6.1. Stressztesztek

Az intézményeknek a környezeti tényezőket is be kell építeniük a stressztesztelési keretrendszerükbe, amelyet az intézmények stressztesztelésére vonatkozó EBH - iránymutatásokkal összhangban dolgoztak ki.

Az 575/2013/EU rendelet 177. cikkének (2) és (2a) bekezdésével összhangban az IRB-módszert alkalmazó intézményeknek rendszeresen olyan hitelkockázati stresszteszteket kell végezniük, amelyek figyelembe veszik a súlyos, de valószínűsíthető recessziós forgat ókönyvek hatásait, és amelyek magukban foglalják a „az ESG kockázati tényezőket, különösen az éghajlatváltozásból eredő fizikai és átállási kockázati tényezőket” . A stressztesztek e cikk szerinti elvégzéséhez szükséges módszertannak a megfelelő mértékben ö sszhangban kell lennie az intézmények stresszteszteléséről szóló EBH - iránymutatások 4.7.1. Szakaszában, valamint a jelen szakaszban meghatározott módszerekkel.

Az intézményeknek a stressztesztelés céljából fel kell használniuk egy alapforgatókönyvet, valamint több olyan kedvezőtlen forgatókönyvet, amelyeket súlyosként (azaz szélsőséges kockázatnak), de valószínűsíthetőként (azaz észszerűen valószínűnek) határozna k meg.

Az alapforgatókönyv meghatározásakor az intézményeknek a jelenlegi feltételek és trendek folytatódását kell feltételezniük, beleértve a környezeti kockázatok várható trendjeit is, anélkül, hogy szélsőséges sokkhatásokat vagy szakpolitikai változásokat felt ételeznének. Az alapforgatókönyvnek figyelembe kell vennie a vizsgált időszakban elfogadott vagy hamarosan elfogadásra kerülő szakpolitikákat, amennyiben azok valószínűleg lényeges hatással járnak.

A kedvezőtlen forgatókönyvek esetében az intézményeknek sokként kell figyelembe venniük többek között a környezeti sokkokat is. Több, különböző eredetű sokk összekapcsolódása esetén, az intézményeknek alaposabban meg kell vizsgálniuk az így kialakuló összetett kockázatok következményeit, mivel azok felerősíthetik azt a hatást, amit a külön - külön elemzett éghajlati, környezeti és makrogazdasági forgatókönyvek hatásainak egyszerű összeadása eredményez.

Amikor az intézmények a környezeti változókat beépítik a meglévő stressztesztelési keretrendszerükbe, akkor a stressztesztelési modelljeiknél alapos hiányelemzést kell végezniük, hogy azonosíthassák azokat a területeket, ahol az aktuális modellezési képess égeket javítani kell a környezeti kockázatok megfelelő figyelembevétele érdekében. Tekintettel arra, hogy a környezeti kockázatokat elsősorban nem gazdasági változók határozzák meg, az intézményeknek a többszörös ad hoc kiigazítások helyett a módszereik alapos átdolgozását kell fontolóra venniük.

Előfordulhat, hogy a környezeti változók zökkenőmentes integrációjának elősegítése érdekében az intézményeknek külön - külön is tesztelniük kell az új módszereket illetve környezeti kockázati modulokat, még azok teljes körű integrációja előtt. A tesztelési s zakaszban az intézményeknek óvatosan kell eljárniuk, ha a stressztesztek eredményeit döntéshozatali célokra kívánják felhasználni.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a stresszteszt - modelljeikben megfelelően figyelembe vegyék az ipari ágazat, az ország vagy a földrajzi hely dimenzióit. Új modellek kidolgozása vagy a meglévő modellek részletességének bővítése során az intézménye knek az 5.1. szakaszban meghatározott átviteli csatornák azonosításával kapcsolatban környezeti kockázatokra érzékeny változókat is be kell vezetniük.

Amennyiben lehetséges, valamint a lényegességi értékelés figyelembe vétele mellett, az intézményeknek a kedvezőtlen forgatókönyvekhez kapcsolódó környezeti sokkokat közvetlenül a kitettség szintjén kell alkalmazniuk. Azon kockázatok esetében, amelyek lénye gessége elsősorban koncentrációs hatás eredménye, az intézményeknek a sokkokat az üzleti partnereik olyan csoportjaira kell alkalmaznia, amelyeknél az üzleti partnerek környezeti kockázatoknak való kitettségi profilja hasonló.

Az intézmények élhetnek konstans mérleg feltételezésével, de részükre ajánlott, hogy portfólióik összetételében a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegyék az intézmény jóváhagyott stratégiájából eredő jelentős változásokat, amennyiben ezek bekövetkezé se a stresszteszt időszaka alatt esedékes. Ennek kiegészítéseként az intézmények – gyakorlatuknak és igényeiknek megfelelően – a mérleggel kapcsolatban teljes körű dinamikus módszert is alkalmazhatnak.

Az intézményeknek a környezeti tényezőket fokozatosan kell beépíteniük a stressztesztelési modelljeikbe, kezdve a hitelkockázati modellekkel, és törekedve arra, hogy fokozatosan rögzítsék a környezeti változások azon hatásait is, amelyeket más hagyományos kockázati kategóriákra gyakorolnak, beleértve a piaci, a működési és a likviditási kockázatot, az összes releváns portfólióban, szektorban és földrajzi területen.

Az intézmények eltérhetnek az intézmények stressztesztelésére vonatkozó EBH - iránymutatások 15. bekezdésétől, és így nem kötelesek beépíteni a környezeti kockázatokat a fordított stressztesztjeikbe. Önkéntes alapon azonban megtehetik ezt, amennyiben hasznosnak tartják.