4.4 A vállalatirányításra vonatkozó információk

A kibocsátóknak a helyreállítási tervükben egyértelműen és részletesen be kell mutatniuk a helyreállítási terv kidolgozásához, fenntartásához és végrehajtásához kapcsolódó vállalatirányítási folyamatokat.

A vállalatirányításra vonatkozó, az előző bekezdésben említett információknak legalább a következőkre kell kiterjedniük:

• a) a terv elkészítéséért, végrehajtásáért és frissítéséért felelős személy(ek) szerepköre(i) és funkciója(i);
• b) annak ismertetése, hogy a helyreállítási terv hogyan illeszkedik a kibocsátó belső vállalatirányítási, üzleti stratégiával kapcsolatos és kockázatkezelési keretrendszeréhez (beleértve a kockázatvállalási hajlandóságra vonatkozó nyilatkozatot);
• c) azon folyamatok és határidők ismertetése, amelyek a terv időszakos frissítésére, valamint annak az adott tokent, a kibocsátót vagy annak környezetét érintő bármely lényeges változásra való reagálás érdekében végrehajtott aktualizálására szolgálnak;
• d) a helyreállítási terv jóváhagyására, valamint annak felülvizsgálatára és frissítésére vonatkozó politikák és eljárások;
• e) az eszkalációs eljárások, azaz a helyreállítási tervben előirányzott konkrét helyreállítási intézkedések kellő időben történő végrehajtásának biztosításához szükséges feltételek és eljárások bemutatása. Ezeknek egyértelmű információkkal kell szolgálniuk a döntéshozatali folyamatról legalább a helyreállítási terv aktiválása tekintetében – amely egy olyan egyértelműen részletes eszkalációs folyamaton alapul, amely akkor alkalmazandó, ha egy helyreállításiterv-mutató küszöbértékének megsértését vagy annak köze ljövőben történő bekövetkeztének lehetőségét állapítják meg –, azzal a céllal, hogy mérlegeljék és meghatározzák, melyik helyreállítási intézkedést kell alkalmazni az eszköztartalékra vonatkozó releváns szabályozási követelményeknek való megfelelés helyreállítása vagy az adott tokenhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtásának folytatása érdekében;
• f) a helyreállítási intézkedések végrehajtásáról szóló döntés meghozatalának határideje, valamint az illetékes hatóság tájékoztatásának időpontja és módozatai;
• g) az (EU) 2023/1114 rendelet értelmében a kibocsátók által mindenkor fenntartandó eszköztartalék és pénzeszközök összegét, likviditását és allokációját érintő lehetséges sebezhetőségeket, gyengeségeket vagy fenyegetéseket tükröző mennyiségi és minőségi indikátorok ismertetése, a 22–41. bekezdésben részletesebben meghatározottak szerint.

Amennyiben a kibocsátók az (EU) 2023/1114 rendelet 34. cikke (5) bekezdésének h) pontja értelmében megállapodást kötöttek harmadik fél jogalanyokkal az eszköztartalék működtetése és a tartalékeszközök befektetése, a tartalékeszközökre vonatkozó letétkezelés és adott esetben a tokenek nyilvános forgalmazása tekintetében, helyreállítási tervükben egyértelműen és részletesen ismertetniük kell az információcserére használt azon folyamatokat, amelyek biztosítják a 37. bekezdésben meghatározott eszkalációs folyam at időben történő aktiválását, amennyiben akár a kibocsátó, akár az érintett harmadik fél jogalany a helyreállításiterv-mutató küszöbértékének megsértését észleli. A kibocsátónak a helyreállítási tervben azt is meg kell határoznia, hogy bármely említett harmadik féllel kötött megállapodás hogyan biztosítja az információk időben történő olyan megosztását, amely lehetővé teszi a kibocsátó számára, hogy tudomást szerezzen a küszöbérték megsértéséről vagy arról, hogy a küszöbérték megsértése a közeljövőben valószínűleg bekövetkezik, és így a terv időben aktiválható legyen.

