6.1 General requirements specific to LGD estimation

Az az intézmény, amely az 575/2013/EU rendelet 143(2) bekezdése alapján engedélyt kapott arra, hogy a saját LGD-becsléseit alkalmazza, hozzá kellene rendelnie egy LGD becslést valamennyi teljesítő kitettséghez, valamint nemteljesítő kitettségek LGD becslését és várható veszteség legjobb becslését valamennyi nemteljesítő kitettséghez az 575/2013/EU rendelet 172. és 173. cikke szerint engedélyezett minősítési rendszer alkalmazása alapján.Az LGD-becslésnél az intézménynek minden egyes nemteljesítést különálló nemteljesítési megfigyelésként kellene kezelnie, kivéve azt az esetet, amikor egyetlen ügylettel kapcsolatosan több olyan egymástól független nemteljesítést is megállapít, amely nem elégíti ki a 1. bekezdésben rögzített feltételeket.

Az LGD becslésnél, az egy ügylethez kapcsolódó nemteljesítések vonatkozásában, ahol a kitettség teljesítő státuszba való visszasorolásának időpontja és a nemteljesítés megállapítása között kevesebb, mint kilenc hónap telik el, akkor az intézmény az ilyen kitettséget a nemteljesítés első előfordulásának pillanata óta folyamatosan nemteljesítő kitettségként kezelje. Az intézmény meghatározhat kilenc hónapnál hosszabb időszakot is, amelyen belül két egymást követő nemteljesítést egyetlen nemteljesítésként értelmez az LGD-becslés szempontjából, ha ez az eljárás az adott kitettségtípus esetében adekvát, és kifejezi a nemteljesítési tapasztalat gazdasági értelmét.

Az intézmény a saját LGD értékeit a saját nemteljesítő kitettségeinek historikus adataiból származtatott veszteség és megtérülés tapasztalatai alapján becsülje. Az intézmény a nemteljesítő kitettségekre vonatkozó saját múltbeli adatait külső adatokkal egészítheti ki. Konkrétan az intézmény ne kizárólag a pénzügyi eszközök, többek között például a piacképes hitelek, kötvények vagy hitel-nemteljesítési eszközök piaci árfolyamából vezesse le az LGD-becsléseit, az ilyen információkkal azonban a saját múltbeli adatait kiegészítheti.

Ha az intézmény a lakossági kitettségek és a vásárolt vállalati követelések esetében az LGD-becsléseket az 575/2013/EU rendelet 161(2) bekezdése és 181(2) a) pontja alapján a realizált veszteségekből és a PD-értékek megfelelő becsléseiből vezeti le, gondoskodjon az alábbiakról:

• (a) a teljes veszteség becslésének folyamata feleljen meg az 575/2013/EU rendelet 179. cikkében rögzített feltételeknek, a kapott eredmény legyen összeegyeztethető a hivatkozott rendelet 181(1) a) pontjában meghatározott LGD koncepcióval valamint a 6. fejezetben rögzített követelményekkel, különös tekintettel a 6.3.1. szakaszban meghatározott gazdasági veszteség koncepciójára;
• (b) a PD-becslés folyamata feleljen meg az 575/2013/EU rendelet 179. és 180. cikkében és az 5. fejezetben rögzített követelményeknek.

Egy LGD-modell számos eltérő módszert tartalmazhat, különösen a biztosítékok különböző típusait illetően, amelyek együttes figyelembevételével alakul ki egy-egy ügylet LGD értéke.

Az intézmény legyen képes bemutatni azt, hogy az LGD-becsléshez kiválasztott módszerei a saját tevékenységsége és az érintett kitettségtípusok szempontjából megfelelőnek minősülnek, továbbá legyen képes e módszerek elméleti feltételezéseit is indokolni. Az LGD-becsléshez használt módszerek legyenek konzisztensek különösen az intézmény által elfogadott behajtási és megtérülési politikával, vegyék figyelembe a megtérülés lehetséges forgatókönyveit, valamint a vonatkozó joghatóságok jogi környezetének esetleges eltéréseit.

Az intézmény által az LGD-becslés során alkalmazott módszerek, a módszereket megalapozó feltételezések, a downturn hatás intézményi megfontolása, a használt adatsorok hossza, a konzervatív pótlék, a szakértői vélemények és adott esetben a kiválasztott kockázati tényezők legyenek adekvátak azoknak a kitettségtípusoknak szempontjából, amelyekre nézve az intézmény alkalmazza azokat.

