4.3 Hitelkockázati politikák és eljárások

Az intézményeknek hitelkockázati politikájukban és eljárásaikban meg kell határozniuk a hitelkockázat azonosításának, értékelésének, jóváhagyásának, monitorozásának, jelentésének és mérséklésének kritériumait, valamint az engedmények mind számviteli, mind pedig tőkemegfelelési szempontú mérésének kritériumait. Az intézményeknek dokumentálniuk kell a keretrendszert, és azt rendszeresen aktualizálniuk kell.

A hitelkockázati politikákban és eljárásokban követendő cél a hitelminőség monitorozására, a romló hite l korai azonosítására, valamint a portfólió általános hitelminőségének és az ahhoz kapcsolódó kockázati profilnak a kezelésére irányuló proaktív megközelítés előmozdítása, többek között új hitelnyújtási tevékenységek révén.

A hitelkockázati politikáknak és eljárásoknak ki kell terjedniük az összes hitelezési tevékenységre, eszközosztályra, ügyfélszegmensre, termékre és egyedi hiteltermékekre, hitelkockázat-kezelési gyakorlatok ra, valamint a kapcsolódó felelősségekre és ellenőrzésekre.

A hitelkockázati politikáknak és eljárásoknak a különböző ágazatok vonatkozásában – változó összetettségükkel és méretükkel, valamint a hitelkerettel kapcsolatos különböző piaci szegmensek kockázataival összhangban – konkrét hitelezési politikákat és eljárásokat kell tarta lmazniuk, amelyeknek kellően részletesnek kell lenniük ahhoz, hogy lefedjék az intézmény adott üzletágait.

A hitelkockázati politikáknak és eljárásoknak meg kell határozniuk:

• a. a hitelnyújtás és a döntéshozatal jóváhagyására vonatkozó politikákat, eljárásokat és szabályokat, ideértve a hitelkockázat-vállalási hajlandósággal és a hitelkockázati küszöbértékekkel összhangban meghatározott megfelelő jóváhagyási szinteket;
• b. a hitelnyújtási kritériumokat, figyelembe véve az 1. mellékletben említett pontokat;
• c. az 5.1. szakaszban foglaltaknak megfelelően a hitelképességi vizsgálathoz szükséges információk és adatok kezelésére vonatkozó követelményeket;
• d. az 5.2. szakaszban foglaltaknak megfelelően a hitelképességi vizsgálattal kapcsolatos követelményeket, ideértve az érzékenységi elemzést is;
• e. a kitettségek összesítésére és a hitelkockázati küszöbé rtékekre, valamint a hitelkockázat-koncentráció kezelésére vonatkozó követelményeket;
• f. a biztosítékok és a hitelkockázat-csökkentési intézkedések elfogadásával és alkalmazásával kapcsolatos követelményeket és eljárásokat annak meghatározása érdekében, hogy azok mennyire hatékonyak a hitelkeretben rejlő inherens kockázat minimálisra csökkentését illetően – e követelményeknek és eljárásoknak eszközosztály-specifikusnak és terméktípus- specifikusnak kell lenniük, és kellően figyelembe kell venniük a nyújtott hit eleszközök típusát, nagyságát és összetettségét;
• g. az automatizált döntéshozatal hitelnyújtási folyamaton belüli alkalmazásának feltételeit, ideértve azon termékek, szegmensek és küszöbértékek azonosítását is, amelyek esetében megengedett az automatizált döntéshozatal;
• h. egy olyan kockázatalapú megközelítést, amely a standard hitelpolitikától és eljárásoktól, valamint hitelnyújtási kritériumoktól való esetleges eltéréseket kezeli, ideértve a következőket:
• i. az eltérések és kivételek jóváhagyási folyamatát meghatározó feltételek, valamint a konkrét dokumentációs követelmények, beleértve az ellenőrzési nyomvonalat is;
• ii. az elutasítási kritériumok és az eltérések/kivételek döntéshozói hatáskör magasabb szintjeire való eszkalációjának kritériumai (ideértve a felülbírálásokat, a döntések megmásítását, az általános hitelezési előírások alóli kivételként jóváhagyott kitettségeket és egyéb, külön jóváhagyott eljárás keretében, más jóváhagyói hatáskör alá tartozó nem standard ügyleteket);
• iii. a rendkívüli hitelnyújtási döntés körülményeinek és feltételeinek monitorozására vonatkozó követelmények, beleértve ezeknek a kérelem, valamint a szabályzatok és küszöbértékek betartásának rendszeres felülvizsgálata során a megfelelő feladatkörök keretében történő felülvizsgálatára vonatko zó követelményeket is;
• i. az arra vonatkozó követelményeket, hogy mit kell dokumentálni és nyilvántartásba venni a hitelnyújtási folyamat keretében, többek között szúrópróba szerű ellenőrzés és auditálás céljából – ezeknek tartalmazniuk kell legalább a hitelkérelmek kitöltésére vonatkozó követelményeket, a minőségi és mennyiségi okfejtést/elemzést, és a hitelkeret jóváhagyásának vagy elutasításának alapjául szolgáló összes alátámasztó dokumentumot;
• j. a hitelnyújtási tevékenységek monitorozásának követelményeit – a belső ellenőrzési keretrendszernek biztosítania kell, hogy az a hitelnyújtás utáni összes szakaszra kiterjedjen;
• k. adott esetben a 4.3.2 ., 4.3.3 ., 4.3.4., 4.3.5. és 4.3.6. szakaszban meghatározott kritériumokat;
• l. a 4.3.1. és 4.3.7 . szakaszban meghatározott kritériumokat.

