6.2. A hitel- és partnerkockázat értékelése

6.2.1. Általános szempontok

124. A hitelkockázat-kezelési keretrendszer értékelésekor az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az intézmény betartja-e a 12. bekezdésben hivatkozott, az EBA honlapján külön közzétett jogi aktusokat. 125. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az összes nem kereskedési könyvi kitettségből (a mérlegen kívüli tételeket is beleértve) eredő hitelkockázatot. Értékelniük kell továbbá a partnerkockázatot és az elszámolási kockázatot is, amelyek mind a banki, mind a kereskedési könyvek alá tartozhatnak. Az ilyen értékelés elvégzéséhez az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a potenciális hitelezési veszteségeket meghatározó valamennyi tényezőt, különös tekintettel a következőkre:

a. a hitelesemény (azaz nemteljesítések) vagy korrelált hitelesemények valószínűsége, amely elsősorban a hitelfelvevőket és az adott kötelezettség visszafizetésére való képességüket érinti;
b. a hitelkockázati kitettségek nagysága;
c. a hitelkitettségek visszafizetési rátája a hitelfelvevők nemteljesítése esetén.

126. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük annak a lehetőségét, hogy ezen összetevők idővel változhatnak és a várt eredményekhez képest kedvezőtlenebbé válhatnak.

127. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az ESG-kockázatoknak az inherens hitelkockázatra gyakorolt hatását, valamint az ESG-kockázatokkal kapcsolatos hitelkockázati kontrollmechanizmusok megfelelőségét, elsősorban a környezeti kockázatokra összpontosítva. Az illetékes hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az ökológiai átállással kapcsolatos kockázatokra és a fizikai kockázatokra a hitelkoncentrációs kockázat és az ingatlanpiaci kockázat értékelése során, valamint az olyan konkrét portfóliók vagy kitettségi osztályok hitelkockázatának értékelésekor, amelyeknél a környezeti kockázatoknak való kitettség jelentősnek tekinthető.

128. Emellett az illetékes hatóságoknak arra is figyelmet kell fordítaniuk, hogy az intézmény a hitelnyújtási folyamata során figyelembe vegye a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat, beleértve azt is, hogy az intézmény rendelkezik-e olyan rendszerekkel és kontrollmechanizmusokkal, amelyek biztosítják, hogy a hitelek visszafizetésére használt pénzeszközök törvényes forrásokból származzanak.

6.2.2. Az inherens hitelkockázat értékelése

A hitelkockázat lényeges forrásainak azonosítása

129. Az illetékes hatóságoknak a hitelkockázatot jelenlegi és előretekintő szemszögből is vizsgálniuk kell, az aktuális portfólió hitelkockázatának elemzését beépítve az intézmény hitelkockázati stratégiájának, hitelkockázat-vállalási hajlandóságának és hitelkockázati korlátjainak értékelésébe (esetlegesen az üzleti modell elemzésének részeként végzett szélesebb körű stratégiaértékelés részeként). Az illetékes hatóságoknak azt is figyelembe kell venniük, hogy a várható, valamint a stresszhelyzeti makrogazdasági fejlemények hogyan befolyásolhatják ezeket az elemeket.

130. Az intézmény inherens hitelkockázatának értékeléséhez az illetékes hatóságoknak először azonosítaniuk kell az intézmény hitelkockázati kitettségét. Ehhez, valamint azon hitelkockázati források következetes azonosításának biztosításához, amelyeknek az intézmény ki van vagy ki lehet téve, a következő információforrásokat kell figyelembe venniük:

a. szabályozási adatszolgáltatási sablonok, például a COREP és a FINREP, figyelembe véve a vonatkozó szabályozási kitettségi osztályokat az intézmény szavatolótőke-követelményekre vonatkozó megközelítése (sztenderd vagy IRB-módszer) alapján;
b. az egyéb SREP-elemek (például az üzletimodell-elemzés) értékelése és a korábbi felügyeleti tevékenységek keretében szerzett ismeretek;
c. az intézmény helyzetének összehasonlítása a hasonló intézményekével, amennyiben rendelkezésre állnak ilyen adatok. Különösen a belső minősítésen alapuló (IRB) módszert alkalmazó intézmények esetében az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a 2013/36/EU irányelv 78. cikkével összhangban végzett felügyeleti összehasonlító elemzés eredményét.

131. Az illetékes hatóságoknak értékelésük során elsősorban a legjelentősebb azonosított hitelkockázati forrásokra kell összpontosítaniuk, prudenciális szempontból vizsgálva azok lényegességét az intézmény vonatkozásában. Ezen értékelés elvégzéséhez a következőket kell figyelembe venniük:

a. a hitelkockázati stratégia és a hitelkockázat-vállalási hajlandóság, valamint a vonatkozó limitek;
b. a vizsgált portfólió kitettségértékének összege a hitelkitettségek teljes kitettségértékéhez viszonyítva, beleértve annak időbeli növekedését is;
c. az érintett portfólió hitelkockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelmény összege a teljes szavatolótőke-követelményhez viszonyítva, beleértve annak időbeli növekedését is;
d. adott esetben az intézmény által az érintett portfólió hitelkockázatához rendelt belső tőkének a teljes belső tőkéhez viszonyított aránya;
e. az intézmény mérlegben szereplő és mérlegen kívüli, hitellel összefüggő tételeinek összetétele és minősége a teljesítő (az átstrukturált kitettséget is beleértve) és a nemteljesítő portfólióban, beleértve az értékvesztések és leírások szintjét és időbeli alakulását, valamint a hitelportfólió nemteljesítési arányait.

132. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell a kockázat lényegességét a jelenlegi portfólió vonatkozásában, visszatekintő és előretekintő szemlélettel is (az adatok és az előrejelzések korábbi alakulását figyelembe véve, amennyiben azok rendelkezésre állnak).

133. Az illetékes hatóságoknak a lényegességi vizsgálatot alátámasztó további információforrásként

– amennyiben rendelkezésre állnak és megfelelőek – figyelembe kell venniük az intézmény által használt belső hitelkockázati paramétereket. Ez magában foglalja annak értékelését is, hogy ezek a módszerek alkalmasak-e a különböző portfóliók hitelkockázati kitettségeinek pontos számszerűsítésére, különös figyelmet fordítva az intézmény validálási funkciója által készített éves jelentésből származó adatokra, és még konkrétabban az utótesztelés eredményeire – vagyis a becsült paramétereknek és a megfigyelt eredményeknek az intézmény által elvégzett összehasonlítására. Az illetékes hatóságoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk azokra a portfóliókra, amelyeknél a becsült paraméterek alulbecsülték a megfigyelt eredményeket.

134. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az intézmény által annak érdekében elvégzett stressztesztek eredményeit is, hogy azonosítsák a korábban fel nem tárt hitelkockázati forrásokat, így például a hitelminőségben, a hitelkoncentrációkban, a fedezetek értékében vagy a hitelkitettségben valamely stresszidőszak alatt bekövetkező változásokból eredő kockázatokat.

135. Az illetékes hatóságoknak az előző bekezdések szerint elvégzett lényegességi értékelés, valamint az intézmény hitelkockázatának és hitelportfóliójának mérete és összetettsége alapján kell meghatározniuk az értékeléshez szükséges részletességi szintet.

Az intézmény hitelportfóliójának jellege, mérete és összetétele (mérlegben szereplő és mérlegen kívüli hitelvonatkozású tételek)

136. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell a hitelkitettségek jellegét (azaz a hitelfelvevők és a kitettségek típusait), és elemezniük kell az intézmény hitelportfóliójának összetételét. Az értékelés elvégzése során az illetékes hatóságoknak mérlegelniük kell azt is, hogy a hitelkockázati kitettség jellege milyen módon befolyásolhatja a kitettség nagyságát (például hitelfelvevők által lehívott hitelkeretek és korábban le nem hívott kötelezettségek, más ország pénznemében denominált összegek), figyelembe véve az intézmény arra vonatkozó lehetőségét, hogy jogszerűen, egyoldalúan törölje a folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeretek lehívatlan összegét.

137. A hitelkockázat jellegének értékeléséhez az illetékes hatóságoknak legalább a hitelkockázat alábbi alkategóriáit figyelembe kell venniük az intézmény szempontjából legrelevánsabbnak ítélt alkategóriák részletesebb értékelésének elvégzésével²⁸ :

a. hitelkoncentrációs kockázat;
b. partner-hitelkockázat, valamint elszámolási és teljesítési kockázat;
c. országkockázat;
d. értékpapírosításból származó hitelkockázat;
e. devizahitelezési kockázat;
f. ingatlankockázat;
g. a banki könyvben szereplő részvénykockázat;
h. felhígulási kockázat;
i. modellkockázat a szabályozó által jóváhagyott modellek esetében.

138. Amennyiben a speciális hitelezési kitettségek lényegesnek minősülnek, az illetékes hatóságoknak az ilyen kitettségeket az egyéb hitelezési tevékenységektől elkülönítve kell értékelniük, mivel az ilyen kitettségek kockázata a finanszírozott eszköz vagy projekt (például kereskedelmi ingatlan, energiatermelő üzem, fuvarozás, árucikkek) jövedelmezőségéből, és nem a hitelfelvevőből ered (amely általában egy különleges célú gazdasági egység). Ezen értékelés elvégzésekor az illetékes hatóságoknak a következőket kell figyelembe venniük:

a. a projektek nyereségessége és az üzleti tervek alapját képező feltételezések konzervatív jellege (beleértve a fő vevők hitelkockázatát is);
b. a szabályozás változásának - és különösen a támogatott ágazatok esetében - a jövőbeli pénzáramlásokra gyakorolt hatása;
c. a piaci kereslet változásának hatása (amennyiben releváns), valamint a finanszírozott eszköz potenciális jövőbeli értékesítésére szolgáló piac megléte;
d. létezik-e olyan konzorcium vagy léteznek-e egyéb olyan hitelezők, amelyek osztoznak a hitelkockázatban; valamint
e. a szponzorok által vállalt garancia bármely formája;
f. az e tevékenységekhez fűződő koncentrációs kockázat potenciális növekedése.

A portfólió hitelminősége

139. A portfólió hitelminőségének értékelésekor az illetékes hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a hitelkitettségek megfelelő osztályozására, és értékelniük kell az esetleges helytelen osztályozás hatását, valamint az ebből eredő, az intézmény tartalékképzésében és a veszteségek megjelenítésében bekövetkező késedelmet.

140. Az illetékes hatóságoknak el kell végezniük a teljesítő, nemteljesítő és átstrukturált kitettségek kategóriáinak megkülönböztetésére irányuló elemzést, figyelembe véve mind az ügyfelek számát, mind az érintett összegeket/volumeneket. Az intézmény átfogó hitelkockázatának meghatározásához az illetékes hatóságoknak értékelniük kell a portfólió általános hitelminőséget, valamint a különböző kvalitatív osztályokat a fenti kategóriák mindegyikén belül. Ezen értékelés részeként az illetékes hatóságoknak kitettségi osztályok szerint elemezniük kell a nemteljesítési és átminősítési kockázatot, figyelembe véve a hitelminőség időbeli alakulását, valamint meg kell vizsgálniuk, hogy a portfólió tényleges hitelminősége összhangban áll-e a megadott kockázatvállalási hajlandósággal, és meg kell állapítaniuk az esetleges eltérések okait.

141. Ennek eredményeképp átfogó értékelés készül a pénzintézet teljes hitelciklusáról, a hitelnyújtástól kezdve az egyes kitettségi kategóriák nyomon követésén és kezelésén át. Ha szükséges és lehetséges, ezen elemzések elvégzése során az illetékes hatóságoknak a hasonló intézményekkel való összehasonlítást kell alkalmazniuk, és referencia-portfóliókat (azaz az intézménycsoportok esetében közös hitelfelvevői portfóliókat) kell felhasználniuk. Ezt az elemzést a következők figyelembevételével kell elvégezni:

a. az eszközminőségi mutatók, a múltbeli tendenciák és a növekedési ráták hitelfelvevői típusok, ágazatok és termékek szerinti bontásban, a hitelfelvevők hitelbesorolás szerinti megoszlása, a hitelminőségi besorolások közötti múltbeli átalakulási arányok, valamint a késedelmes fizetési és nemfizetési arányok különböző időtávokon;
b. a nemteljesítő kitettségek aránya és lefedettsége portfóliónként, ágazatonként, földrajzi helyenként, valamint ezek időbeli változása, figyelembe véve az egyes érintett portfóliókból származó releváns be- és kiáramlásokat, a kitettségek megoszlását a nemteljesítő kitettségek osztályai között (késedelmes, kétséges), az egyes releváns tényezők esetében az értékvesztések és leírások szintjét és időbeli alakulását, a múltbeli visszafizetési rátákat és a visszafizettetési folyamat időtartamát, a végrehajtás alá vont eszközöket, valamint ezek időbeli alakulását, illetve a kitettségek nemteljesítőnek minősítése óta eltelt időt.

142. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy a hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalékok és a hitelértékelési korrekciók megfelelőek-e a kitettségek minőségének és adott esetben a biztosítékok szintjének szempontjából, különös tekintettel arra, hogy a hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalékok szintje összhangban van-e a különböző portfóliók kockázati szintjével – az időbeli alakulást tekintve, valamint a hasonló intézményekkel összehasonlítva –, továbbá a releváns makrogazdasági fejleményekkel, valamint hogy a származtatott ügyletek piaci értékeinek hitelértékelési korrekciói tükrözik-e a megfelelő partnerek hitelképességét. Szükség esetén az illetékes hatóságoknak helyszíni vizsgálatokat kell végezniük vagy egyéb megfelelő felügyeleti intézkedéseket kell hozniuk annak értékelése céljából, hogy a hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalékok képzése és a kockázati fedezet megfelelő-e, amit például a hitelek közül vett minták értékelésével határozhatnak meg. Az ilyen értékelés elvégzése során az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a belső és külső auditorok által felvetett megállapításokat is, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

143. Egy adott intézmény inherens hitelkockázatának értékelésekor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az intézmény által elvégzett stressztesztek eredményeit is annak érdekében, hogy feltárják a hitelkockázat esetleges, korábban fel nem tárt forrásait, így például a hitelminőségben, a hitelkoncentrációkban, a biztosítékok értékében vagy a hitelkitettségben valamely stresszidőszak alatt bekövetkező változásokból eredő kockázatokat.

A hitelkockázat-mérséklési keretrendszer szintje és minősége

144. Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk az olyan garanciák (többek között a hitelderivatívák) és rendelkezésre álló fedezetek szintjét és minőségét, amelyek hitelesemény bekövetkezésekor csökkentenék a hitelezési veszteséget, azokat is beleértve, amelyeket a szavatolótőke kiszámításakor nem fogadnak el hitelkockázat-mérséklési technikaként. Ezen értékelés elvégzése során az illetékes hatóságoknak a következőket kell figyelembe venniük:

a. a biztosítékok és garanciák által biztosított fedezet portfóliónként, hitelfelvevő-típusonként, besorolásonként, ágazatonként és más releváns szempontok szerint lebontva;
b. a fedezeti értékek mind a teljesítő, mind a nemteljesítő kitettségek esetében;
c. múltbeli behajtási arányok a biztosítékok és garanciák típusa és mennyisége szerint. 145. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell továbbá a reziduális kockázat lényegességét (lásd a 2013/36/EU irányelv 80. cikkét), különös tekintettel a biztosítéki megállapodások és a garanciák megfelelőségére és érvényesíthetőségére, a biztosítékok érvényesítésére és a garanciák végrehajtására vonatkozó képességre és azok időzítésére a nemzeti jogszabályok szerint, a biztosítékok értékének likviditására és volatilitására, valamint a biztosíték bármilyen hitelérvényesítési intézkedés révén visszanyerhető értékére. Az illetékes hatóságoknak a kezesek és a biztosítékok koncentrációját, valamint a hitelfelvevők hitelképességével való összefüggést (azaz a rossz irányú kockázatot) és a védelem hatékonyságára gyakorolt esetleges hatást is értékelniük kell.

Környezeti, társadalmi és irányítási tényezők

146. Az ESG-kockázatok és a környezeti kockázatok – különösen az inherens hitelkockázatra gyakorolt – hatásának értékelésekor az illetékes hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy figyelembe vegyék e kockázatok sajátos jellemzőit, például azok előretekintő jellegét és a különböző időtávokon jelentkező eltérő hatásait – elismerve a hosszú távú előrejelzésekhez társuló bizonytalanságokat –, és egyúttal fejlesszék arra vonatkozó képességüket, hogy e jellemzőket beépítsék az értékelésükbe.

6.2.3. A hitelkockázat-kezelési és -kontrollkeretrendszer értékelése

147. Az intézmény hitelkockázati profiljának átfogó megismerése érdekében az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk az intézmény hitelkockázat-kezelési és - kontrollkeretrendszerét, valamint annak az inherens hitelkockázati kitettségek tekintetében való megfelelőségét. Ehhez az értékeléshez az illetékes hatóságoknak az egyéb SREP-elemek (például az üzletimodell-elemzés és a vállalatirányítási területek) értékeléséből származó eredményre is támaszkodniuk kell. A nemteljesítő kitettségek (NPE-k) kezelésére (csökkentésére) irányuló stratégiák és a kapcsolódó irányítási és műveleti iránymutatások alkalmazásának hatálya alá tartozó intézmények esetében az illetékes hatóságoknak azt is értékelniük kell, hogy az intézmények teljesítik-e a releváns EBA-iránymutatásokban az ilyen stratégiákra és azok működtetésére vonatkozóan meghatározott konkrét követelményeket, beleértve a fogyasztóvédelmi kötelezettségek teljesítését is.

Hitelkockázati stratégia és hitelkockázat-vállalási hajlandóság

148. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény rendelkezik-e a vezető testület által jóváhagyott, megbízható, egyértelműen megfogalmazott és dokumentált hitelkockázat-vállalási hajlandósággal, valamint hitelkockázati stratégiával és limitekkel. Ehhez az értékeléshez az illetékes hatóságoknak többek között figyelembe kell venniük a vezető testületnek a hitelkockázati stratégia és a hitelkockázat-vállalási hajlandóság meghatározásában, jóváhagyásában és felülvizsgálatában betöltött szerepét, e stratégiának a felső vezetés általi megfelelő végrehajtását, valamint – az intézmény üzleti modelljére, általános kockázatvállalási hajlandóságára, valamint jelenlegi és jövőbeli piaci környezetére és pénzügyi helyzetére tekintettel – annak az intézmény szempontjából való megfelelőségét. Szervezeti és belsőkontroll-keretrendszer

149. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény a szükséges feladatok elvégzéséhez (minőségi és mennyiségi szempontból is) elegendő emberi és műszaki erőforrással ellátott, megfelelő szervezeti kerettel és irányítási rendszerrel rendelkezik-e, amelyek lehetővé teszik a hitelkockázat-vállalást, valamint a hitelkockázat eredményes kezelését, mérését és ellenőrzését. Különösen azt kell értékelniük, hogy az intézmény vezető testülete és felső vezetése átlátja-e a hitelmérési rendszerek alapját képező feltételezéseket. Ezen értékelés során az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a felelősségi körök megfelelőségét, valamint a személyzetnek a feladatai ellátásához szükséges készségeit és tapasztalatát a hitelkockázat vállalása, mérése, nyomon követése és jelentése tekintetében – ideértve a nemteljesítő kitettségek kezelését, és különösen azok kezelését –, végezetül pedig azt, hogy a kockázatvállalók és a kockázatkezelők egyértelműen elkülönülnek-e egymástól.

150. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény megfelelő szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik-e a hitelnyújtás, a hitelkockázat azonosítása, kezelése, mérése, jelentése és kontrollja tekintetében, és hogy ezek a szabályzatok összhangban állnak-e az intézmény hitelkockázati stratégiájával, és lefednek-e minden főbb üzleti tevékenységet és eljárást. Ennek keretében meg kell vizsgálni, hogy ezeket a szabályzatokat egyértelműen formalizálták és közzétették-e, és azokat az intézményen, valamint az ahhoz tartozó bankcsoporton belül következetesen alkalmazzák-e. Ezen értékelés során az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy a vezető testület jóváhagyja-e ezeket a szabályzatokat, valamint rendszeresen megvitatja-e és a kockázati stratégiákkal összhangban felülvizsgálja-e azokat, továbbá azt is, hogy a felső vezetés felelős-e a szabályzatoknak és az eljárásoknak a vezető testület utasításai alapján való kidolgozásáért és végrehajtásáért.

151. Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az intézmény rendelkezik-e a hitelkockázat azonosítására, megértésére, mérésére, nyomon követésére és jelentésére szolgáló, az intézmény méretének és összetettségének megfelelő keretrendszerrel. E tekintetben az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az intézmény megfelelő adatinfrastruktúrával rendelkezik-e, és az elemzési technikák alkalmasak-e arra, hogy lehetővé tegyék az intézmény számára hitelkockázatának megfelelő kezelését és a felügyeleti adatszolgáltatási követelmények teljesítését, valamint az összes mérlegen belüli és kívüli tevékenységében rejlő hitelkockázatok észlelését, mérését és rendszeres nyomon követését (adott esetben a csoport szintjén).

152. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény vezető testülete és felső vezetése érti-e a hitelmérési rendszerek alapját képező feltételezéseket, és tisztában van-e a kapcsolódó modellkockázat mértékével. Meg kell vizsgálniuk, hogy az intézmény végzett-e stressztesztelést a kedvezőtlen eseményeknek az intézmény hitelkockázati kitettségeire és a hitelkockázati tartalékképzés megfelelőségére gyakorolt hatásainak megismerése érdekében, figyelembe véve a stressztesztek gyakoriságát, a feltárt releváns kockázati tényezőket, a stresszforgatókönyv alapját képező feltételezéseket, valamint a stressztesztek eredményeinek a tőketervezéshez és a hitelkockázati stratégiákhoz történő belső felhasználását. 153. Az illetékes hatóságoknak fel kell mérniük, hogy az intézmény meghatározta és megvalósítja-e a hitelkockázati kitettségek (a hitelkoncentrációt is beleértve) folyamatos, eredményes, az egész intézményre kiterjedő nyomon követését, többek között célirányos mutatók és releváns beavatkozási feltételek segítségével, a hatékony korai riasztások biztosítása céljából. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az intézmény készített-e rendszeres jelentéseket a vezető testület, a felső vezetés és az érintett hitelkockázat-kezelők számára a hitelkockázati kitettségekről, és azon belül a stressztesztek eredményéről.

154. Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az intézmény stabil, átfogó belsőkontroll-keretrendszerrel és észszerű óvintézkedésekkel rendelkezik-e a hitelkockázatnak az intézmény hitelkockázati stratégiájával és hitelkockázat-vállalási hajlandóságával összhangban történő mérsékléséhez. Ezen értékelés során az illetékes hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az intézmény kontrollfunkciói megfelelő hatókört fednek-e le (beleértve minden konszolidált szervezetet, minden földrajzi helyszínt és minden hiteltevékenységet), illetve érvényben vannak-e olyan működési limitek és egyéb gyakorlatok, amelyek célja a hitelkockázati kitettségek az intézmény számára elfogadható tartományban tartása, az intézmény kockázatvállalási hajlandóságával és limitjeivel összhangban. E célból az illetékes hatóságoknak különösen azt kell vizsgálniuk, hogy az intézmény rendelkezik-e megfelelő belső kontrollmechanizmusokkal és gyakorlatokkal annak biztosítására, hogy a szabályzatok, eljárások és korlátozások megsértését és az azok alóli kivételeket időben jelentsék a megfelelő vezetőségi szintnek a szükséges intézkedések meghozatala céljából, beleértve azokat az ellenőrzéseket is, amelyek célja az intézményt a hitelnyújtási tevékenységéből adódóan érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok azonosítása, értékelése és kezelése.

155. Ezen értékelés elvégzése során az illetékes hatóságoknak mérlegelniük kell, hogy a limitrendszer összhangban áll-e az intézmény összetettségével, valamint a hitelkockázat mérésére és kezelésére való képességével. Ez magában foglalja annak vizsgálatát is, hogy a megállapított határértékek abszolút érvényűek-e, vagy előfordulhat-e azok túllépése. Utóbbi esetben az intézmény szabályzatainak egyértelműen meg kell határozniuk azt az időtartamot és azokat a konkrét körülményeket, amelyek mellett az ilyen határérték-túllépések lehetségesek. Ezen túlmenően az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy megfelelőek-e azok az eljárások, amelyek révén a hitelkezelők tájékoztatást kapnak a rájuk vonatkozó limitekről, valamint, hogy ezeket a limiteket rendszeresen felülvizsgálja és aktualizálja-e az intézmény (például a stratégia változásaival való összhang fenntartása érdekében).

156. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell továbbá a belső ellenőrzési funkció működését a hitelkockázat-kezelési keretrendszer belső ellenőrzéseinek megfelelősége, hatóköre és gyakorisága tekintetében. Ezeknek az ellenőrzéseknek ki kell terjedniük a hitelkockázat-kezelési, -mérési és -kontrollkeret főbb elemeinek a teljes intézményt lefedő felülvizsgálatára, valamint arra, hogy a belső szabályzatok és eljárások mennyire felelnek meg a vonatkozó külső szabályoknak, illetve hogy vannak-e eltérések ezektől.

157. A hitelkockázathoz kapcsolódó szavatolótőkére vonatkozó minimumkövetelmények meghatározásához belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó intézmények esetében az illetékes hatóságoknak azt is értékelniük kell, hogy a belső validálási eljárás megalapozott és eredményes-e a modell feltételezéseinek megkérdőjelezése és azon esetleges hiányosságok azonosítása terén, amelyek a hitelkockázat-kezelési rendszert érinthetik. Ennek az értékelésnek a belső modellekkel kapcsolatban már elvégzett felügyeleti tevékenységekből (például helyszíni ellenőrzésekből) származó információkra kell építenie – amennyiben azok rendelkezésre állnak –, figyelembe véve az EBA a belső minősítésen alapuló rendszerek validálására vonatkozó felügyeleti kézikönyvében részletesen ismertetett felügyeleti gyakorlatokat²⁹ .

