5.1 Engedély iránti kérelmet igénylő tevékenységek

A 2013/36/EU irányelv értelmében a megtakarítások és a pénzügyi stabilitás védelme megköveteli, hogy a hitelintéze ti tevékenység végzéséhez az illetékes hatóság előzetes engedélye szükséges, amely csak a kérelmező hitelintézet által benyújtott kérelem kedvező elbírálását követően adható meg.

Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a kérelmező megfelel -e a hitelintézetnek a CRR 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának a) alpontjában foglalt fogalommeghatározása valamennyi elemének, vagyis „olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket vesz át, valamint saját számlár a hiteleket nyújt”. Különösen azt kell vizsgálniuk, hogy mind a „betétek vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvánosságtól történő átvételét”, mind pedig a „saját számlára történő hitelnyújtást” a kérelmező hitelintézet gyakorolja.

Ez nem érinti a hite lintézetek azon lehetőségét, hogy a CRD I. mellékletében és a nemzeti joggal összhangban meghatározott tevékenységeket végezzenek. Az üzleti terv illetékes hatóságok általi értékelésének ezért ki kell terjednie a kérelmező hitelintézet által az üzleti terv ben előirányzott valamennyi tevékenységre, beleértve azokat is, amelyek túlmutatnak a betétek vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvánosságtól történő átvételén vagy saját számlára történő hitelnyújtáson, függetlenül attól, hogy azok szerepelnek -e a CRD I. mellékletében, vagy a nemzeti jog szerinti további tevékenységeket. Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk a tervezett tevékenységek és a kérelmező belső szervezete közötti kapcsolatot és koherenciát, valamint azt, hogy nincsenek-e olyan elemek, amelyek akadályozhatnák felügyeleti feladataik hatékony ellátását. Ennek megfelelően az illetékes hatóságoknak egyértelművé kell tenniük, hogy az engedélyezést követően a kérelmező hitelintézetet átfogó vizsgálatnak vetik alá a hitelintézet által végzett valamennyi tevékenység tekintetében, kizárólag abból a célból, hogy meghatározzák az ilyen tevékenységeknek a prudenciális szabályozásra és a hitelintézet egészének felügyeletére gyakorolt hatását.

Amennyiben az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy a kérelmező hitelintézet üzleti modellje nem felel meg a hitelintézetre vonatkozó, a CRR 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának a) alpontjában foglalt meghatározás valamennyi elemének, meg kell tagadniuk az engedély megadását.

A hitelintézetnek a CRR 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának a) alpontjában foglalt meghatározását alkotó elemekre vonatkozó közös uniós fogalom hiányában ez az iránymutatás jelzi az illetékes hatóságok számára az ilyen elemek alapvető szempontjait, valamint azokat a területeket, amelyekr e az illetékes hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a kérelem elbírálása során.

Annak értékelésekor, hogy teljesülnek-e az „amelynek tevékenysége” kifejezésben foglaltak, az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a „betétek vagy más v isszafizetendő pénzeszközök nyilvánosságtól történő elfogadása” és a „saját számlára történő hitelnyújtás” tevékenység kombinációjára rendszeres és szisztematikus módon kerül-e sor.

A megtakarítások védelmének általános elve alapján annak értékelésekor, ho gy a bankbetétek vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvánosságtól történő „elfogadásának” kifejezésben foglaltak teljesülnek- e, az illetékes hatóságoknak többek között arról kell meggyőződniük, hogy a kérelmező hitelintézet üzleti modellje (és így finanszírozási struktúrája) magában foglalja az ilyen betétek és más visszafizetendő pénzeszközök átvételét és/vagy teljes visszafizetésig való tartását. A teljes visszafizetés a tőkeösszegre vonatkozik, adott esetben a felhalmozott kamatokkal együtt.

Annak értékelésekor, hogy a „betétek” kifejezésben foglaltak teljesülnek-e, az illetékes hatóságoknak figyelmüket legalább annak biztosítására kell összpontosítaniuk, hogy a betétekre az alábbiak vonatkozzanak:

• a. bármilyen formában (például érmék, bankjegyek, számlapénz stb.) tartott fiat pénzt jelentenek;
• b. kérésre vagy szerződésben kikötött időpontban, kamattal vagy felárral együtt vagy anélkül visszafizetendők;
• c. azokat harmadik felektől (jogi vagy természetes személyektől) kapták;
• d. azokat a tevékenys ég üzleti tevékenység keretében történő végzése során kapták.

Az illetékes hatóságoknak azt is figyelembe kell venniük, hogy a betétek többféle formát ölthetnek, átruházhatóak lehetnek, vagy egyéb betétek is lehetnek, beleértve a takarékbetéteket, a lekötött betéteket és a nem átruházható letéti jegyeket.