Az intézményeknek hitelkockázati politikáikon és eljárásaikon belül, a hitelkockázati stratégiára támaszkodva a felelősségteljes hitelezés elveit is figyelembe kell venniük. Különösen:

• a. mérlegelniük kell a hitelfelvevő sajátos helyzetét, például a gazdasági nehézségekkel küzdő hitelfelvevőkkel szembeni méltányos bánásmódot;
• b. ol yan hiteltermékeket kell kidolgozniuk, amelyeket felelősségteljes módon kínálnak a fogyasztók számára.

A fogyasztóknak kínált hiteltermékek esetében az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a hitelnyújtási kritériumok ne idézzenek elő indokolatlan nehézs égeket és túlzott eladósodást a hitelfelvevők és háztartásuk számára.

Az intézményeknek a 38. bekezdés a) pontjában említett hitelezési döntéshozatallal és a 38. bekezdés d) pontjában említett hitelképességi vizsgálattal foglalkozó hitelkockázati politikáikban és eljárásaikban a hitelkeret nagyságának, jellegének és összetettségének, valamint a hitelfelvevők típusának megfelelően részletesen meg kell határozniuk az automatikus modellek hitelképességi vizsgálatokon és hitelezési döntéshozatali folyamatokon b elüli alkalmazását. Az intézményeknek a 4.3.4. szakaszban meghatározott kritériumok, valamint a modellkockázattal kapcsolatos szempontokat illetően a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásról szóló EBH-iránymutatásokban foglaltak¹⁴ figyelembevéte lével megfelelő irányítási szabályokat kell kidolgozniuk az ilyen modellek kialakítását és alkalmazását, illetve a kapcsolódó modellkockázat kezelését illetően. ,.

¹⁴ EBA/GL/2014/13.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a hitelkockázati politikákat és eljárásokat úgy alakítsák ki, hogy a hitelnyújtási folyamat során minimálisra csökkentsék a belső vagy külső csalás kockázatát. Az intézményeknek megfelelő folyamatokkal kell rendelkezniük a gyanús vagy csalárd magatartás figyelemmel kísérésére.

Az intézményeknek rendszer esen felül kell vizsgálniuk a hitelkockázati politikákat és eljárásokat, és e célból egyértelműen meg kell határozniuk a konkrét politikák és eljárások napra készen tartásával megbízott területeket és alkalmazottakat, valamint az ezzel kapcsolatos szerepüket és felelősségüket.