6.2.4. A megállapítások összefoglalása, a pontozás és a felügyeleti intézkedések

158. A fenti értékelés elvégzését követően az illetékes hatóságoknak véleményt kell alkotniuk az intézmény hitel- és partnerkockázatáról. E véleménynek tükröződnie kell a megállapítások összefoglalásában, amelyet a 6. táblázatban foglalt szempontok alapján meghatározott kockázati pontszámnak kell kísérnie. Amennyiben az illetékes hatóság – bizonyos kockázati alkategóriák lényegességére tekintettel – úgy dönt, hogy azokat külön-külön értékeli és pontozza, az e táblázatban szereplő iránymutatásokat – amennyire lehetséges – analógia útján kell alkalmazni.

²⁸ A hitelkockázati alkategóriák nem teljes körű felsorolását, valamint az azok értékelésével kapcsolatos további részleteket az I. melléklet tartalmazza.

²⁹ EBA/REP/2023/29.

1. Áttekintés

124. When assessing the credit risk management framework, competent authorities should evaluate the …

When assessing the credit risk management framework, competent authorities should evaluate the compliance of the institution with the legal acts published separately on the EBA website as referred to in paragraph 12.

125. Competent authorities should assess credit risk arising from all non-trading book exposures …

Competent authorities should assess credit risk arising from all non-trading book exposures (including off balance sheet items). They should also assess the counterparty credit risk and the settlement risk that could fall under both non-trading and trading books. In order to perform such assessment, competent authorities should consider all the components that determine potential credit losses, and in particular:

a. the probability of a credit event (i.e. default), or correlated credit events, that mainly concerns the borrowers and their ability to repay relevant obligations;
b. the size of exposures subject to credit risk;
c. the recovery rate of the credit exposures in the event of borrowers defaulting.

126. Competent authorities should take into account the possibility that these components may …

Competent authorities should take into account the possibility that these components may deteriorate over time and worsen compared to expected outcomes.

127. Competent authorities should assess the impact of ESG risks on the inherent credit risk as …

Competent authorities should assess the impact of ESG risks on the inherent credit risk as well as the adequacy of the credit risk controls related to ESG risks, giving priority to environmental risks. In particular, competent authorities should consider environmental transition and physical risks when carrying out the assessment of credit concentration risk and real estate risk, as well as when assessing credit risk in specific portfolios or exposure classes considered as materially exposed to environmental risks.

128. In addition, competent authorities should also pay attention to consideration given to ML/TF …

In addition, competent authorities should also pay attention to consideration given to ML/TF risks within the context of the credit-granting process, including whether the institution has systems and controls in place to ensure funds used to repay loans are from legitimate sources.

6.2.2. Assessment of inherent credit risk

Identification of material sources of credit risk

129. Competent authorities should assess credit risk from both a current and forward-looking …

Competent authorities should assess credit risk from both a current and forward-looking perspective, integrating the analysis of the current portfolio’s credit risk with the assessment of the institution’s credit risk strategy, risk appetite and risk limits (potentially as part of the wider assessment of strategy carried out as part of the BMA). Competent authorities should also consider how the expected, as well as the stressed, macro-economic developments could affect those elements.

130. To assess the inherent credit risk of an institution, competent authorities should first …

To assess the inherent credit risk of an institution, competent authorities should first identify its credit risk exposure. To achieve this and ensure consistent identification of the sources of credit risk the institution is or might be exposed to, they should consider the following sources of information:

a. regulatory reporting templates, such as COREP and FINREP, taking into account the relevant regulatory exposure classes based on the institution’s approach to own funds requirements (i.e., standardised or IRB);
b. insights gained from the assessment of other SREP elements (such as the BMA) and from prior supervisory activities;
c. comparisons of the institution’s position with its peers, where available. In particular, for institutions using the internal ratings-based approach, competent authorities should consider the result of the supervisory benchmarking exercise carried in accordance with Article 78 of Directive 2013/36/EU.

131. Competent authorities should focus their assessment primarily on the most significant …

Competent authorities should focus their assessment primarily on the most significant identified sources of credit risk, evaluating their materiality for the institution from a prudential perspective. To conduct this assessment, they should consider the following elements:

a. the credit risk strategy and appetite and relevant limits;
b. the amount of exposure value for the considered portfolio, compared to the total exposure value of credit exposures, including its growth over time;
c. the amount of own funds requirement for credit risk for the considered portfolio compared to the total own funds requirement, including its growth over time;
d. where relevant, the internal capital allocated for credit risk for the considered portfolio by the institution compared to the total internal capital;
e. the composition and quality of the institution’s on- and off-balance sheet credit-related items in the performing (including forborne exposure) and non-performing portfolio, including the level and change over time of impairments and write-offs and of the default rates of the credit portfolio.

132. Competent authorities should assess the materiality of the risk in relation to the current …

Competent authorities should assess the materiality of the risk in relation to the current portfolio, as well as with an historical and forward-looking perspective (previous change in these figures and forecasts, where available).

133. As additional source of information for the materiality assessment, competent authorities …

As additional source of information for the materiality assessment, competent authorities should – where available and appropriate – consider the internal credit risk parameters used by the institution. This includes assessing their adequacy in accurately quantifying credit risk exposures across different portfolios, with particular attention to evidence from the yearly report produced by the validation function of the institution, and more specifically on backtesting outcomes – that is, comparing estimated parameters with observed outcomes as conducted by the institution. Competent authorities should place emphasis on portfolios where the estimated parameters have underestimated the observed outcomes.

134. Competent authorities should also consider the results of stress tests performed by the …

Competent authorities should also consider the results of stress tests performed by the institution to identify any previously unidentified sources of credit risk, such as those emerging from changes in credit quality, credit concentrations, collateral value and credit exposure during a stressed period.

135. Based on the materiality assessment performed in the previous paragraphs, as well as the size …

Based on the materiality assessment performed in the previous paragraphs, as well as the size and complexity of the institution’s credit risk and credit portfolio, competent authorities should choose the relevant level of details for the assessment.

Nature, size and composition of the institution’s credit portfolio (on- and off-balance sheet credit-related items)

136. Competent authorities should assess the nature of the credit exposures (i.e. the types of …

Competent authorities should assess the nature of the credit exposures (i.e. the types of borrowers and exposures) and analyse the composition of the institution’s credit portfolio. In performing this assessment, competent authorities should also consider how the nature of credit risk exposure can affect the size of exposure (e.g. credit lines/undrawn commitments drawn down by borrowers, foreign currency denomination), taking into consideration the institution’s legal capacity to unilaterally cancel undrawn amounts of committed credit facilities.

