5.2 A hitelfelvevő hitelképességének vizsgálata

Az intézményeknek elemezniük kell a hitelfelvevő hitelkérelmét annak biztosítása érdekében, hogy a kérelem összhangban álljon az intézmények hitelkockázat-vállalási hajlandóságával, hitelkockázati politikáival, hitelnyújtási kritériumaival, hitelkockázati küszöbértékeivel é s vonatkozó mutatóival, valamint a vonatkozó makroprudenciális intézkedésekkel, amennyiben a kijelölt makroprudenciális hatóság alkalmaz ilyeneket.

Az intézményeknek és a hitelezőknek a vonatkozó fogyasztóvédelmi jogszabályokkal összhangban fel kell mérniük a hitelfelvevő arra vonatkozó képességét és kilátásait, hogy teljesítse a hitelmegállapodás értelmében őt terhelő kötelezettségeket, különös tekintettel a hitelfelvevő törlesztési képessége forrásának vizsgálatára, figyelembe véve a hitel sajátosságait, például a hitel jellegét, lejárat és kamatlábát.

Fedezett hitelezés esetén a biztosíték önmagában nem lehet a hitel jóváhagyásának elsődleges szempontja, és önmagában nem igazolhatja semelyik hitelmegállapodás jóváhagyását. A biztosítékot a nemteljesítés vagy a kockázati profil lényeges romlása esetén az intézmény másodlagos menekülési útjának kell tekinteni, nem pedig a visszafizetés elsődleges forrásának, kivéve azokat az eseteket, amikor a hitelmegállapodás úgy rendelkezik, hogy a kölcsön visszafizetése a biztosítékként elzálogosított ingatlan vagy nyújtott likvid biztosítékeszköz értékesítésén alapul.

A hitelfelvevő arra vonatkozó képességének vizsgálatakor, hogy tudja -e teljesíteni a hitelmegállapodás értelmében őt terhelő kötelezettségeket, az intézmén yeknek és a hitelezőknek figyelembe kell venniük azokat a lényeges tényezőket, amelyek befolyásolhatják a hitelfelvevő jelenlegi és jövőbeli adósságtörlesztési képességét, és kerülniük kell, hogy azok indokolatlan nehézségeket okozzanak és túlzott eladósod ást idézzenek elő. A tényezőknek magukban kell foglalniuk az egyéb törlesztési kötelezettségeket, azok hátralévő futamidejét, kamatlábát és a még vissza nem fizetett összegeket, valamint a törlesztési magatartást, pl. a törlesztés elmulasztására vonatkozó információkat és azok körülményeit, valamint a közvetlenül vonatkozó adókat és biztosításokat, amennyiben ismertek.

Ha a hitelkérelmet egynél több hitelfelvevő közösen nyújtja be, az intézményeknek és a hitelezőknek a hitelképességi vizsgálatot a hitelfelvevők együttes adósságtörlesztési képessége alapján kell elvégezniük.

Ha a hitelmegállapodáshoz harmadik felek bármilyen típusú garanciája kapcsolódik, az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a garancia által nyújtott védelem szintjét, és adott esetben el ke ll végezniük a garanciavállaló hitelképességi vizsgálatát – ezen iránymutatások vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával – , attól függően, hogy a garanciavállaló természetes személy vagy vállalkozás-e.

A hitelfelvevő hitelmegállapodás szerinti kötelezetts égeinek teljesítésére vonatkozó képességének vizsgálata céljából az intézményeknek és a hitelezőknek megfelelő módszereket és megközelítéseket kell alkalmazniuk, amelyek tartalmazhatnak modelleket is mindaddig, amíg teljesülnek az ezen iránymutatásokban foglaltak. Az alkalmas és megfelelő módszer megválasztásának a hitel kockázatának szintjétől, a hitel nagyságától és típusától kell függnie.

5.2.2 Fogyasztóknak nyújtott, lakossági ingatlanokhoz kapcsolódó hitelek

Ez a szakasz részletesebben meghatározza azokat a tényezőket, amelyek lényegesek annak vizsgálata szempontjából, hogy a hitelfelvevő a jövőben is képes lesz -e teljesíteni a hitelmegállapodás értelmében őt terhelő kötelezettségeket a 2014/17/EU irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében és 20. cikkének (1) bek ezdésében említettek szerint. Az említett irányelvet átültető nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozó hitelmegállapodásokkal kapcsolatban az intézményeknek és a hitelezőknek az 5.2.1. szakaszban meghatározott rendelkezéseken túlmenően az e szakaszban fogl alt rendelkezéseket is alkalmazniuk kell.

Szükség esetén, különösen azon hitelfelvevők esetében, akik egyéni vállalkozók vagy szezonális vagy egyéb rendszertelen jövedelemmel rendelkeznek, az intézményeknek és a hitelezőknek észszerű vizsgálatokat kell végezniük, és észszerű lépéseket kell tenniük a törlesztési képesség forrására vonatkozó információk ellenőrzése érdekében.

Ha a hitel futamideje a hitelfelvevő várható nyugdíjba vonulásának időpontja utánra esik, az intézményeknek és a hitelezőknek megfelelően figyelembe kell venniük a hitelfelvevő törlesztési képességének várható forrását és azt, hogy nyugdíjasként továbbra is teljesíteni tudja- e a hitelmegállapodás értelmében őt terhelő kötelezettségeket.

Az intézményeknek és a hitelezőknek biztosítaniuk kell, hogy a hitelfelvevőnek a hitelmegállapodás értelmében őt terhelő kötelezettségek teljesítésére való képessége ne a hitelfelvevő jövedelmében várt jelentős növekedésén alapuljon, kivéve, ha a dokumentáció ezt kellő mértékben alátámasztja.

Annak vizsgála takor, hogy a hitelfelvevő képes -e teljesíteni a hitelmegállapodás értelmében őt terhelő kötelezettségeket, az intézményeknek és a hitelezőknek figyelembe kell venniük a kötött és egyéb kötelező kiadásokat, például a hitelfelvevő aktuális kötelezettségeit, ideértve a hitelfelvevő megélhetési költségeinek megfelelő alátámasztását és figyelembe vételét is.

A hitelképességi vizsgálat részeként az intézményeknek és a hitelezőknek érzékenységi elemzéseket kell készíteniük, amelyek tükrözik a jövőbeni esetleges n egatív eseményeket, ideértve a jövedelem csökkenését, a kamatlábak emelkedését változó kamatozású hitelmegállapodások esetén, a hitel negatív amortizációját, valamint a tőke vagy a kamatok futamidő végén történő nagyobb összegű vagy halasztott megfizetését .

A 2014/17/EU irányelv 4. cikkének 28. pontjában meghatározott devizahitelek esetében az intézményeknek és a hitelezőknek a hitelfelvevő kötelezettségeinek teljesítésére való képességének vizsgálata során figyelembe kell venniük a hitelfelvevő jövedelméne k pénzneme és a hitel pénzneme közötti átváltási árfolyammal kapcsolatos esetleges negatív forgatókönyveket is. Az intézményeknek és a hitelezőknek figyelembe kell venniük és meg kell vizsgálniuk minden érvényben lévő fedezeti stratégiát és tényleges fedezeti ügyletet is, ideértve azokat a természetes fedezeti ügyleteket is, amelyek célja a devizaárfolyam -kockázat csökkentése.