4.3.1 Pénzmosás és terrorizmus finanszírozás elleni politikák és eljárások

Az intézményeknek politikájukban azt is meg kell határozniuk, hogy miként azonosítják, értékelik és kezelik a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat, amelyeknek a hitelnyújtási tevékenységük eredményeképp ki vannak téve¹⁵ . Az intézményeknek az alábbiak szerint kell eljárniuk:

• a. üzleti tevékenységük szintjén azonosítják, értékelik és kezelik az általuk kiszolgált ügyfelek típusával, az általuk nyújtott hitelezési termékekkel, a kitettségük szerinti földrajzi területekkel, valamint az általuk használt terjesztési csatornákkal kapcsolatos pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat;
• b. az egyéni kapcsolat szintjén azonosítják, értékelik és kezelik az adott kapcsolathoz kapcsolódó pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatot – ennek keretében az intézményeknek:
• i. mérlegelniük kell a hitel célját;
• ii. mérlegelniük kell, hogy a természetes vagy jogi személy – aki nem a hitelfelvevő vagy az intézmény – hitelke rethez fűződő kapcsolata milyen mértékben keletkeztet pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatot;
• iii. különösen azokban a helyzetekben, amikor az egyéni kapcsolattal összefüggésben pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatot állapítanak meg, az intézményeknek kockázatérzékeny intézkedéseket kell tenniük annak megértése érdekében, hogy törvényes forrásokból származnak - e a hitel visszafizetésére felhasznált pénzeszközök, ideértve a biztosítékként nyújtott pénzeszközöket vagy pénzeszköz-egyenértékeseket is. A pénzeszközök forrása törvényességének mérlegelésekor az intézményeknek figyelembe kell venniük a pénzeszközöket létrehozó tevékenységet, valamint azt, hogy ezek az információk hitelesek-e és összhangban állnak-e az intézmény ügyféllel kapcsolatos ismereteivel és az ügyfél szakmai tevékenységével.

¹⁵ Az (EU) 2015/849 irányelv előírja az intézmények számára, hogy hatékony politikákat és eljárásokat vezessenek be és tartsanak fenn a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése, valamint esetleges előfordulása esetén annak felderítése és megakadályozása érdekében. E pontokkal kapcsolatos részletesebb információkért az intézmények olvassák el az európai felügyeleti hatóságok közös kockázati tényezőkre vonatkozó iránymutatásait (JC 2017 37) is.

Az intézményeknek belső folyamatokkal kell rendelkezniük annak biztosítására, hogy a hitelképességi vizsgálat céljából beszerzett információk, például az ezen iránymutatások 5.1. szakaszában és 2. mellékletében meghatározott információk a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet szolgáló eljárásaikhoz is eljussanak.

Az intézményeknek olyan politikákkal és eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek biztosítják, hogy a hitelek folyósítása a hi teldöntéssel és a hitelszerződéssel összhangban történik. Biztosítaniuk kell továbbá, hogy megfelelő ellenőrzések legyenek érvényben a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok azonosítása, értékelése és kezelése érdekében, valamint, hogy megfelelő nyilvántartást vezessenek az intézmények (EU) 2015/849 irányelv szerinti szélesebb körű, pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre irányuló kötelezettségeivel összhangban.

4.3.2 Tőkeáttételes ügyletek

Politikáik és eljárásaik részeként az intézményeknek rendelkezniük kell a tőkeáttételes ügyletek átfogó meghatározásával, amely figyelembe veszi a hitelfelvevő tőkeáttételének szintjét és az ügylet célját. E meghatározásnak ki kell terjednie a hitelkockázatot viselő összes üzletágra és egységre.

A tőkeáttételes ügylet intézmény általi meghatározásának alkalmazási körét és végrehajtását rendszeresen felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy ne legyenek indokolatlan kizárások.

Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a tőkeáttételes ügyletekkel kapcsolatos kockázatvállalási hajlandóságukat és stratégiájukat, hogy az lefedje az ilyen műveletekben érintett összes releváns üzleti egységet. Az intézményeknek meg kell határozniuk, hogy milyen típusú tőkeáttételes ügyleteket hajlandóak me gkötni, valamint meg kell határozniuk a paraméterek – így például a hitelminősítési feljegyzés, a nemteljesítés valószínűsége, a biztosítékeszközökkel való fedezettség szintje és a tőkeáttétel szintje – elfogadható értékeit, adott esetben ágazati szinten is.

Az intézményeknek meg kell határozniuk a tőkeáttételes ügyletek szindikálásával kapcsolatos kockázatvállalási hajlandóságukat, és átfogó limitkeretet kell megállapítaniuk, ideértve a külön kockázatvállalási limiteket és a részletes allimiteket is, részletezve mind a maximális limiteket, mind pedig azon ügyletek jellegét, amelyekben az intézmény hajlandó részt venni.

Az intézményeknek stabil irányítási struktúrát kell kialakítaniuk a tőkeáttételes ügyletekre, lehetővé téve az általuk kezdeményezett, szindikált vagy vásárolt összes tőkeáttételes ügylet átfogó és következetes felügyeletét, ideértve adott esetben a „legnagyobb gondosság” mellett kötött ügyleteket és a „klubügyleteket”, valamint a mikro -, kis-, közép- és nagyvállalatoknak nyújtott standard kétoldalú hiteleket.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy az összes tőkeáttételes ügyletet megfelelően, az intézmények kockázatvállalási hajlandóságával, stratégiáival és politikájával összhangban felülvizsgálják, és azokat a megfelelő hitelezési d öntéshozók jóváhagyják. A szindikálással és biztosítási kockázattal járó ügyletek esetében külön jóváhagyási követelményeknek és eljárásoknak kell érvényben lenniük.

4.3.3 Hitelnyújtással kapcsolatos technológiaalapú innováció

Technológiaalapú innováció hitelnyú jtás céljából történő felhasználásakor az intézményeknek a következőket kell tenniük:

• a. A kockázatkezelési és ellenőrzési keretrendszerükben megfelelően rögzíteniük kell a használt technológiaalapú innovációhoz kapcsolódó inherens kockázatokat. Ennek arányos nak kell lennie az üzleti modellel, a hitelkockázati kitettséggel, a technológiaalapú innováció alkalmazásának mértékével és módszereinek összetettségével.
• b. Biztosítaniuk kell, hogy a vezető testület megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a technológiaalapú innováció alkalmazását, korlátozásait és a hitelnyújtási eljárásokra gyakorolt hatásait illetően.
• c. Tisztában kell lenniük az alkalmazott alapul szolgáló modellekkel, ideértve azok képességeit, feltételezéseit és korlátait, a nyomonkövethetőségük, auditálhatós águk és robusztusságuk, illetve ellenálló képességük biztosítása mellett.
• d. Biztosítaniuk kell, hogy a modellek a célnak megfeleljenek, figyelembe véve az azonosított feladatot és egyéb kritériumokat, például a teljesítményt és használatot. Amennyiben a mode llek használata során magyarázatokra van szükség, akkor célszerű fontolóra venni egy értelmezhető modell kidolgozását.
• e. Meg kell ismerniük az adatok és a modell bemeneti adatainak minőségét, és fel kell deríteniük, illetve meg kell akadályozniuk a hitelezés i döntéshozatali folyamat torzulásait, biztosítva, hogy megfelelő biztosítékok legyenek érvényben az információk és rendszerek titkosságának, integritásának és rendelkezésre állásának biztosításához.
• f. Gondoskodniuk kell arról, hogy folyamatosan ellenőrizzék a modell teljesítményét, ideértve a modell kimeneti adatainak érvényességét és minőségét, és hogy időben megfelelő korrekciós intézkedéseket hozzanak a feltárt problémák (például az elvárt viselkedés romlása vagy az attól való eltérés) esetén.

