Elvek és módszertani megfontolások

A megközelítés kifinomultságától függően a forgatókönyvek egyszerű narratívák vagy részletesebb kvantitatív előrejelzések formáját is ölthetik.

Az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy az összehasonlíthatóság érdekében ugyanazokat a forgatókönyveket alkalmazzák valamennyi pénzügyi szervezetre, vagy a forgatókönyveket a pénzügyi szervezetek meghatározott kategóriáihoz igazítják, figyelembe véve azok kockázati profilját és üzleti modelljeit.

Felülről v. alulról építkező megközelítések

Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell a felülről, illetve alulról építkező megközelítések előnyeit, a konkrét célkitűzések, az ESG - stressztesztben részt vevő pénzügyi szervezetek érettsége és az értékelés hatálya alá tartozó kitettségek jellege alapjá n kiválasztva a legmegfelelőbb módszert, valamint figyelembe véve a következő megfontolásokat:

• ▪ A felülről építkező megközelítés, amelyben az illetékes hatóságok központilag számítják ki a stresszteszt-forgatókönyvek hatásait, biztosítja a pénzügyi szervezetek közötti bizonyos fokú összehasonlíthatóságot, és erősebb ellenőrzést biztosít az illetékes hatóságok számára a folyamat és a módszertan felett, csökkentve ezáltal az ágazatra háruló terheket.
• ▪ Az alulról építkező megközelítés, amelynek keretében a pénzügyi szervezetek maguk számolják ki a stresszteszt-forgatókönyvek hatását, nagyobb részletességet biztosít, lehetővé téve egyes portfóliókra, ügyfelekre és kitettségekre jellemző egyedi elemek figy elembevételét. Emellett elősegíti a stressztesztelési folyamatban való nagyobb mértékű részvételt, és hozzájárul a pénzügyi szervezetek kapacitásépítésének erősítéséhez.

Alulról építkező megközelítés alkalmazása esetén az illetékes hatóságoknak egyértelmű módszertani kereteket kell létrehozniuk a pénzügyi szervezetek közötti következetesség és egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, ideértve az általuk alkalmazott hatáskalkulációk kifinomultságával kapcsolatos elvárások arányosságának figyelembevételét is.

Fontolóra lehet venni egy hibrid megközelítést, amely mindkét módszer erősségeit kiaknázná. Az illetékes hatóságok az adatok rendelkezésre állása és a modell tulajdonjoga alapján dönthetnek a megfelelő megközelítésről, figyelembe véve, hogy bizonyos portfó liók vagy tevékenységek, például a biztosítási kockázat, részletesebb adatokat és modellezést igényelhetnek, mint ami a felülről építkező megközelítéssel megvalósítható.

Részletességi szint

A részletességi szint meghatározásakor az illetékes hatóságoknak megfelelő egyensúlyt kell teremteniük az egyszerűség és a pontosság között, figyelembe véve az adatok rendelkezésre állását, minőségét és a módszertani érettséget. Részletesebb adatokra lehet szükség például az átállási kockázat tevékenység- vagy szervezeti szintű hatásainak, illetve a fizikai kockázatok regionális/helyi hatásainak megfelelő felméréséhez.

Az illetékes hatóságoknak legalább a következő részletességi dimenziókat kell figyelembe venniük:

• a. Portfólió szintje: Eszközosztály szerinti megkülönböztetés (pl. vállalati hitelek, jelzáloghitelek, állampapír-kitettségek, tulajdoni- és vállalatikötvény részesedések).
• b. Ágazati szint: Iparágak szerinti besorolás (pl. magas szén-dioxid-kibocsátású iparágak, energia, ingatlan, mezőgazdaság). Egyes ágazatok esetében fontolóra vehető a nagyobb részletességű elemzés (pl. villamos energia, áttörést hozó technológiák által érint ett ágazatok, fosszilis tüzelőanyagokon alapuló iparágak). Az ingatlanok esetében fontolóra vehető a kereskedelmi és lakóingatlanok kockázatainak megkülönböztetése.
• c. Földrajzi szint: Régiónkénti különbségtétel (pl. NUTS 3. szint) a helyspecifikus ESG-kockázatoknak, különösen a fizikai kockázatoknak való kitettség értékelése céljából.
• d. Partner szint: Az egyes kötelezettek vagy kötelezettcsoportok szerinti részletesség, amennyiben jelentősek a koncentrációs kockázatok.
• e. Kockázati kategória: A fizikai kockázatok (akut és krónikus éghajlati veszélyek), az átállási kockázatok (szakpolitikai, technológiai és piaci átállások), valamint az egyéb környezeti, társadalmi és irányítási tényezők (pl. a biológiai sokféleség csökkenés e, szennyezés, társadalmi és irányítási kockázatok) elkülönült azonosítása.