6.1.2 Az LGD-becslés adatigénye

Az LGD-becsléshez az intézmény az alább felsorolt összes elemre kiterjedő referenciaadat-halmazt használjon:

• (a) a 6.3.2.1. szakasz szerint meghatározott múltbeli megfigyelési időszak alatt azonosított összes nemteljesítés;
• (b) a 6.3.1. szakasz megfelelő realizált LGD értékek kalkulációjához szükséges összes adat;
• (c) olyan releváns faktorok, amelyek szerint a nemteljesítő kitettségeket és a veszteség releváns tényezőit értelmes módokon lehet csoportosítani, ideértve ezeknek a nemteljesítés pillanatában fennálló illetve, amennyiben rendelkezésre áll, a nemteljesítést megelőző legalább egy éven belüli értékeit.

Az intézmény a referenciaadat-halmazt terjessze ki a megtérülési folyamatok eredményeire vonatkozó információkkal, ideértve az összes egyedi nemteljesítő kitettségből megtérült összeget és ennek költségét. Ennek érdekében az intézmény vegye fel:

• (a) az LGD-becslés referencia dátumáig lezáratlan megtérülési folyamatok eredményeire vonatkozó információkat;
• (b) a megtérülési folyamatok portfólió szintű eredményeire vonatkozó információkat ott, ahol az információ ilyen szempontból való összesítése indokolt, így különösen közvetett költségek és hitelkötelezettségek portfóliós értékesítése esetében.
• (c) az LGD értékek becsléséhez használt külső vagy pool-ozott adatokra vonatkozó információkat.

A referenciaadat-halmaznak legalább a következő információkat tartalmaznia kell:

• (a) az ügyfelekkel, az ügyletekkel és az intézménnyel kapcsolatos kockázati jellemzőket és azokat a 121. bekezdésben hivatkozott külső tényezőket, amelyek a 122. bekezdésben meghatározottak szerint a releváns referencia napokon lehetséges kockázati tényezőnek minősülnek;
• (b) a nemteljesítés időpillanatát (dátumát);
• (c) a nemteljesítést kiváltó összes tényezőt, ideértve a késedelmes és a várhatóan nem teljesítő eseteket, akár a nemteljesítés azonosítása után; a kényszerű átstrukturálás hatálya alá eső kitettségek esetében azt a nemteljesítés meghatározásáról szóló EBH iránymutatások szerint kalkulált összeget, amellyel a pénzügyi kötelezettség csökkent;
• (d) a kitettség kintlévőségének összegét a nemteljesítés pillanatában, a tőkével, kamatokkal és díjakkal együtt;
• (e) a nemteljesítés utáni további lehívások összegét és idejét;
• (f) a leírások összegét és idejét;
• (g) a kitettséghez tartozó biztosítékok értékét és adott esetben az értékelés típusát (például az 575/2013/EU rendelet 4(1) bekezdése 74. és 76. pontjában meghatározott jelzálog hitelbiztosítéki érték vagy piaci érték), az értékelés napját, annak megjelölését, hogy a biztosíték értékesítése megtörtént, és az eladási árat;
• (h) információt arról, hogy létezik-e bármilyen függőség az ügyfél kockázata és a biztosíték illetve a biztosítéknyújtó kockázata között;
• (i) az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet típusait, összegeit és lejáratait, ideértve a fedezetnyújtó megjelölését és hitelminőségét;
• (j) a megtérülések összegét, idejét és forrását;
• (k) a megtérülési folyamatokkal kapcsolatos közvetlen költségek összegét, idejét és forrását;
• (l) a megtérülési folyamat megszűnési típusának egyértelmű azonosítását;
• (m) adott esetben az alábbi két vagy több elem devizaneme között fennálló eltéréseket: az intézmény által a pénzügyi beszámolókhoz használt pénznem, az alapkövetelés, bármely előre rendelkezésre bocsátott és előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és az ügyfél eszközeinek likvidálásából származó bármely cash-flow;
• (n) a realizált veszteség összege.

Az 575/2013/EU rendelet 229(1) bekezdésének megfelelően az intézmény az ingatlan-biztosíték értékelésére különböző módszereket alkalmazhat, ideértve a hivatkozott rendelet 4(1) bekezdése 74. és 76. pontjában meghatározott jelzálog hitelbiztosítéki érték és piaci értéket. Az az intézmény, amely egy adott minősítési rendszer alkalmazási körébe tartozó kitettségek fedezetéül felajánlott ingatlan-biztosítékok értékelésére eltérő megközelítéseket vesz igénybe, az értékelés típusára vonatkozó információkat gyűjtse össze, és tárolja a referenciaadat-halmazban, majd ezt az információt használja fel következetesen az LGD becslése és az LGD-becslések alkalmazása során.

Ha az intézmény az LGD-becsléseit az 575/2013/EU rendelet 161(2) bekezdésének és 181(2) a) pontjának megfelelően a realizált veszteségekből és a megfelelően becsült PD értékekből származtatja, alkalmazzon olyan referenciaadat-halmazt, amely tartalmazza a historikus megfigyelési időszak során azonosított összes nemteljesítésen realizált veszteségeket összhangban a 6.3.2.1. szakasszal, és a veszteség releváns tényezőit is.