4.3.4 A hitelképességi vizsgálat és a hitelezési döntéshozatal modelljei

Amennyiben a hitelképességi vizsgálat és a hitelezési döntéshozatal során automatizált modelleket használnak, az intézményeknek ismerniük kell az alkalmazott modelleket, azok módszertanát és bemeneti adatait, feltételezéseit, korlátait és kimeneti adatait, valamint rendelkezniük kell a következőkkel:

• a. a torzulások felderítését és megelőzését, valamint a bemeneti adatok minőségének biztosítását szolgáló belső szabályzatok és eljárások;
• b. a bemeneti és kimeneti adatok nyomon követhetőségét, auditálhatóságát, valamint megbízhatóságát és ellenálló képességét biztosító intézkedések;
• c. a modell kimeneti adatai minőségének rendszeres értékelését biztosító olyan belső szabályzatok és eljárások, amelyek a modell használatának megfelelő intézkedéseket alkalmaznak, ideértve a modell teljesítményének utótesztelését is;
• d. ellenőrző mechanizmusok, modell felülbírálások és eszkalációs eljárások a szokásos hitelezési döntéshozatali keretrendszer en belül, ideértve a kvalita tív megközelítéseket, a kvalitatív kockázatértékelési eszközöket (köztük a szakértői véleményt és a kritikus elemzést), valamint a mennyiségi korlátokat is.

Az intézményeknek megfelelő modelldokumentációval kell rendelkezniük, amely a következőkre terjed k i:

• a. módszertan, feltételezések és beviteli adatok, valamint a torzulások észlelésének és megelőzésének, illetve a bemeneti adatok minőségének biztosítását szolgáló megközelítés;
• b. a modell kimeneti adatainak döntéshozatali folyamaton belüli felhasználása, valamint a portfólió vagy a termékek általános minőségére vonatkozó és az e modelleket használó automatizált döntések monitorozása.

4.3.5 Környezeti, társadalmi és vállalatirányítási tényezők

Az intézményeknek – holisztikus megközelítést alkalmazva – be kell épí teniük a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási tényezőket és a kapcsolódó kockázatokat a hitelkockázat - vállalási hajlandóságukba, a kockázatkezelési politikájukba, valamint a hitelkockázati politikáikba és eljárásaikba.

Az intézményeknek a hitelkockázat-vállalási hajlandóságuk, hitelkockázati politikáik és eljárásaik tekintetében figyelembe kell venniük a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási tényezőkkel kapcsolatos kockázatokat, és különösen a környezeti tényezők és az éghajlatváltozás által a hitelfelvevők pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatásokat. Az éghajlatváltozás kockázata a hitelfelvevők pénzügyi teljesítménye szempontjából elsősorban fizikai kockázatok formájában valósulhat meg, mint például a hitelfelvevőnél az éghajlatváltoz ás fizikai hatásai következtében felmerülő kockázatok, ideértve az éghajlatváltozáshoz való hozzájárulás felelősségi kockázatát, vagy az átmeneti kockázatokat, pl. a hitelfelvevőnek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaságra való áttérésből adódó kockázatai. Ezen túlmenően más kockázatok is felmerülhetnek, például a piaci és a fogyasztói preferenciák változásai és a mögöttes eszközök teljesítményét esetlegesen befolyásoló jogi kockázatok. 4.3.6 Környezeti szempontból fenntartható hitelezés

A környezeti szempontból fenntartható hiteleszközöket nyújtó vagy nyújtani szándékozó intézményeknek hitelkockázati politikáik és eljárásaik részeként ki kell dolgozniuk a környezeti szempontból fenntartható hitelezési politikáik és eljárásaik konkrét részleteit, beleértve az ilyen hiteleszközök rendelkezésre bocsátását és monitorozását. E politikák és eljárások keretében különösen:

• a. gondoskodni kell azon a projektek és tevékenységek, valamint azon kritériumok listájáról, amelyeket az intézmény környezeti szempontból fenntartható hitelezéshez elfogadhatónak tart, vagy utalni kell a környezeti szempontból fenntartható hitelezésre vonatkozó, meglévő releváns előírásokra, amelyek meghatározzák, hogy milyen típusú hiteleket lehet környezeti szempontból fenntarthatónak tekinteni;
• b. meg kell határozni azt a folyamatot, amellyel az intézmények értékelik, hogy az általuk nyújtott, környezeti szempontból fenntartható hiteleszközökből származó bevételeket környezeti szempontból fenntartható tevékenységekre használják-e fel. Vállalkozásoknak nyújtott hitelek esetében a folyamatnak a következőket kell tartalmaznia:
• i. információk gyűjtése a hitelfelvevők éghajlattal kapcsolatos, környezeti szempontból vagy egyéb módon fenntartható üzleti cé ljairól;
• ii. annak értékelése, hogy a hitelfelvevők finanszírozási projektjei megfelelnek -e a környezeti szempontból fenntartható projektekre vagy tevékenységekre vonatkozó feltételeknek, valamint a kapcsolódó kritériumoknak;
• iii. annak biztosítása, hogy a hitelfel vevők hajlandók és képesek legyenek megfelelően monitorozni a bevételek környezeti szempontból fenntartható projektekre vagy tevékenységekre történő felhasználását, illetve erről jelentést tenni;
• iv. annak rendszeres monitorozása, hogy a bevételek megfelelően kerültek felhasználásra (ami magában foglalhatja a bevételek felhasználására vonatkozó aktualizált információk hitelfelvevőktől való bekérését, amíg a vonatkozó hiteleszközt vissza nem fizetik).

Az intézményeknek a környezeti szempontból fenntartható hitelezési politikáikat és eljárásaikat a fenntartható finanszírozással kapcsolatos átfogó célkitűzéseik, stratégiájuk és politikájuk összefüggésében kell elhelyezniük. Az intézményeknek minőségi – és adott esetben

• – mennyiségi célokat kell kitűzniük a környeze ti szempontból fenntartható hitelezési tevékenységeik fejlesztésének és integritásának támogatása, valamint annak felmérése érdekében, hogy ez a fejlesztés mennyiben van összhangban az éghajlattal kapcsolatos és környezeti szempontból fenntartható általános célokkal, illetve mennyiben járul hozzá azokhoz. 4.3.7 Adatinfrastruktúra

Az intézményeknek megfelelő adatinfrastruktúrával, valamint vonatkozó szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a hitelnyújtás folyamatának támogatása, valamint a hitelkockázat- kezelés és monitorozás céljából a hiteleszközök teljes életciklusa alatt (pl. hitelnyújtás és hitelképességi vizsgálat, kockázatértékelés, hitelképesség felülvizsgálata és monitorozása). Az adatinfrastruktúrának biztosítania kell a kitettségre, a hitelfelvevőre és a biztosítékra vonatkozó információk folytonosságát, integritását és biztonságát a hiteleszköz kihelyezésének időpontjától a hiteleszköz teljes életciklusa alatt.

Az adatinfrastruktúrának részletesnek és kellően részletezettnek kell lennie ahhoz, hogy rögzítse a konkrét, hitelenkénti információkat, különösen a hitelkihelyezés időpontjában alkalmazott tényleges hitelnyújtási kritériumokat, lehetővé téve ezáltal a hitelfelvevőre vonatkozó adatoknak a biztosítékokra vonatkozó adatokkal való összekapcsolását a hitelkockázat hatékony nyomon követésének támogatása érdekében (lásd a 8 . szakaszt), továbbá lehetővé téve a hatékony ellenőrzési nyomvonalat, operatív és hiteltörlesztési teljesítmény- és hatékonyságmérést, valamint a politikától való eltérések, a kivételek és felülbírálások nyomon követését (ideértve a hitel/ügylet minősítését vagy pontozását érintő felülbírálásokat).

Ezen adatinfrastruktúra megtervezése és karbantartása céljából az intézményeknek fontolóra kell venniük a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos ügyletekre vonatkozó EBH - formanyomtatvány megfelelő adatmezőinek használatát.¹⁶

¹⁶ https://eba.europa.eu/risk-analysis-and-data/eba-work-on-npls