5.2 Model development in PD estimation

A modellfejlesztéshez az intézmény gondoskodjon arról, hogy a referenciaadat-halmaz megfelelő időpontokra vonatkozóan tartalmazza a kockázati tényezők értékeit. Ezek az időpontok a különböző kockázati tényezők esetében eltérhetnek. A megfelelő időpontok kiválasztása során az intézmény arra a teljes időszakra nézve vegye figyelembe a kockázati tényezők dinamikáját, azok frissítésének gyakoriságát, amíg az adott ügyfél a portfólióban volt, nemteljesítés esetén pedig a nemteljesítést megelőző évet vegye alapul.

5.2.2 Kockázati tényezők és a minősítés kritériumai

A kockázati tényezők és a minősítési kritériumok kiválasztása során az intézmény a minősítési rendszerbe tartozó kitettségtípusok esetében releváns információk széles körét vegye figyelembe. Az intézmény elemzése különösen az alábbi lehetséges kockázati tényezőkre terjedjen ki:

• (a) az ügyfél jellemzői, ideértve vállalatok esetében az iparágat és a földrajzi elhelyezkedést;
• (b) pénzügyi információk, ideértve a pénzügyi és az eredménykimutatásokat;
• (c) trendre vonatkozó információk, ideértve az árbevétel vagy a profit változásának pozitív vagy negatív irányát;
• (d) viselkedési információk, ideértve a késedelmet és a hitelkeretek használatát.

Az intézmény gondoskodjon arról, hogy a kockázati tényezők és a minősítési kritériumok kiválasztása tárgyában az intézmény üzleti területeinek megfelelő szakértői konzultáció során kifejezésre tudják juttatni véleményüket arról, hogy a vizsgált kockázati tényezők és minősítési kritériumok üzleti szempontból indokoltak-e, és hogyan járulnak hozzá a kockázatokhoz.

Az intézmény gondoskodjon arról, hogy a PD-becslés megfelelően tükrözze azt, hogy az információ, például az ügyfélre vonatkozóan a hitelügylet létrejöttének időpontjában beszerzett adatok megbízhatósága idővel csökken. Az intézmény emellett gondoskodjon arról is, hogy a modell a kockázat megfelelő szintjét a releváns, aktuálisan rendelkezésre álló és a lehető legfrissebb összes információ alapján becsülje, és alkalmazzon konzervatív pótlékot, ha a friss információ hiánya miatt nagyobb mértékű a bizonytalanság. Különösen a modell illetve a besorolás folyamata az, amelynek tanácsos biztosítania, hogy az alábbi két esetben a korrekció adekvát és konzervatív legyen:

• (a) az IRB értékelési módszerről szóló szabályozástechnikai standardok 24(1) g) pontja szerint 24 hónapnál régebbi pénzügyi kimutatások esetében, ahol az ilyen pénzügyi kimutatásokból származó információ releváns kockázati tényezőnek minősül;
• (b) hitelinformációs szolgáltatótól származó olyan 24 hónapnál régebbi információ esetében, amely az adott időpontban még érvényes és releváns kockázati tényezőnek minősül.

Az intézmény a kockázati tényezőket és a minősítés kritériumait különös tekintettel a vizsgált időszakra használja következetesen a modellfejlesztés, a modellkalibráció és a modellalkalmazás során.

Ahol az ügyfelek jelentő aránya több ugyanolyan típusú keretet vesz igénybe egy vizsgált lakossági minősítési rendszeren belül, az intézmény elemezze, hogy ezek az ügyfelek milyen kockázati szintet képviselnek azokhoz képest, akik az adott típusból csak egyetlen keretet vettek igénybe, és ha az adott esetben szükséges, a kockázati szintjei közötti eltérést az intézmény megfelelő kockázati tényezők segítségével tükrözze a modellben.