Az illetékes hatóságoknak az eszköz/portfólió típusától és a gyakorlat céljától függően kell dönteniük az adatok részletességének megfelelő szintjéről. Például a szuverén kitettségek esetében elegendő lehet az országszintű bontás, míg a hitelezési vagy biz tosítási portfóliók esetében legalább regionális bontást, akár földrajzi helymeghatározási adatokat is figyelembe kell venni a fizikai kockázat értékeléséhez.

Az alapok elemzéséhez az illetékes hatóságok – amennyiben lehetséges és az alkalmazandó ágazati szabályozással összhangban – fontolóra vehetik a holdingalapokra vonatkozó megközelítés alkalmazását.

A mérleggel kapcsolatos feltételezések

Az ESG-stressztesztek esetében az illetékes hatóságoknak a hagyományos stressztesztekben általánosan alkalmazott statikus mérlegmegközelítést kell alkalmazniuk. Ugyanakkor fontolóra vehetik a pénzügyi szervezetek átállási tervének strukturális hatásait, amennyiben az időhorizonttól függően megvalósítható és alkalmazható.

Közép- és hosszútávú gyakorlatok esetében a nagyobb realizmus biztosítása érdekében dinamikus mérlegmegközelítés (korlátokkal vagy azok nélkül) alkalmazható, amelynek középpontjában a fő mérlegsorok állhatnak, tükrözve a portfólió összetételének változásait (a kitettségek alakulása, az eszközök újraelosztása és az ESG- vel kapcsolatos sokkokra válaszként adott kockázatcsökkentő intézkedések).

Tekintettel az átállási folyamatokat, a szakpolitikai fejleményeket és a piaci reakciókat övező bizonytalanságokra, az illetékes hatóságoknak fontolóra kell venniük, hogy a pénzügyi szervezetektől megköveteljék tervezett válaszlépéseik indoklását, biztosít va, hogy a mérlegkiigazítások – például a portfólióátrendezés, a hitelezési vagy biztosítási politikák megváltoztatása, illetve a finanszírozási struktúrák átalakítása – reálisak legyenek és összhangban álljanak a nyilvánosságra hozott átállási stratégiáikkal.

A pénzügyi szervezetek által elismert irányítási intézkedéseket megvalósíthatóságuk, időszerűségük és esetleges nem kívánt következményeik alapján kell értékelni, kerülve az optimista feltételezésekre való túlzott támaszkodást. Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a korlátokkal rendelkező, dinamikus mérlegmegközelítés hiteles tervek és vezetői válaszlépések beépítése révén fokozza az ESG- stressztesztek realisztikus és előretekintő jellegét, miközben fenntartja a feltételezések túlzott rugalmasságával szembeni minimális biztosítékokat, és javítja a stressztesztek eredményeinek összehasonlíthatóságát.

Pénzügyi szervezetek mintája

Az illetékes hatóságoknak meg kell határozniuk az ESG-stressztesztben és/vagy ESG-forgatókönyv-elemzésben részt vevő pénzügyi szervezetek megfelelő mintáját, biztosítva a megfelelő ágazati/piaci lefedettséget, valamint figyelembe véve a meghatározott célokat és – tematikus értékelések esetén – a gyakorlat fókuszát. A stresszteszt felépítését szükség esetén ki kell igazítani, hogy tükrözze a pénzügyi szervezetek különböző kategóriáinak jellemzőit.

Az illetékes hatóságoknak fontolóra kell venniük azt is, hogy bizonyos sebezhetőségek vagy változó ESG-kockázati tendenciák kezelése érdekében szervezetek konkrét alcsoportjaira vonatkozóan célzott gyakorlatokat folytassanak.

Arányosság

Az illetékes hatóságoknak alkalmazniuk kell az arányosság elvét, lehetővé téve a pénzügyi szervezetek tevékenységeinek méretével, jellegével és összetettségével, valamint a kockázatok lényegességével kapcsolatos módszertani egyszerűsítéseket. Az arányosság elvének ki kell terjednie az adatszolgáltatási követelményekre, a forgatókönyvek kialakítására és a modellezési elvárásokra, megfelelő egyensúlyt biztosítva az analitikai helytállóság és a gyakorlati megvalósíthatóság között.

Tekintettel az ESG-stresszteszt-modellezésnek és az adatok rendelkezésre állásának korai fejlettségi szakaszára az illetékes hatóságok fontolóra vehetik az elemzés hatókörének korlátozását, ezzel megfelelő költség -haszon egyensúlyt biztosítva mind az illetékes hatóságok, mind a pénzügyi szervezetek számára. A modell korlátai

Az illetékes hatóságok tudatában kell, hogy legyenek annak, hogy minden modellnek vannak korlátai, és ez különösen igaz a folyamatosan fejlődő ESG - modellekre. Az alulról építkező stresszteszt esetében e korlátok enyhítése, valamint az ESG-stressztesztek és a rezilienciaelemzés szilárdságának és hitelességének fokozása érdekében összehasonlító teljesítményértékelési technikák felhasználásával kiegészítő elemzést kell alkalmazniuk az eredmények keresztvalidálása és hitelességük biztosítása, valamint az eredmé nyek alternatív módszerekkel történő keresztvalidálása céljából.

Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a folyamatra elegendő és megfelelő emberi és anyagi erőforrás legyen elkülönítve. Ez magában foglalja az ESG -kockázatértékelés, a stressztesztelési módszerek és a pénzügyi felügyelet terén jártas szakemberek állandó vagy eseti bevonását.

Az illetékes hatóságoknak olyan adatkezelési és adatgyűjtési kapacitásokkal kell rendelkezniük, amelyek támogatják a magas színvonalú ESG-adatokhoz való hozzáférést. Emellett olyan informatikai infrastruktúrát kell kialakítaniuk és fenntartaniuk, amely leh etővé teszi a hatékony adatgyűjtést, a megfelelő forgatókönyv meghatározását és az eredmények elemzését.

A gyakorlat ütemterve

Az illetékes hatóságoknak megfelelő határidőket kell meghatározniuk az ESG -stressztesztek és forgatókönyv-elemzések elvégzésére vonatkozóan, egyensúlyt teremtve a teljesség és pontosság iránti igény és a döntéshozatali folyamat követelményei között. A pénzügyi szervezetek számára elegendő felkészülési időt kell biztosítani a releváns információk összegyűjtésére és értékeléseik elvégzésére, ugyanakkor lehetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára, hogy átfogó felülvizsgálatot végezzenek és biztosítsák a pontos jelentéstételt.

A folyamatot úgy kell kialakítani, hogy megkönnyítse a hatékony elemzést, a megállapítások következetes közlését és a tágabb felügyeleti keretbe való integrálást.

Adatgyűjtés

A felülről építkező gyakorlatok esetében az illetékes hatóságoknak a lehető legnagyobb mértékben a szabályozói jelentéstételre kell támaszkodniuk, és adott esetben ki kell használniuk a meglévő közzétételi kereteket és külső erőforrásokat. Az ad hoc adatgyűjtéseket szükséges kiegészítő információforrásnak tekinthetik. Az összegyűjtött információkat az elemzésekhez és a hitelesítéshez használt információkra kell korlátozni.

Adathiány esetén az illetékes hatóságoknak elő kell mozdítaniuk az észszerű helyettesítő adatok, becslések és szakértői vélemények használatát, miközben ösztönözniük kell a pénzügyi szervezeteket, hogy idővel javítsák belső adatszolgáltatási képességeiket. Minőségbiztosítási folyamat

A stresszteszt eredményeinek pontosságát, konzisztenciáját és megbízhatóságát szigorú minőségbiztosítási folyamat keretében kell ellenőrizni. Az illetékes hatóságoknak felülvizsgálati mechanizmusokat (pl. benchmarking vagy szakértői értékelések) kell létre hozniuk az adatok minőségének, a módszertan megbízhatóságának és adott esetben a forgatókönyvek megfelelőségének értékelése érdekében. Szükség esetén szakértői véleménynek kell kiegészítenie a mennyiségi megállapításokat a modell korlátainak enyhítése érdekében.

Hatékony párbeszéd a pénzügyi szervezetekkel

Az illetékes hatóságoknak a stressztesztelési folyamat során hatékony és strukturált párbeszédet kell fenntartaniuk a pénzügyi szervezetekkel. Ez magában foglalja az elvárásokkal kapcsolatos egyértelmű iránymutatások megadását, a kulcsfontosságú szakaszokb an való részvétel elősegítését, valamint annak biztosítását, hogy a pénzügyi szervezetek lehetőséget kapjanak a módszertani szempontok tisztázására. A rendszeres együttműködés növeli a gyakorlat hitelességét és javítja a pénzügyi szervezetek képességét arra, hogy az ESG-kockázati szempontokat beépítsék saját kockázatkezelési keretrendszereikbe.

Határokon átnyúló és rendszerszintű koordináció

Adott esetben és lehetőség szerint az illetékes hatóságoknak össze kell hangolniuk tevékenységüket a különböző joghatóságok között, hogy harmonizált megközelítést alkalmazzanak a határokon átnyúló pénzügyi csoportok ESG-stressztesztjei tekintetében. Ez magában foglalja az egyéb felügyeleti hatóságokkal a módszerek összehangolása, a bevált gyakorlatok megosztása és a szabályozási széttagoltság elkerülése érdekében folytatott együttműködést.