137. To assess the nature of credit risk, competent authorities should consider at least the …

To assess the nature of credit risk, competent authorities should consider at least the following subcategories of credit risk by carrying out a more detailed assessment of those subcategories which are considered most relevant for the institution³⁷ :

a. credit concentration risk;
b. counterparty credit risk and settlement and delivery risk;
c. country risk;
d. credit risk from securitisations;
e. FX lending risk;
f. real estate risk;
g. equity risk in the banking book;
h. dilution risk;
i. model risk for regulatory approved models.

³⁷ Please refer to Annex I for a non-exhaustive breakdown of credit risk sub-categories and further details on their assessment.

138. Where specialised lending exposures are deemed material, competent authorities should assess …

Where specialised lending exposures are deemed material, competent authorities should assess such exposures separately from other lending activities, given that the risk of such exposures lies in the profitability of the asset or project financed (e.g. commercial real estate, energy plant, shipping, commodities) rather than the borrower (which is generally a special purpose vehicle). In conducting this assessment, competent authorities should consider:

a. the profitability of the projects and the conservativeness of the assumptions underlying the business plans (including the credit risk of the main customers);
b. the impact of changes in regulation, especially for subsidised sectors, on future cash flows;
c. the impact of changing market demand, where relevant, and the existence of a market for the potential future sale of the object financed;
d. the existence of a syndicate or of other lenders sharing the credit risk;
e. any form of guarantee pledged by the sponsors;
f. the potential increase in concentration risk that these activities may entail.

Portfolio credit quality

139. When assessing portfolio credit quality, competent authorities should pay particular attention …

When assessing portfolio credit quality, competent authorities should pay particular attention to the adequacy of the classification of credit exposures and assess the impact of potential misclassification, with the subsequent delay in the provisioning and recognition of losses by the institution.

140. Competent authorities should carry out an analysis to distinguish between performing …

Competent authorities should carry out an analysis to distinguish between performing, non-performing and forborne exposure categories, considering both the number of obligors and the relevant amounts/volumes. Competent authorities should assess the overall credit quality at portfolio level and the different quality grades within each of the above categories to determine the institution’s overall credit risk. As part of this assessment, competent authorities should analyse default and migration risk by exposure classes, taking into account trends in the credit quality over time, and they should consider whether the actual portfolio credit quality is consistent with the stated risk appetite and establish reasons for any deviations.

141. This should result in an overall assessment on the end-to-end credit cycle of the institution …

This should result in an overall assessment on the end-to-end credit cycle of the institution, from origination through the monitoring and management of each exposure categories. In conducting these analysis, competent authorities should employ peer comparison and use benchmark portfolios (i.e. portfolios of borrowers common to groups of institutions) where appropriate and possible. This analysis should be carried out taking into account:

a. asset quality indicators, historical trends and grow rates by types of borrowers, sectors and product, borrowers’ credit grade distribution, historical migration rates across credit grades, delinquency and default rates for different time horizons;
b. the non-performing rates and coverage per portfolio, sector, geography and changes over time, also taking into account the relevant inflows/outflows from each relevant portfolio, the distribution of the exposures across classes of non-performing exposures (i.e. past-due, doubtful), the level and change over time of impairments and write-offs for each relevant driver, historical recovery rates and the duration of the recovery process, foreclosed assets and changes over time, as well as the time since exposures were classified as non-performing.

142. Competent authorities should assess whether the level of loan loss provisions and credit …

Competent authorities should assess whether the level of loan loss provisions and credit valuation adjustments are appropriate for the quality of the exposures and, where relevant, for the level of collateral, assessing in particular whether the level of loan loss provisions is consistent with the level of risk in different portfolios, over time and compared with the institution’s relevant peers as well as relevant macro-economic developments and whether the credit valuation adjustments to derivatives’ market values reflect the creditworthiness of relevant counterparties. Where deemed necessary, competent authorities should use on-site inspections or other appropriate supervisory actions to assess whether or not the level of loan loss provisioning and risk coverage is adequate, by assessing a sample of loans, for example. When conducting such assessment, competent authorities should also consider any findings raised by internal and external auditors, where available.

143. When evaluating the inherent credit risk of an institution, competent authorities should also …

When evaluating the inherent credit risk of an institution, competent authorities should also take into account the results of stress tests performed by the institution to identify any previously unidentified sources of credit risk, such as those emerging from changes in credit quality, credit concentrations, collateral value and credit exposure during a stressed period.

Level and quality of the credit risk mitigation framework

144. Competent authorities should consider the level and quality of guarantees (including credit …

Competent authorities should consider the level and quality of guarantees (including credit derivatives) and of available collateral that would mitigate credit losses where credit events occur, including those not accepted as eligible credit risk mitigation techniques for own funds calculations. In performing such assessment, competent authorities should consider:

a. the coverage provided by collateral and guarantees by portfolio, borrower type, rating, sector, and other relevant aspects;
b. collateral values, for performing and non-performing exposures;
c. historical recovery ratios by type and amount of collateral and guarantees.

145. Competent authorities should also assess the materiality of the residual risk (as referred to …

Competent authorities should also assess the materiality of the residual risk (as referred to in Article 80 of Directive 2013/36/EU) and in particular the adequacy and enforceability of collateral agreements and of guarantees, the timing and the ability to realise collateral and execute guarantees under the national legal framework, the liquidity and volatility in asset values for collateral and the recoverable value of collateral under any credit enforcement actions. Competent authorities should also assess the concentration of guarantors and collateral, as well as the correlation with borrowers’ creditworthiness (i.e. wrong-way risk) and the potential impact in terms of the effectiveness of protection.

ESG factors

146. When assessing the impact of ESG risks and environmental risks in particular on the inherent …

When assessing the impact of ESG risks and environmental risks in particular on the inherent credit risk, competent authorities should aim at taking into account the specific characteristics of these risks such as their forward-looking nature and distinct impacts over various time horizons, recognising the uncertainties associated with long-term projections while developing their capacity to factor in these characteristics into their assessment.

6.2.3. Assessment of credit risk management and control framework

147. To achieve a comprehensive understanding of the institution’s credit risk profile, competent …

To achieve a comprehensive understanding of the institution’s credit risk profile, competent authorities should review the institution’s credit risk management and control framework and its adequacy with respect to the inherent credit risk exposures. For this assessment, competent authorities should also rely on the outcome coming from the assessment of other SREP elements (such as the BMA and governance areas). For institutions subject to the application of the NPE (reduction) strategies and the associated governance and operational guidance, competent authorities should also assess whether institutions meet specific requirements set out in the relevant EBA guidelines for such strategies and their operationalisation, including with respect to meeting the consumer protection obligations.