5.2.3 Harmadik felek minősítésének kezelése

Az intézmény egyértelmű szabályzatban határozza meg azokat a feltételeket, amelyek szerint a vizsgált ügyfél értékelése során figyelembe lehet venni olyan harmadik fél minősítését, akinek az intézmény ügyfelével szerződéses vagy szervezeti jogviszonya áll fenn. A szabályzat rögzítse, hogy a vizsgált ügyfél értékelése során az ilyen harmadik fél minősítését az alábbi módok szerint lehet figyelembe venni:

• (a) az adott harmadik fél minősítése átszáll a vonatkozó ügyfélre („minősítés átvitele“) olyan esetekben, amikor az ügyfél és a kapcsolt fél kockázata között megfelelő garancia fennállása miatt nincs különbség, és a harmadik fél belső minősítést kap annak a minősítési rendszernek megfelelően, amelyre az intézmény az 575/2013/EU rendelet 143(2) bekezdése szerint engedélyt szerzett.
• (b) az adott félnek a minősítését az intézmény arra utaló jelzésként veszi figyelembe, hogy az ügyfél kategóriába vagy halmazba sorolása felülbírálható;
• (c) az adott fél minősítése a PD-modell szempontjából bemeneti adatnak minősül, amely azt tükrözi, hogy a kapcsolt fél az ügyfélnek szerződéses támogatást nyújt.

Ha az intézmény adott harmadik fél külső illetve belső minősítéseit be kívánja építeni a PD-modellbe, kivétel nélkül gondoskodjon az alábbiakról:

• (a) a harmadik fél minősítése feleljen meg az 5.2.2. szakaszban rögzített releváns kockázati tényezőkre vonatkozó követelményeknek;
• (b) az ügyfél és az ügylet egyéb releváns kockázati jellemzőit a modell az 575/2013/EU rendelet 170(1) a) és 170(3) a) pontjában írtak szerint megfelelően tükrözze, illetve a belső vagy külső minősítés információjának magas súlya miatt ne alakuljon ki jelentős torzulás;
• (c) a harmadik felekkel fennálló kapcsolat hatásait a rendszer ne vegye kétszer figyelembe.

A minősítés átvitele miatt ne változzon a kitettségeknek a kitettségi kategóriákhoz, minőségi rendszerekhez vagy modellekhez való hozzárendelése, az átvitel kizárólag a kategóriákba illetve halmazokba való besorolást érintheti. A minősítés átvitelét tanácsos úgy kialakítani, hogy amennyiben a harmadik fél minősítésének változása folytán az ügyfél vagy a kitettség szempontjából az 575/2013/EU rendelet 173(1) b) pontja alapján lényeges információ keletkezik, azt a befolyásolt minősítések megfelelő időben tükrözzék.

Az ügyfél által egy harmadik fél számára szerződés alapján nyújtott támogatást tanácsos akként értékelni, hogy az a támogató ügyfél szabad pénzügyi erejét, így az intézmény felé fennálló kötelezettségek visszafizetésére fennálló kapacitását is csökkenti. A támogató ügyfél minősítése tükrözze ezt a tényt.

5.2.4 A minősítés filozófiája

Az intézmény az alább felsorolt összes elvet figyelembe véve válasszon megfelelő filozófiát, amely alapján az ügyfeleket illetve a kitettségeket kategóriákba illetve halmazokba sorolja („minősítési filozófia“):

