felügyeleti feladatot ellátó vezető testület szintjén megfelelő felügyeleti keretrendszer álljon rendelkezésre.