3. iránymutatás: Alapvető tesztek

3.1 A betétbiztosítási rendszereknek az ezen iránymutatásban előírt módon kell elvégezniük alapvető tesztjeiket, hogy átfogóan értékeljék, mennyiben képesek kezelni az intézmények fizetésképtelenségét.

A betétbiztosítási rendszerek által az alapvető tesztekkel lefedendő funkciók

3.2 Az EBH által végzett szakértői értékelésre tekintettel a betétbiztosítási rendszereknek a betétbiztosítási rendszer stressztesztelési ciklusa során el kell végezniük a jogszabályban rájuk ruházott (a nemzeti jogba átültetett 2014/49/EU és 2014/59/EU irányelvekben meghatározott) funkciók alapvető tesztjeit, és az eredményekről be kell számolniuk az EBH -nak. E célból a betétbiztosítási rendszerek következő funkcióit kell figyelembe venni:

• • a 2014/49/EU irányelv 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően a betétesek kártalanítása saját tagállamukban valamely hitelintézet fizetésképtelensége esetén („kártalanítási funkció”);
• • a 2014/49/EU irányelv 11. cikke (1) bekezdésének és 14. cikkének megfelelően a betétesek kártalanítása a valamely másik tagállamban engedélyezett hitelintézetek által létrehozott fióktelepeken valamely hitelintézet fizetésképtelensége esetén („határokon átnyúló együttműködés melletti kártalanítási funkció”). A betétbiztosítási rendszereknek csak azokban az es etekben kell ilyen alapvető tesztet elvégezniük, ha a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv fent említett 14. cikke és az alkalmazandó nemzeti rendelkezések értelmében előfordulhat, hogy határokon átnyúló kártalanításban vesznek részt (székhely szerinti betétbiztosítási rendszerként, fogadó betétbiztosítási rendszerként vagy mindkét szerepkörben);
• • a 2014/49/EU irányelv 11. cikke (2) bekezdésének és a 2014/59/EU irányelv 109. cikkének megfelelően a hitelintézetek szanálásának finanszírozása a betétek hez való folyamatos hozzáférés fenntartása érdekében („szanáláshoz való hozzájárulási funkció”);
• • a 2014/49/EU irányelv 11. cikke (3) bekezdésének megfelelően a rendelkezésükre álló pénzügyi eszközöknek a hitelintézet fizetésképtelenségének elkerülését célzó alternatív intézkedésekre való felhasználása, amennyiben azt a betétbiztosítási rendszer létrejötte szerinti tagállam jogszabályai lehetővé teszik („fizetésképtelenséget megelőző funkció”);
• • a 2014/49/EU irányelv 11. cikke (6) bekezdésének megfelelően a r endelkezésére álló pénzügyi eszközöknek a nemzeti fizetésképtelenségi eljárásokkal összefüggésben való felhasználása a betéteseknek a kártalanítási összeghatár alá eső biztosított betétekhez való hozzáférése fenntartását célzó intézkedések finanszírozására, amennyiben azt a betétbiztosítási rendszer létrejötte szerinti tagállam jogszabályai lehetővé teszik („a fizetésképtelenségi eljáráshoz való hozzájárulási funkció”). 3.3 Ezen túlmenően a betétbiztosítási rendszereknek el kell végezniük az egységes ügyfélnéze ti fájlok rendszeres tesztjeit (amelyeket a betétbiztosítási rendszerek rendszeresen elvégeznek), és ezek eredményeiről be kell számolniuk. Az egységes ügyfélnézeti fájlok rendszeres tesztjei szintén alapvető tesztek. Az egységes ügyfélnézeti fájlokra irán yuló tesztek eredményeit nem szabad összetéveszteni vagy összekeverni az egységes ügyfélnézeti fájlok kártalanítási funkcióra vonatkozó alapvető teszt keretében végzett értékelésével. Ez utóbbi esetben az egységes ügyfélnézeti fájlok értékelését a betétese k kártalanítására vonatkozó alapvető teszt eredményeinek részeként kell jelenteni.