Olyan ingatlannal kapcsolatos hitelmegállapodások esetében, amelyekben a 2014/17/EU irányelv 3. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említettek szerint kifejezetten szerepel, hogy az ingatlant nem a hitelfelvevő vagy családtagja fogja lakhelyként birtokba venni (vagyis bérbeadási célú megállapodások), az intézményeknek és a hitelezőknek az 5.2.3 . szakaszban meghatározott kritériumokat kell alkalmazniuk.

5.2.3 Fogyasztóknak nyújtott egyéb fedezett hitel

Az ingatlannal fedezett hitelmegállapodásokkal kapcsolatban – kivéve az 5.2.2. szakaszban tárgyaltakat – az intézményeknek és a hitelezőknek az 5.2.1. szakaszban foglalt rendelkezéseken kívül az e szakaszban foglalt rendelkezés eket is alkalmazniuk kell.

Ha az ingatlan még építés alatt áll, és a befejezés után bérleti díj vagy az eladásából származó nyereség formájában jövedelmet fog biztosítani a tulajdonosának, az intézményeknek meg kell vizsgálniuk az ingatlanfejlesztés szakaszát és a fejlesztés befejezését követő szakaszt, amikor a projekt jövedelemtermelő ingatlanná alakul át. Az ilyen hitelmegállapodások alkalmazásában az intézményeknek és a hitelezőknek meg kell állapítaniuk, hogy:

• a. a hitelfelvevő rendelkezik a projekthez ka pcsolódó hiteles tervvel, amely magában foglalja a fejlesztéssel kapcsolatos összes költség becslését;
• b. a hitelfelvevő hozzáféréssel rendelkezik a fejlesztésben részt vevő építőkhöz, építészekhez, mérnökökhöz és vállalkozókhoz;
• c. a hitelfelvevő megszerezte vagy a projekt előrehaladtával képes a jövőben megszerezni a fejlesztéshez szükséges összes engedélyt és igazolást.

Olyan ingatlannal kapcsolatos hitelmegállapodások esetében, amelyekben kifejezetten szerepel, hogy az ingatlant nem a hitelfelvevő vagy csal ádtagja fogja lakhelyként birtokba venni (vagyis bérbeadási célú megállapodások), az intézményeknek meg kell vizsgálniuk az ingatlanból származó jövőbeli bérleti jövedelem és a hitelfelvevőnek az őt terhelő kötelezettségek teljesítésére való képessége közötti kapcsolatot.

A hitelképességi vizsgálat részeként az intézményeknek érzékenységi elemzéseket kell végezniük a hitel típusa és célja szempontjából releváns jövőbeli lehetséges negatív piaci és idioszinkratikus események figyelembevétele érdekében. Ilyen esemény lehet a jövedelem csökkenése, a kamatlábak emelkedése a változó kamatú hitelmegállapodások esetén, a hitel negatív amortizációja, a tőke vagy a kamatok futamidő végén történő nagyobb összegű vagy halasztott megfizetése, és adott esetben az ingatlan forgalomképességének romlása, az üresedési ráta növekedése és a hasonló ingatlanok bérleti árának csökkenése. Adott esetben az intézményeknek és a hitelezőknek az árfolyamkockázat következményeit is figyelembe kell venniük a 108. bekezdésben foglaltaknak megfelelően.

5.2.4 Fogyasztóknak nyújtott fedezetlen hitelek

Ez a szakasz részletesebben meghatározza a hitelfelvevő hitelképességi vizsgálatának a 2008/48/EK irányelv 8. cikkében említett követelményeit. Az említett irányelvet átültető nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozó hitelmegállapodásokkal kapcsolatban az intézményeknek és a hitelezőknek az 5.2.1. szakaszban meghatározott rendelkezéseken túlmenően az e szakaszban foglalt rendelkezéseket is alkalmazniuk kell.

Szükség esetén, különösen azon hitelfelvevők esetében, akik egyéni vállalkozók vagy szezonális vagy egyéb rendszertelen jövedelemmel rendelkeznek, az intézményeknek és a hitelezőknek észszerű vizsgálatokat kell végezniük, és észszerű lépéseket kell tenniük a törlesztési képesség forrására vonatkozó információk ellenőrzése érdekében.

Az intézményeknek és a hitelezőknek biztosítaniuk kell, hogy a hitelfelvevőnek a hitelmegállapodás értelmében őt terhelő kötelezettségek teljesítésére való képessége ne a hitelfelvevő jövedelmében várt jelentős növekedésé n alapuljon, kivéve, ha a dokumentáció ezt kellő mértékben alátámasztja.

A hitelképesség vizsgálatának részeként az intézményeknek és a hitelezőknek adott esetben érzékenységi elemzéseket kell végezniük a hitel típusára jellemző és a jövőben esetlegesen el őforduló negatív események figyelembevétele érdekében. Adott esetben az intézményeknek és a hitelezőknek az árfolyamkockázat következményeit is figyelembe kell venniük a 108. bekezdésben foglaltaknak megfelelően.

5.2.5 Mikro - és kisvállalkozásoknak nyújtott hitelek

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevő arra való jelenlegi és jövőbeli képességét, hogy teljesítse a hitelmegállapodás értelmében őt terhelő kötelezettségeket. Az intézményeknek a hitelfelvevő hitelkérelmét is elemezniük kell annak biztosítása érdekében, hogy a kérelem összhangban álljon az intézmények hitelkockázat-vállalási hajlandóságával, hitelkockázati politikáival, hitelnyújtási kritériumaival, hitelkockázati küszöbértékeivel és vonatkozó mutatóival, valamint a vonatkozó makroprudenciális intézkedésekkel, amennyiben kijelölt makroprudenciális hatóság alkalmaz ilyeneket.

Az intézményeknek figyelembe kell venniük, hogy a hiteltörlesztés elsődleges forrása a hitelfelvevő szokásos üzleti tevékenységeiből származó cash flow és – adott esetben a hitelmegállapodás alkalmazásában – az eszközök értékesítéséből származó bevétel.

A hitelfelvevő hitelképességének vizsgálatakor az intézményeknek a hangsúlyt nem a rendelkezésre álló biztosítékokra kell helyezniük, hanem a hitelfelvevő reális é s fenntartható jövőbeli jövedelmére és jövőbeli cash -flow-jára. A biztosíték önmagában nem lehet a hitel jóváhagyásának elsődleges szempontja, és önmagában nem igazolhatja semelyik hitelmegállapodás jóváhagyását. A biztosítékot a nemteljesítés vagy a kockázati profil lényeges romlása esetén az intézmény másodlagos menekülési útjának kell tekinteni, nem pedig a visszafizetés elsődleges forrásának, kivéve azokat az eseteket, amikor a hitelmegállapodás úgy rendelkezik, hogy a kölcsön visszafizetése a biztosítékként elzálogosított ingatlan vagy nyújtott likvid biztosítékeszköz értékesítésén alapul.