Az illetékes hatóságoknak többek között azt is biztosítaniuk kell, hogy a betétbiztosítási rendszerekről szóló 2014/49/EU irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, biztosítható betét fogalma és a betétbiztosítási rendszer visszafizetési kötelezettsége alóli kivételek ne befolyásolják a „betéteknek” a hitelintézeti engedély megadása szempontjából vett fogalmát.

Annak értékelésekor, hogy a „más visszafizetendő pénzeszközök” kifejezésben foglaltak teljesülnek-e, az illetékes hatóságoknak „a pénzügyi eszközökre [kell hivatkozniuk], amelyek rendelkeznek a visszafizetési kötelezettség lényeges jellemzőjével”, valamint „azokra is, amelyekre – bár nem rendelkeznek e jellemzőkkel – a fizetett pénzeszközök visszafizetésére irányuló szerződéses megállapodás vonatkozik”⁷ . Azt is figyelembe kell venniük, hogy ennek a fogalomnak ki kell terjednie a kötvényekre és más hasonló értékpapírokra, például a (nem névre szóló) átruházható letéti jegyekre, feltéve, hogy azokat a hitelintézet folyamatosan bocsátja ki⁸ .

⁷ A Bíróság C -366/97. sz. Romanelli-ügyben hozott, 1999. február 12- i ítélete.

⁸ A CRD (14) preambulumbekezdése szerint [a] hitelintézetek felügyeletének koordinációjára vonatkozó intézkedések hatályát ezért amennyire csak lehet, ki kell szélesíteni, hogy az kiterjedjen mindazokra az intézményekre, amelyek üzleti tevékenységük keretében betéteket gyűjtenek vagy egyéb módon, úgymint kötvények és más hasonló értékpapírok folyamatos kibocsátása révén visszafizetendő pénzeszközöket fogadnak el a nyilvánosságtól […]" (utólagos kiemelés).

Annak értékelésekor, hogy a betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket a „nyilvánosságtól” fogadnak-e el, az illetékes hatóságoknak különösen arra kell összpontosítaniuk, hogy a „betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket” vállalkozásként a hitelintézettől eltérő jogi vagy természetes személyektől kapták -e.

Annak értékelésekor, hogy a „hitelnyújtás” kifejezésben foglaltak teljesülnek-e, az illetékes hatóságoknak különösen arra kell összpontosítaniuk, hogy a kérelmező hitelintézet megállapodást köt-e valamely pénzösszeg meghatározott vagy meg nem határozott célra, megállapodás tárgyát képező időszakra történő rendelkezésre bocsátásáról, amely összeget a megállapodás szerinti feltételek szerint ke ll visszafizetni, és általában díjazás fejében bocsátják rendelkezésre. Különösen a „saját számlára” kifejezés tekintetében az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy a kérelmező hitelintézet a nyújtott finanszírozás hitelezője kíván -e lenni.

A hitelintézeti engedély megadására vonatkozó értékelés részeként az illetékes hatóságoknak azt is mérlegelniük kell, hogy a kérelmező hitelintézeti engedély megadása az alapul szolgáló helyzet és a kérelmező hitelintézet aktuális körülményei miatt szükséges -e. Értékelniük kell a hitelintézeti engedély megfelelőségét és szükségességét, figyelembe véve a kérelmező hitelintézet által végezni kívánt tevékenységeket.

Amennyiben a kérelemmel együtt benyújtott információk alapján nem teljesen egyértelmű, hogy a kér elmező hitelintézet tényleges üzleti célja -e hitelintézetként üzleti tevékenység folytatása, az illetékes hatóságoknak további szinteken is meg kell vizsgálniuk a kérelmet. Ez különösen akkor szükséges, ha úgy észlelik, hogy a hitelintézet fogalommeghatározása egyes elemeinek való korlátozott vagy formai megfelelés áll fenn.

Ilyen körülmények között az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk a kérelmező hitelintézetnek a kérelem benyújtása mögötti lehetséges további üzleti indítékait, például a hitelint ézeti jogállásból eredő előnyöket a jóhírnév, a fizetési és elszámolási rendszerekhez való hozzáférés és az olcsóbb finanszírozás tekintetében. Az illetékes hatóságoknak többek között különös hangsúlyt kell fektetniük a tervezett tevékenységek kockázati szintjére és az üzleti modell életképességére, figyelembe véve többek között a betétbiztosítási rendszerekre gyakorolt lehetséges negatív hatásokat, valamint a központi bankoknál tárolt biztosítékok összegét és minőségét.