3.4 Ha a betétbiztosítási rendszerek a stressztesztelési ciklus alatt jelentős változásokat hajtottak végre a rendszerekben vagy folyamatokban, a betétbiztosítási rendszereknek a folyamatban lévő stressztesztelési ciklus alatt újra el kell végezniük bizonyos alapvető teszteket – amennyiben az újratesztelés ezen az időkereten belül operatív szempontból megvalósítható. Ha például egy betétbiztosítási rendszer a kártalanításra használt módszerét az ügynök banki modellről elektronikus átutalásra változtatja a betétbiztosítási rendszer saját informatikai platformjának felhasználásával, a kártalanítási folyamat jelentősen megváltoz ik, ezért az stressztűrő képesség biztosítása érdekében a betétbiztosítási rendszernek a 4. iránymutatásban leírt, a változás által érintett mutatók tekintetében újra kell tesztelnie a kártalanítási funkcióját.

3.5 A betétbiztosítási rendszerek az alapvető teszttől függőe n a 4. iránymutatásban ismertetett mutatókat használják. A betétbiztosítási rendszerek a fenti alapvető tesztek eredményeiről az 1. mellékletben megadott jelentéstételi sablonon számolnak be a kijelölt hatóságoknak és az EBH-nak.

3.6 A betétbiztosítási rendsze reknek az alapvető tesztek mindegyikéről a jelentéstételi sablon segítségével kell beszámolniuk az EBH-nak, legfeljebb három teszt erejéig.

3.7 Az egyes alapvető teszteket stressztesztelési ciklusonként legalább egyszer végponttól végpontig tartó tesztként kel l elvégezni. Az alapvető teszt ugyanazon stressztesztelési cikluson belüli további ismétléseit olyan részleges tesztek sorozatával is el lehet végezni, amelyek együttesen lefedik az adott alapvető teszthez kapcsolódó összes mutatót.

Kártalanítási funkció

3.8 A betétbiztosítási rendszereknek tesztelniük kell a betéteseknek a 2014/49/EU irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében előírt kártalanítására való képességüket. Egyetlen betétbiztosítási rendszer sem tartózkodhat a kártalanítási funkció tesztelésétől azzal az indokkal, hogy az alább ismertetett szanálási vagy fizetésképtelenség- megelőzési funkciót már tesztelte, vagy hogy valamennyi csatlakozott hitelintézet a 3.27. bekezdésben leírt kategóriába esik.

3.9 Egy kártalanítási forgatókönyv esetében a betétbiztosítási rendszernek egy vagy több hitelintézet fizetéképtelenségét kell szimulálnia annak felméréséhez, hogy a 2014/49/EU irányelv 7. cikkében említett kártalanítási összeg az ugyanazon irányelv 8. cikkében előírt kártalanítási határidőkön belül rendelkezésre álln a-e. 3.10 Ezenkívül a betétesek kártalanítására vonatkozó stressztűrő képességének tesztelésekor a betétbiztosítási rendszernek értékelnie kell az egységes ügyfélnézeti fájlok összegyűjtésére és elemzésére szolgáló belső folyamatainak minőségét, és szükség eset én további/korrekciós adatok kérése céljából fel kell vennie a kapcsolatot az érintett hitelintézettel. Ezeket az egységes ügyfélnézeti fájlokkal kapcsolatos teszteket nem szabad összetéveszteni vagy összekeverni az egységes ügyfélnézeti fájlok szokásos ru tin jellegű értékelésével.

3.11 A 2. iránymutatásban említett program időtartama alatt a betétbiztosítási rendszereknek a 4. iránymutatásban leírt, a kártalanítási funkcióra vonatkozó mutatókat kell alkalmazniuk.

Kártalanítás határokon átnyúló együttműködés mel lett

3.12 Ha a betétbiztosítási rendszer a betétbiztosítási irányelv 14. cikke szerinti székhely szerinti vagy fogadó betétbiztosítási rendszer szerepét tölti be, a betétbiztosítási rendszernek egy vagy több olyan hitelintézet fizetésképtelenségét is szimulálnia kell, amely egy vagy több fiókteleppel rendelkezik egy másik tagállamban.

