1. cím – Az arányosság elvének alkalmazása

Az arányosság elvének célja az, hogy a vállalatirányítási szabályok és az intézmények egyedi kockázati profilja és üzleti modellje következetesen illeszkedjenek egymáshoz, és vegye figyelembe az egyedi sajátosságot, amelyre vonatkozóan értékelést végeznek, hogy a szabályozási követelmények célkitűzései hatékonyan megvalósuljanak.

Az iránymutatásokban rögzített szabályzatok és folyamatok kidolgozása és megvalósítása során az intézményeknek figyelembe kell venniük méretüket, belső szervezetüket és tevékenységük jellegét, nagyságrendjét és összetettségét. A jelentős intézményeknél kifinomultabb szabályzatokra és folyamatokra van szükség, a kimondottan kicsi és kevésbé bonyolult intézmények viszont egyszerűbb szabályzatokat és folyamatokat is megvalósíthatnak. Az intézményeknek figyelembe kell venniük, hogy az intézmény mérete vagy rendszerszintű jelentősége önmagában nem feltétlenül jelzi, hogy az intézmény milyen mértékben van kockázatoknak kitéve. Ezeknek a szabályzatoknak és folyamatoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy az adott intézmény megfeleljen az iránymutatásokban a vezető testület tagjai és a kulcsfontosságú feladatot ellátó személyek alkalmasságának értékelésére vonatkozóan meghatározott kritériumoknak, valamint azoknak a követelményeknek, amelyek szerint a vezető testület tagjainak felvétele során figyelembe kell venni a sokszínűséget és a tagok feladatkörrel való kezdeti megismertetéséhez és képzéséhez elegendő erőforrást kell biztosítani.

A vezető testület minden tagjának és az összes kulcsfontosságú feladatot ellátó személynek mindenképpen jó hírnévvel kell rendelkeznie, tisztességesnek, befolyástól mentesnek kell lennie, és a vezető testület minden tagjának az intézmény méretétől, belső szervezetétől, tevékenységének jellegétől, kiterjedésétől és összetettségétől, valamint a konkrét tisztséggel, így a vezető testület bizottságaiban vállalt tagsággal járó feladatoktól és felelősségektől függetlenül önállónak kell lennie.

Az arányosság elvének alkalmazása és a 2013/36/EU irányelvben, valamint a 2014/65/EU irányelvben a vállalatirányításról rögzített és az iránymutatásokban részletesebben ismertetett követelmények megfelelő teljesítése érdekében az intézményeknek és az illetékes hatóságoknak a következő kritériumokat kell figyelembe venniük:

• a. az intézmény mérete a mérlegfőösszeg, a tartott vagy kezelt ügyfélvagyon, és/vagy az intézmény, illetve a prudenciális konszolidáció körébe bevont leányvállalatai által feldolgozott ügyletek volumene alapján;
• b. az intézmény jogi formája, ideértve azt is, hogy az intézmény egy csoport része - e, és amennyiben igen, a csoport arányossági értékelése;
• c. az intézményt jegyzik - e tőzsdén vagy sem;
• d. az intézmény által engedély alapján végzett tevékenységek típusa (lásd még: a 2013/36/EU irányelv 1. melléklete és a 2014/65/EU irányelv 1. melléklete);
• e. az intézmény földrajzi jelenléte, valamint a tevékenységek nagyságrendje az egyes joghatóságokban;
• f. az alapvető üzleti modell és stratégia; az üzleti tevékenységek jellege és összetettsége, valamint az intézmény szervezeti struktúrája;
• g. az intézmény kockázati stratégiája, kockázati étvágya és tényleges kockázati profilja, egyszersmind figyelembe véve a tőkemegfelelés éves értékelésének eredményét;
• h. az intézmények felhatalmazása arra, hogy a tőkeszükséglet mérésére adott esetben belső modellt használjanak;
• i. az ügyfelek típusa⁷ ; és
• j. az intézmény által eladásra kínált termékek, szerződések vagy eszközök jellege és összetettsége.

⁷ A 2014/65/EU irányelv az ügyfél fogalmát a 4. cikk (1) bekezdésének 9. pontjában, a szakmai ügyfél fogalmát a 4. cikk (1) bekezdésének 10. pontjában, a lakossági ügyfél fogalmát pedig a 4. cikk (1) bekezdésének 11. pontjában határozza meg. A 2014/65/EU irányelv (103) preambulumbekezdése azt is rögzíti, hogy az elfogadható partnereket az irányelv 30. cikkében írtak szerint úgy kell tekinteni, mint akik ügyfélként járnak el.