Hitelképességi vizsgálat elvégzésekor az intézményeknek:

• a. elemezniük kell a hitelfelvevő pénzügyi helyzetét és hitelkockázatát az alábbiakban meghatározottak szerint;
• b. elemezniük kell a hitelfelvevő üzleti modelljét és stratégiáját az alábbiakban meghatározottak szerint;
• c. meg kell határozniuk és értékelniük kell a hitelfelvevő pontozásos hitelbírálatát vagy belső hitelminősítését, adott esetben a hitelkockázati politikákk al és eljárásokkal összhangban;
• d. figyelembe kell venniük a hitelfelvevő összes pénzügyi kötelezettségvállalását, például intézményekkel kötött, lehívott és le nem hívott, folyósítási kötelezettséget tartalmazó hiteleszközöket, ideértve a forgótőke -eszközöke t, a hitelfelvevő hitelkitettségeit és a hitelfelvevő múltbeli törlesztési magatartását, valamint az adó - vagy egyéb közterhekből vagy társadalombiztosítási alapokból származó egyéb kötelezettségeket;
• e. adott esetben meg kell vizsgálniuk az ügylet felépítésé t, ideértve a strukturális hátrasorolás kockázatát és a kapcsolódó feltételeket, pl. kötelezettségvállalásokat, továbbá adott esetben harmadik felek garanciáit és a biztosítéki struktúrát.

Az intézményeknek a hitelképességi vizsgálatot a hitel sajátosságaira, például jellegére, lejáratára és kamatlábára vonatkozóan kell elvégezniük.

Az intézményeknek a hitelfelvevő hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeinek teljesítésére vonatkozó képességének vizsgálata céljából megfelelő módszereket és megközelítéseket kell alkalmazniuk, amelyek tartalmazhatnak modelleket is mindaddig, amíg teljesülnek az ezen iránymutatásokban foglaltak. Az alkalmas és megfelelő módszer megválasztásának a hitel kockázatának szintjétől, a hitel nagyságától és típusától kell függnie.

Ha a hitelfelvevő egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának a tagja, az intézményeknek a vizsgálatot egyéni és adott esetben csoportszinten kell elvégezniük az egymással kapcsolatban álló ügyfelekről szóló EBH - iránymutatásokkal összhangban, különösen akkor, ha a törlesztés a többi kapcsolt féltől származó cash flowtól függ. Ha a hitelfelvevő egymással kapcsolatban álló, központi bankokhoz és államokhoz kapcsolódó ügyfelek csoportjának a tagja, ideértve a központi kormányzatokat, a regionális és helyi hatóságokat, valamint a közintézményeket is, az intézményeknek a hitelfelvevőt önmagában kell vizsgálniuk.

A határokon átnyúló elemeket (például kereskedelemfinanszírozás, exportfinanszírozás) tartalmazó hitelezési tevékenységeknél az intézményeknek figyele mbe kell venniük azt a politikai, gazdasági és jogi környezetet, amelyben az intézmény ügyfelének külföldi partnere működik. Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a vevő arra vonatkozó képességét, hogy pénzeszközöket utaljon át, a szállító megrendelés teljesítésére való képességét, beleértve az alkalmazandó helyi jogi követelmények teljesítésére való képességet is, valamint a szállítónak az ügylet esetleges késedelmeinek kezelésére szolgáló pénzügyi kapacitásait.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hi telfelvevő környezeti, társadalmi és irányítási tényezőknek való kitettségét – különös tekintettel a környezeti tényezőkre és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásokra – , valamint a hitelfelvevő által meghatározott, ezek mérséklését célzó enyhítő stratégiák megfelelőségét. Ezt az elemzést hitelfelvevői alapon kell elvégezni, azonban adott esetben az intézmények fontolóra vehetik az elemzés portfólióalapon történő elvégzését is.

A környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkkel kapcsolatos fokozott kockázat nak közvetlenül vagy közvetve kitett hitelfelvevők azonosítása érdekében az intézményeknek fontolóra kell venniük olyan hőtérképek használatát, amelyek például egy grafikonon vagy skálán kiemelik az egyes gazdasági (al)ágazatok éghajlattal és környezettel kapcsolatos kockázatait. A fokozottabb környezeti, társadalmi és irányítási kockázattal járó hitelek vagy hitelfelvevők esetében a hitelfelvevő tényleges üzleti modelljének intenzívebb elemzésére van szükség, amely magában foglalja a vizsgált társaságok es etében a jelenlegi és várható üvegházhatásúgáz - kibocsátások, a piaci környezet, a felügyeleti környezeti, társadalmi és irányítási követelmények áttekintését és a környezeti, társadalmi és irányítási szempontokkal kapcsolatos szabályozásnak a hitelfelvevő pénzügyi helyzetére gyakorolt várható hatásait.

A hitelfelvevő pénzügyi helyzetének elemzése

A pénzügyi helyzet fentiekben meghatározott hitelképességi vizsgálat keretében történő elemzésének céljából az intézményeknek figyelembe kell venniük a következőke t:

• a. mind a jelenlegi, mind az előre jelzett pénzügyi helyzet, beleértve a mérleget, a szerződéses kötelezettségek teljesítéséhez szükséges hiteltörlesztési képesség forrását – esetlegesen kedvezőtlen események mellett is –, valamint adott esetben a tőkeszerkezetet, a forgótőkét, a jövedelmet és a cash flowt is;
• b. adott esetben a hitelfelvevő tőkeáttételi szintje, osztalékfizetés, a tényleges és előre jelzett/prognosztizált tőkeráfordítások, valamint a készpénz -konverziós ciklus a vizsgált eszköz vonatkozásában;
• c. adott esetben a lejáratig érvényes kitettségi profil az esetleges piaci fejlemények függvényében, például devizában denominált kitettségek és a visszafizetési konstrukciókkal fedezett kitettségek;
• d. adott esetben a nemteljesítés valószínűsége, pontozásos hitelbírálat vagy belső kockázatminősítés alapján;
• e. megfelelő pénzügyi, eszközosztály -specifikus vagy terméktípus-specifikus mérőszámok és mutatók használata, a hitelkockázat -vállalási hajlandóságukkal összhangban, a 4.2 . és 4.3 . szakaszban meghatározott politikáknak és küszöbértékeknek megfelelően, beleértve a 3. mellékletben szereplő mutatók figyelembevételét, amennyiben azok alkalmazhatók és megfelelőek a konkrét hitelajánlat szempontjából.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy az elemzésben felhasznált p énzügyi előrejelzések reálisak és észszerűek legyenek. Ezeknek az előrejelzéseknek/prognózisoknak legalább a múltbeli pénzügyi adatok jövőre nézve történő kivetítésén kell alapulniuk. Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk, hogy ezek az előrejelzések összh angban vannak-e az intézmény gazdasági és piaci várakozásaival. Ha az intézményeknek komoly aggályaik vannak e pénzügyi előrejelzések megbízhatóságát illetően, akkor saját előrejelzéseket kell készíteniük a hitelfelvevők pénzügyi helyzetére és hiteltörlesz tési képességére vonatkozóan.