3.13 A betétbiztosítási rendszereknek saját szerepköreiknek megfelelően kell elvégezniük ezeket a teszteket: székhely szerinti betétbiztosítási rendszerként, fogadó betétbiztosítási rendszerként, vagy adott esetben mindkét szerepkörben. A betétbiztosítási rendszernek tesztelnie kell a fogadó betétbiztosítási rendszerként betöltött szerepét, ha olyan tagállamban található, ahol egy másik tagállam hitelintézete legalább egy fiókteleppel rendelkezik. A betétbiztosítási rendszernek tesztelnie kell a székhely szerinti betétbiztosítási rendszerként betöltött szerepét, ha valamelyik tagintézménye egy másik tagállamban letelepedett fiókteleppel rendelkezik. Ha mindkét eset fennáll, a betétbiztosítási rendszernek mindkét szerepet tesztelnie kell. Ha a nemzeti rendelkezések úgy rendelkeznek, hogy egyetlen betétbiztosítási rendszer felelős a határokon átnyúló kártalanítási intézkedések irányításáért az ugyanabban a tagállamban működő többi betétbizto sítási rendszer nevében, akkor a székhely szerinti és a fogadó tagállam közötti együttműködést érintő alapvető tesztek elvégzésére vonatkozó követelmény csak az érintett betétbiztosítási rendszerre vonatkozik.

3.14 A betétbiztosítási rendszereknek mérlegelniük kell, hogy a partner betétbiztosítási rendszer(ek)nek a határokon átnyúló együttműködéssel történő kártalanítást tartalmazó forgatókönyvek teszteléséhez való kiválasztásakor lehetőség szerint kockázatalapú megközelítést alkalmazzanak. Ha például az X betétbiztosítási rendszer az Y betétbiztosítási rendszer számára székhely szerinti és egyben fogadó betétbiztosítási rendszer is, a Z betétbiztosítási rendszer számára pedig csak fogadó betétbiztosítási rendszer, az X betétbiztosítási rendszer kockázatalapú megközelítés alapján dönthet úgy, hogy a tesztet az Y betétbiztosítási rendszer tekintetében székhely szerinti betétbiztosítási rendszerként, a Z betétbiztosítási rendszer tekintetében pedig fogadó betétbiztosítási rendszerként végzi el.

3.15 A 2. iránymutatásban említett program időtartama alatt a betétbiztosítási rendszereknek a székhely szerinti és a fogadó tagállam közötti együttműködéssel megvalósuló kártalanítási forgatókönyvekre vonatkozó, 4. iránymutatásban leírt mutatókat kell alkalmazniuk. 3.16 Ha egy betétbiz tosítási rendszer nem tud ilyen alapvető tesztet elvégezni, mert egyetlen más betétbiztosítási rendszer sem döntött úgy, hogy a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó tesztekben partner betétbiztosítási rendszerként részt vesz, akkor ezt a jelentéstét eli sablonban az 5.7. bekezdésben előírtak szerint „nem tesztelt területként” kell feltüntetni.

Szanáláshoz való hozzájárulás

3.17 A szanálási forgatókönyvek esetében egy olyan csatlakozott hitelintézethez kapcsolódó beavatkozást kell feltételezni, amelyet a 20 14/59/EU irányelvnek megfelelően szanálás alá vontak, és amellyel kapcsolatban a betétbiztosítási rendszernek az ugyanazon irányelv 109. cikke értelmében hozzájárulást kell nyújtania.

3.18 A betétbiztosítási rendszer szanálási forgatókönyvre vonatkozó stressztesztje elvégezhető akár önállóan, akár egy szélesebb körű, a szanálási hatóságok vezetésével lebonyolított szanálási teszt keretében, feltéve, hogy a 4. iránymutatásban meghatározott mutatók célzott készlete tesztelésre és alkalmazásra kerül.

