Célkitűzések

Bár ezek a közös iránymutatások nem terjednek ki a pénzügyi szektor egészére vonatkozó stressztesztelésre, az illetékes hatóságoknak lehetőség szerint koordinálniuk kell a pénzügyi szektorok között, hogy biztosítsák az ESG-kockázatértékelés következetes megközelítését, és adott esetben elősegítsék az adatok megosztását. A banki, biztosítási és értékpapír -piaci szabályozó hatóságoknak együtt kell működniük annak érdekében, hogy segítsék a transzmissziós csatornák azonosítását és modellezését (például a banki hitelfedezetekre vonatkozó biztosítékok szerepét), a forgatókönyv-feltételezések összehangolását és a szabályozási holtterek megelőzését.

Az illetékes hatóságoknak lehetőség szerint gondoskodniuk kell arról, hogy az ESG -stressztesztek figyelembe vegyék a pénzügyi szektorok közötti összekapcsolódásokat és átgyűrűző hatásokat. Figyelembe kell venniük, hogy az ESG-vel kapcsolatos kockázatok hogyan terjedhetnek a pénzügyi rendszerben, fokozva a banki, biztosítási, vagyonkezelési és egyéb pénzügyi szektorok sebezhetőségét.

Az elvek és módszertani megfontolások meghatározásakor az illetékes hatóságoknak a tervezett célok alapján kell dönteniük a stresszteszt legmegfelelőbb kialakításáról és jellemzőiről. Alkalmazási kör

Az illetékes hatóságoknak egyértelműen meg kell határozniuk a portfóliók, az ágazatok, a földrajzi területek és a tevékenységek körét, hogy egy, a rendelkezésre álló módszerek és adatok érettségét tükröző, kiegyensúlyozott és pragmatikus megközelítést bizt osítsanak.

A határokon átnyúló tevékenységet folytató pénzügyi csoportok esetében az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az értékelés valamennyi érintett szervezetre kiterjedjen.

A célkitűzés és az érintett időhorizont alapján az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a mennyiségi és minőségi információk közötti egyensúly a feladat céljai szempontjából megfelelő legyen⁶ .

Időhorizont

Az időhorizont kiválasztását a gyakorlat céljához kell igazítani:

• ▪ A negatív, de valószínűsíthető sokkokkal szembeni pénzügyi ellenálló képesség értékelésekor a hagyományos stressztesztelési gyakorlatnak megfelelően rövid időhorizontot (pl. legfeljebb 5 év) kell alkalmazni.
• ▪ A pénzügyi szervezetek üzleti modellje és stratégiája ellenálló képességének értékelésekor hosszabb távú (legalább 10 éves, az üzleti tevékenységtől függően és a pénzügyi szervezetek hosszú távú kötelezettségvállalásaival összhangban) időhorizontot kell elfogadni.

Forgatókönyv-tervezés

Az illetékes hatóságoknak a stresszteszt célkitűzései alapján kell meghatározniuk és kiválasztaniuk a stresszteszt-forgatókönyveket. Fontolóra kell venniük a legújabb tudományos ismereteken alapuló és a széles körben elismert nemzetközi vagy regionális szervezetek⁷ által kidolgozott forgatókönyvek használatát. Arra is ösztönzik őket, hogy a forgatókönyvek általános belső következetességének fenntartása mellett használják ki az ágazati és regionális lehetőségeket a makrogazdasági változók megfelelő bontásának a pénzügyi szervezetek számára történő biztosítsa érdekében.

Az illetékes hatóságoknak lehetőség szerint mérlegelniük kell az összetett kockázatok integrálását, azaz a többszörös sokkok (akár környezeti, társadalmi és irányítási, akár szélesebb körű makrogazdasági sokkok) egyidejű vagy egymást követő előfordulásából eredő további hatást. Emellett adott esetben törekedniük kell a másodlagos hatások, azaz a kezdeti ESG-sokkokból eredő közvetett és felerősített következmények értékelésére, akár közvetlenül a forgatókönyvekbe történő beépítésük révén, akár kiegészítő ele mzésként.

(⁶ ) A forgatókönyv kalibrálásával és modellezésével kapcsolatos feltételezésekre tekintettel általános elvként elmondható, hogy minél hosszabb az időhorizont, annál nagyobb a kvalitatív információk fontossága a kvantitatív információkhoz képest (pl. hosszú táv on nem várható a tőke és a szolvenciamutatók pontos újraszámítása).

(⁷ ) Például az éghajlati kockázatok tekintetében: az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC), a pénzügyi rendszer zöldítését célzó hálózat (NGFS), a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA), az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (EU JRC) vagy nemzeti kormányzati, illetve nem kormányzati szervek;

A lényeges ESG-kockázatok rövid távú stressztesztelési gyakorlatokba való integrálása érdekében az illetékes hatóságoknak – amennyiben megvalósítható és helyénvaló – a hagyományos stressztesztekben használt forgatókönyv-tervre kell támaszkodniuk, és azt úgy kell kiigazítaniuk, hogy tükrözze az ESG-specifikus átviteli csatornákat, továbbá be kell építeniük az ESG-kockázatok szempontjából releváns új változókat.

A hosszabb távú ESG- stressztesztek elvégzésekor az illetékes hatóságoknak több különböző forgatókönyvet kell mérlegelniük, amelyek a lehetséges határidős ügyletek és súlyossági szintek (pl. a billenőpontokat is beleértve) széles skáláját lefedik. A referen cia-forgatókönyv a pénzügyi szervezet saját központi forgatókönyvére támaszkodhat, amely viszonyítási alapként szolgálhat az alternatív, lényegesen eltérő pályák által a stratégiára és az üzleti modell ellenálló képességére (pl. kockázattal kiigazított jöv edelmezőségi becslések révén) gyakorolt hatások vizsgálatához.