6.3 Átállástervezés

Az intézményeknek ismerniük kell az ESG- kockázatokra való érzékenységüket, így különösen a különböző forgatókönyvek szerinti – többek között a magasabb szintű fizikai kockázatot vagy rendellenes átállást feltételező forgatókönyvek – esetén felmerülő ökológiai átállás i kockázatokra és a fizikai kockázatokra. Az intézményeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a különböző forgatókönyvek hogyan befolyásolhatják az átállástervezési törekvéseiket.

A működési helyük szerinti joghatóságok éghajlattal kapcsolatos és környezetvédelmi szabályozási célkitűzéseihez való alkalmazkodás folyamatából fakadó, esetleges konkrét környezeti kockázatok nyomon követése és kezelése céljából az intézményeknek körültekintően kell kiválasztaniuk a forgatókönyveket valamennyi alábbi lépés megtételével:

• a) értékelniük kell az EU, a tagállamok és adott esetben harmadik országok átállási pályákra vonatkozó célkitűzéseinek lehetséges hatásait, legalább a lényegességi értékelés alapján meghatározott kiválasztott ágazatok tekintetében. E folyamat során az intézmé nyeknek figyelembe kell venniük az európai zöld megállapodásból és az uniós klímarendeletből származó valószínűsíthető pályákat, valamint az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület legfrissebb jelentéseit és a testület által előírt intézkedéseket;
• b) figyelembe kell venniük a 38. bekezdésben említett nemzeti, uniós vagy nemzetközi szervezetektől származó, tudományosan megalapozott és naprakész forgatókönyveket;
• c) figyelembe kell venniük az intézmény, önként vállalt vagy jogszabályban előírt az - éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatban tett célkitűzéseit vagy kötelezettségvállalásait.

Az intézmények által használt forgatókönyvek és pályák földrajzi hivatkozásának és (például regionális bontás szerinti) részletezettségének relevánsnak kell lennie az üzleti modelljük és a kitettségeik szempontjából.

Az intézmények által használt forgatókönyvek körének és összetettségének arányosnak kell lennie az intézmények méretével és összetettségével. A kis méretű és nem összetett intézmények és más, nem nagy méretű intézmények a fő paraméterek és feltételezések, bevont kockázatok, figyelembe vett időhorizontok és a regionális szinten bontott hatások egyszerűsített körére hagyatkozhatnak. A nagy méretű intézményeknek a (végleges és köztes célértékeket tartalmazó) terveiket olyan forgatókönyvvel kell összevetniük, amely összeegyeztethető a globális felmelegedésnek a Párizsi Megállapodás szerinti 1,5 °C-ra korlátozásával, valamint a klímasemlegesség 2050 - ig történő elérésére vonatkozó, az uniós klímarendeletben meghatározott célkitűzéssel.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a terveikben használt forgatókönyvek és pályák a szervezet egészében és valamennyi vizsgált időhorizonton következetesek legyenek, például az üzleti stratégiák kialakításakor és a rövid, közép - és hosszú távú célé rtékek meghatározásakor. Az intézményeknek dokumentálniuk kell a forgatókönyvek kiválasztásának folyamatát, valamint bármely változtatás vagy eltérő használat okait. A különböző forgatókönyvek különböző célokra történő használatára vonatkozó döntéseket, valamint a forgatókönyvek módosítására vonatkozó döntéseket egyértelműen meg kell indokolni.

6.3.2. Időhorizontok és mérföldkövek

Az intézményeknek különböző időhorizontokat kell meghatározniuk a terveikben, amelyeknek rövid távú, középtávú és legalább 10 éves időhorizontra kiterjedő hosszú távú tervezési horizontot kell tartalmazniuk. Az ESG - kockázatok különböző időhorizontokon tört énő nyomon követésére és kezelésére kidolgozott intézkedéseknek figyelembe kell venniük a 19. bekezdésben ismertetett elveket.

Az intézményeknek rendszeres időközönként mérföldköveket kell meghatározniuk a működési helyük szerinti joghatóságok rövid, közép - és hosszú távú szabályozási célkitűzéseiből eredő ESG - kockázatok nyomon követésére és kezelésére. Ezek a célkitűzések többek között az EU azon célkitűzései, hogy 2030 -ra az 1990-es szinthez képest 55%-kal csökkentse az ÜHG - kibocsátást, és 2050 - re elérje a nettó zéró kibocsátást, az uniós vagy adott esetben a nemzeti jogszabályok által meghatározott egyéb köztes éghajlati célérté keket, valamint az egyéb környezeti tényezőkkel – például a természet helyreállításával¹⁹ vagy az erdőirtással²⁰ – kapcsolatos célkitűzéseket.