Ha az intézmény összesített információkat gyűjt és tárol, dolgozzon ki megfelelő módszert arra, hogyan rendeli a megtérüléseket és a költségeket egyedi nemteljesítő kitettséghez, és ezt a módszert a kitettségekre nézve az idők folyamán következetesen alkalmazza. Az intézmény minden esetben igazolja, hogy a megtérülések és költségek hozzárendelésének folyamata effektív, és nem okoz torzulásokat az LGD értékek becslésében.

Az intézmény mutassa be, hogy adatbázisában gyűjti, és ott tárolja a közvetlen és a közvetett költségek kalkulációjához szükséges összes információt. Az intézmény az összes lényeges közvetett költséget a megfelelő kitettségre terhelje. Ez a költségallokációs folyamat ugyanazokon az elveken és technikákon alapuljon, amelyeket az intézmény a saját költségelszámolási rendszerében használ. A közvetett költségek terheléséhez az intézmény a kitettségek súlyozott átlagára alapuló módszert is használhat, de igénybe vehet a nemteljesítő ügyfelek és ügyletek populációjának reprezentatív mintájára épülő statisztikai módszert is.

Az intézmény tegye meg az indokolt lépéseket a cash-flow forrásának átszervezésére és annak érdekében, hogy azokat megfelelően tudja a realizált biztosítékhoz vagy az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezethez hozzárendelni. Ahol a pénzáram forrása nem azonosítható, az intézmény határozzon meg egyértelmű szabályzatot az ilyen megtérülésből származó pénzáramok kezelésére és allokációjára, azonban ez ne okozzon torzulásokat az LGD értékek becslésében.

6.1.3 Megtérülés biztosítékból

Az intézmény az alább felsorolt összes esetet biztosítékból származó megtérülésként ismerje el:

• (a) a biztosítékot az ügyfél eladja, és az eladási ár a nemteljesítő hitelkötelezettségből kintlévő összeg maradéktalan vagy részleges fedezésére lett fordítva;
• (b) a biztosítékot az intézmény vagy az anyavállalat vagy annak bármely leányvállalata az intézmény nevében átveszi vagy eladja;
• (c) a biztosítékot a vonatkozó jogi kereteknek megfelelően az ingatlan bíróság által elrendelt nyilvános árverésén vagy hasonló eljárásban értékesítik;
• (d) a hitelkötelezettséget a biztosítékkal együtt értékesítik, és a hitelkötelezettség eladási ára a létező biztosítékot is tartalmazta;
• (e) lízing esetében a lízingtárgyat az intézmény értékesíti;
• (f) a biztosíték realizálása az adott joghatóság jogi keretei között megengedett egyéb módon történik meg.

A 115. bekezdés (b) pontja értelmében az intézmény átvételi értékként azt az értéket adja meg, amellyel a biztosíték átvételének következtében az ügyfél hitelkötelezettségét csökkentette, és amelyen az átvett biztosíték az intézmény mérlegének eszközoldalán szerepelt. Ahol ezek az értékek eltérnek egymástól, az intézmény a két érték közül az alacsonyabbat vegye átvételi értékként figyelembe. Az átvételi érték az átvétel napjával megtérülési értéknek tekintendő, amelyet a 6.3.1. szakasznak megfelelően kell a gazdasági veszteség és a realizált LGD kalkulációjába beállítani.

Az intézmény vegye figyelembe, hogy az átvételi érték pontosan, a biztosítékok kezelésére, a jogbiztonságra és a kockázatkezelésre vonatkozóan megállapított belső követelményeknek megfelelően fejezi-e ki az átvett biztosíték értékét. Ahol az átvett biztosíték a Bizottság (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendeletének 10. cikkében meghatározott, jó minőségű, 1. szintű likvid eszköznek minősül, az intézmény a biztosíték piaci értékét az átvétel napjától közvetlenül, mint realizált megtérülést veheti figyelembe. Az intézmény az átvételi értékből minden egyéb esetben vonjon le megfelelő mértékű összeget, és az átvételi értéket e megfelelő levonás utáni összegen szerepeltesse a gazdasági veszteség kalkulációjában. Az intézmény a levonás összegének becsléséhez az alábbi összes tényezőt vegye figyelembe:

