7.2 Értékelési módszertan

Az illetékes hatóságoknak minőségi felülvizsgálatot kell végezniük a kérelmező hitelintézet üzleti stratégiájáról annak érdekében, hogy áttekintést kapjanak az általa folytatni kívánt tevékenységtípusokról, azok földrajzi megoszlásáról, az alapul szolgáló feltevések hitelességéről és a kérelmező hitelintézet kapcsolódó kockázati profiljáról.

E célból az illetékes hatóságoknak világos képet kell kapniuk a következőkről:

• (a) a kérelmező hitelintézet által folytatni kívánt tevékenységek típusai, beleértve a fő tevékenység és nem főtevékenység, valamint a megcélzott ügyfelek típusainak azonosítását. En nek az elemzésnek funkcionálisnak kell lennie az engedély hatálya alá tartozó tevékenységek vagy – a 58. bekezdéssel összhangban – az engedély hatályának, valamint adott esetben más megfelelő engedélyezési rendszerek rendelkezésre állásának meghatározásához. A felülvizsgálat célja továbbá, hogy az illetékes hatóság megértse a kapcsolódó kockázati profilt, beleértve a pénzmosási és terror izmusfinanszírozási kockázatot, valamint a tőkekövetelményekre, a likviditási és finanszírozási igényekre, valamint a belső irányítási rendszerekre gyakorolt hatást.
• (b) a tevékenységek földrajzi eloszlása, ideértve e tevékenységek leányvállalatokon és fióktelepeken keresztül, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján az EU-ban vagy harmadik országban tervezett végzését , valamint a tervezett jövőbeli bővítést. Különösen abban az esetben, ha az üzleti modell digitális megoldások alkalmazását irányozza elő , az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy a tervezett határokon átnyúló tevékenységek a „szolgáltatásnyújtás szabadságának” vagy a „letelepedés szabadságának” hatálya alá tartoznak-e. Az elemzésnek támogatást kell többek között nyújtania ahhoz, hogy az illetékes hatóságok megértsék, hogy szükség van-e további szabályozási követelményekre a célpiacokhoz való hozzáféréshez (pl. az útlevéllel kapcsolatos értesítés), továbbá megértsék a kapcsolódó szabályozási kockázatokat, valamint a tervezett vállalati struktúra és földrajzi eloszlás üzleti vagy pénzügyi indokait. Ezt az adott joghatósághoz kapcsolódó pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatnak az operatív struktúra értékelésével összefüggésben történő vizsgálatának is alá kell támasztania. Amennyiben egy kérelmező hitelintézet tevékenységeinek nagy részét azon a joghatóságon kívül kívánja végezni, ahol az engedély iránti kérelmet benyújtotta, az illetékes hatóságnak a CRD (16) preambulumbekezdésével összhangban vizsgálnia kell, hogy azért választották-e a kérelem szerinti joghatóságot, hogy megkerüljék egy másik tagállamban hatályban lévő szigorúbb szabályozási előírásokat (pl. a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszer tekintetében).
• (c) az átfogó stratégia, amely ki fejti a kérelmező hitelintézet üzleti logikáját, valamint az átfogó csoportszintű stratégiát, ha a kérelmező egy csoporthoz tartozik. Ez magában foglalja a stratégiai célok, az üzlet főbb mozgatórugóinak, az esetlegesen azonosított versenyelőny, az üzleti terv mennyiségi és minőségi célkitűzéseinek, többek között a vállalat termékének vagy szolgáltatásának, az értékajánlatnak és a piaci pozícionálásnak a megfelelő megértését.

Különös tekintettel az innovatív üzleti modellekre és/vagy megvalósítási mechanizm usokra, az illetékes hatóságoknak a tervezett szolgáltatások és termékek innovatív jellemzőinek leírására is figyelmet kell fordítaniuk, beleértve a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatnak való esetleges fokozott kitettséget is. Az arányosságga l és a kockázatalapú megközelítéssel összhangban az illetékes hatóságok mérlegelhetik az új termék vonzerejére, termékárazására, szerkezetére és komparatív előnyére vonatkozó mögöttes magyarázat vizsgálatát. Ezt a vizsgálatot össze kell hangolni és ki kell egészíteni a célpiac 7.2.3. szakaszban ismertetett elemzésével, valamint a legfontosabb külső mutatók üzleti stratégiára gyakorolt lehetséges hatásával.

A terveze tt üzleti stratégia pontos ismerete lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy értékeljék a kapcsolódó finanszírozási stratégiát, a stratégiai célok eléréséhez szükséges releváns külső és belső tényezőket és a mennyiségi feltételezések elfogadhatóságát. Az értékelésnek összességében az üzleti stratégia erősségeiről, gyengeségeiről, lehetőségeiről és kockázatairól kell áttekintést adnia az illetékes hatóság számára.