¹⁹ Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1991 rendelete (2024. június 24.) a természet helyreállításáról és az (EU) 2022/869 rendelet módosításáról (HL L, 2024/1991, 2024.7.29.).

²⁰ Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/1115 rendelete (2023. május 31.) az erdőirtáshoz és az erdőpusztuláshoz kapcsolódó egyes áruk és termékek uniós piacon történő forgalmazásáról és Unióból történő kiviteléről, valamint a 995/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2023.6.9., 20. o.).

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a rövid, közép - és hosszú távú célkitűzések és célértékek kölcsönhatásban legyenek egymással, és jól meg legyenek határozva. Ez kiterjed annak biztosítására, hogy a hosszú távú célkitűzések – például a nettó zéró üvegházhatásúgáz - kibocsátás elérésére vonatkozó kötelezettségvállalások – középtávú stratégiákban (például középtávú ágazati politikákban vagy az üzletágak növekedési célértékeiben) jelenjenek meg, valamint annak biztosítására, hogy a rövid távú pénzügyi mérőszámok vagy célértékek (például jövedelmezőségi mutatók, kockázati költségek, KPI -k, KRI- k, kockázatvállalási határértékek, árképzési keretek) következetesek legyenek és összhangban legyenek a közép - és hosszú távú célkitűzésekkel.

6.3.3. A lényegességi értékelés alapja

Az intézmények átállás- tervezési folyamatának arra kell irányulnia, hogy kezelje a lényeges ESG- kockázatokat, különösen az ökológiai átállást, valamint az ESG -kockázatok 4.1. szakasznak megfelelően elvégzett megbízható, rendszeresen frissített lényegességi értékelése alapján azonosított fizikai kockázatokat. Az intézményeknek célzott intézkedéseket kell megállapítaniuk az olyan kitettségekből, portfóliókból, valamint finanszírozott gazdasági tevékenységekből és termelési kapacitásokból eredő lényeges ESG -kockázatok nyomon követésére és kezelésére, amelyek különösen érzékenyek lehetnek a gazdaság ESG - tényezőkkel kapcsolatos, alkalmazandó jogi és szabályozási célkitűzésekhez való hozzáigazodásának folyamatára.

6.3.4. Mérőszámok

Az intézményeknek különféle – többek között előretekintő – mérőszámokat kell használniuk a célértékek meghatározásának támogatása, valamint a terveik végrehajtásának előmozdítása és nyomon követése érdekében.

A célértékek meghatározásához az intézményeknek a 81. bekezdésben szereplő mérőszámokat és mutatókat mérlegelve megválasztott mérőszámokat és mutatókat kell használniuk. Az intézményeknek üzleti stratégiáik és kockázatvállalási hajlandóságuk figyelembevételével kell meghatározniuk, hogy az ESG -kockázatok nyom on követése és kezelése céljából milyen egyéb kockázatalapú és előretekintő mérőszámokat és célértékeket szerepeltetnek a terveikben. Ennek keretébe tartozik az átállástervezés által az intézmények üzleti és kockázati profiljára gyakorolt pénzügyi hatások rövid, közép - és hosszú távú értékeléséhez szükséges mérőszámok értékelése, kiszámítása és használata, többek között az átállástervezés által a pénzügyi teljesítményre, a bevételi forrásokra, a jövedelmezőségre és a portfóliók kockázati szintjére gyakorolt hatás mérésével.

A mérőszámok kiszámításához és a célértékek meghatározásának támogatásához szükséges adatok hiánya esetén az intézményeknek a 26., 27. és 29. bekezdésben ismertetett lépéseket kell követniük.

A kis méretű és nem összetett intézmények és más, nem nagy méretű intézmények kevesebb mutatóra hagyatkozhatnak a mérőszámok használatához és a célértékek meghatározásához, és nagyobb mozgástérrel fogalmazhatnak meg minőségi célkitűzéseket.

Jóllehet az intézményekkel szemben minimális elvárás az éghajlattal kapcsolatos kockázatokhoz kapcsolódó mérőszámok kombinációjának alkalmazása, lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy fokozatosan figyelembe vegyenek olyan mérőszámokat is, amelyek tám ogatják az éghajlattal kapcsolatos kockázatoktól eltérő környezeti kockázatoknak – például az ökoszisztémák állapotromlásából és a biológiai sokféleség csökkenéséből eredő kockázatoknak, valamint e kockázatok éghajlattal kapcsolatos kockázatokat tükröző, l ehetséges befolyásának, továbbá a társadalmi és irányítási kockázatoknak – való kitettséghez és azok kezeléséhez kapcsolódó kockázatértékelést és stratégiai irányítást.