4.1 Az egyes átruházási eszközökkel kapcsolatos egyedi megfontolások

Ha a szanálási stratégia tartalmazza az SoB eszközt, a szanálási hatóságoknak a szanálási tervezés részeként értékelniük kell az eszközök és részesedések átadásával kapcsolatos ügyletek⁵ végrehajtási kockázatát, és a 10– 15 . bekezdéssel összhangban a szanálási célokat legjobban megvalósító, a legkisebb beavatkozással járó ügyletet kell fontolóra venniük.

⁵ A részesedések átadása azt jelenti, hogy a (2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 61. pontjában meghatározott) tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumokat átruházzák (a 2014/59/EU irányelv 63. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint) egy (a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 80. pontjában meghatározott) átvevő félre, míg az eszközügyletek eszközök, jogok és/vagy kötelezettségek átruházása (a 2014/59/EU irányelv 63. cik ke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározottak szerint) egy (a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 80. pontjában meghatározott) átvevő félre.

Részesedések átadása esetén az intézményeknek elemezniük kell, hogy az átruházás hatóköre hogyan vonzza a piaci érdeklődést, mivel a cél az, hogy a lehetséges mértékig maximalizá lják az átruházás hatókörére vonatkozó eladási árat, figyelembe véve a helyreállítási tervezési munkát, az összehasonlítható ügyleteket, az értékelési referenciákat vagy a piaci trendeket. Az intézmények ezt követően közlik az elemzés eredményét a szanálás i hatóságokkal, hogy azok figyelembe vehessék azt a szanálási tervezés keretében végzett átruházhatósági értékelésükben. Ez az értékelés – amennyiben rendelkezésre áll – figyelembe veszi a tevékenységeket, az üzleti modellt, a pénzügyi teljesítményt, az ügyfélkapcsolatokat, az értékesítési csatornákat és az átruházás hatókörének földrajzi megoszlását.

Az eszközügyletek esetében az intézményeknek elemezniük kell, hogy az átruházás hatóköre milyen mértékben vonzza a piaci érdeklődést, figyelembe véve azokat a további tételeket, amelyek vonzóbbá tennék ezt a kört a vevő számára, beleértve a készpénzt, az egyéb likvid eszközöket és a teljesítő hiteleket. Az intézmények ezt követően közlik az elemzés eredményét a szanálási hatóságokkal, hogy azok figyelembe vehessék azt a szanálási tervezés keretében végzett átruházhatósági értékelésükben.

Ezen iránymutatások 11. bekezdésével összhangban az intézményeknek elő kell segíteniük a rendelkezésre álló lehetőségek azonosítását, az átruházás hatóköre meghatározásának pontosítása kapcsán, az átruházás végrehajtásának megkönnyítése érdekében. Az intézményeknek különösen azt kell mérlegelniük, hogy a szanálás során a végrehajtási kockázatok csökkentése érdekében nem lehetne- e egyszerűsíteni az átruházás hatókörét. Az átruházás sikerének maximalizálása érdekében az intézményeknek fontolóra kell venniük az átruházás hatókörének meghatározására alkalmazandó lehetőségeket is, mint például az eszközportfólióra vonatkozó garanciákat (a 2014/59/EU irányelv 101. cikke (1) bekezdésének

• a) pontja) vagy egyes nem kívánt eszközök, jogok és/vagy kötelezettségek „leválasztását”, amelyek nem szükségesek a kritikus funkciók és/vagy fő üzletágak folytonosságához, kihasználva az átruházási hatókör egységeinek a 21. bekezdés szerinti azonosítását.

Az intézmények azt is elemezniük kell, hogy a piac képes-e befogadni az átruházás hatókörébe tartozó elemeket, felmérve a megfelelő forrásokkal rendelkező harmadik fél befektetők meglétét, a többlettőkével és/vagy megfelelő piaci hozzáféréssel rendelkező h itelintézetek esetében a korábbi integrációs tapasztalatokat, valamint a verseny és a stratégiai megfontolások szempontjából meglévő alkalmasságot. Az intézmények ezt követően közlik az elemzés eredményét a szanálási hatóságokkal.

A szanálási hatóságoknak a fenti iránymutatások 18 . és 2 5 . bekezdésében ismertetett gyakorlatra támaszkodva mérlegelniük kell, hogy az érintett piacok, azok felvevőképessége vagy a tevékenységek földrajzi eloszlása alapján különböző potenciális v evő k szóba jöhetnek-e az átruházás hatókörének különböző részei esetében annak érdekében , hogy maximalizálják az átruházási stratégia sikerének esélyeit, és támogassák a szanálhatóságot. Szükség esetén a 2014/59/EU irányelv 39. cikkének (1) bekezdésével összhangban a szanálási hatóságoknak fontolóra kell venniük az átruházás hatókörének egységekre történő felosztását annak érdekében, hogy a szanálási stratégiát jobban hozzáigazítsák a szanálás előre nem látható körülményeihez és a tesztelendő különböző lehetséges forgatókönyvekhez.

