5.2. Forgatókönyvek

Az intézményeknek a környezeti kockázatokkal kapcsolatos forgatókönyvek meghatározásakor számos, egymással összefüggő tényezőt kell figyelembe venniük – az átviteli csatornák meghatározásával összhangban – annak érdekében, hogy a forgatókönyvek a lehető legrelevánsabbak legyenek. Az intézményeknek nevezetesen a következőket kell figyelembe venniük:

• a. a társadalmi- gazdasági háttérkörnyezetet, azaz a globális vagy a regionális társadalmi - gazdasági feltételekre vonatkozó feltételezéseket, beleértve a népességnövekedést, a gazdasági fejlődést és a társadalmi egyenlőtlenségeket; valamint egyéb makrogazdaság i tényezőket, beleértve az inflációt és a monetáris politikákat, a fokozott protekcionizmust;
• b. a technológiai fejlődést, azaz az innováció szintjét és ütemét, a technológiák bevezetését, valamint az új technológiákat támogató infrastruktúra rendelkezésre állását;
• c. a fogyasztók preferenciákat, azaz a fenntarthatónak, helyben előállítottnak és egészségesnek tekintett áruk és szolgáltatások iránt a fogyasztók által mutatott érdeklődés esetleges változásait.

Az éghajlati kockázatok tekintetében a következő további tényezőket kell figyelembe venni:

• a. éghajlat- politika, azaz az éghajlatváltozás mérséklésére vagy az éghajlatváltozás hatásainak alkalmazkodási szakpolitikák révén történő kezelésére irányuló szakpolitikai beavatkozások mértéke; ami a rendkívül ambiciózus intézkedésektől a minimális intézked ésekig terjedhet;
• b. energiarendszerek, azaz az energiatermelés, -fogyasztás és - infrastruktúra szerkezete, beleértve a fosszilis tüzelőanyagoktól való függést a megújuló energiaforrásokhoz képest;
• c. a nettó nulla kibocsátás eléréséhez vezető ágazati útvonalak, azaz ahogyan a különböző ágazatok képesek az átállást végrehajtani és a fenntartható gazdasághoz alkalmazkodni, beleértve – adott esetben – a nemzetközi szemléletet, mint például a Nemzetközi En ergiaügynökség (IEA), a Tudományos alapú célokra irányuló kezdeményezés (SBTi)⁷ , vagy a Net Zero Banking Association (NZBA)⁸ által kiadott ágazati dekarbonizációs útvonalakat, a regionális háttérkörnyezet, itt elsősorban az európai zöld megállapodás stratégiáját, az „Irány az 55%!” intézkedéscsomagot és a 2050 - re kitűzött klímasemlegességi célt, továbbá a nemzeti szakpolitikáka t és éghajlat- stratégiát;
• d. kibocsátási szint és az ebből eredő éghajlati hatás, azaz az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának koncentrációja, valamint a hőmérséklet és az egyéb biofizikai folyamatok várható jövőbeli alakulása.

⁷ Az SBTi olyan (a CDP (széndioxidkibocsátás - közzétételi projekt), az ENSZ Globális Megállapodása, a Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és a Természetvédelmi Világalap (WWF) közötti) globális partnerség, amely segíti a vállalatokat és a pénzügyi intézményeket abban, hogy a Párizsi Megállapodás céljaival (a felmelegedés jóval 2°C alatt tartása és 1,5°C -ra való törekvés) összhangban álló üvegházhatásúgázkibocsátás - csökkentési célokat tűzzenek ki.

⁸ Az NZBA az ENSZ által összehívott és az iparág által irányított kezdeményezés, amelyet 2021 - ben indítottak el a Glasgow- i Pénzügyi Szövetség a Nettó Nulla Kibocsátásért (GFANZ) keretében, és amely közös keretrendszert biztosít a bankok számára, hogy ágazati célok elfogadásával 2050 - ig nettó nulla kibocsátásúvá tegyék portfólióikat.

Az egyéb (éghajlaton kívüli) környezeti kockázatok esetében a következő további tényezőket kell figyelembe venni:

• a. környezetvédelmi politika és szabályozás, azaz a környezetvédelmi szakpolitikák – például a biológiai sokféleség megőrzése, a víz - és levegőminőség szabályozása, a körforgásos gazdaságra vonatkozó előírások, a káros vegyi anyagok korlátozása, valamint az e rdőirtás tilalma – célkitűzéseinek és végrehajtásának szintje. Ide tartoznak az olyan regionális keretek, mint A természet helyreállításáról szóló uniós jogszabály vagy a 2030 - ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia;
• b. az ökoszisztéma állapota, azaz a biológiai sokféleség állapota és tendenciái, az ökoszisztéma romlása, a talaj termékenysége, az édesvíz rendelkezésre állása és a szennyezés szintje. Ezek a tényezők határozzák meg a kiindulási környezeti stresszt, és befol yásolják az olyan kockázatok bekövetkezését, mint az erőforrások szűkössége, a fajok összeomlása vagy a vízválság;
• c. a föld és az erőforrás felhasználásának mintázatai, azaz a földhasználat mértéke és intenzitása (városi terjeszkedés, mezőgazdaság, bányászat), valamint a nyersanyag - kitermelés vagy a vízhasználat mintázatai. A fenntarthatatlan használat fokozhatja a körny ezetkárosodást és társadalmi vagy gazdasági fordulópontokat idézhet elő;
• d. az ellátási lánc ökoszisztémáktól való függősége, azaz hogy az ágazatok vagy régiók milyen mértékben támaszkodnak olyan ökoszisztéma- szolgáltatásokra, mint a beporzás, a vízszűrés vagy a nyersanyagok rendelkezésre állása. Ezen szolgáltatások zavara ágazati veszteségekhez vezethet például a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban, a halászatban, az élelmiszeriparban vagy a textiliparban.

