4.2 Az ESG-kockázatok azonosítása és mérése

Az ESG- kockázatok azonosítására és mérésére vonatkozó minimumszabályok részeként az intézmények belső eljárásainak tartalmazniuk kell olyan eszközöket és módszereket, amelyekkel – többek között előretekintő jelleggel – értékelhetők az ESG - kockázati tényező k, valamint az ESG - kockázati tényezőknek az intézmény kitettségeit érintő különböző prudenciális kockázati kategóriákba és pénzügyi kockázati mérőszámokba való áttevődésének csatornái.

Az ESG- kockázatok megfelelő azonosításának és kezelésének biztosítása érdekében az intézményeknek figyelembe kell venniük e kockázatok lehetséges rövid, közép - és hosszú távú hatását. Az intézmények által használt adatpontok, számszerűsítési eszközök, móds zerek és mutatók részletezettségi és pontossági szintjének figyelembe kell vennie az intézmény lényegességi értékelését, az intézmény méretét és összetettségét, és általában véve magasabbnak kell lennie rövid és középtávon. A hosszú távú időhorizontokat legalább minőségi szempontból figyelembe kell venni, és azoknak támogatniuk kell a stratégiai értékeléseket és a döntéshozatalt.

A környezeti kockázatok tekintetében a belső eljárásoknak és módszereknek lehetővé kell tenniük az intézmények számára, hogy:

• a. számszerűsítsék az éghajlattal kapcsolatos kockázatokat, például az éghajlattal kapcsolatos tényezőkből fakadó pénzügyi hatások megvalósulási valószínűségének és nagyságrendjének becslésével;
• b. megfelelően megértsék a környezeti kockázatok egyéb típusaiból, például a természet állapotromlásából – többek között a biológiai sokféleség csökkenéséből és az ökoszisztéma- szolgáltatások kieséséből – fakadó pénzügyi kockázatokat, vagy a tevékenységeknek a természet védelmét, helyreállítását és/vagy a természetre gyakorolt negatív hatások csökkentését célzó intézkedésekkel való összehangolásának hiányából fakadó pénzügyi kockázatokat;
• c. legalább rövid és középtávú időhorizontra kiterjedő, valamint a lényegességi értékelés eredményeivel összhangban meghatározott kitettségek és portfóliók körét lefedő fő kockázati mutatókat (KRI - k) állapítsanak meg.

Ami a társadalmi és irányítási kockázatokat illeti, amennyiben kezdetben nem áll rendelkezésre mennyiségi információ, az intézmények belső eljárásainak elő kell írniuk olyan módszereket, amelyek az ilyen kockázatok által az intézmények működésére gyakorolt lehetséges hatásokat és az intézményt érő pénzügyi kockázatokat először minőségi szempontból értékelik, majd az intézményeknek fokozatosan ki kell dolgozniuk fejlettebb minőségi és mennyiségi mutatókat. Az intézményeknek – a szabályozás, a tudományos isme retek, az adatelérhetőség és a módszertan fejlődésével összhangban – fokozatosan javítaniuk kell megközelítéseiket.

Ami a környezeti, a társadalmi, illetve az irányítási kockázatok különböző kategóriái közötti kölcsönhatásokat illeti, az intézmények belső eljárásainak biztosítaniuk kell, hogy minden egyes kockázati kategóriát először sajátos jellemzőinek figyelembevételével értékeljenek, mielőtt e kockázatok mérése során figyelembe vennék a lehetséges kapcsolódási pontokat és kölcsönös függőségeket. 4.2.2. Adatokkal kapcsolatos folyamatok

Az intézmények belső eljárásainak – az ESG-kockázatok értékelésének, kezelésének és nyomon követésének támogatásához szükséges adatok azonosítása, gyűjtése, strukturálása és elemzése érdekében – megbízható információkezelési rendszerek bevezetését kell előírniuk. Ezeket a rendszereket az intézmény egészében az általános adatirányítási és informatikai infrastruktúra részeként kell megvalósítani. Az intézményeknek rendszeresen felül kell vizsgálniuk gyakorlataikat annak biztosítása érdekében, hogy folyamatosa n lépést tartsanak a közszektorbeli (pl. a szabályozási kezdeményezések miatt megnövekedett adatelérhetőség) és a piaci fejleményekkel, és rendelkezniük kell az adatminőség értékelését és javítását célzó szabályokkal.