Holdingtársaságoknak történő hitelnyújtáskor az intézményeknek adott esetben a pénzügyi helyzetet különálló szervezetként – pl. konszolidált szinten – és önálló egységként is meg kell vizsgálniuk, ha a holdingtársaság önmagába n nem működő társaság vagy az intézmények nem rendelkeznek az üzemeltető társaságok részéről a holdingtársaság számára nyújtott garanciákkal.

A hitelfelvevők pénzügyi helyzetének vizsgálatakor az intézményeknek fel kell mérniük a jövőbeni hiteltörlesztési képesség fenntarthatóságát és megvalósíthatóságát olyan lehetséges kedvezőtlen körülmények között, amelyek relevánsak a hitel típusa és célja szempontjából, és a hitelmegállapodás időtartama alatt előfordulhatnak. Ilyen események lehetnek többek között a jövedelem és az egyéb cash flow csökkenése, a kamatlábak emelkedése, a hitel negatív amortizációja; a tőke vagy kamat halasztott fizetése, a hitelfelvevő piaci és működési feltételeinek romlása és adott esetben az árfolyamváltozások.

A hitelfelvevő üzleti m odelljének és stratégiájának elemzése

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevők üzleti modelljét és stratégiáját, többek között a hitel céljának vonatkozásában.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevő arra irányuló tudását, tapas ztalatát és képességét, hogy kezelje a hitelmegállapodásokhoz kapcsolódó üzleti tevékenységeket, eszközöket vagy befektetéseket (például speciális ingatlan egy kereskedelmiingatlan -hitel esetében).

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk az üzleti terv és a kapcsolódó pénzügyi előrejelzések megvalósíthatóságát a hitelfelvevő működése szerinti ágazat sajátosságai alapján.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk, hogy a hitelfelvevő milyen mértékben támaszkodik kiemelt szerződésekre, ügyfelekre vagy szállítókra , és hogy ezek miként befolyásolják a cash flow-termelést, ideértve az esetleges koncentrációkat is.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk, hogy a hitelfelvevő tekintetében fennáll -e valamilyen lehetséges kulcsfontosságú személytől való függőség, és – ame nnyiben szükséges – a hitelfelvevővel együtt meg kell határozniuk a függőség csökkentésére irányuló lehetséges intézkedéseket. Garanciák és a biztosítékok értékelése

Az intézményeknek értékelniük kell minden olyan nyújtott biztosítékot, amely kockázatcsök kentés céljából kerül felhasználásra az intézmény hitelkockázat -vállalási hajlandóságához, illetve az intézmény szabályzataiban és eljárásaiban meghatározott biztosítéki követelményekhez képest, ideértve az értékbecslést és a tulajdonjogot, valamint az öss zes vonatkozó dokumentáció ellenőrzését is (pl. azt, hogy az ingatlan szerepel - e a megfelelő nyilvántartásokban).

Az intézményeknek értékelniük kell a kockázatcsökkentés céljából felhasznált összes garanciát, kötelezettségvállalást, terhelési tilalomra vonatkozó kikötéseket és adósságszolgálati megállapodásokat.

Amennyiben a hiteldöntés szempontjából lényeges, az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevő sajáttőke - és hitelminőség - javítási lehetőségeit; ide tartoznak például a jelzálogbiztosítás, a külső forrásokból származó finanszírozási kötelezettségvállalások és a visszafizetési garanciák.

Ha a hitelmegállapodáshoz harmadik felek bármilyen típusú garanciája kapcsolódik, az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a garancia által nyújtott védelem szintjét, és adott esetben el kell végezniük a garanciavállaló hitelképességi vizsgálatát – ezen iránymutatások vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával – , attól függően, hogy a garanciavállaló természetes személy vagy vállalkozás-e. A garanciavállalóra vonatkozó hitelképességi vizsgálatnak arányosnak kell lennie a garancia hitelhez viszonyított mértékével és a garanciavállaló típusával.

5.2.6 Közép - és nagyvállalatoknak nyújtott hitelek

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevő arra való jelenlegi és jövőbeli képességét, hogy teljesítse a hitelmegállapodás értelmében őt terhelő kötelezettségeket. Az intézményeknek a hitelfelvevő hitelkérelmét is elemezniük kell annak biztosítása érdekében, hogy a kérelem összhangban álljon az intézmények hitelkockázat-vállalási hajlandóságával, hitelkockázati politikáival, hitelnyújtási kritériumaival, hitelkockázati küszöbértékeivel és vonatkozó mutatóival, valamint a vonatkozó makroprudenciális intézkedésekkel, amennyiben kijelölt makroprudenciális hatóság alkalmaz ilyeneket.

Az intézményeknek figyelembe kell venniük, hogy a hiteltörlesztés elsődleges forrása a hitelfelvevő szokásos üzleti tevékenységeiből származó cash flow és – adott esetben a hitelmegállapodás alkalmazásában – az eszközök értékesítéséből származó bevétel.

A hitelfelvevő hitelképességének vizsgálatakor az intézményeknek a hangsúlyt nem a rendelkezésre álló biztosítékokra kell helyezniük, hanem a hitelfelvevő reális és fenntartható jövőbeli jövedelmére és jövőbeli cash -flow-jára. A biztosíték önmagában nem lehet a hitel jóváhagyásának elsődleges szempontja, és önmagában nem igazolhatja semelyik hitelmegállapodás jóváhagyását. A biztosítékot a nemteljesítés vagy a kockázati profil lényeges romlása esetén az intézmény másodlagos menekülési útjának kell tekinteni, nem pedig a visszafizetés elsődleges forrásának, kivéve azokat az eseteket, amikor a hitelmegállapodás úgy rendelkezik, hogy a kölcsön visszafizetése a biztosítékként elzálogosított ingatlan vagy nyújtott likvid biztosítékeszköz értékesítésén alapul.

Hitelképességi vizsgálat elvégzésekor az intézményeknek:

• a. elemezniük kell a hitelfelvevő pénzügyi helyzetét és hitelkockázatát az alábbiakban meghatározottak szerint;
• b. elemezniük kell a hitelfelvevő szervezeti felépítését, üzleti modelljét és stratégi áját az alábbiakban meghatározottak szerint;
• c. meg kell határozniuk és értékelniük kell a hitelfelvevő pontozásos hitelbírálatát vagy belső hitelminősítését, adott esetben a hitelkockázati politikákkal és eljárásokkal összhangban;
• d. figyelembe kell venniük a hitelfelvevő összes pénzügyi kötelezettségvállalását, például intézményekkel kötött, összes lehívott és le nem hívott, folyósítási kötelezettséget tartalmazó hiteleszközöket, ideértve a forgótőke eszközöket, a hitelfelvevő hitelkitettségeit és a hitelfelvev ő múltbeli törlesztési magatartását is, valamint az adó - vagy egyéb közterhekből vagy társadalombiztosítási alapokból származó egyéb kötelezettségeket;
• e. meg kell vizsgálniuk az ügylet felépítését, ideértve a strukturális hátrasorolás kockázatát és a kapcsolódó feltételeket, pl. a kötelezettségvállalásokat, továbbá adott esetben harmadik felek garanciáit és biztosítéki struktúráját.