A lehetséges mértékig és a szanálhatóság további javítása érdekében az intézményeknek elemezniük kell, hogy az intézmény üzleti tevékenységének fejlődésével és a gazdasági körülmények változásával hogyan módosulhat a hatókör, és ezen elemzés eredményét közölniük kell a szanálási hatóságokkal. A strukturális változásokat és a kiszámítható hatásokat a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni. Figyelembe szükséges venn i legalább azt, hogy a helyreállítási lehetőségek ezen iránymutatások fenti 13a) ., 19 . és 20. bekezdése alapján milyen hatást gyakorolnak az alapvető átruházási hatókörbe (első réteg) tartozó eszközökre, jogokra és/vagy kötelezettségekre. 4.1.2 Áthidaló intézmény (BI)

A szanálási hatóságoknak az alapul vett forgatókönyvre tekintettel mérlegelniük kell a BI célkitűzéseit és exit stratégiáját, amikor meghatározzák a BI-re átruházandó kör meghatározásának módszertanát, figyelemmel ezen iránymutatások 10.– 13 . bekezdésére. Különösen az alapvető átruházási hatókört (első réteg) lehet eltérően meghatározni, ha a BI -t az intézményen belül az előírt elkülönítés további végrehajtása, illetve a 2014/59/EU irányelv 40. cikkének (1) bekezdésével összhangban a szanálás alá vont különböző intézmények eszközeinek, jogainak és kötelezettségeinek összegyűjtése céljából hozzák létre, vagy ha a BI -t a 2014/59/EU irányelv 41. cikkének (2) bekezdésével összhangban egészben vagy részeiben értékesíteni kívánják.

Az intézményeknek támogat niuk kell a szanálási hatóságokat azáltal, hogy (ezen iránymutatások 12b. és 15 . bekezdése alapján) vizsgálják az átruházási hatókör meghatározásának alkalmazhatóságát, támogatják a végrehajtási kockázatok értékelését, tanácsot adnak az átruházás hatókörének lehetséges bővítésével kapcsolatban, valamint értékelik az átruházás hatókörének befogadásával kapcsolatos piaci igényt és kapacitást. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a szanálási hatóságok maximalizálják a BI piacképességét, és támogassák, hogy ezt a szanálási eszközt válasszák a szanálási tervekben.

Az intézményeknek értékelniük kell az átruházás hatókörébe tartozó átruházható eszközök, jogok és kötelezettségek kockázati profilját, és támogatást kell nyújtaniuk a szanálási hatóságok által arról készített értékeléshez, hogy eze k összeegyeztethetők -e a BI életképességével, amelyne k célja a kritikus funkciók további ellátása. Végső soron az átruházás hatókörének kockázati profilja (beleértve a hitelkockázatokat, a piaci kockázatokat és a működési kockázatokat) nem veszélyeztetheti a BI életképességét az eladási folyamat előtt.

Amennyiben a BI-t csak egyetlen intézmény támogatására tervezik, az intézménynek támogatnia kell a szanálási hatóságot az átruházási hatókör tőke - és likviditási pozíciójának kalibrálásában, biztosítva, hogy a kötelezettségek értéke – a 2014/59/EU irányelv 40. cikkének (3) bekezdésével összhangban – ne haladja meg a szanálás alatt álló intézménytől átruházott vagy más forrásból biztosított eszközök értékét, a szanálási hatóságnak pedig értékelnie kell az átruházás hatóköre által a BI tőke - és likviditási pozíciójára gyakorolt hatást. Hasonlóképpen, a BI kiegyensúlyozott likviditási pozíciójának biztosítása érdekében az eszközök lejárati profiljának összhangban kell lennie a kötelezettségek lejáratával, és különös figyelmet kell fordítani a kötelezettségek teljes kamatlábára, összevetve az eszközökhöz kapcsolódó teljes kamatlábbal.

A szanálhatóság további javítása érdekében az intézményeknek támogatniuk kell a szanálási hatóságokat abban, hogy az ezen iránymutatások 22. bekezdésében meghatározott elvekhez hasonlóan értékeljék a hatókör lehetséges módosulásait, amelyek valószínűleg érintik az átruházásnak az ezen iránymutatások 13a) . és 23 –26. bekezdésében meghatározott hatókörét.

A szanálási hatóságoknak mérlegelniük kell, hogy a szanálási stratégia szempontjából milyen feltételek mellett lenne szükséges és/vagy előnyös az intézménynek történő visszajuttatás. Ezt a megfontolást az átruházási hatókör egységének szintjén kell alkalmazni.

A szanálási hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a BI keretében megvalósítható-e a részesedések átadása.