• (a) a levonás az átvétel időpillanatára vonatkozóan fejezze ki a biztosíték értékelésének esetleges hibáit figyelembe véve az átvétel időpillanatában rendelkezésre álló értékelés típusát, az értékelés lefolytatásának napját és azt, hogy a piacon az adott eszköztípusra nézve mekkora a likviditás;
• (b) a levonás mértékének becslése során az intézmény abból a feltételezésből induljon ki, hogy az átvett biztosítékot el kívánja adni egy harmadik félnek, ezért tükrözze az értékesítés során elérhető árat, az értékesítés költségeit és az értékesítés és az átvétel pillanata közötti időszakban érvényesülő diszkonthatást tekintettel arra, hogy a piacon az adott eszköztípusra nézve mekkora a likviditás;
• (c) ahol a hasonló típusú biztosítékok lefoglalására és azt követő értékesítésére vonatkozóan megfigyelések állnak rendelkezésre, az intézmény a levonást ezekre a megfigyelésekre alapozva becsülje, és rendszeresen végezzen utólagos tesztelést; erre a célra az intézmény az összes alábbi elemet vegye figyelembe:
• (i) az átvételi érték és az eladási ár különbségét különösen olyan esetben, ahol az átvétel és az értékesítés időpillanata között a piaci és a gazdasági feltételek nem változtak jelentősen;
• (ii) az eszközzel kapcsolatosan az átvétel és az értékesítés időpillanata között felmerülő bevételeket és költségeket;
• (iii) a diszkonthatásokat;
• (iv) azt, hogy az intézmény a biztosítékot az azonnali értékes szándékával vette-e át, vagy ettől eltérő stratégiát fogadott el.
• (d) ahol a hasonló típusú biztosítékok átvételére és azt követő értékesítésére vonatkozóan megfigyelések nem állnak rendelkezésre, az intézmény a levonást eseti értékelést végezve becsülje, melynek során elemezze az aktuális piaci és gazdasági feltételeket is;
• (e) minél kevesebb adattal rendelkezik az intézmény a korábbi átvételekről, és minél kevesebb a piacon a likviditás az adott eszköztípusra nézve, annál nagyobb lesz a kapott becslés bizonytalansága, amelyet tanácsos a 4.4.3. szakasznak megfelelően a konzervatív pótlékkal adekvát módon kifejezni.

A biztosíték átvételét az intézmény minden esetben az átvétel időpillanatától fogva ismerje el, és ez ne akadályozza az intézményt a megtérülési folyamat 155. bekezdés szerinti lezárásának végrehajtásában.

Ha az intézmény a 115. bekezdés (d) pontjának megfelelően hitelkötelezettséget értékesít, azt minden esetben az alkalmazott módszertannak megfelelően szerepeltesse az LGD-becslésben az alábbi összes feltétel figyelembe vétele mellett:

• (a) ahol az intézmény a megtérülési folyamatának részeként rendszeresen értékesít hitelkötelezettségeket, az eladás tárgyát képző hitelkötelezettségekkel kapcsolatos megfigyeléseket megfelelően tükrözze a modellfejlesztés során.
• (b) ahol az intézmény a megtérülési folyamatának részeként nem értékesít rendszeresen hitelkötelezettségeket, és az ár biztosítékkal kapcsolatos részének az allokációja túl nagy terhet jelent, vagy túl megbízhatatlan lenne, az intézmény úgy is dönthet, hogy ezeket a megfigyeléseket a modellfejlesztés során nem veszi figyelembe;
• (c) az intézmény a fedezett hitelkötelezettségek értékesítéséből befolyó megtérülést ne, illetve csak akkor kezelje biztosíték alkalmazása nélkül realizált megtérülésként, ha igazolni tudja, hogy a biztosítékokkal kapcsolatos megtérülések immateriálisak;
• (d) a hosszú távú átlagos LGD kalkulációjába az intézmény minden esetben vegye fel az összes megfigyelést, így a hitelkötelezettségek értékesítésére vonatkozóakat is.

Az intézmény a 115. bekezdés (f) pontjának megfelelően a biztosítékok realizálásának bármely egyéb formáját is meghatározhatja és elismerheti, amennyiben az általa használt biztosítéktípusok szempontjából adekvát, és a vonatkozó jogi keretek között elismerhető. A biztosíték realizálás ilyen egyéb formáinak elismerése során az intézmény vegye figyelembe azt a tényt, hogy a biztosítéknak különböző formái lehetnek, és ugyanahhoz az eszközhöz a biztosítékok különböző formái kapcsolódhatnak. Ahol ugyanahhoz az eszközre a biztosíték különböző formái vonatkoznak, ám az egyik biztosíték realizálása nem csökkenti a másik értékét, az intézmény az LGD-becslés során tekintse ezeket különálló biztosítékoknak. Konkrétan, az intézmény külön ismerje el a biztosítékoknak az eszköz átvételére vagy értékesítésére jogot biztosító formáját (pl. jelzálog) illetve azt a biztosítéki formát, amely alapján az eszközből származó pénzáramok behajtására válik jogosulttá (pl. bérlet vagy díjbevétel átengedése).