Az intézményeknek a hitelképességi vizsgálatot a hitel sajátosságaira, például jellegére, lejáratára és kamatlábára vonatkozóan kell elvégezniük.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevő környezeti, társadalmi és irányítási tényezőknek való kitettségét – különös tekintettel a környezeti tényezőkre és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásokra – , valamint a hitelfelvevő által meghatározott, ezek mérséklését célzó enyhítő stratégiák megfelelőségét.

Ha a hitelfelvevő egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának a tagja, az intézményeknek a vizsgálatot egyéni és adott esetben csoportszinten kell elvégezniük az egymással kapcsolatban álló ügyfelekről szóló EBH - iránymutatásokkal összhangban, különösen akkor, ha a törlesztés a többi kapcsolt féltől származó cash flowtól függ. Ha a hitelfelvevő egymással kapcsolatban álló, központi bankokhoz és államokhoz kapcsolódó ügyfelek csoportjának a tagja, ideértve a központi kormányzatokat, a regionális és helyi hatóságokat, valamint a közintézményeket is, az intézményeknek a hitelfelvevőt önmagában kell vizsgálniuk.

A határokon átnyúló elemeket (például kereskedelemfinanszírozás, exportfinanszírozás) tartalmazó hitelezési tevékenységeknél az intézményeknek figyelembe kell venniük azt a politikai, gazdasági és jogi környezetet, amelyben az intézmény ügyfelének külföldi partnere működik. Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a vevő arra vonatkozó lehetőségét, hogy pénzeszközöket utaljon át, a szállító megrendelés teljesítésére való képességét, beleértve az alkalmazandó helyi jogi követelmények teljesítésére való képességet is, valamint a szállítónak az ügylet esetleges késedelmeinek kezelésére szolgáló pénzügyi kapacitásait.

A környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkkel kapcsolatos fokozott kockázatoknak közvetlenül vagy közvetve kitett hitelfelvevők azonosítása érdekében az intézményeknek fontolóra kell venniük olyan hőtérképek has ználatát, amelyek például egy grafikonon vagy skálán kiemelik az egyes gazdasági (al)ágazatok éghajlattal és környezettel kapcsolatos kockázatait. A fokozottabb környezeti, társadalmi és irányítási kockázattal járó hitelek vagy hitelfelvevők esetében a hitelfelvevő tényleges üzleti modelljének intenzívebb elemzésére van szükség, amely magában foglalja a vizsgált társaságok esetében a jelenlegi és várható üvegházhatásúgáz - kibocsátások, a piaci környezet, a felügyeleti környezeti, társadalmi és irányítási követelmények áttekintését és a környezeti, társadalmi és irányítási szempontokkal kapcsolatos szabályozásnak a hitelfelvevő pénzügyi helyzetére gyakorolt várható hatásait.

A hitelfelvevő pénzügyi helyzetének elemzése

A pénzügyi helyzet fentiekben meghatározott hitelképességi vizsgálat keretében történő elemzésének céljából az intézményeknek figyelembe kell venniük a következőket:

• a. az aktuális és a tervezett pénzügyi helyzet, beleértve a mérleget és a tőkeszerkezetet, a forgótőkét, a jövedelmet, a cash flow -t é s a szerződéses kötelezettségek teljesítéséhez szükséges törlesztési képesség forrását, pl. adósságszolgálati képességet az esetleges kedvezőtlen események mellett is (lásd az érzékenységi elemzést is) – az elemzendő tételek körének többek között tartalmaz nia kell a vizsgált hiteleszköz adósságszolgálatához rendelkezésre álló szabad cash flow-t;
• b. nettó működési bevételek és jövedelmezőség, különösen a kamatozó adósságok tekintetében;
• c. a hitelfelvevő tőkeáttételi szintje, osztalékfizetés, a tényleges és előre jelzett tőkeráfordítások, valamint a készpénz -konverziós ciklus a vizsgált eszköz vonatkozásában;
• d. a lejáratig érvényes kitettségi profil a lehetséges piaci fejlemények függvényében (például a devizában denominált kitettségek és a visszafizetési konstrukciókkal fedezett kitettségek);
• e. adott esetben a nemteljesítés valószínűsége, pontozásos hitelbírálat vagy belső kockázatminősítés alapján;
• f. megfelelő pénzügyi, eszközosztály - vagy terméktípus- specifikus mérőszámok és mutatók használata a hitelkockázat-vállalási hajlandóságukkal összhangban, a 4.2 . és 4.3. szakaszban meghatározott politikáknak és küszöbértékeknek megfelelően, beleértve a 3. mellékletben szereplő mutatók figyelembevételét is, amennyiben azok alkalmazhatók és megfelelőek a konkrét hitelajánlat szempontjából.

Az intézményeknek bizto sítaniuk kell, hogy az elemzéshez felhasznált előrejelzések reálisak és észszerűek legyenek, és összhangban álljanak az intézmények gazdasági és piaci várakozásaival. Ha az intézményeknek komoly aggályaik vannak e pénzügyi előrejelzések megbízhatóságát ill etően, akkor saját előrejelzéseket kell készíteniük a hitelfelvevők pénzügyi helyzetére vonatkozóan, és adott esetben ezeket fel kell használniuk a hitelfelvevők által nyújtott előrejelzések vitatására.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevő jövőbeni jövedelmezőségre való képességét is annak érdekében, hogy mérjék az eredménytartalék hatását és ezáltal a saját tőkére gyakorolt hatást, különösen azokban az esetekben, amikor a hitelfelvevő az elmúlt időszakban nem volt képes pozitív nyereséget elérni.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevő készpénz -konverziós ciklusát annak mérése érdekében, hogy mennyi időre van szüksége a vállalkozásnak arra, hogy a készletekbe történő beruházást és az egyéb erőforrás -felhasználásokat készpénzre váltsa a konkrét áruk és szolgáltatások eladása révén. Az intézményeknek képesnek kell lenniük megérteni a hitelfelvevő készpénz - konverziós ciklusát a forgótőke - szükségletei megbecsléséhez és az ismétlődő költségek azonosításához, hogy felmérjék a hiteles zközök folyamatos törlesztésére való képességét az idő múlásával.

Az intézményeknek a 4.2 . és 4.3. szakaszokkal összhangban adott esetben elemezniük kell ezeket a pénzügyi mutatókat a hitelkockázat -vállalási hajlandóságukkal, illetve a hitelkockázati politikákban és küszöbértékekben meghatá rozott mutatókkal és limitekkel összevetve.