Ezen túlmenően a kibocsátóknak biztosítaniuk kell, hogy a helyreállítási tervükben előirányzott intézkedések összhangban legyenek az IKT -vonatkozású reagálási és helyreállítási tervre vonatkozó követelményekkel, valamint az (EU) 2022/2554³ rendeletben meghatározott IKT - kockázatkezelési keretrendszer egyéb vonatkozó részeivel, amennyiben az érintett kibocsátókra ezen követelmények is alkalmazandók. Helyreállításiterv-indikátorok és nyomonkövetési küszöbértékek

³ Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2554 rendelete (2022. december 14.) a pénzügyi ágazat digitális működési rezilienciájáról, valamint az 1060/2009/EK, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU, a 909/2014/EU és az (EU) 2016/1011 rendelet módosításáról (HL L 333., 2022.12.27., 1. o.).

A kibocsátóknak a helyreállítási tervben meg kell határozniuk a helyreállításiterv-indikátorok megfelelő keretét, amelyen keresztül a kibocsátó olyan előre meghatározott kritériumokat állapíthat meg, amelyek jelezhetik, ha fokozott nyomonkövetési gyakoriságra vagy a helyreállítási terv aktiválására van szükség. Ezeket a kritériumokat úgy kell meghatározni, hogy lehetőséget teremtsenek arra, hogy a kibocsátó szükség szerint nyomon követhesse, eszkalálhassa, illetve aktiválhassa a helyreállítási intézkedéseket.

A helyreállításiterv-indikátoroknak tükrözniük kell mind a token, mind a kibocsátó sajátos kockázati profilját és működési környezetét. Ennek megfelelően a helyreállításiterv -indikátorok és küszöbértékek kalibrálását a token szintjén kell alkalmazni, kivév e a tőkemegfelelési indikátorokat, amelyeket a kibocsátó szintjén kell kalibrálni, annak egyedi mérete, összetettsége, jellege és üzleti modellje alapján, valamint a működési kockázattal és a piaci bizalommal kapcsolatos indikátorokat, amelyeket mind a kibocsátó, mind a token szintjén kalibrálni kell.

A helyreállítási tervekben szerepeltetendő indikátorok típusainak értékelésekor minden kibocsátónak gondosan mérlegelnie kell, hogy milyen típusú események vezethetnek a szabályozási követelmények megsértéséhez, és a belső kockázatértékelése alapján konkré t indikátorokat kell kidolgoznia. Ezért a kibocsátóknak az I. mellékletben szereplő indikátorok listáját szemléltető jellegűnek kell tekinteniük, és az egyes kategóriákhoz tartozó indikátorok bármelyikét vagy akár mindegyikét is kiválaszthatják.

Ezen túlmenően a kibocsátók nem korlátozhatják a helyreállításiterv -mutatóik körét az I. mellékletben található listára. Ehelyett az ezen iránymutatásokban meghatározott kritériumok alapján a legmegfelelőbb indikátorok alkalmazását kell megfontolniuk – még akkor is, ha azok nem szerepelnek az I. mellékletben –, ideértve például azokat a indikátorokat, amelyek segíthetnek a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási kockázatok kezelésében, valamint minden más olyan körülmény esetén, amikor egy adott területtel kapcsolatban problémákat tárnak fel.

A kibocsátóknak biztosítaniuk kell, hogy a helyreállításiterv-indikátorok listája és a küszöbértékeik kalibrálása a belső kockázatértékeléseiken alapuljon, és hogy azok mindig összhangban legyenek a kockázatvállalási hajlandóságra vonatkozó keretükkel. A kibocsátók kockázatvállalási hajlandóságában bekövetkezett változások nyomán felül kell vizsgálni a helyreállítási indikátorok listáját és küszöbértékeit, és értékelni kell, hogy azok továbbra is megfelelőek -e abban az esetben, ha a kibocsátó kockázatvállalási hajlandóságának keretei megváltoznak.