• (a) Az intézmény értékelje, hogy a kockázati paraméter számszerűsítésére alkalmazott módszer a minősítési filozófia szempontjából megfelelő-e, és lássa át az ügyfelek illetve kitettségek kategóriákba vagy halmazokba sorolásának („minősítési besorolás“) valamint az alkalmazott módszerből adódó kockázati paraméter becsléseknek a jellemzőit és dinamikáját.
• (b) Az intézmény azok különböző felhasználásai szempontjából értékelje az alkalmazott módszerből adódó minősítési besorolás és kockázati paraméter becslések jellemzőit és dinamikáját, és lássa át, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak a tőkekövetelmények dinamikájára és volatilitására.
• (c) A minősítési filozófiát az utólagos tesztelés szempontjából is tanácsos figyelembe venni. A gazdaság állapotára érzékeny filozófiák alapján általában olyan PD becslések készülnek, amelyek az egyes évek nemteljesítési arányait jobban jelzik előre. Másrészt viszont a gazdaság állapotára kevésbé érzékeny filozófiák alapján rendszerint olyan PD-becslések készülnek, amelyek közelebb állnak a különböző gazdasági állapotok átlagos PD-értékéhez, ha azonban a gazdaság az átlagon alul vagy azon felül teljesít, az egyes évek nemteljesítési arányától eltérnek. A megfigyelt nemteljesítési arányok és a releváns kategória hosszú távú nemteljesítési aránya közötti eltérések ezért nagyobb valószínűséggel jelentkeznek a gazdaság állapotára kevésbé érzékeny minősítési rendszerekben. Ezzel szemben a kategóriák közötti migráció inkább a gazdaság állapotára érzékenyebb minősítési rendszerekre jellemző. Ezeket a tendenciákat tanácsos az utólagos tesztelés eredményeinek értékelése során, és adott esetben az összehasonlító elemzésekben is figyelembe venni.

Az intézmény a kiválasztott minősítési filozófiát rendre következetesen alkalmazza. Az intézmény az alább felsorolt összes szempontot figyelembe véve elemezze, hogy megfelelő-e az a filozófia, amely alapján az ügyfeleket illetve a kitettségeket kategóriákba illetve halmazokba sorolja („minősítési filozófia“):

• (a) a kockázati tényezők kialakítása;
• (b) besorolás minősítési kategóriákba és halmazokba;
• (c) az egyes kategóriák vagy halmazok éves nemteljesítési arányának változásai.

Ha az intézmény különböző minősítési rendszereket vesz igénybe, és ezekre eltérő minősítési filozófia jellemző, akkor a minősítési besorolásra illetve a kockázati paraméterek becsléseire vonatkozó információkat óvatosan használja, különösen abban az esetben, ha külső minősítési ügynökségek minősítési információira vagy nemteljesítési tapasztalataira épít. Ha az intézmény eltérő jellemzőkkel rendelkező különböző minősítési rendszereket vesz igénybe, például különböző filozófiákra vagy a tárgyilagosság, a pontosság, a stabilitás illetve a konzervatív hozzáállás eltérő szintjeire hagyatkozik, gondoskodjon arról, hogy a minősítési rendszereinek konzisztenciája megfelelő szintű legyen, a köztük fennálló különbségeket pedig pontosan ismerje. Ennek az ismeretnek az alapján az intézmény legyen képes legalább a különböző minősítési rendszerekből származó információkat megfelelő módon összevonni vagy összesíteni, amikor erre az intézmény szabályzatai szerint szükség van. Az intézmény legyen tudatában annak, hogy az ilyen összevonás illetve összesítés következtében milyen feltételezések illetve esetleges pontatlanságok alakulnak ki.

5.2.5 Az ügyfélkategóriák illetve halmazok homogenitása

Az 575/2013/EU rendelet 170(1) bekezdésének és 170(3) c) pontjának valamint az IRB értékelési módszerről szóló szabályozástechnikai standardok 38. cikkének való megfelelés érdekében az intézmény ellenőrizze az azonos kategóriába illetve halmazba besorolt ügyfelek homogenitását. A kategóriákat tanácsos konkrétan úgy meghatározni, hogy az egyes kategóriákhoz vagy halmazokhoz tartozó minden egyes ügyfélre viszonylag hasonló nemteljesítési kockázat legyen jellemző, és tanácsos kerülni az olyan helyzetet, amelyben a nemteljesítési kockázat kategóriák illetve halmazok közötti eloszlása jelentős átfedéseket mutat.