4.2 A kapcsolódási pontok értékelése

Az EBH szanálhatósági iránymutatásainak 99 –101. bekezdésében említett követelmény alátámasztása érdekében, továbbá ezen iránymutatások 13b) bekezdésében foglaltak szerint a csoport többi részétől való különválasztást követően az átruházási hatókör folytonosságának biztosítása céljából az intézményeknek ki kell tudniuk fejteni a szanálási hatóságok számára az EB H szanálhatósági iránymutatásainak 15., 16. és 44. bekezdésében foglalt információk azonosítását és a szanálási tervezést alátámasztó háttérelemzést. Az arányosságra is figyelemmel az intézményeknek különösen képesnek kell lenniük arra, hogy:

• - funkcionális folyamatokra⁷ bontsák le a fő üzletágakat és a kritikus funkciókat, valamint a megfelelő szervezeti egységekhez rendeljék azokat;
• - értékeljék a szervezeti egységek szerepét és az általuk nyújtott szolgáltatásokat;
• - azonosítsák a szervezeti egys égekben érintett megfelelő elemeket, például az eszközöket, a kötelezettségeket, a személyzetet, az erőforrásokat, a rendszereket és az alkalmazásokat.

⁷ A funkcionális folyamatok az üzletágakat támogató napi tevékenységekként határozhatók meg.

Az intézményeknek fel kell hívniuk a szanálási hatóságok figyelmét azokra a lehetséges problémákra, amelyek akkor merülhetnek fel, amikor a szervezeti egységek elemeit elkülönítik az alapvető átruházási hatókör (első réteg) elemeitől (elkülöníthetőségi konfliktusok), vagy azért, mert azok nem helyettesíthetők könnyen annak okán, hogy további és aránytalan kockázatokkal járhatnak, vagy pedig azért, mert elkülönítésük a szanálási célok szempontjából nem lenne optimális. A lehetséges elkülöníthetőségi konfliktus azonosítása során figyelembe kell venni az ezen iránymutatás 37 .– 49. bekezdésében meghatározott elemeket, és a lehető legnagyobb mértékben fel kell használni a helyreállítási tervezés során végzett munkát. Az eredményeket be kell építeni az átruházási hatókör szanálási tervben rögzített meghatározásába és a szanálási stratégia megvalósíthatósági értékelésébe. A kapcsolódási pontok körétől és a különböző szanálási forgatókönyvektől függően a kapcsolódási pontok értékelése szakaszosan is történhet.

Pénzügyi kapcsolódási pontok

A szanálhatósági iránymutatások 100. bekezdésével összhangban az intézményeknek a szanálási hatóságok rendelkezésére kell bocsátania a 2014/59/EU irányelv 76 – 80. cikke által védett kapcsolatok azonosítását.

Annak érdekében, hogy i. elkerüljék a szükségtelen pénzügyi zavarokat, és biztosítsák az átruházás hatóköre által nyújtott pénzügyi szolgáltatások megbízhatóságát; illetve ii. visszaszorítsák a folytatandó tevékenységek finanszírozási instabilitását (beleértve a régi szervezetet is az AST keretében), az alapvető átruházási hatókört – amennyiben lehetséges, és ezen iránymutatások 41 . bekezdésére is figyelemmel – a kapcsolódó pénzügyi kötelezettségekkel és védelmekkel együtt kell átruházni. Ezért a szanálási tervezés során azoknak az intézményeknek, amelyek szanálási terve átruházási stratégiákat tartalmaz :

• - azonosítaniuk kell a mérlegen kívüli és a mérlegben kimutatott kitettségek és kötelezettségek közötti pénzügyi kapcsolatokat, és különösen az adott és kapott garanciákat (beleértve adott esetben a következőkre vonatkozó hivatkozásokat: hatály⁸ , időtartam, határidő előtti felmondási jogok, az irányításban bekövetkezett változásra vonatkozó rendelkezések vagy a nemteljesítéskor felmondásra jogosító rendelkezések, valamint az alkalmazandó jog), megkülönböztetve egymástól a külső és a csoporton belüli garanciákat. A csoporton belüli garanciákat⁹ különösen meg kell vizsgálni annak értékelése érdekében, hogy azokat át kell-e ruházni vagy meg kell-e szüntetni, anélkül, hogy nemkívánatos károkat okoznának;
• - azonosítaniuk kell azokat a fedezeti ügyleteket, amelyekre a fent említett védintézkedések már nem terjednek ki;
• - azonosítaniuk kell a finanszírozás bizt osításáért felelős szervezeti egységeket és azok szerződéses összefonódásait más egységekkel, figyelembe véve a készpénz be - és kiáramlását és a kiegyensúlyozó kapacitást;
• - szükség esetén olyan mechanizmusokat kell kidolgozniuk, amelyek a szanálás során és azt követően biztosítják a meglévő megállapodások fenntartását, a szétválasztott egységek back-to-back tranzakcióinak folytonosságát és a szétválasztott egységek hozzáférését a devizákhoz.

Jogi kapcsolódási pontok

⁸ Mint például a megerősítő levelek.

⁹ A vállalatcsoporton belüli garanciák ezen iránymutatások összefüggésében tágan értelmezve veszteségátruházási mechanizmusoknak tekintendők.