Holdingtársaságoknak történő hitelnyújtáskor az intézményeknek a pénzügyi helyzetet különálló szervezetként – pl. konszolidált szinten – és önálló egységként is meg kell vizsgálniuk, ha a holdingtársaság önmagába n nem működő társaság vagy az intézmények nem rendelkeznek az üzemeltető társaságok részéről a holdingtársaság számára nyújtott garanciákkal.

A hitelképességi vizsgálat során végzett érzékenységi elemzés

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvev ő pénzügyi helyzetének fenntarthatóságát és megvalósíthatóságát, valamint a jövőbeni törlesztési képességét a hitelmegállapodás időtartama alatt esetlegesen előforduló kedvezőtlen körülmények között. Ebből a célból az intézményeknek egy - vagy többtényezős érzékenységi elemzést kell végezniük, figyelembe véve a piaci és az idioszinkratikus eseményeket vagy ezek bármelyikének kombinációját.

Ezen érzékenységi elemzés során figyelembe kell venni az összes olyan általános, eszközosztály- és termékspecifikus szem pontot, amely hatással lehet a hitelfelvevő hitelképességére.

A hitelfelvevő negatív jövőbeli körülmények közötti törlesztési képességére vonatkozó érzékenységi elemzés elvégzésekor az intézményeknek figyelembe kell venniük a zon következő eseményeket, amel yek a leginkább relevánsak a hitelfelvevő konkrét körülményei és üzleti modellje szempontjából:

Idioszinkratikus események

• a. a hitelfelvevő bevételeinek vagy haszonkulcsainak súlyos, de valószerűnek tekinthető csökkenése;
• b. súlyos, de valószerűnek tekinthető működési veszteséget okozó esemény;
• c. súlyos, de valószerűnek tekinthető igazgatási problémák előfordulása;
• d. jelentős kereskedelmi partnerek, vevők vagy beszállítók fizetésképtelensége;
• e. súlyos, de valószerűnek tekinthető hírnévromlás;
• f. súlyos, de valószerűnek tekinthető likviditáskiáramlás, finanszírozásbeli változások vagy a hitelfelvevő mérlegben szereplő tőkeáttételének növekedése;
• g. azon eszközök árának kedvezőtlen mozgása, amelyeknek a hitelfelvevő elsődlegesen ki van téve (például nyersanyagként vagy végtermékként), valamint az árfolyamkockázat;

Piaci események

• h. súlyos, de valószerűnek tekinthető makrogazdasági visszaesés;
• i. súlyos, de valószerűnek tekinthető visszaesés azokban a gazdasági ágazatokban, amelyekben a hitelfelvevő és ügyfelei működnek;
• j. jelentős vá ltozás a politikai, szabályozási és földrajzi kockázatokban;
• k. a finanszírozási költségek súlyos, de valószerűnek tekinthető növekedése, pl. a hitelfelvevő összes hiteleszköze vonatkozásában a kamatláb 200 bázispontos megemelése.

A hitelfelvevő üzleti modelljének és stratégiájának elemzése

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevők üzleti modelljét és stratégiáját, többek között a hitel céljának vonatkozásában.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevő arra irányuló tudását, tapa sztalatát és képességét, hogy kezelje a hitelmegállapodásokkal kapcsolatos üzleti tevékenységeket, eszközöket vagy befektetéseket (például speciális ingatlan a kereskedelmiingatlan -hitel esetében).

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk az üzleti terv és a kapcsolódó pénzügyi előrejelzések megvalósíthatóságát a hitelfelvevő működése szerinti ágazat sajátosságai alapján.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk, hogy a hitelfelvevő milyen mértékben támaszkodik kiemelt szerződésekre, ügyfelekre vagy szállítókra , és hogy ezek miként befolyásolják a cash flow-termelést, ideértve az esetleges koncentrációkat is.

Garanciák és a biztosítékok értékelése

Az intézményeknek értékelniük kell minden nyújtott biztosítékot az intézmény hitelkockázat-vállalási hajlandóságához, illetve az intézmény politikáiban és eljárásaiban meghatározott biztosítéki követelményekhez képest, ideértve az értékbecslést és a tulajdonjogot, valamint az összes vonatkozó dokumentáció ellenőrzését is (pl. azt, hogy az ingatlan szerepel- e a megfelelő nyilvántartásokban).

Az intézményeknek értékelniük kell a kockázatcsökkentés céljából felhasznált összes garanciát, kötelezettségvállalást, terhelési tilalomra vonatkozó kikötéseket és adósságszolgálati megállapodásokat. Az intézményeknek azt is figyelemb e kell venniük, hogy a biztosíték értéke valamilyen módon korrelál- e a hitelfelvevő üzleti tevékenységével vagy cash flow - termelő képességével.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevő sajáttőke - és hitelminőség -javítási lehetőségeit, mint a j elzálog- biztosítást, a külső forrásokból származó finanszírozási kötelezettségvállalásokat és a visszafizetési garanciákat.

Ha a hitelmegállapodáshoz harmadik felek bármilyen típusú garanciája kapcsolódik, az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a garancia által nyújtott védelem szintjét, és adott esetben el kell végezniük a garanciavállaló hitelképességi vizsgálatát – ezen iránymutatások vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával – , attól függően, hogy a garanciavállaló természetes személy vagy vállalkozás-e. A garanciavállalóra vonatkozó hitelképességi vizsgálatnak arányosnak kell lennie a garancia hitelhez viszonyított mértékével és a garanciavállaló típusával.

Ha a szindikált hitelezési vagy projektfinanszírozási ügyletekben a kifizetések egy, az ügyletekben részt vevő harmadik félen mennek keresztül, pl. egy kijelölt ügynökön, az intézményeknek (vagy a megbízott vezető szervezőknek vagy a kijelölt ügynököknek) meg kell vizsgálniuk az ügynök megbízhatóságát. Határokon átnyúló hitelezés és projektfi nanszírozási ügyletek esetén az ügyletben az ügynöknek kell az egyedüli garanciakibocsátónak, illetve az akkreditív vagy a szállító nevében kibocsátott egyéb dokumentumok kibocsátójának lennie.

5.2.7 Kereskedelmi ingatlanokhoz kapcsolódó hitelezés

Kereskedelmi i ngatlanokhoz kapcsolódó hitelezés esetén a hitelfelvevők hitelképességének vizsgálatakor az intézményeknek a hitelképességi vizsgálatok tekintetében az 5.2.5. és a 5.2.6. szakaszban meghatározott általános kritériumok mellett az e szakaszban meghatározott különleges kritériumokat is alkalmazniuk kell. Olyan kereskedelmi ingatlanhoz kapcsolódó hitelezés esetén, amelynél az ingatlant a hitelfelvevő tulajdonos saját üzleti tevékenység ének folytatásához fogja használni, az intézményeknek a hitelfelvevők hitelképességének vizsgálatakor csak az 5.2.5. és az 5.2.6. szakaszban meghatározott kritériumokat kell alkalmazniuk.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk és ellenőrizniük kell a hitelfelvevőnek a kereskedelmi ingatlan típusával, méretével és földrajzi elhelyezkedésével kapcsolatos tapasztalatait. Ha a hitelfelvevő egy másik szervezet által tulajdonolt különleges célú társaság, az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a tulajdonos szervezetnek a kereskedelmi ingatlan típusával, méretével és földrajzi elhelyezkedésével kapcsolatos tapasztalatait.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk az ingatlan jövedelemtermelő képességét és a refinanszírozási kilátásokat. E vizsgálatok során figyelembe kell venni a kereskedelmi ingatlanhoz kapcsolódó hitel szóban forgó hitelkérelem alapján vállalt futamidejét.

