244. cikke (2) bekezdésének alkalmazása esetén, amennyiben fennáll a II. cím szerinti körülmények bármelyike

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek biztosítaniuk kell a hatáskörrel rendelkező hatóság számára az általa kért adatokat azon értékpapírosítások vonatkozásában, amelyek tekintetében bizonyítani kívánják a jelentős kockázat átruházását, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok elvégezhessék a jelentős kockázat harmadik felekre történő átruházásának az ezen iránymutatások I–III. címében meghatározott értékelését.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek azok közül az értékpapírosítások közül, amelyek tekintetében jelentős kockázat átruházását kívánják bizonyítani, legalább azokat az értékpapírosításokat be kell jelenteniük az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságnak, amelyek struktúrájukat és portfólió-összetételüket tekintve nem hasonlítanak az intézmény által bejelentett korábbi ügyletekhez.

12. A jelentős kockázat átruházásával kapcsolatos irányítás és politikák

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek rendelkezniük kell az állítólagosan jelentős kockázat átruházásával járó ügyletek értékelésére szolgáló irányítási folyamattal. Ennek a folyamatnak tartalmaznia kell az érintett bizottságokra vonatkozó adatokat, az esetleges belső jóváhagyási eljárást, valamint a részvényesek megfelelő bevonásának igazolását és az alkalmas, ellenőrizhető dokumentációs nyomvonalat.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek az értékpapírosítás révén megvalósított jelentős kockázat átruházása, többek között a jelentős kockázat átruházására vonatkozó követelményeknek az érintett ügyletek teljes lejárati ideje alatti folyamatos, legalább negyedévente történő nyomon követése tekintetében megfelelő rendszerekkel és kontrollintézkedésekkel kell rendelkezniük.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek olyan politikákkal és módszerekkel kell rendelkezniük, amelyek biztosítják a jelentős kockázat átruházására vonatkozó valamennyi, az 575/2013/EU rendelet 243. és 244. cikke szerinti követelménynek való folyamatos megfelelést.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek olyan politikákkal és módszerekkel kell rendelkezniük, amelyek biztosítják, hogy a tőkekövetelmények lehetséges csökkentését, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmények az értékpapírosítás révén érnek el, indokolja a hitelkockázat harmadik felekre történő arányos átruházása.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézmények jelentős kockázat átruházására vonatkozó politikáinak a tágabb tőkeallokációs stratégiáik részét kell képezniük. Az értékpapírosítást kezdeményező intézmények hitelkockázat átruházására és jelentős kockázat harmadik felekre történő átruházására vonatkozó politikáinak különösen meg kell határozniuk, hogy az állítólagosan jelentős kockázat átruházásával járó ügyletek hogyan illeszkednek az értékpapírosítást kezdeményező intézmények általános kockázatkezelési stratégiáihoz és belső tőkeallokációjához.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek el kell végezniük az állítólagosan jelentős kockázat átruházásával járó ügyletekhez társuló kockázatok értékelését, beleértve az alapul szolgáló eszközök kockázatainak értékelését, magának az értékpapírosítási struktúrának az értékelését az ügyletrészsorozatok hitelkockázatának és a hitelkockázat átruházásának tartalmát érintő más lényeges tényezőknek figyelembevételével.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek a jelentős kockázat átruházására vonatkozó értékelésük elvégzésekor azt is meg kell vizsgálniuk, hogy a tőkekövetelmények lehetséges csökkentése összhangban van-e az elért gazdasági hitelkockázat-átruházással, például oly módon, hogy összehasonlítják az értékpapírosítás által az értékpapírosítást kezdeményező intézmény gazdasági tőkéjére és az értékpapírosítást kezdeményező intézmény tőkekövetelményére gyakorolt hatásokat.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek elemezniük kell, hogy tekintettel jövedelmükre, tőkéjükre és általános pénzügyi állapotukra, az elővigyázatosság szem előtt tartásával megengedhetik-e maguknak a vonatkozó ügyletek keretében fizetendő díjakat.

14. Egyéb követelmények

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek megfelelő módszereket és eljárásokat kell alkalmazniuk a jelentős kockázat átruházásának értékelésére és bizonyítására.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek a jelentős kockázat átruházására vonatkozó értékelés elvégzésekor értékelniük kell az értékpapírosított eszközöknek az ügylet teljes lejárati ideje alatti várható veszteségét és nem várható veszteségét.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek mérlegelniük kell az értékpapírosítás ügyleti struktúráját és strukturális jellemzőit – például hogy az ügylet készpénzes vagy szintetikus-e –, a fedezeti technikákat és adott esetben a lejárati eltéréseket.

Azoknak a tényezőknek az azonosítása érdekében, amelyek alááshatják a hitelkockázat átruházását és a jelentős kockázat harmadik felekre történő átruházását, az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek értékelniük kell, hogy az ügylet milyen mértékben mérsékli a hitelkockázatot és ruház át hitelkockázatot, figyelembe véve adott esetben többek között a következő tényezőket:

• a. a saját tőkében még meg nem jelenített díjak és egyéb költségek jelenértékének összehasonlítása a fedezett kitettségek veszteségeihez viszonyítva, többféle stresszhelyzeti forgatókönyvben;
• b. az ügylet árazása a piaci árakhoz viszonyítva, beleértve a díjfizetések megfelelő vizsgálatát;
• c. az ügylet keretében történő fizetések időzítése, beleértve a lehetséges időbeli eltéréseket az értékpapírosítást kezdeményező intézmény fedezett kitettségekre képzett céltartalékai vagy leírása, illetve a fedezetnyújtó fizetései között;
• d. az alkalmazandó lehívási dátumok felülvizsgálata a szerzett hitelfedezet valószínű időtartamának értékelése céljából, a fedezett kitettségek utáni jövőbeni veszteségek potenciális időzítéséhez viszonyítva;
• e. a partner-hitelkockázat értékelése, különösen annak elemzése, hogy bizonyos körülmények következtében előfordulhat-e, hogy az értékpapírosítást kezdeményező intézmény fokozottan támaszkodik a hitelfedezetet nyújtó partnerre, miközben ezzel egyidejűleg gyengül a partner képessége arra, hogy eleget tegyen kötelezettségeinek;
• f. az ügyletben részt vevő különböző jogalanyok (értékpapírosítást kezdeményező, szervező, befektető, fedezetnyújtó stb.) közötti kapcsolat jellege;
• g. a hitelminőség-javítás burkolt formáinak létezése;
• h. a köztes (mezzanine) és hátrébb sorolt ügyletrészsorozatok szélessége az alapul szolgáló kitettségek hitelkockázati profiljához képest; és
• i. az alapul szolgáló eszközök hitelkockázatának értékelése: ez elérhető lehet az alapul szolgáló eszközökre alkalmazott stresszhelyzetekkel, a kitettség fizetési profiljának az alapul szolgáló eszközök hitelkockázatával történő összevetésével, a főbb hitelkockázati tényezők (vagyis nemteljesítéskori veszteségráta [LGD], nemteljesítési valószínűség [PD], nemteljesítéskori kitettség [EAD] stb.) értékelésével.