6.2. Ellenállóképesség-elemzés

Az intézményeknek ellenállóképesség- elemzést kell végezniük, amelynek célja, hogy felmérjék, képesek - e kedvezőtlen körülmények között is fenntartani stratégiai irányukat és nyereségességüket.

Az ellenállóképesség- elemzés kiindulópontjaként az intézményeknek alaposan elemezniük kell a működési környezetüket, valamint annak alakulását az előre látható jövőben.

Ennek alapján kell az intézményeknek elkészítenie saját referencia - forgatókönyvüket, azaz azt a forgatókönyvet, amely tükrözi azt a legvalószínűbb környezeti pályát, amelyet az intézmény szerint a jövőbeli fejlemények követhetnek. Ez a belső referencia -forgatókönyv a stressztesztekhez használt alapforgatókönyvre épül, de hosszú távra terjed ki, és ezért a megfigyelhető trendek folytatódásától más -más mértékben eltérhet.

A referencia- forgatókönyv mellett az intézményeknek több különböző alternatív forgatókönyvet is ki kell választaniuk, amelyeket úgy dolgoztak ki, hogy a valószínűsíthető jövők széles körét lefedjék.

Az intézményeknek az ellenállóképesség- elemzés során figyelembe kell venniük azokat a visszacsatolási spirálokat, amelyek a pénzügyi ágazat növekvő kockázatokhoz való alkalmazkodásából erednek (pl. csökkent mértékű biztosítási fedezet az éghajlatváltozás s zempontjából kiszolgáltatott régiókban, ami csökkenti az eszközök értékét és a hitelképességet, ami pedig fokozza a pénzügyi veszteségeket, és korlátozza a jövőbeli beruházásokat), valamint mindezeknek a gazdaság finanszírozási szükségleteihez való hozzájá rulását. Ennek érdekében az intézményeknek figyelemmel kell kísérniük a tőke átcsoportosításának mozgásait és az átállási erőfeszítések által leginkább érintett ágazatokban vagy alágazatokban fellépő, esetleges kiszorító hatásokat (pl. a szén - dioxid - intenz ív ágazatoktól való elfordulás, mivel azt fokozottan kockázatosnak érzékelik, vagy a befektetők túlzott összpontosítása a zöld eszközökre, ami az átállási ágazatok vagy a kiszolgáltatott kkv - k számára téves árazáshoz és a finanszírozási lehetőségek csökken éséhez vezet).

Az intézményeknek a környezetük ezen alapos elemzésével párhuzamosan azonosítaniuk kell a jelenlegi üzleti modelljük fő jellemzőit, beleértve az egyszeri tételektől megtisztított nyereségességet, az eszközök és források összetételét, a piaci részesedést, a finanszírozási struktúrát, a siker fő mozgatórugóit és a fő függőségeket.

Az üzleti modelljük nyereségességi forrásainak ezen elemzését a referencia - forgatókönyvükkel ötvözve az intézményeknek legalább 10 éves időtávon előrejelzéseket kell készíteniük a különböző tevékenységeik tekintetében a kockázattal korrigált nyereségességükről és néhány más érdemi mérőszámról (beleértve a környezeti mérőszámokat is). Stratégiájuk rugalmasságának felülvizsgálata érdekében az intézményeknek a referencia- forgatókönyvük alapján készített előrejelzéseket alternatív forgatókönyvek alapján is el kell készíteniük.

Az intézményeknek az elemzést több időhorizontra kell lebontaniuk, a különböző időhorizontok közötti összhang biztosítása mellett. Ennek során képesnek kell lenniük arra, hogy rövid időhorizont (pl. öt évnél rövidebb időszak) esetében viszonylag pontosabb előrejelzéseket készítsenek. Az időhorizont meghosszabbodásának megfelelően az intézmények a stratégiájuk várható teljesítményére és más kulcsfontosságú mutatókra vonatkozóan tartományokat alkalmazhatnak.

Az ellenállóképesség- elemzés céljából az intézményeknek olyan, korlátozottan dinamikus portfólió - feltételezést kell alkalmazniuk, amely a fő portfólióikon belüli változásokat a meglévő stratégiájukban előírtakra korlátozza. Az intézményeknek különösen arró l kell gondoskodniuk, hogy előrejelzéseik összhangban legyenek a tervükben a 2013/36/EU irányelv 76. cikke (2) bekezdésének megfelelően meghatározott célokkal. Kiegészítésképpen az intézmények teljes mértékben dinamikus portfólió -feltételezést is alkalmazh atnak, amely magában foglalja mind a környezeti tényezők várható alakulását, mind pedig az e fejleményekre adott várható válaszukat.

Az ellenállóképesség- elemzésnek értékelést kell nyújtania az intézmények számára az üzleti modelljük életképességéről és a stratégiájuk fenntarthatóságáról, minden egyes vizsgált forgatókönyv esetében. Az intézményeknek a forgatókönyvek teljes skálájából származó megállapításokat figyelembe kell venniük, és nem csak a közepes tartományba eső forgatókönyvekre kell összpontosítaniuk (azaz azokra a forgatókönyvekre, amelyek csak mérsékelten térnek el a referencia- forgatókönyvtől). Ennek eredményeként az ellenállóképesség- elemzés végrehajtásának támogatnia kell az intézményt abban, hogy stratégiáját (többek között az átállási tervét) kiértékelje és – szükség esetén – kiigazítsa annak érdekében, hogy ellenállóképes legyen az alternatív kedvezőtlen forgatókönyvekk el szemben.