7.2.2 Finanszírozási struktúra, likviditásértékelés és -kezelés

Az illetékes hatóságoknak világos képet kell alkotniuk a tervezett üzleti tevékenységek tervezett finanszírozási forrásairól, beleértve az eredeti tőkeösszeg forrását/forrásait is. Az illetékes hatóságoknak felül kell vizsgálniuk a kérelmező hitelintézet által (különösen az engedélyezéshez szükséges információkra vonatkozó szabályozástechnikai standard 4. cikke alapján) benyújtott információkat a likviditási profil és a kötelezettségek szerkezetének értékelése céljából, különös tekintettel az alapul szolgáló feltevések hitelességére. A kötelezettségek szerkezete tekintetében az illetékes hatóságoknak értékelniük kell a különböző finanszírozási forrásokat (kötelezettségek, instrumentumok és partnerek típusai), a kapcsolódó költségeket, a beágyazott opciókat, valamint azok szerződéses és magatartási lejáratait. A likviditási profil és a kötelezettségek szerkezetének megértése lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy értékeljék a szabályozási likviditási és finanszírozási rátákra

• – például az LCR-re¹⁰ és az NSFR-re¹¹ – vonatko zó előrejelzéseket, figyelembe véve a tervezési időszakban az üzleti tevékenységek fokozatos növekedése és a finanszírozási stratégia végrehajtása (pl. a betétesek fokozatos vonzása) miatt a tervezési időszakban bekövetkezett változásaikat is. Az illetékes hatóságoknak azt is figyelembe kell venniük, hogy míg a tevékenységek első évében a rendelkezésre álló finanszírozási források többsége általában stabil (pl. részvénytőke), és a likvid eszközök aránya magas, a szabályozási mutatók alakulása a kérelmező tervezett üzleti tevékenységeitől és kapcsolódó finanszírozási stratégiájától függően változhat.

¹⁰ Lásd: az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről szóló (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet.

¹¹ Lásd a CRR (a CRRII vezette be ) IV. címének hatodik részét.

Az illetékes hatóságoknak intenzívebb vizsgálatot kell folytatniuk, beleértve a lehetséges alternatív forgatókönyvekre vonatkozó részletes kérdéseket is, amennyiben a finanszírozási struktúra magas szintű koncentrációt vagy kiegyensúlyozatlan finanszírozási profilt mutat (pl. túlzott lejárati eltérés).

A finanszírozási költségeket a kérelmező hitelintézet nyereségének és veszteségének részeként a pénzügyi előrejel zés (lásd a 7.2.5. szakaszt) értékelésével összefüggésben kell értékelni, és amennyiben megvalósítható és indokolt, össze kell hasonlítani a többi h asonló hitelintézettel. Továbbá az alapul szolgáló feltételezéseket – különösen a tervezett kamatlábakat – az üzleti és makrogazdasági környezet fényében kell értékelni.

Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk a benyújtott információkat, különösen az engedélyezéshez szükséges információkra vonatkozó szabályozástechnikai standard 4. cikke g) pontjának ii-v. alpontjában meghatározottak szerint¹² , annak érdekében, hogy felmérjék, hogy a kérelmező hitelintézet az igényeivel összhangban képes -e finanszírozni, nyomon követni, frissíteni és jelenteni likviditási pozícióját és a kapcsolódó puffereket¹³ .

¹² Az engedélyezéshez szükséges információkra vonatkozó szabályozástechnikai standard 4. cikkének g) pontja előírja, hogy a kérelemnek tartalmaznia kell "a kérelmező hitelintézet alábbi keretrendszereinek és politikáinak tervezetét: […] b) likviditásikockázat- kezelési politika; c) finanszírozási koncentrációra és diverzifikációra vonatkozó politika; d) biztosítékkezelési politika; e) betéti politika”.

¹³ Lásd a belső ellenőrzési keretrendszerre vonatkozó 9.4. szakaszt. Az engedélyezéshez szükséges információkra vonatkozó szabályozástechnikai standard 4. cikkének h) pontja a következőket írja elő: „[a] kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező hitelintézet pénzügyi helyzetére vonatkozóan az alábbiak mindegyikét: […] A blikviditási megfelelés konszolidált, szubkonszolidált és egyéni szintű belső értékelé sének összefoglalója, amely igazolja, hogy a hitelintézet likviditási forrásai megfelelőek lesznek az egyedi likviditási követelményeinek teljesítéséhez; […]”.