Az intézmények belső eljárásainak biztosítaniuk kell, hogy az intézmények összegyűjtsék és felhasználják a partnereiken keresztül őket esetlegesen érintő aktuális és várható ESG - kockázatok értékeléséhez, kezeléséhez és nyomon követéséhez szükséges információkat, az ügyfél - és eszközszintű adatok megfelelő részletezettségű gyűjtésére törekedve.

Az intézmények belső eljárásainak a szervezetükön belül és kívül rendelkezésre álló ESG - adatokon – többek között a partnereik által közzétett fenntarthatósági információk rendszeres felülvizsgálatán és felhasználásán – kell alapulniuk, különösen a 2013/34/EU irányelv alapján kidolgozott európai fenntarthatósági beszámolási standardokkal vagy a tőzsdén nem jegyzett kis - és középvállalkozásokra (kkv - k) vonatkozó önkéntes beszámolási standardokkal összhangban, a kkv - segélycsomagról szóló COM(2023) 535 számú kö zlemény⁹ szerint.

⁹ A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Kkv - segélycsomag (COM(2023) 535 final).

Az intézményeknek értékelniük kell, hogy az ESG -kockázatok értékelését, kezelését és nyomon követését mely egyéb adatforrások támogatnák hatékonyan, például az új és meglévő üzleti kapcsolatok részeként az ügyfelekkel és partnerekkel való kapcsolattartás k eretében szerzett információk, vagy harmadik felektől származó adatok. Amikor az intézmények az ESG- adatokhoz való hozzáférés érdekében külső szolgáltatók szolgáltatásait veszik igénybe, biztosítaniuk kell, hogy kellően tisztában legyenek az adatszolgáltatók által használt forrásokkal, adatokkal és módszerekkel, beleértve azok lehetséges korlátait is.

Amennyiben az adatok minősége vagy elérhetősége kezdetben nem elegendő a kockázatkezelési igények kielégítéséhez, az intézményeknek értékelniük kell ezeket a hiányosságokat és lehetséges hatásaikat. Az intézményeknek korrekciós intézkedéseket kell hozniuk és dokumentálniuk kell azokat, többek között becsléseket vagy közelítő változókat kell használniuk, például ágazati és/vagy regionális szintű jellemzők alapján, és amennyiben megvalósítható, kiigazításokat kell végezniük a partnerspecifikus szempontok figyelembevétele érdekében. Az intézményeknek törekedniük kell arra, hogy az ESG -adatok elérhetőségének és minőségének javulásával párhuzamosan idővel szűkítsék a becslések és a közelítő változók használatát.

A 2013/34/EU irányelv 3. cikkének 4. pontjában meghatározott nagyvállalkozásnak minősülő vállalati partnerek esetében az intézményeknek adott esetben mérlegelniük kell a következő adatpontok gyűjtését vagy beszerzését:

• a. A környezeti kockázatok tekintetében:
• i. a kulcsfontosságú vagyoni eszközök (pl. termelőüzemek) földrajzi elhelyezkedése és a környezeti veszélyeknek (pl. a hőmérséklettel, a széllel, a vízzel, a szilárd tömeggel kapcsolatos veszélyeknek) való kitettség, a megfelelő fizikai kockázatelemzéshez szükséges részletességgel, valamint biztosítás rendelkezésre állása;
• ii. az üvegházhatású gázok (ÜHG) jelenlegi és – amennyiben elérhető – az 1., 2. és 3. alkalmazási körbe tartozó, célként kitűzött kibocsátásai abszolút értékben és adott esetben intenzitásértékben kifejezve;
• iii. a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség, akár a felhasznált gazdasági tényezőket, akár a bevételi bázist tekintve;
• iv. az energia - és vízigény és/vagy - fogyasztás, akár a felhasznált gazdasági tényezőket akár a bevételi bázist tekintve;
• v. az energiahatékonyság szintje az ingatlanokkal kapcsolatos kitettségek esetében, valamint a partner adósságszolgálati képessége;
• vi. a környezeti kockázatok és lehetőségek jelenlegi és várható pénzügyi hatásai a partner pénzügyi helyzetére, pénzügyi teljesítményére és pénzforgalmára;
• vii. az átállással kapcsolatos stratégiai tervek, beleértve az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló, az (EU) 2022/2464 irányelv 19a. vagy 29a. cikkével összhangban közzétett átállási tervet, amennyiben rendelkezésre áll;
• b. A társadalmi és irányítási kockázatok tekintetében:
• i. a multinacionális vállalkozásokra vonatkozó OECD - iránymutatásokkal, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ - irányelvekkel és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló nyilatkozatával való összhang;
• ii. a saját munkavállalókra, az értékláncon belüli munkavállalókra, az érintett közösségekre és fogyasztókra/végfelhasználókra gyakorolt lényeges negatív hatások, beleértve az átvilágítási törekvésekkel vagy az ilyen hatások elkerülését és orvoslását célzó eljárásokkal kapcsolatos információkat.