A kibocsátóknak a helyreállítási tervben fel kell tüntetniük, hogy megfelelő gyakorisággal nyomon fogják követni a helyreállításiterv- indikátorokat, ami lehetővé teszi, hogy kérésre időben be tudják nyújtani az illetékes hatóságnak a indikátorokkal kapcsolatos adatokat. A kibocsátóknak azt is meg kell határozniuk, hogy milyen módon fogják nyomon követni az említett indikátorok alakulását.

Az intézményeknek mennyiségi és minőségi jellegű indikátorokat egyaránt bele kell foglalniuk a helyreállítási tervbe. A mennyiségi jellegű helyreállítási indikátorok küszöbértékeinek az (EU) 2023/1114 rendelet 45. cikke (3) és (7) bekezdésének megfelelően létrehozott általános kockázatkezelési kerettel összhangban történő meghatározása során a kibocsátóknak olyan progresszív mérőszámokat („jelzőlámpa -megközelítés”) kell alkalmaznia, amelyek értesítik a vezetőséget arról, hogy egy adott mutató küszöbértékei esetleg megsértésre kerülhetnek.

A kibocsátóknak a helyreállítási tervben szerepeltetniük kell a helyreállításiterv-indikátoroknak legalább a következő, az I. mellékletben (A. szakasz – „Minimálisan alkalmazandó kategóriák az eszközalapú tokenek vagy elektronikuspénz-tokenek valamennyi kibocsátója számára”) részletesebben meghatározott kategóriáit, különösen a következőket:

1) likviditási kockázati indikátorok, amelyek a kibocsátót az eszköztartalék likviditási profiljának potenciális vagy tényleges romlásáról tájékoztatják;

2) működési kockázati indikátorok, amelyek a nem megfelelő vagy rosszul működő belső folyamatokból, személyekből és rendszerekből, illetve külső eseményekből eredő potenciális kockázatokat írják le, beleértve a jogi kockázatot is. Az ilyen típusú indikátorok kalibrálása során a kibocsátóknak kifejezetten figyelembe kell venniük a mögöttes technológia típusát (pl. engedélyhez kötött/engedélyhez nem kötött megosztott főkönyv), valamint annak összetettségét (pl. hidak al kalmazása, a kriptográfia minősége stb.). A kibocsátóknak azt is figyelembe kell venniük, hogy ha a megszokott helyett egy egyedi és összetett infrastruktúrára támaszkodnak, az nemcsak az annak helyettesítésére való képességre, hanem a karbantartásra és javításra képes személyek rendelkezésre állására is hatással lehet. Többláncú kibocsátások esetében a kibocsátóknak külön indikátorokat kell szerepeltetniük az eszközalapú token és/vagy az elektronikuspénz-token forgalmazásához használt minden egyes megoszto tt főkönyvi technológiára vonatkozóan;

3) hitelkockázatra/eszközminőségre vonatkozó indikátorok, amelyek az eszköztartalék eszközminőségének alakulását mérik;

4) referenciaeszköz(ök)re vonatkozó indikátorok, amelyek a – pl. az árfolyamrögzítés megszűnése által kiváltott – tömeges visszaváltási kérelmek kockázatát mérik;

5) tőkemegfelelési indikátorok, amelyek a kibocsátó tőkepozíciójának mennyiségében és minőségében bekövetkező potenciális romlást mérik, ideértve az (EU) 2023/1114 rendelet 35. cikkében meghatározott szavatolótőke -követelményeknek való megfelelés szintjét is. Az ilyen indikátorokat a vonatkozó szabályozási minimumkövetelménynél magasabb szintre kell kalibrálni. Tőkemegfelelési indikátorokat eszközalapú tokenek és elektronikuspénz-tokenek csak olyan kibocsátóinak kell használniuk, amelyek nem hitelintézetek.