Credit risk strategy and appetite

148. Competent authorities should assess whether the institution has a sound, clearly formulated …

Competent authorities should assess whether the institution has a sound, clearly formulated and documented credit risk appetite, strategy and limits approved by the management body. For this assessment, among other factors, competent authorities should take into account the role of the management body in setting, approving and reviewing the credit risk strategy and appetite, the proper implementation of this strategy by the senior management as well as its appropriateness for the institution given its business model, overall risk appetite, current and prospective market environment and financial condition.

Organisational and internal control framework

149. Competent authorities should assess whether the institution has an appropriate organisational …

Competent authorities should assess whether the institution has an appropriate organisational framework and governance arrangements to enable effective credit risk taking, management, measurement and control, with sufficient (both qualitative and quantitative) human and technical resources to carry out the required tasks. They should in particular assess whether the institution’s management body and senior management understand the assumptions underlying the credit measurement system. For this assessment, competent authorities should take into account the adequacy of the lines of responsibility, as well as staffs’ skills and experience to perform their tasks, for taking on, measuring, monitoring and reporting credit risk, including management of NPEs, and in particular NPE workout, and finally the existence of a clear separation between risk-takers and risk managers.

150. Competent authorities should assess whether the institution has appropriate policies and …

Competent authorities should assess whether the institution has appropriate policies and procedures for the credit granting, identification, measurement, reporting and control of credit risk and whether these are consistent with the institution’s credit risk strategy and cover all the main businesses and processes. This includes the assessment of whether these policies are clearly formalised, communicated and applied consistently across the institution and the banking group it belongs to. For this assessment, competent authorities should take into account whether the management body approves these policies and discusses and reviews them regularly, in line with risk strategies as well as whether senior management is responsible for drawing up and implementing the policies and procedures, as defined by the management body.

151. Competent authorities should assess whether the institution has an appropriate framework for …

Competent authorities should assess whether the institution has an appropriate framework for identifying, understanding, measuring, monitoring and reporting credit risk, in line with the institution’s size and complexity. In this regard, competent authorities should consider whether the institution has adequate data infrastructure and whether analytical techniques are appropriate to enable the institution to adequately manage their credit risk, and to fulfil supervisory reporting requirements, and to detect, measure and regularly monitor the credit risk inherent in all on- and off-balance-sheet activities (where relevant at group level).

152. Competent authorities should assess whether the institution’s management body and senior …

Competent authorities should assess whether the institution’s management body and senior management understand the assumptions underlying the credit measurement system and whether they are aware of the degree of relevant model risk. They should assess whether the institution has undertaken stress testing to understand the impact of adverse events on its credit risk exposures and on the adequacy of its credit risk provisioning, by considering the stress test frequency, relevant risk factors identified, assumptions underlying the stress scenario; and the internal use of stress testing outcomes for capital planning and credit risk strategies.

153. Competent authorities should assess whether the institution has defined and implemented …

Competent authorities should assess whether the institution has defined and implemented continuous and effective monitoring of credit risk exposures (including credit concentration) throughout the institution, amongst others, by means of specific indicators and relevant triggers to provide effective early warning alerts. Competent authorities should assess whether the institution has implemented regular reporting of credit risk exposures, including the outcome of stress testing, to the management body, senior management and the relevant credit risk managers.

154. Competent authorities should assess whether the institution has a strong and comprehensive …

Competent authorities should assess whether the institution has a strong and comprehensive internal control framework and sound safeguards to mitigate its credit risk in line with its credit risk strategy and appetite. For this assessment, competent authorities should in particular pay attention to the adequate scope covered by the institution’s control functions (including all consolidated entities, geographical locations and credit activities), to the existence of operating limits and other practices aimed at keeping credit risk exposures within levels acceptable to the institution in accordance with its risk appetite and limits. For this purpose, competent authorities should pay particular attention to whether institution has appropriate internal controls and practices to ensure that breaches of (or exceptions to) policies, procedures and limits are reported in a timely manner to the appropriate level of management for action, including checks to identify, assess and manage ML/TF risks to which the institution is exposed as a result of the credit granting activities.

155. In conducting this assessment, competent authorities should consider whether the limit system …

In conducting this assessment, competent authorities should consider whether the limit system is adequate for the institution’s complexity and its capacity to measure and manage credit risk. This includes assessing whether the limits established are absolute or whether breaches thereof may occur. In the latter case, the institution’s policies should clearly describe the period of time during which and the specific circumstances under which such breaches of limits are possible. Furthermore, competent authorities should assess the adequacy of the procedures in place to keep credit managers informed about their limits, as well as whether such limits are subject to regular review and updates (e.g. to remain aligned with changes in strategy).

156. Competent authorities should also assess the functionality of the internal audit function in …

Competent authorities should also assess the functionality of the internal audit function in terms of adequacy, scope and frequency of internal audits on the credit risk management framework. These audits should capture the review of the main elements of credit risk management, measurement and controls framework across the institution and the adherence to relevant external regulations of the internal policies and procedures and any deviations from either.

157. For institutions adopting an internal rating-based approach to determining minimum own funds …

For institutions adopting an internal rating-based approach to determining minimum own funds requirements for credit risk, competent authorities should also assess whether the internal validation process is sound and effective in challenging model assumptions and identifying any potential shortcomings with respect to the credit risk management system. This assessment should be based – where available – on the information stemming from already performed supervisory activities on internal models (such as onsite inspections) and taking into account the supervisory practices detailed in the EBA Supervisory handbook for the validation of internal ratings-based systems³⁸ .

6.2.4. Summary of findings, scoring and supervisory measures

³⁸ EBA/REP/2023/29.

158. Following the above assessment, competent authorities should form a view on the institution’s …

Following the above assessment, competent authorities should form a view on the institution’s credit and counterparty risk. This view should be reflected in a summary of findings, accompanied by a risk score based on the considerations specified in table 6. Where, based on the materiality of certain risk sub-categories, the competent authority decides to assess and score them individually, the guidance provided in this table should be applied, as far as possible, by analogy.