A nagyvállalatoktól eltérő partnertípusokkal szembeni kitettségek tekintetében az intézményeknek:

• a. meg kell határozniuk az ESG -kockázatok azonosításához, méréséhez és kezeléséhez szükséges adatpontokat, figyelembe véve a 28. bekezdésben szereplő felsorolást az értékelés alátámasztásához;
• b. amennyiben a z adathiány kezeléséhez szükséges, a 27. bekezdéssel összhangban szakértői véleményt, minőségi adatokat, portfóliószintű értékeléseket és közelítő változókat kell használniuk.

4.2.3. Az ESG- kockázatok azonosítására és mérésére szolgáló referenciamódszerek fő jellemzői

Az intézmények belső eljárásainak a 31 – 42. bekezdésben foglaltak szerint elő kell írniuk a kockázatértékelési módszerek ötvözését, többek között kitettségalapú, ágazatalapú, portfólióalapú és forgatókönyv - alapú módszerek alkalmazásával. A módszereket oly módon kell ötvözni, hogy az minden releváns időhorizonton lehetővé tegye az intézmények számára az ESG- kockázatok átfogó értékelését. Így az intézményeknek legalább kitettségalapú módszereket kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy rövid távú áttekintést kapjanak arról, hogy az ESG - kockázatok miként befolyásolják partnereik kockázati profilját és jövedelmezőségét; ágazatalapú, portfólióalapú és forgatókönyv - alapú módszereket kell alkalmazniuk a középtávú tervezési folyamat támogatásához, valamint a kockázatv állalási határértékek és kockázatvállalási hajlandóság meghatározásához, hogy a stratégiai célkitűzéseik megvalósítására törekedjenek, az ESG - kockázatokkal szembeni érzékenységüket pedig forgatókönyv - alapú módszerekkel kell értékelniük különböző – többek között hosszú távú – időhorizontokon.

• a. Kitettségalapú módszerek

A hitelnyújtásról és a hitelmonitorozásról szóló EBH -iránymutatások 126. és 146. bekezdésében foglalt rendelkezésekkel összhangban az intézményeknek kitettségalapú belső eljárásokkal kell rendelkezniük annak értékeléséhez, hogy partnereik tevékenységei és kulcsfontosságú eszközei milyen mértékben vannak kitéve ESG - tényezőknek – különösen környezeti tényezőknek – és az éghajlatváltozás hatásának, valamint az éghajlatváltozás mérséklését célz ó intézkedések megfelelőségének értékeléséhez. E célból az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy az ESG - tényezők – különösen a környezeti tényezők – megfelelően tükröződjenek a belső kockázatbesorolási eljárásaikban, e tényezőket vegyék figyelembe a hite lfelvevő nemteljesítési kockázatának átfogó értékelésekor, és amennyiben azok lényegessége indokolja, beépüljenek a kockázati mutatókba, a pontozásos hitelbírálatra vagy a hitelminősítésre vonatkozó belső modellekbe, valamint a biztosítékok értékelésébe.

Ami a környezeti kockázatok kitettségi szintű értékelését illeti, az intézmények belső eljárásainak tartalmazniuk kell olyan kockázati tényezőket és kritériumokat, amelyek a fizikai és az átállási kockázati tényezőket egyaránt figyelembe veszik. A nagy méretű intézményeknél ez – adott esetben – legalább a következőket foglalja magában:

• a) a környezeti veszélyekkel szembeni sebezhetőség mértéke, figyelembe véve a partnerek és a kezesek kulcsfontosságú eszközeinek vagy a kitettségeket fedező fizikai biztosítékoknak a földrajzi elhelyezkedését, a mérlegen belüli és a mérlegen kívüli kitettségekre is tekintettel;
• b) az átállási kockázatokkal szembeni sebezhetőség mértéke, figyelembe véve a vonatkozó technológiai fejlesztéseket, a partner tevékenységi ágazatát érintő hatályos vagy jövőbeli környezetvédelmi szabályozások hatását, a partner jelenlegi és esetlegesen tervezett ÜHG - kibocsátását abszolút értékben és – adott esetben – intenzitásértékben kifejezve, a változó piaci preferenciák hatását, továbbá a lakó - vagy kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos kitettségek esetében az energiahatékonyság szintjét, valamint a partnerek adósságszolgálati képességét;
• c) a partner üzleti modelljének és/vagy ellátási láncának kitettsége olyan környezeti tényezők miatti kritikus zavaroknak, mint a biológiai sokféleség csökkenés e , a vízhiány vagy a vízszennyezés hatása;
• d) a partner reputációs kockázatnak és per es eljárások kockázatá nak való kitettsége, figyelembe véve a környezetvédelmi kérdésekre vonatkozó lezárt, folyamatban lévő vagy küszöbön álló peres ügyeket;
• e) a kitettség vagy az eszköz (tervezett) lejárata vagy hozamgörbéje;
• f) a magán - vagy állami biztosítási fedezethez hasonló kockázatcsökkentő tényezők, például az alkalmazandó nemzeti katasztrófavédelmi rendszerek vagy hasonló keretrendszerek alapján, valamint a partner átállási és fizikai kockázatokkal szembeni ellenállóképessége, többek között előretekintő átállástervezéssel.

Amennyiben bizonyos kritériumok értékeléséhez szükséges adatok még nem állnak rendelkezésre, például a kisebb vállalati partnerek esetében, az intézményeknek a 26., 27. és 29. bekezdésben ismertetett lépéseket kell követniük.

Ami a társadalmi és irányítási kockázatok kitettségi szintű értékelését illeti, az intézményeknek átvilágítási folyamatokat kell bevezetniük a partnerek üzleti modelljéből fakadó pénzügyi hatások, valamint a partnerek társadalmi és irányítási tényezőkkel szembeni sebezhetőségének értékelése céljából, figyelembe véve például a vállalati partnerek 28. bekezdés b) pontjának i. alpontjában említett társadalmi és irányítási standardoknak való megfelelését, a partner társadalmi vagy irányítási kérdésekkel összefüggő per es eljárások kockázatá nak való kitettségét, valamint a partner működési helye szerinti joghatóságban alkalmazandó jogszabályokat.

• b. Ágazatalapú, portfólióalapú és portfóliókiigazítási módszerek

Az intézmények belső eljárásainak elő kell írniuk ágazati és portfólióalapú módszereket, különösen olyan hőtérképeket, amelyek – a hitelnyújtásról és a hitelmonitorozásról szóló EBH - iránymutatások 127. és 149. bekezdésében foglaltak szerint – az egyes gazdasági (al)ágazatok ESG - kockázatait grafikonon vagy skálarendszerben emelik ki. Az intézmények által alkalmazott módszere k nek lehetővé kell tenniük, hogy portfólióikat ESG -kockázati tényezők szerint feltérképezzék, és azonosítsák egy vagy több ESG - kockázattípus esetleges koncentrálódását.

A nem éghajlattal kapcsolatos ESG - tényezők esetében a nagy intézményeknek a következőket kell kidolgozniuk:

• a) az ökoszisztéma- szolgáltatásoktól jelentősen függő vagy azokra jelentős hatást kifejtő ágazatok azonosítására szolgáló módszerek és a természet állapotromlása okozta pénzügyi hatás mérésére szolgáló eszközök, valamint a természet védelmét, helyreállítását és/vagy a természetre gyakorolt negatív hatások csökkentését célzó intézkedések;
• b) a portfólióik által az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérésére gyakorolt pozitív vagy kedvezőtlen hatások mérését, valamint az esetlegesen kapcsolódó pénzügyi kockázatok értékelését célzó megközelítések.

Az éghajlattal kapcsolatos kockázatok tekintetében az intézmények belső eljárásainak legalább egy portfóliókiigazítási módszertan alkalmazását elő kell írniuk, hogy ágazati alapon értékeljék az intézmény portfólióinak az éghajlattal kapcsolatos pályákhoz és/vagy referencia - forgatókönyvekhez való igazodásának mértékét. Az intézményeknek meg kell fontolniuk a partnerszintű összehangolás értékelését is, például egy adott partner ÜHG - kibocsátási intenzitásának egy alkalmazandó ágazati referenciaértékkel való összevetésével.