A kibocsátóknak a helyreállításiterv-indikátorok alábbi, az I. mellékletben tovább részletezett kategóriáit is bele kell foglalniuk a helyreállítási tervbe (B. szakasz – További minimumkategóriák a jelentős eszközalapú tokenek és elektronikuspénz -tokenek kibocsátói, valamint azon egyéb kibocsátók számára, amelyek nem biztosítanak megfelelő indokolást az illetékes hatóságoknak a szerepeltetés mellőzésére vonatkozó an):

6) az eszköztartalékban szereplő összes pozícióból eredő piaci kockázati indikátorok, beleértve a referenciaeszköz(ök) volatilitásához kapcsolódó volatilitást is; 7) koncentrációs kockázati indikátorok, amelyek rávilágítanak az eszköztartalék egyetlen ügyféllel vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával szembeni túlzott kitettségére;

8) piaci bizalmi indikátorok, amelyek a piaci szereplőknek a kibocsátóval vagy a tokennel kapcsolatos olyan esetleges kedvezőtlen megítélését írják le, amely megzavarhatja a kibocsátó finanszírozáshoz jutását és a tőkepiacokhoz való hozzáférését, vagy a visszaváltási kérelmek gyors növekedését eredményezheti.

Ettől eltérve a nem jelentős tokenek kibocsátói mentesülnek a helyreállításiterv -indikátorok előző bekezdésben meghatározott kategóriáinak szerepeltetése alól, amennyiben megfelelően megindokolják illetékes hatóságuk számára, hogy ezek a kategóriák miért n em megfelelőek vagy relevánsak a kibocsátó kockázati profilja, üzleti modellje, mérete és/vagy összetettsége tekintetében.

A referenciaeszköz(ök)höz kapcsolódó indikátorok közül a kibocsátóknak mindig szerepeltetniük kell legalább egy de-pegging kockázati mutatót, amelynek célja a token piaci értéke és a referenciaeszköz(ök) piaci értéke közötti eltérés kockázatának kimutatása. A de-pegging kockázati mutatót a token piaci értéke és a referenciaeszköz(ök) piaci értéke közötti arányszámként kell mérni, értéke pedig várhatóan mindenkor 1 lesz, legfeljebb 1%-os tűréshatárral. 1 - nél alacsonyabb arányszámok előfordulásának a kibocsát ó helyreállítási tervében meghatározottak szerinti intézkedést kell aktiválnia.

A kibocsátóknak a helyreállítási tervben az illetékes hatóság számára kielégítő módon egyértelműen ismertetniük kell, hogyan határozták meg a helyreállításiterv -indikátorok kalibrálását, és hogyan kerülne sor a küszöbértékek megsértésének jelzésére elég korán ahhoz, hogy az hatásos legyen.

A kibocsátóknak a helyreállítási tervben ismertetniük kell, hogyan fogják rendszeresen nyomon követni és aktualizálni a helyreállításiterv- indikátorok megfelelőségét, valamint azok küszöbértékeinek kalibrálását. A kibocsátóknak különösen azt kell meghatározniuk, hogy miként biztosítanák a helyreállítási terv aktualizálását, amennyiben arra a kibocsátóval és/vagy az adott tokennel kapcsolatos pénzügyi és üzleti helyzet változása miatt szükség van. A kibocsátóknak bele kell foglalniuk a helyreállítási tervbe, hogy a helyreállításiterv-indikátorok küszöbértékeinek kalibrálását érintő bármely frissítést indokolással együtt haladéktalanul jelenteniük kell az illetékes hatóság felé. A kibocsátóknak mindenkor biztosítaniuk kell, hogy a helyreállításiterv-indikátorok és azok küszöbértékei teljes mértékben összhangban legyenek a kibocsátók kockázatkezelési keretével.