Table 6. Supervisory considerations for assigning a credit and counterparty risk score

Risk Supervisory view score	• • • •	Considerations in relation to inherent risk The nature and composition of credit risk exposure imply non-material risk/very low risk. • Exposure to complex products and transactions is not material/very low. The level of credit • concentration risk is not material/very low. The level of forborne and non-	Considerations adequate Risk management are adequate the requirements relevant EBA There is the institution’s policy and overall	in relation to management and controls and controls with respect to set out in the Guidelines. consistency between credit -risk strategy and its strategy and risk
There is a low risk of significant prudential on the institution impact	•	performing exposures is not material/very low. • The credit risk posed by	appetite. The organisational for clear credit responsibilities	framework risk is robust with and
1 considering the level of inherent risk and the management and controls.	• • •	performing exposures is not material/very low. The impact of ESG risks, in particular environmental • transition and physical risks, on credit risk is not material/very low. The level of coverage of • provisions and of credit valuation adjustments are adequate and reliable to a very • high level of certainty. The level of coverage and quality of guarantees and collateral are very high. •	separation risk takers and control Credit-risk monitoring systems are Internal limits framework sound. Limits allowing be mitigated line with risk management risk appetite. ESG risks,	of tasks between and management functions. measurement, and reporting appropriate. and the control for credit risk are the credit risk to or limited are in the institution’s credit strategy and in particular
There is a medium-low risk of 2 significant prudential impact on the institution considering the	• •	The nature and composition of credit risk exposure imply low to medium risk. Exposure to complex products and transactions is low to medium.	environmental physical integrated management Considerations	transition and risks, are properly into the credit risk and controls. in relation to
Risk Supervisory view score		Considerations in relation to inherent risk	adequate	management and controls
level of inherent risk and the management and controls.	• • • • • • • • •	The level of credit concentration risk is low to medium. The level of forborne and non-performing exposures is low to medium. The credit risk posed by performing exposures is low to medium. The impact of ESG risks, in particular environmental transition and physical risks, on credit risk is low to medium. The level of coverage of provisions and of credit valuation adjustments are adequate and reliable to a high level of certainty. The level of coverage and quality of guarantees and collateral are high. The nature and composition of • credit risk exposure imply medium to high risk. Exposure to complex products and transactions is medium to • high. The level of credit concentration risk is medium to high.	Risk management are not compliant to the requirements the relevant There is between credit-risk and its overall appetite.	and controls with respect set out in EBA Guidelines. a lack of consistency the institution’s policy and strategy strategy and risk
There is a medium-high risk of significant prudential impact 3 on considering the institution the	• •	The level of forborne and non- • performing exposures is medium to high. The credit risk posed by performing medium to high exposures and subject to is	The organisational for credit robust; separation risk control takers functions.	framework risk is not sufficiently there is no clear of tasks between or management and
level of inherent risk and the management and controls.	• • •	further deterioration under • stressed conditions. The impact of ESG risks, in particular environmental • transition and physical risks, on credit risk is medium to high. The level of coverage of • provisions and of credit valuation adjustments is medium. The level of coverage and quality of guarantees and • collateral are medium.	Credit-risk monitoring systems are Internal limits framework not sufficiently Limits allowing be mitigated in line with credit strategy and ESG risks, environmental Considerations	measurement, and reporting not appropriate. and the control for credit risk are sound. the credit risk to or limited are not the institution’s risk management risk appetite. in particular transition and in relation to
Risk Supervisory view score	• • •	Considerations in relation to inherent risk The nature and composition of credit risk exposure imply high risk. Exposure to complex products and transactions is high. The level of credit	adequate physical risks, integrated management	management and controls are insufficiently into the credit risk and controls.
There is a high risk of significant prudential impact on the institution 4 considering the level of inherent risk and the management and controls.	• • • • •	concentration risk is high. The level of forborne and non-performing exposures is high. The credit risk posed by performing exposures is high. The impact of ESG risks, in particular environmental transition and physical risks, on credit risk is high. The level of coverage of provisions and of credit valuation adjustments is low. The level of coverage and quality of guarantees and collateral are low.

159. The table below presents a non-exhaustive list of supervisory measures that competent …

The table below presents a non-exhaustive list of supervisory measures that competent authorities may take in case of identified deficiencies in the institution’s credit and counterpart risk management framework. Competent authorities should decide on the type of the measure based on its effectiveness to the specific identified deficiency. Competent authorities may apply additional supervisory measures (including quantitative measures in accordance with Article 104(1)(a) of the Directive 2013/36/EU) or a combination of them if these are deemed more appropriate to address the identified deficiencies.

Table 7. Potential and non-exhaustive supervisory measures for credit and counterparty risk Potential supervisory measures for competent authorities in accordance with Article 104(1)(b), (d), (e), (f), (j), (l), (m), (n) of Directive 2013/36/EU – Competent authorities may require the institution to: A. involve the management body or its committees more actively in relevant credit decisions; B. improve credit risk measurement systems; C. improve controls on credit processes, including credit granting, monitoring and recovery; D. enhance collateral management, evaluation and monitoring; E. enhance the quality and frequency of reporting on credit risk to the management body and senior management; F. apply a specific provisioning policy, and – where permitted by accounting rules and regulations – require it to increase provisions; G. adjust internal risk parameters and/or risk weights used to calculate risk exposure amounts for specific products, sectors or types of obligors; H. apply higher haircuts to the value of collateral; I. reduce large exposures or other sources of credit concentration risk; J. tighten credit-granting criteria for all or some product or obligor categories; K. reduce its exposure to, or acquire protection for, specific types of facilities (e.g. mortgages, export finance, commercial real estate, securitisations), obligor categories, sectors, countries, etc.; L. implement an appropriate strategy to reduce the amount or share of nonperforming exposure; Potential supervisory measures for competent authorities in accordance with Article 104(1)(b), (d), (e), (f), (j), (l), (m), (n) of Directive 2013/36/EU – Competent authorities may require the institution to: M. enhance the credit risk management related to ESG risks, in particular environmental risks, potentially based on one or several actions listed above.

1.1 Hivatkozások

1.2 Azonosított követelmények

1.3 Kapcsolódó szabványok

2. Azonosított követelmények

Követelmények
Forrás	Követelmény

3. Kapcsolódó szabványok

Szabványok
Forrás	Követelmény

EBA -
EN: Guidelines and other publications of the European Banking Authority (EBA), https://www.eba.europa.eu/. © European Banking Authority. Reproduction is authorised provided the source is acknowledged (EBA legal notice). Divided into sections and converted into the GRCA format, the wording unchanged. Only the versions published by the EBA are authoritative.

DE: Leitlinien und weitere Veröffentlichungen der Europäischen Bankenaufsichtsbehörde (EBA), https://www.eba.europa.eu/. © European Banking Authority. Wiedergabe mit Quellenangabe gestattet (Rechtlicher Hinweis der EBA). In Abschnitte aufgeteilt und in das GRCA-Format umgewandelt, der Wortlaut unverändert. Maßgeblich sind allein die von der EBA veröffentlichten Fassungen.