4.1.3 Eszközelkülönítési eszköz (AST)

Az intézményeknek a szanálási hatóságok által közölt információk alapján meg kell jelölniük a hatóságok számára azokat az eszközöket, jogokat és/vagy kötelezettségeket, amelyek megfelelnek a 2014/59/EU irányelv 42. cikkének (5) bekezdésében foglalt feltételeknek és az eszközelkülönítési eszközről szóló EBH -iránymutatásokban⁶ meghatározott elveknek, annak vizsgálata érdekében, hogy a 2014/59/EU irányelv 12. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint milyen mértékben alkalmazható az eszközelkülönítési eszköz.

⁶ Az EBH iránymutatásai a 2014/59/EU irányelv 42. cikkének (14) bekezdése értelmében annak meghatározá sáról, hogy az eszközök vagy kötelezettségek rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása mikor érinthet hátrányosan egy vagy több pénzügyi piacot (EBA/GL/2015/05).

Az intézményeknek a szanálási hatóságok útmutatása alapján úgy kell meghatározniuk az átruházás hatókörébe bevonandó tételeket, hogy azok összhangban legyenek a szanálási vagyonkezelő társaság (AMC) szanálási hatóságok által meghatározott jellemzői vel. Hasonlóképpen a 2014/59/EU irányelv 42. cikke (5) bekezdésének c) pontjával összhangba n a szanálási hatóságoknak értékelniük kell, hogy az átruházás szükséges-e a felszámolásból származó bevételek maximalizálásához, és ezért az AMC üzleti modelljét és exit stratégiáját nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szanálási hatóságoknak biztosítaniuk kell különösen a következőket:

• - az átruházás hatóköre összhangban legyen az AMC üzleti modelljével, ha az már létrejött, illetve fontolóra veszi a létrehozandó AMC üzleti modelljét. Az AMC-k kialakíthatók úgy, hogy egyetlen eszközre összpontosítsanak vagy egy földrajzi területre specializálódjanak;
• - különösen egy olyan AMC esetében, amely várhatóan különböző intézmények portfólióit és tevékenységeit veszi át, az átruházás hatóköre és az értékesítési stratégia között legyen koherencia, ami biztosítja a fels zámolásból származó bevételek maximalizálását, ezáltal elkerüli az értékromlást, és méretgazdaságossági hatásokat vált ki;
• - az átruházás hatóköre a lehetséges mértékig tegye lehetővé, hogy az AMC elérje a kritikus méretet a méretgazdaságosság előnyeinek kih asználása érdekében. Ideális esetben a kritikus méret azon piac arányain belül marad, amelyen a szervezet működik;
• - az átruházás hatóköre olyan helyzetbe hozza az AMC-t, hogy ezen iránymutatások 32 . bekezdésének megfelelően az értékelés időpontjában érvényes piaci értéknél magasabb hosszú távú értéket érjen el, ami azt jelenti, hogy a negatív hosszú távú kilátásokkal rendelkező portfóliókat körültekintően meg kell vizsgálni.

A szanálási hatóságoknak meg kell határozniuk egy módszertant az intézmények számára az eszközelkülönítési eszköz keretében az AMC- hez rendelendő átruházási hatókör olyan módon történő strukturálására, hogy a hatókör hosszú távú értéke meghaladja annak piaci értékét, annak érdekében, hogy elkerüljék az értékromlást, minimalizálják a szanálás költségeit, és megóvják az állami forrásokat (2014/59/EU irányelv 31. cikkének (2) bekezdése). A hosszú távú értéket a teljesítő portfóliók jelenlegi piaci értéke alapján lehet megbecsülni. Az értékvesztett vagy nemteljesítő portfóliók esetében azonban probléma merül fel, és ezekben az esetekben a hatóságoknak a rendelkezésre álló piaci elemzések alapján fel kell mérniük az érintett portfóliók és piacok javulásának kilátásait, fel kell használniuk a felügyeleti szervek értékelését, és fel kell mérniük a teljesítő eszközökkel való lehetséges összevonásokat (a különböző egységek összevonása ezen iránymutatások 15 . bekezdése szerint), hogy pozitívan befolyásolják az átruházás hatókörének általános profilját.

A szanálhatóság további javítása érdekében az intézményeknek támogatniuk kell a szanálási hatóságokat abban, hogy az ezen iránymutatások 22. bekezdésében foglaltak szerint értékeljék a hatókör lehetséges módosulásait, amelyek valószínűleg érintik az átr uházás hatókörét.

A szanálási hatóságoknak mérlegelniük kell, hogy a szanálási stratégia szempontjából milyen feltételek mellett lenne szükséges és/vagy előnyös az intézménynek történő visszajuttatás. Ezt a megfontolást az átruházási hatókör egységének szintjén kell alkalmazni.