A szanálási hatóságok támogatása érdekében az intézményeknek azonosítaniuk kell az alapvető átruházási hatókör és az intézmény többi része közötti jogi kapcsolódási pontokat, többek között – de nem kizárólagosan – az alábbiakat:

• a. Szervezetközi szinten: i. szervezetek közötti tulajdonviszonyt megtes tesítő instrumentumok; ii. adózási kapcsolatok; iii. adott esetben a többi együttműködő taggal szembeni kötelezettségek; iv. jogi kapcsolat a szervezetek és a szolidaritási mechanizmusok vagy intézményvédelmi rendszerek (IPS) között; v. kizáró klauzulával rendelkező releváns szerződések, például közös vállalkozás vagy egyéb partnerségek, például biztosítótársaságokkal.
• b. A szervezeti egység szintjén: szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás alapján fennálló vagy nem fennálló szolgáltatási kötelezettségekb ől, munkavállalói szerződésekből és kollektív szerződésből¹⁰ eredő jogi kapcsolódási pontok, valamint az egyes egységek eszközeihez és kötelezettségeihez kapcsolódó szerződéses rendelkezésekből eredő jogi kapcsolódási pontok.

¹⁰ A vállalkozások átruházásáról szóló 2001/23/EK irányelv (TUPE) 5. cikkének (1) bekezdése és a 2014/59/EU irányelv 34. cikkének (4) bekezdése értelmében a munkavállalói szerződések automatikus átruházása nem feltétlenül érvényesül az áthidaló intézményt, a vagyonértékesítési eszközt vagy az eszközelkülönítést alkalmazó átruházás esetén.

Az intézményeknek azonosítaniuk kell a fent említett elemekkel kapcsolatos lehetséges elkülöníthetőségi konfliktusokat, és át kell adniuk a szanálási hatóságoknak minden szükséges információt a következő elemek tisztázása érdekében:

• (i) az átruházási hatókör meghatározásának lehetséges következményei az intézmény tulajdonosi szerkezetére és a v evő függetlenségére nézve;
• (ii) hogy az átruházási hatókör második rétegét lehet-e úgy strukturálni, hogy az adózási okokból ne vezessen szükségtelen veszteségekhez;
• (iii) hogy folytatni kell-e az együttműködési megállapodásokat, és azok előnyösek lehetnek -e az átruházás hatóköre szempontjából;
• (iv) hogy az intézményvédelmi rendszerben, társulásban vagy hasonló szolidaritási megállapodásokban meglévő tagság továbbra is folytatható-e az átruházási hatókörre vonatkozóan, valamint az átruházási hatókörrel összefüggő lehetséges kapcsolódó kötelezettségekre vonatkozóan, adott esetben értékelve azt is, hogy az intézményvédelmi rendszerre/társulásra vonatkozó mentességek (például az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdésében és 49. cikkének (3) bekezdésében előírt mentességek) folytatódnak -e vagy megszűnnek a szanálás során, és ez milyen következményekkel járna;
• (v) hogy a jogviták lehetséges kockázatai ( beleértve a szanálási hatóságok iránymutatása alatt végzett szanálási intézkedésből eredő jogviták kockázatait is) befolyásolják -e, és ha igen, milyen mértékben befolyásolják az átruházás hatókörét.

A szanálási hatóságoknak fel kell mérniük, hogy a 2014/59/EU irányelv 64. cikkének (1) bekezdése szerinti, a szerződések módosítására vagy felmondására vonatkozó hatáskörök milyen mértékben alkalmazhatók az átruházási hatókör második rétegének jobb meghatározása és a szükségtelen kapcsolódási pontok megszüntetése érdekében.

Működési kapcsolódási pontok

Az intézményeknek a teljes munkaidős egyenértékeknek (FTE - k) az átruházási hatókör elemeihez való hozzárendelése mellett (lásd ezen iránymutatások 35 . bekezdését) információt kell szolgáltatniuk az átruházás hatókörébe tartozó tevékenységek elvégzéséhez szükséges szakértelemről is. Végső soron a személyzet helyettesíthetőségének értékeléséhez és az elkülöníthetőségi konflikt usok mérsékléséhez a szakértelem fog alapul szolgálni.

Üzleti kapcsolódási pontok

Az intézményeknek azonosítaniuk kell az üzleti kapcsolódási pontokat, például minden olyan szervezeti egységeken átívelő kapcsolatot, amikor egy üzletágat több szervezeti egy ségen keresztül működtetnek, vagy amelynek bevételei különböző szervezeti egységek által végzett tevékenységekből származnak, beleértve a szinergiákat vagy a több tevékenységben érintett ügyfeleket.

A szanálási hatóságoknak az üzleti kapcsolódási pontok fényében meg kell vizsgálniuk az átruházási hatókör meghatározásának módszertanát annak érdekében, hogy i. az AMC-re átruházandó hatókör ne befolyásolja hátrányosan a szanálás alatt álló intézménynél maradó, folytatni kívánt üzleti tevékenység (beleértve a kritikus funkciókat és a fő üzletágakat) reputációját; ii. vagy hogy egyes egységek a szanálás alá vont intézménynél hagyása ne károsítsa a potenciális v evő(k)r e vagy a BI- re átruházott üzleti tevékenység (beleértve a kritikus funkciókat és a fő üzletágak) reputációját.