7. Az eszközök mérlegen tartásával járó értékpapírosításra vonatkozó sajátos kritériumok

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alkalmazásában az a követelmény, hogy a hitelkockázati fedezeti megállapodásnak legalább az említett albekezdésben meghatározott hiteleseményekre ki kell terjednie, nem akadályozhatja meg a feleket abban, hogy további hiteleseményekről vagy az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 4. fejezetében említett események szigorúbb meghatározásáról állapodjanak meg.

Hitelkockázati fedezeti kifizetések (az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikkének (2) bekezdése)

Az alapul szolgáló kitettség fennálló névleges összegével arányos

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában, ha a hitelkockázati fedezeti megállapodással biztosított alapul szolgáló kitettség összege alacsonyabb az alapul szolgáló kitettség fennálló névleges összegénél, akkor az időközi és a végső hitelkockázati fedezeti kifizetéseket a hitelkockázati fedezeti megállapodással biztosított fennálló nominális összeggel megegyező arányban (pro rata) kell kiszámítani.

Az időközi hitelkockázati fedezeti kifizetés meghatározása

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (2) bekezdése második albekezdésének b) pontja alkalmazásában az „adott esetben” kifejezést csak akkor kell alkalmazandónak tekinteni, ha az értékpapírosítást kezdeményező az illetékes hatóságtól engedélyt kapott arra, hogy a belső minősítésen alapuló (IRB) módszert alkalmazza a várható veszteség összegének meghatározásához arra az alapul szolgáló kitettségre vonatkozóan, amelyre a „magasabbik” feltétel értékelése történik, és ha az alapul szolgáló kitettséghez használt minősítési rendszert az illetékes hatóság ennek megfelelően értékelte az IRB -módszer szerinti használat szempontjából.

Várható veszteségérték

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a várható veszteségértéket azoknak az egyedi alapul szolgáló kitettségeknek a szintjén kell kiszámítani, amelyek tekintetében a hitelesemény bekövetkezett. Eltérésként a várható veszteségértéket a lakossági kitettségek esetében részhalmaz szintjén is ki lehet számítani a KIRB-nek a vásárolt követelések módszerével összhangban történő kiszámításáról szóló szabályozástechnikai standardtervezetnek megfelelően, amelynek kidolgozása az 575/2013/EU rendelet 255. cikkének (9) bekezdésével összhangban történt.

Adósságrendezés és hitelkockázati fedezeti prémiumok (az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikkének (3) bekezdése)

A teljesítő értékpapírosított kitettségeknek a kifizetés időpontjában fennálló névleges összegétől függ

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (3) bekezdése harmadik albekezdésének alkalmazásában, amennyiben a hitelkockázati fedezeti megállapodás csak részben terjed ki a teljesítő értékpapírosított kitettségekre, akkor a hitelkockázati fedezeti megállapodás alapján fizetendő hitelkockázati fedezeti prémiumokat úgy kell strukturálni, hogy azok a hitelkockázati fedezeti megállapodás által biztosított teljesítő ér tékpapírosított kitettségek fennálló névértékének egy részétől függjenek.

Ellenőrzést végző harmadik fél (az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikkének (4) bekezdése)

Az ellenőrzést végző fél

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában az ellenőrzést végző harmadik félnek mindkét alábbi feltételnek meg kell felelnie:

• a. rendelkezik az ellenőrzés elvégzéséhez szükséges tapasztalattal és képességgel;
• b. az alábbiak közül egyik sem:

Minta ellenőrzése köztes pozíciókat tartalmazó értékpapírosítások esetében

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (4) bekezdése harmadik albekezdésének alkalmazásában, a befektetők azon jogának sérelme nélkül, hogy kérhetik bármely alapul szolgáló kitettség elfogadhatóságának ellenőrzését, az értékpapírosításban részt vevő felek a köztes pozíciókat tartalmazó értékpapírosítások esetében megállapodhatnak abban, hogy a minta ellenőrzésének folyamata azt követően kezdődik, hogy az első veszteségviselő ügyletrészsorozat felső veszteségviselési határa az ügylet lezárásának napján meghatározott felső veszteségviselési határ bizonyos százaléka alá csökken.

A végleges veszteségérték

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (4) bekezdése első albekezdése e) pontjának alkalmazásában a „végleges veszteségérték” alatt az említett rendelet 26e. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében említett „értékpapírosítást kezdeményező által megjelení tett végleges veszteségbecslést” kell érteni, amennyiben a hitelkockázati fedezeti megállapodásban meghatározott meghosszabbítási időszak végén nem került sor a hitelesemény tárgyát képező alapul szolgáló kitettségre vonatkozó végleges hitelkockázati fedezeti kifizetés teljesítésére.

Az értékpapírosítást kezdeményező általi idő előtti megszüntetés eseményei (az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikkének (5) bekezdése)

Az eredeti referenciaportfólió súlyozott átlagos élettartamának kiszámítása

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (5) bekezdése első albekezdésének d) pontja alkalmazásában az alapul szolgáló kitettségek eredeti referenciaportfóliójának súlyozott átlagos élettartamát úgy kell kiszámítani, hogy kizárólag a tőkeösszegek törlesztései re szabad alkalmazni az idővel való súlyozást, és a számításhoz nem szabad figyelembe venni előtörlesztéssel kapcsolatos feltételezéseket vagy az alapul szolgáló kitettségek kötelezettjei által fizetendő, díjakkal vagy kamatokkal kapcsolatos kifizetéseket.