3.19 Ha a betétbiztosítási rendszer szanálási forgatókönyvre vonatkozó stressztesztjére önmagában kerül sor, a betétbiztosítási rendszernek konzultálnia kell a szanálási hatósággal a forgatókönyv kidolgozása és a teszt lebonyolítása kapcsán, és fel kell kérnie azt a tesztben való részvételre. A szanálási hatóságoknak együtt kell működniük a betétbiztosítási rendszerekkel, és közvetlenül vagy a kijelölt hatóságokon keresztül biztosítaniuk kell számukra a stresszteszt kidolgozásához és elvégzéséhez szükséges információkat.

3.20 A betétbiztosítási rendszer szanálás finanszírozásához nyújtott hozzájárulása feltételezett szintjének meghatározásakor figyelembe kell venni a 2014/59/EU irányelv 108. és 109. cikkében rögzített szabályokat, valamint a szanálási forgatókönyvet tartalmazó teszt céljára kiválasztott hitelintézet profilját.

3.21 Kivételes esetek ben a szanálási hatósággal folytatott konzultációt követően a betétbiztosítási rendszer tartózkodhat a szanálási forgatókönyvek tesztelésétől, amennyiben megállapítja, hogy egyetlen csatlakozott hitelintézet sem esik a 3.27. bekezdésben leírt kategóriába.

Fizetésképtelenség megelőzése

3.22 Amennyiben a 2014/49/EU irányelv 11. cikkének (3) bekezdése értelmében a betétbiztosítási rendszer pénzeszközöket fordíthat a hitelintézet fizetésképtelenségének elkerülésére, legalább kétféle tesztet kell végeznie:

• • egy vagy több csatlakozott hitelintézet pénzügyi helyzetének, ezen belül azok tőkepozíciójának, az eszköz eik minőségének és likviditási pozíciójuknak jelentős romlását szimuláló teszt. Ennek a tesztnek azt kell vizsgálnia, hogy a betétbiztosítási rendszer képes lenne-e a 2014/49/EU irányelv 11. cikkének (3) bekezdésében rögzített feltételek mellett a fizetésképtelenséget megakadályozni, beleértve az alkalmazható alternatív intézkedések típusának vizsgálatát és azt, hogy a betétbiztosítási rendszer rendelkezne-e a szükséges támogatás biztosításához szükséges rendelkezésre álló pénzügyi eszközökkel; valamint
• • a betétbiztosítási rendszer kockázatmonitorozási rendszereinek tesztelése. Amennyiben a korábbiakban már dokumentáltak nehéz helyzeteket, a betétbiztosítási rendszernek meg kell állapítania, hogy a nyomon követésre szolgáló rendszerek képesek voltak-e észlelni a kockázat felmerülését.

3.23 A betétbiztosítási rendszerek fizetésképtelenség megelőzésével kapcsolatos stressztesztjeit a 4. iránymutatásban leírt, erre a célra szolgáló mutatók segítségével kell elvégezni.

Hozzájárulás fizetésképtelenségi eljáráshoz

3.24 A betétbiztosítási rendszer fizetésképtelenségi eljárásokhoz való hozzájárulásával kapcsolatos alapvető teszteknek azt a feltételezést kell alapul venniük, hogy a 2014/49/EU irányelv 11. cikkének (6) bekezdése szerinti nemzeti fizetésképtelenségi eljárások keretében beavatkozás történik azzal a céllal, hogy fenntartsák a betétesek kártalanítási össz eghatár alá eső betéteihez való hozzáférést.

3.25 A betétbiztosítási rendszerek fizetésképtelenségi eljárásokhoz való hozzájárulással kapcsolatos stressztesztjeit a 4. iránymutatásban leírt, erre a célra szolgáló mutatók segítségével kell elvégezni.

Az alapvető tesztekbe bevonandó csatlakozott hitelintézetek kiválasztása

3.26 A betétbiztosítási rendszernek az alapvető tesztek elvégzésének céljából egy vagy több olyan csatlakozott hitelintézetet kell kiválasztania, amelynek profilja a teszt tervezett célterülete szemp ontjából megfelelő, ideértve a funkciók típusát, a forgatókönyv súlyosságát és összetettségét, valamint annak földrajzi kiterjedését.