A helyreállítási terv tartalmát a kibocsátóknak annak figyelembevételével kell meghatározniuk, hogy a helyreállításiterv-indikátorok küszöbértékeinek megsértése esetén ne lehessen automatikusan aktiválni a helyreállítási intézkedéseket, és hogy a kibocsátó feladata legyen eldönteni, hogy túllépés esetén aktiválja-e a helyreállítási tervet, és ha igen, mikor. A helyreállításiterv-indikátorok kalibrálásakor a kibocsátóknak biztosítaniuk kell, hogy ez a döntési pont elég korai szakaszban álljon rendelkezésre ahhoz, hogy szükség esetén intézkedéseket lehessen végrehajtani.

A kibocsátóknak a helyreállítási tervben meg kell határozniuk belső döntéshozatali folyamatukat. A kibocsátóknak gondoskodniuk kell róla, hogy az említett folyamat alapos és megalapozott legyen, összhangban a 39., 40. és 41. bekezdéssel. Ezen túlmenően a kibocsátóknak a helyreállítási tervükben nyilatkozniuk kell arról, hogy – függetlenül attól, hogy az adott kibocsátó intézkedés meghozatala mellett dönt-e vagy sem – nyílt és aktív párbeszédet tartanak fenn az illetékes hatósággal.

Ahhoz, hogy a helyreállításiterv-indikátorok küszöbértékeinek megsértése hatékony figyelmeztetéssel tudjon szolgálni, a kibocsátóknak a helyreállítási tervükben rögzíteniük kell, hogy haladéktalanul és minden esetben:

• • valamely helyreállításiterv-mutató küszöbértékének megsértésétől számított legfeljebb 24 órán belül a megfelelő eszkalációs eljárás aktiválásával figyelmeztetik a kibocsátó vezető testületét annak biztosítása érdekében, hogy a indikátorok esetleges megsértését mérlegeljék és adott esetben azzal kapcsolatban intézkedjenek; valamint
• • legkésőbb a belső eszkalációs folyamat aktiválását követő 24 órán belül értesítik az illetékes hatóságot a helyreállításiterv- mutató küszöbértékének megsértéséről.

Figyelembe véve, hogy az előző bekezdésben meghatározott határidők esetleg nem teszik lehetővé a kibocsátó számára, hogy kellő időben reagáljon valamely küszöbérték megsértésére, a kibocsátóknak – működésük sajátosságai, valamint az eszköztartalék nagysága és összetettsége alapján – meg kell határozniuk a szóban forgó tevékenységek végrehajtásának legmegfelelőbb határidejét. Az előző bekezdésben meghatározott határidők semmilyen esetben sem hosszabbíthatók meg.

A kibocsátóknak a helyreállítási tervben rögzíteniük kell, hogy valamely helyreállításiterv-mutató küszöbértékének megsértése esetén a kibocsátó vezető testülete értékeli a helyzetet, dönt arról, hogy elindítja-e a helyreállítási terv aktiválását, és haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságokat. A kibocsátóknak a helyreállítási tervben azt is szerepeltetniük kell, hogy a helyreállítási terv aktiválására vonatkozó döntés a végrehajtandó helyreállítási intézkedések típusára is kiterjed.

A kibocsátóknak azt is rögzíteniük kell a helyreállítási tervben, hogy az előző bekezdésben említett döntésnek a küszöbérték megsértése körülményeinek indokolással ellátott elemzésén kell alapulnia.

A kibocsátóknak a helyreállítási tervben ismertetniük kell, hogy amennyiben úgy döntenek, hogy a helyreállítási tervnek megfelelően intézkedést hajtanak végre, indokolatlan késedelem nélkül az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátják az ebben a stresszhelyzetben alkalmazandó, hiteles és megvalósítható helyreállítási intézkedések felsorolásán alapuló cselekvési tervet, valamint a küszöbérték megsértésének orvoslására irányuló ütemtervet. A helyreállítási tervben szerepeltetni kell azt is, hogy amennyiben a kibocsátó nem dönt intézkedések végrehajtásáról, az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja az okok egyértelmű magyarázatát, adott esetben bemutatva, hogy a indikátorok konkrét típusai hogy állíthatók helyre és azok megsértése hogyan orvosolható helyreállítási intézkedések alkalmazása nélkül.