Feltöltési időszak vagy rulírozási időszak

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (5) bekezdése első albekezdésének d) pontja alkalmazásában feltöltési vagy rulírozási időszak fennállása esetén a súlyozott átlagos élettartamnak egyenlőnek kell lennie a feltöltési vagy rulírozási időszak és a feltölt ési vagy rulírozási időszak végén számított becsült súlyozott átlagos élettartam összegével. Ehhez a becsléshez az értékpapírosítást kezdeményezőnek – minden olyan értékpapírosított kitettség esetében, amely a feltöltési vagy rulírozási időszak vége előtt jár le – úgy kell kiigazítania a tervezett lejáratot, hogy az egyenlő legyen a kitettség aktuális lejáratának és egy olyan kitettség leghosszabb megengedett lejáratának összegével, amely a feltöltési vagy rulírozási időszak alatt az értékpapírosított portf ólióba felvehető. A kiigazításokat annyiszor kell elvégezni, amennyiszer ebből a célból szükséges, amennyiben a kiigazított lejárat időtartama a feltöltési vagy a rulírozási időszak időtartamánál rövidebb.

Befektető

A 26e. cikk (5) bekezdése első bekezdésének b) pontja alkalmazásában különleges célú gazdasági egység által kibocsátott, hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok esetében a befektetőre való hivatkozást a különleges célú gazdasági egységre vagy bárme ly olyan fedezetnyújtóra való hivatkozásként kell értelmezni, amely hitelkockázati fedezeti megállapodást kötött az értékpapírosítást kezdeményezővel.

Szintetikus értékpapírosítási felár (az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikkének (7) bekezdése)

Az egyéves várható veszteség kiszámítása

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (7) bekezdésének alkalmazásában az adott évre vonatkozóan az összes alapul szolgáló kitettségre vonatkozó egyéves szabályozói várható veszteségértéket úgy kell kiszámítani, hogy annyi kifizetési időszakot kell figyelembe venni, amennyi megegyezik egy évvel, és azt a százalékos arányt, amelyet a várható veszteség összege az értékp apírosított kitettségekre vonatkozóan az ügylet záró időpontjában képviselt, meg kell szorozni a teljesítő értékpapírosított kitettségek az adott egyéves időszak elején fennálló teljes portfóliójának egyenlegével.

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (7) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a „rögzített szintetikus értékpapírosítási felár” a szintetikus értékpapírosítási felár azon összegét jelenti, amelynek tekintetében az értékpapírosítást kezdeményező kötelezet tséget vállal arra, hogy azt hitelminőség - javításként minden időszakban felhasználja. Ezt az összeget minden időszakban a fennálló teljesítő portfólióegyenleg rögzített százalékának szorzataként kell kifejezni.

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (7) bekezdése d) pontjának alkalmazásában azon értékpapírosítást kezdeményezők esetében, amelyek nem alkalmazzák az 575/2013/EU rendelet 143. cikkében említett IRB- módszert, az „egyéves várható veszteségérték” számítás át az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti kockázati céltartalékképzéssel összhangban kell elvégezni, vagy ha ez a módszer olyan veszteségfedezetet eredményez, amely az értékpapírosított kitettségek várható jövőbeli veszteségeire nézve nem kellően reprezentatív, akkor az értékpapírosítást kezdeményező intézménynek a várható veszteségértékeket más belső kockázati paraméterek – például a belső tőkemegfelelés -értékelési eljárásában (ICAAP) figyelembe vett paraméterek – alapján kell modelleznie, amelyek et egyértelműen meg kell határoznia az ügyleti dokumentációban.

Az IRB-módszer alkalmazása a c) pont alkalmazásában

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (7) bekezdésének c) pontja alkalmazandó abban az esetben, ha az értékpapírosítást kezdeményező az alapul szolgáló kitettségek teljes halmazára vonatkozóan az 575/2013/EU rendelet 143. cikkében említett IRB-módszer alkalmazásával határozza meg a szavatolótőke -követelményeket.

Kifizetési időszak

A 26e. cikk (7) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a „kifizetési időszak” fogalma alatt azt az időszakot kell érteni, amelyben a szintetikus értékpapírosítási felárat az ügyleti dokumentációnak megfelelően kijelölték. Jó minőségű biztosítékok rendelkezésre bocsátására vonatkozó követelmények (az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikkének (10) bekezdése)

Elfogadható biztosíték

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (10) bekezdése első albekezdésének a) pontja alkalmazásában a „0% - os kockázati súlyozású, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok formájában nyújtott biztosíték” kifejezést az említett szervezetek által kibocsátott, ol yan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok formájában nyújtott biztosítéknak kell tekinteni, amelyekhez az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 2. fejezetével összhangban 0%-os kockázati súlyt rendeltek.

Az elfogadható, jó minőségű biztosítékokra vonatkozó lejárati követelmények

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (10) bekezdése első albekezdése a) pontjának i. alpontja alatt olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat kell érteni, amelyek – eredeti lejáratuktól függetlenül – legfeljebb három hónapos hátralévő futamidővel re ndelkeznek. Amennyiben a hitelkockázati fedezeti megállapodás szerinti következő kifizetési napig tartó időszak három hónapnál rövidebb, akkor a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok hátralévő futamideje nem haladhatja meg ezt az időtartamot, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok visszafizetésének időpontja és a hitelkockázati fedezeti megállapodás szerinti következő fizetési időpont közötti lejárati eltérés.

Befektetések hitelkockázathoz kapcsolt értékpapírokba

Az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikke (10) bekezdése első albekezdésének b) pontja alkalmazásában a készpénz formájában nyújtott biztosítékra vonatkozó követelményt teljesítettnek kell tekinteni az értékpapírosítást kezdeményező által az 575/2013/EU rendel et 218. cikkének megfelelően kibocsátott, hitelkockázathoz kapcsolt értékpapírokba történő befektetések esetében.