3.27 A betétbiztosítási rendszernek ki kell választania egy vagy több csatlakozott hitelintézetet, amelyet relevánsnak ítél a szanáláshoz való hozzájárulás tesztelése céljából. A betétbiztosítási rendszereknek meg kell fontolniuk, hogy az egy vagy több csatlakozott hitelintézetet a szanálási hatóságokkal konzultálva választják ki.

Az alapvető tesztek súlyossága és összetettsége

3.28 A betétbiztosítási rendszereknek a súlyosság és összetettség eltérő szintjeit feltételezve kell elvégezniük az alapvető teszteket. Az EBH azonban elismeri, hogy a tesztek összetettsége és súlyossága nem növelhető minden határon túl, és hogy a stresszteszt -forgatókönyveknek reálisan alkalmazhatónak kell maradniuk a betétbiztosítási rendszerekre. Ezért a betétbiztosítási rendszereknek idővel egyre kifinomultabb és súlyosabb forgatókönyveket kell alkalmazniuk, ugyanakkor fenn kell tartaniuk a reálisan várható alapforgatókönyvek kezelésére való képesség értékelését. Például egy betétbiztosítási rendszer kezdetben a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszerének szerepében egy másik betétbiztosítási rendszerrel, mint fogadó betétbiztosítási rendszerrel együtt végezhet határokon átnyúló együttműködési tesztet. Ezt követően a betétbiztosítási rendszer növelheti a teszt összetettségét azzal, hogy egyszerre két vagy három fogadó betétbiztosítási rendszerrel egy másik, határokon átnyúló együttműködést érintő tesztet hajt végre. A betétbiztosítási rendszerek növelhetik a stressztesztek kialakításának súlyosságát és összetettségét is, például eltérő típusú tesztelési tevékenység kiválasztásával (pl. a betétbiztosítási rendszer kezdetben dokumentumalapú vizsgálatot végez egy bizonyos szempont értékelése céljából, majd később szimulációt bonyolít le, hogy értékelje az adott szempontot).

3.29 A betétbiztosítási rendszereknek fontolóra kell venniük, hogy egy vagy több alapvető tesztet a komplexitás és a stressz egy további rétegével egészítsenek-e ki, azáltal, hogy a kiválasztott alapvető tesztet kiegészítik egy „speciális” forgatókönyvvel, amely súlyos üzletmenet - folytonossági kihívásokat vagy olyan külső körülményeket tartalmaz, amelyek a betétbiztosítási rendszer számára többletterhelést jelentenek a 4. iránymutatásban vázolt feladatainak ellátása során.

3.30 A betétbiztosítási rendszereknek jelenteniük kell, hogy a betétbiztosítási rendszer által elvégzett stressztesztek súlyosságát és összetetts égét (az előző stressztesztelési ciklushoz képest, vagy adott esetben a jelentés tárgyát képező stressztesztelési cikluson belül) növelték - e, és ha igen, hogyan növelték. A betétbiztosítási rendszernek fontolóra kell vennie, hogy egyik stressztesztelési ciklusról a másikra növeli a stresszteszt súlyosságát és összetettségét. A betétbiztosítási rendszernek fontolóra kell vennie az ugyanazon stressztesztelési cikluson belül elvégzett két hasonló (ugyanazon jogi funkcióra vonatkozó) stresszteszt súlyosságának és összetettségének növelését is.

3.31 A visszamenőleges relevancia fenntartása érdekében a betétbiztosítási rendszereknek a 2. iránymutatásban említett programjuk során olyan forgatókönyveket kell tesztelniük, amelyekkel értékelik, hogy rendszereik képesek lennének-e a múltban, különösen a 2008 – 2012- es időszakban tapasztalt típusú és intenzitású beavatkozásokat kezelni.

1. Áttekintés

1.1 Hivatkozások

1.2 Azonosított követelmények

1.3 Kapcsolódó szabványok

2. Azonosított követelmények

3. Kapcsolódó szabványok

• EBA - Published by the European Banking Authority at https://www.eba.europa.eu/