A hitelfelvevő törlesztési képességének vizsgálatakor az intézményeknek adott esetben a következőket kell értékelniük:

• a. a cash flow fenntarthatósága;
• b. a bérlők minősége, a jelenlegi bérleti díjból származó jövedelemben bekövetkező változások amortizációs ütemtervre gyakorolt hatása, bérleti feltételek, lejáratok és feltételek, valamint – amennyiben elérhető – a bérlő korábbi fizetési magatartása;
• c. újbóli bérbeadásra való kilátások, a hitelmegállapodásnak megfelelő hiteltörlesztéshez szükséges cash flow abban az esetben, ha újbóli bérbeadásra van szükség, adott esetben az eszköz teljesítménye gazdasági visszaesés során, valamint a bérlet i hozamok idővel bekövetkező ingadozásai a tapasztalható túlzott hozamcsökkenés értékelése érdekében;
• d. az ingatlan szükséges tőkeráfordításai a hitel teljes futamideje alatt.

Bármely ingatlan újbóli bérbeadásának értékelésekor az intézményeknek figyelembe kell venniük az összehasonlítható ingatlanok kínálatára tekintettel a bérlők adott ingatlan iránti keresletét, az ingatlan feltételeit és jellemzőit, az ingatlan elhelyezkedését és az ingatlant kiszolgáló adott infrastruktúra közelségét.

Ha a kereskedelmi ingatlanra csak kamattörlesztéses hitelt nyújtanak, az intézményeknek meg kell vizsgálniuk az ingatlan cash flowját az ingatlan hitelfedezeti arányának (LTV) növekedése esetén a hitel tőkeösszegének és kamatának elszámolásához szükséges, az ingatlan terveze tt gazdasági életciklusával egyenértékű amortizációs szint vagy a vonatkozó piacon szokásos LTV-szint alátámasztása céljából. Az intézményeknek olyan esetekben is fontolóra kell venniük ezt az elemzést, ha a hitelfelvevők esetében további hitelminőség -javí tó tényezők állnak fenn, pl. olyan eszközök állnak rendelkezésre, amelyek észszerű időn belül jogilag végrehajthatók.

A kedvezőtlen piaci és idioszinkratikus események tekintetében végzett érzékenységi elemzés céljából az intézményeknek az 5.2.5. és az 5.2.6. szakaszban meghatározott eseményeken kívül a következőket is figyelembe kell venniük:

• a. újbóli bérbeadás, ideértve a bérleti díjak változását, a bérletnek a hitel törlesztéséhez viszonyított hosszát, a kiadatlan terület arányának növekedését, a karbantartási és felújítási költségeket, a díjmentes bérleti időszakokat és a bérbeadás i ösztönző kedvezményeket is;
• b. a refinanszírozással kapcsolatos kockázatok és késedelmek;
• c. tőkeráfordításokkal kapcsolatos kockázatok;
• d. egyéb releváns kritériumok.

5.2.8 Ingatlanfejlesztéshez kapcsolódó hitelezés

Ingatlanfejlesztéshez kapcsolódó hitelezés esetén a hitelfelvevők hitelképességének vizsgálatakor az intézményeknek a hitelképességi vizsgálatok tekintetében az 5.2.5. és az 5.2.6. szakaszban meghatározott általános kritériumok mellett az e szakaszban foglalt különleges kritériumokat is alkalmazniuk kell.

A hitelképességi vizsgálatnak – a hitel életciklusával összhangban – ki kell terjednie mind a fejlesztési szakaszra, ideértve adott esetben annak szakaszait is, mind pedig a fejlesztés befejezését követő szakaszra, amikor a projekt kereskedelmi ingatlan finanszírozási hitellé alakul. Ez utóbbi szakaszt ezen iránymutatások rendelkezéseivel összhangban kereskedelmiingatlan-hitelezésként kell megvizsgálni.

A fejlesztési szakasz vizsgálata során az intézményeknek meg kell állapítaniuk, hogy a hitelfelvevő:

• a. rendelkezik- e elfogadható üzleti tervvel, amely magában foglalja a fejlesztés indokolását és a fejlesztéssel kapcsola tban felmerülő, független szakértő által igazolt összes várható költséget;
• b. rendelkezik- e hozzáféréssel építőkhöz, építészekhez, mérnökökhöz és vállalkozókhoz az ingatlan fejlesztése érdekében;
• c. megszerezte- e vagy a projekt előrehaladtával és a folyósítás(ok) előtt képes -e a jövőben megszerezni a fejlesztéshez szükséges valamennyi engedélyt és tanúsítványt.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a fejlesztéssel kapcsolatos költségszámítás az esetleges többletköltségekre tartalékot is tartalmazzon. A tervezett többletkiadásokat bele kell számolni a hitelkeretbe vagy a saját tőkébe. Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevő készpénztartalékának mértékét és likviditási profilját annak biztosítása érdekében, hogy a hitelfelvevő finanszírozni tudja a váratlan események és késedelmek miatt felmerülő, az előre nem látható kiadásokra tervezett összeget meghaladó esetleges többletkiadásokat.

Az intézményeknek az értékesítés értéke, volumene és az étékesítési időszak szempontjából egyaránt meg kell vizsgá lniuk az értékesítésből befolyó tervezett nettó bevételek megvalósíthatóságát.

Az intézményeknek helyszíni szemlét kell tartaniuk, adott esetben megfelelően képzett személy kíséretében, hogy ellenőrizzék a helyszín fő elemeit, ideértve a hozzáférést és a h elyszín sajátosságait, és a helyszíni szemléről készült összefoglalót meg kell őrizniük a hitelfelvevő aktájában.

A hitelfelvevő hitelképességi vizsgálatán túlmenően az intézményeknek adott esetben (pl. letéti felhívás, margin calls esetén) elemezniük kell a projektben résztvevő tőkebefektetőket a pénzügyi helyzetük, a kapcsolódó szakértelmük és a hasonló projektekben szerzett tapasztalataik vizsgálatára, valamint a tőkebefektetők és az ugyanazon projekthez hitelt kínáló intézmények érdekeinek összehangolására összpontosítva.

5.2.9 Tőkeáttételes ügyletek

Tőkeáttételes ügyletek esetén a hitelfelvevők hitelképességének vizsgálatakor az intézményeknek a hitelképességi vizsgálatok tekintetében az 5.2.5. és az 5.2.6. szakaszban meghatározott általános kritériumok mellett azonosítaniuk kell a hitelnyújtás pillanatában fennálló, az összes adósság és a kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény (EBITDA) arányaként kifejezett túlzott tőkeáttételt. Túlzott tőkeáttétellel rendelkező ügyleteket csak kivételes esetekben lehet jóváhagyni (és azoknak összhangban kell lenniük az intézmény kockázatvállalási hajlandóságával), és az intézmény hitelezési döntésátruházási és kocká zatkezelési eszkalációs keretének részét kell képezniük.