Az intézményeknek hiteles forgatókönyveket kell alkalmazniuk, amelyek a legfrissebb tudományos ismereteken, valamint széles körben elismert nemzetközi vagy regionális szervezetek által biztosított forgatókönyveken és forrásokon alapulnak, például:

• a. az éghajlati kockázatok tekintetében: az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC), a pénzügyi rendszer zöldítését célzó hálózat (NGFS), a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (EU JRC) vagy nemzeti kormányzati vagy nem kormányzati szervek;
• b. az éghajlaton kívüli egyéb környezeti kockázatok tekintetében: a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma- szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES), az Egyesült Nemzetek szakosodott ügynökségei⁹ , az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)¹⁰ , a Világ Erőforrásai Intézet (WRI)¹¹ , valamint regionális vagy nemzeti szinten kidolgozott tudományos alapú értékelések (pl. nemzeti biodiverzitási stratégiák, talaj- és vízgazdálkodási tervek, vagy a szennyezés nyomon követésére szolgáló keretrendszerek).

⁹ Az ENSZ szakosodott ügynökségei közé tartozik az UNEP; a FAO (Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet); a GBO (a biológiai sokféleség globális kilátásai), amely a CBD - n (Biológiai Sokféleség Egyezmény) belül a biológiai sokféleség terén elért globális előrehaladás nyomon követésére szpolgáló elsődleges keretrendszer; valamint a környezetvédelmi nyomon követés és politika szempontjából releváns egyéb szervezetek.

¹⁰ Az EEA az EU egyik szerve, amely a környezeti adatok és a környezetpolitika támogatásához nyújt keretrendszert.

¹¹ A WRI a fenntartható erőforrás -gazdálkodás és az éghajlatváltozás elleni fellépés kereteit kidolgozó kutatóintézet.

Az intézményeknek a lefolytatás alatt álló elemzés célja, hatóköre és részletessége alapján el kell végezniük a kiválasztott forgatókönyvek finomítását és testreszabását. Például a stressztesztek lebonyolítása közben az intézményeknek viszonylag rövid távú forgatókönyveket kell figyelembe vennie, amelyek inkább az akut fizikai kockázatokra (azaz a szélsőséges éghajlati események hirtelen bekövetkeztére) összpontosítanak, semmit a krónikus fizikai kockázatokra (azaz az éghajlati feltételek fokozatos változására), és ekkor nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a környezetvédelmi szabályozási menetrend, az üzleti ciklus, valamint a fogyasztói és piaci hangulat közötti erős szakadék lehetséges negatív hatásaira, mint a hosszabb távú forgatókönyvek esetében.

Az intézményeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a forgatókönyvek jól illeszkedjenek portfólióik és az üzleti modelljük egyedi kockázati jellemzőihez, és ennek érdekében a forgatókönyveket a szükséges és lehetséges mértékben kiigazíthatják.

Amennyiben egy adott forgatókönyv a 29. és a 30 . bekezdésben felsorolt elemek közül néhányat nem tartalmaz, akkor az intézményeknek értékelniük kell e tényezők potenciális lényegességét, és mérlegelniük kell, hogy az elemzés eredményeit milyen mértékben kell szakértői vélemény alapján kiigazítani.

A forgatókönyvek meghatározásakor az intézményeknek mind a fizikai kockázatot, mind az átállási kockázatot figyelembe kell venniük. Amennyiben e két kockázat esetében a modellezés más- más forgatókönyv kidolgozásához vezet, az intézményeknek még ebben az es etben is gondoskodniuk kell a forgatókönyvek közötti megfelelő összhangról, mivel e kockázatok hosszú távon szorosan összefüggenek egymással.

Az intézményeknek a forgatókönyvben figyelembe veendő átállási kockázati és fizikai kockázati veszélyeket a lényegességi értékelésük alapján kell kiválasztaniuk, amelynek eredménye az érintett időhorizonttól függően eltérő lehet.

Az intézményeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a forgatókönyvek belsőleg konzisztensek legyenek. Különösen fontos, hogy az egyes kulcsfontosságú tényezők alakulását ne külön - külön, hanem a többi kulcsfontosságú tényező alakulásával összefüggésben kell vi zsgálni. Például a gazdasági növekedésre vonatkozó feltételezéseknek összhangban kell lenniük az energia iránti keresletre és a technológia bevezetésére vonatkozó feltételezésekkel.

Az arányosság elvének alkalmazása során az intézmények – kezdetben, illetve tevékenységeik méretétől, jellegétől és összetettségétől, vagy a környezeti kockázat lényegességi értékelésétől függően – szűkebb hatókörre összpontosíthatnak, kevesebb bemeneti tényezőt alkalmazhatnak, egyszerűbb forgatókönyveket határozhatnak meg és/vagy egyszerűsített módszereket alkalmazhatnak.