A 37. bekezdés alkalmazásában az intézményeknek olyan forgatókönyveket kell használniuk, amelyek tudományosan megalapozottak, relevánsak a gazdasági tevékenységi ágazatok és a kitettségük földrajzi helye szempontjából, naprakészek, és nemzeti, uniós vagy nemzetk özi szervezetektől – például nemzeti környezetvédelmi ügynökségektől, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjától, a Nemzetközi Energiaügynökségtől, a Network for Greening the Financial System hálózattól, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testülettő l – származnak. Az ágazati dekarbonizációs pályáknak összhangban kell lenniük az alkalmazandó szakpolitikai célkitűzéssel, például a nettó zéró ÜHG - kibocsátás 2050 - ig történő elérésére vonatkozó, valamint 2030 - ig az 1990 -es szinthez képest 55%- kal történő kibocsátáscsökkentésre vonatkozó uniós célkitűzéssel, vagy adott esetben bármely nemzeti célkitűzéssel.

A 37. bekezdés alkalmazásában az intézményeknek a portfóliókiigazítási értékelések megfelelő terjedelmét és az alkalmazott módszerek kifinomultságának mértékét a portfólióik jellemzői, a lényegességi értékelésük eredményei, valamint a méretük és az összetettségü k alapján kell meghatározniuk. Az Unión belül szabályozott piacon forgalmazott értékpapírokkal rendelkező nagy intézményeknek figyelembe kell venniük a 2022/2453/EU bizottsági végrehajtási rendelet¹⁰ I. mellékletének 3. táblájában szereplő ágazatok jegyzékét. A kis méretű és nem összetett intézmények és más, nem nagy intézmények a portfóliójukban rejlő kitettségek reprezentatív mintáit használhatják a portfóliókiigazítás értékeléséhez.

¹⁰ A Bizottság (EU) 2022/2453 végrehajtási rendelete (2022. november 30.) az (EU) 2021/637 végrehajtási rendeletben meghatározott végrehajtás - technikai standardoknak a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatok nyilvánosságra hozatala tekintetében történő módosításáról (HL L 324., 2022.12.19., 1. o.).

Az intézményeknek meg kell indokolniuk és dokumentálniuk kell módszertani döntéseiket, többek között a forgatókönyv(ek) és a bázisév kiválasztását, az ágazatok kiválasztását, valamint – a kis méretű és nem összetett intézmények és más, nem nagy intézmények esetében – a kitettségek reprezentatív mintájának azonosítását, továbbá az idővel bekövetkező bármely jelentős módszertani változást. Az igazodás méréséhez szükséges adatok hiánya esetén az intézményeknek a 26., 27. és 29. bekezdésben meghatározott lépése ket kell követniük.

Az intézményeknek figyelembe kell venniük az éghajlati szempontok érvényesítését célzó portfóliókiigazítási módszerekből szerzett tapasztalatokat annak érdekében, hogy:

• a. értékeljék és nyomon kövessék az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó, abból eredő átállási kockázatokat, hogy a partnerek és/vagy a portfóliók nem igazodnak az uniós, tagállami vagy harmadik országbeli szabályozási célkitűzésekhez és az alkalmazandó klímacélokk al összhangban lévő pályákhoz, továbbá annak érdekében, hogy értékeljék és nyomon kövessék az esetlegesen kapcsolódó pénzügyi kockázatokat;
• b. információkkal szolgáljanak döntéshozatali folyamatukhoz a kockázatvállalási hajlandóságuk, az üzleti stratégiájuk és az átállástervezésük kialakítása és végrehajtása, többek között a bizonyos partnerekkel való együttműködés priorizálása tekintetében.
• c. Forgatókönyv - alapú módszerek

A kitettségalapú, az ágazatalapú, a portfólióalapú és a portfóliókiigazítási módszerek mellett az intézmények belső eljárásainak forgatókönyv - alapú elemzések alkalmazását is elő kell írniuk az ESG-kockázatokkal – először is az éghajlattal kapcsolatos kocká zatokkal – szembeni ellenállóképességük különböző forgatókönyvek szerinti vizsgálatához¹¹ .

¹¹ A 2013/36/EU irányelv 87a. cikkének (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás d) pontjára az intézmények környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkkel szembeni rezilienciájának vizsgálatát célzó forgatókönyv - elemzésről szóló kiegészítő EBA-iránymutatások kidolgozása tér majd ki.