Az intézményeknek átfogóan meg kell vizsgálniuk a hitelfelvevő arra való képességét, hogy az adósságot ésszerű időn belül visszafizesse vagy a tőkeáttételét fenntartható szintre csökkentse.

5.2.10 Hajófinanszírozás

Hajózási finanszírozás esetén a hitelfelvevők hitelképességének vizsgálatakor a hitelképességi vizsgálatok tekintetében az 5.2.5. és a 5.2.6. szakaszban meghatározott általános rendelkezések mellett az intézményeknek az e szakaszban meghatározott különleges kritériumokat is alkalmazniuk kell. Az intézményeknek különösen a következőket kell megvizsgálniuk:

• a. a hajó bevételarányos költségei (üzemeltetési költségek, beleértve a biztosítást, a béreket, a karbantartást, a kenőanyagokat és a kamatköltségeket is);
• b. a hajó jelenlegi életkorának a várható hasznos élettartamához viszonyított aránya;
• c. a hitelfelvevő flottájának jellemzői a teljes flottapopulációhoz viszonyítva (az új hajóépítkezések mértéke, a leszerelt hajók száma, az egyes szegmensekben leselejtezett hajók száma és a hajók kora meghatározza a túlzott tonnatartalmat és befolyásolja a fuvardíjakat);
• d. a hajókra vonatkozó értékbecslések értékleírással v agy anélkül (ha azok a visszafizetés forrásaként szerepelnek), az értékesítési költségek, a pénz időértékének, továbbá az eszköz likviditására és forgalomképességére vonatkozó bizonytalanságok figyelembevétele érdekében, kivéve, ha a hajókat nem lehet külö n- külön értékelni, mert azokat egy nagyobb flotta részeként üzemeltetik, amelyből jelentősen különböző típusú bevételek származnak.

Az intézményeknek más tényezőket is mérlegelniük kell, például a szóban forgó hajótípus piaci keresletét és kínálatát, a szó ban forgó hajó típusának jelenlegi és jövőbeli kereskedelmi szerkezetét, annak szükségességét, hogy a hitel visszkereseti jog nélküli legyen, vagy garanciát biztosítsanak, vagy álljon rendelkezésre elfogadható végfelhasználóval kötött hosszú távú hajóbérle ti szerződés, valamint azt, hogy a hajó tulajdonosa tud -e más biztosítékokat is nyújtani, például a bérleti szerződések és biztosítások engedményezését, részvény ek megterhelését és készpénzfedezetet, illetve egyéb eszközökön, például ingatlanon vagy testvérhajón alapított jelzálogjogot.

Hajóépítéshez nyújtott hitelek esetén az intézményeknek meg kell állapítaniuk, hogy a hitelfelvevő:

• a. rendelkezik- e elfogadható üzleti tervvel, amely magában foglalja a fejlesztés indokolását és a független szakértő által igaz olt összes várható kapcsolódó költséget;
• b. rendelkezik- e hozzáféréssel építőkhöz, tengeri építészmérnökhöz, mérnökökhöz és hajóépítési vállalkozókhoz;
• c. megszerezte- e vagy a projekt előrehaladtával képes - e a jövőben megszerezni a fejlesztéshez szükséges valame nnyi engedélyt és tanúsítványt.

5.2.11 Projektfinanszírozás

Projektfinanszírozáshoz kapcsolódó hitelezés esetén a hitelfelvevők hitelképességének vizsgálatakor az intézményeknek a hitelképességi vizsgálatok tekintetében az 5.2.5. és az 5.2.6. szakaszban meghatározott általános kritériumok mellett az e szakaszban foglalt különleges kritériumokat is követniük kell.

Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitel visszafizetésén ek elsődleges forrását, amely a finanszírozott eszközök (projekt) által termelt jövedelem. Az intézményeknek elemezniük kell a projekthez kapcsolódó cash flowt, ideértve a projekt befejezését követő jövőbeni jövedelemtermelő képességet, figyelembe véve min den alkalmazandó szabályozási vagy jogi korlátozást (pl. árszabályozás, megtérülési rátára vonatkozó szabályozás, a take -or- pay („vidd vagy fizess”) szerződések alá tartozó bevételek, környezetvédelmi jogszabályok és a projektek jövedelmezőségét befolyásoló rendelkezések).

Az intézményeknek a lehetőségekhez mérten biztosítaniuk kell, hogy a projekt összes eszközét, valamint a jelenlegi és a jövőbeli cash flowt és a számlákat a hitelt nyújtó intézmény vagy szindikált ügylet/klubügylet esetén az ügynök/garanciavállaló zálogjog gal terhelje. Ha a projekthez egy különleges célú társaságot hoznak létre, az intézménynek a szóban forgó különleges célú társaság részvényeit is záloggal kell terhelnie, hogy szükség esetén az intézmény/ügynök birtokba vehesse a társaságot. Szindikált ügyletek/klubügyletek esetén a hitelezők közötti megállapodásoknak szabályozniuk kell az egyes hitelezőknek a záloggal terhelt pénzeszközökhöz és egyéb eszközökhöz való hozzáférését.

A projekt fejlesztési szakaszának vizsgálata során az intézményeknek meg kell állapítaniuk, hogy a hitelfelvevő:

• a. rendelkezik- e elfogadható üzleti tervvel, amely magában foglalja a fejlesztés indokolását és a fejlesztéssel kapcsolatban felmerülő, független szakértő által igazolt összes várható költséget;
• b. a projekthez rendelkezik-e hozzáféréssel építőkhöz, építészekhez, mérnökökhöz és vállalkozókhoz ;
• c. megszerezte- e vagy a projekt előrehaladtával képes - e a jövőben megszerezni a fejlesztéshez szükséges valamennyi engedélyt és tanúsítványt.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a h itelfelvevő fejlesztéssel kapcsolatos költségszámítása tartalmazzon tartalékot az esetleges többletköltségekre. Az ilyen tervezett többletkiadásokat bele kell számítani a hitelkeretbe vagy a saját tőkébe. Az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a hitelfelve vő vagy a tőkebefektetők készpénztartalékának mértékét és likviditási profilját annak biztosítása érdekében, hogy képesek legyenek finanszírozni a váratlan események és késedelmek miatt felmerülő, az előre nem látható kiadásokra tervezett összeget meghaladó esetleges többletkiadásokat.

A hitelfelvevő hitelképességének vizsgálata mellett az intézményeknek meg kell vizsgálniuk a projektbe bevont tőkebefektetőket is, adott esetben a pénzügyi helyzetük, a kapcsolódó szakértelmük, a hasonló projektekben szerzett tapasztalataik, a projekt teljes élettartama alatti támogatására való képességük és hajlandóságuk vizsgálatára összpontosítva.