Az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk a benyújtott információkat, különösen az engedélyezéshez szükséges információkra vonatkozó szabályozástechnikai standard 4. cikke a) pontjának v. alpontjában meghatározottak szerint¹⁴ , azzal a céllal, hogy értékelje a likviditás megfelelőségének belső értékelésére szolgáló folyamat általános felkészültségét, figyelembe véve például a következő szempontokat:

• (a) likviditásirányítás. Az illetékes hatóságoknak pontosan meg kell érteniük az intézmény hatékony likviditáskezelési képességét, beleértve azt is, hogy az egyes funkciók rendelkeznek- e elegendő forrással a hatékony és eredményes likviditáskezelés biztosít ásához, és képesek- e kiszámítani az NSFR -t és az LCR-t. Az illetékes hatóságoknak továbbá pontosan meg kell érteniük az intézmény likviditásának és a kapcsolódó kockázatoknak a megvitatására létrehozott jelentéstételi útvonalakat, beleértve a vezető testül etnek, a felső vezetésnek és (adott esetben) az érintett bizottságoknak szóló jelentések tervezett tartalmát és gyakoriságát annak megállapítása érdekében, hogy megvitathatják-e és kifogásolhatják- e a releváns kérdéseket;
• (b) finanszírozási stratégia és likvid itástervezés. Az illetékes hatóságoknak pontosan meg kell érteniük a hitelintézet forgatókönyvek – beleértve a stresszteszteket és a vészhelyzeti finanszírozási terveket – kidolgozására vonatkozó képességét;
• (c) a likviditás belső ellenőrzési keretrendszere. A z illetékes hatóságoknak pontosan meg kell érteniük a bizonyítékok (pl. jelentések, ellenőrzési bizonyítékok) megvizsgálásának, validálásának és a bizonyítékokkal történő alátámasztás tervezett folyamatait.

A 70 . bekezdésben meghatározott arányossági megközelítéssel összhangban az illetékes hatóságoknak értékelniük kell a kérelmező hitelintézet finanszírozási stresszhelyzettel szembeni ellenálló képességét és felkészültségét. E célból az illetékes hatóságoknak elemezniük kell a benyújtott finanszírozási és likviditási stressz -forgatókönyvnek – például a finanszírozási költségek emelkedésének – a likviditási és finanszírozási rátákra gyakorolt hatását.

Adott esetben az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a helyreállítási terv elkészítéséhez szükséges folyamat benyújtott leírása tartalmazza a likviditási és finanszírozási mutatókat.

A likviditási és finanszírozási kockázatok értékelése során az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a kérelmező hitelintézet a jövőben megfelel -e a vonatkozó uniós és nemzeti végrehajtási jogszabályokban előírt minimumkövetelményeknek. Az értékelés hatályát azonban ki lehetne terjeszteni az említett minimumkövetelményeken túl annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok az azonosítatlan kockázatok és bizonytalanságok ellensúlyozása érdekében nagyobb likviditási forrásokat írhassanak elő a kérelmező hitelintézettel szemben.

7.2.3 Főbb külső tényezők, beleértve az üzleti környezetet

Ahhoz, hogy az illetékes hatóságok állást foglalhassanak az intézmény stratégiai feltételezéseinek elfogadhatóságával kapcsolatban, átfogó értékelésük részeként az alább felsorolt kritériumokkal összhangban figyelembe kell venniük az üzleti terv főbb külső tényezőit, beleértve az üzleti környezetet is.

A 70 . bekezdésben meghatározott arányossági megközelítéssel öss zhangban az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk a kérelmező hitelintézet által benyújtott célpiaci elemzés összefoglalóját azzal a céllal, hogy megfelelően megértsék a meglévő üzleti környezetet, figyelembe véve a főbb meglévő szereplőket és leendő versenytársak tevékenységeit a célpiac(ok)on, valamint az üzleti környezet várható alakulását.

E célból az illetékes hatóságoknak felül kell vizsgálniuk a célpiac azon tendenciáinak elemzését, amelyek hatással lehetnek az intézmény teljesítményére és nyer eségességére. Ezek eseti alapon magukban foglalhatják a szabályozási és makroprudenciális tendenciákat (pl. a lakossági banki termékek forgalmazására vonatkozó jogszabályok változásait vagy a jelzáloghitelek esetében megengedett maximális hitelfedezeti ráták változásait), a technológiai tendenciákat (pl. áttérést az elektronikus platformokra bizonyos típusú kereskedések esetében) és társadalmi/demográfiai tendenciákat (pl. az ügyfelek összetételét, a változó piaci trendek miatti termékváltásokat, az iszlám banki szolgáltatások iránti nagyobb kereslet).

Adott esetben és eseti elemzés alapján a meglévő szereplőkre és potenciális versenytársakra való hivatkozás a már piacon lévő pénzügyi intézmények mellett magában foglalhatja a pénzügyi szolgáltatásokkal bővülő globális technológiai vállalatokat is. Ezt az elemzést a célpiac felülvizsgálatával összhangban kell elvégezni, beleértve az ilyen versenytársaknak a kérelmező hitelintézetre – például a közvetlen fogyasztói marketingre – gyakorolt hatását is.

7.2.4 Főbb belső tényezők

A 71 . pontban meghatározott arányos megközelítéssel összhangban és eseti alapon az illetékes hatóságoknak elemezniük kell a kérelmező hitelintézet tervezett üzleti modelljének minőségi jellemzőit annak érdekében, hogy megértsék a kérelmező hitelintézet sikerének mozgatórugóit és a kérelmező hitelintézet álláspontjának kialakításához vezető főbb függőségeket.

E tekintetben az illetékes hatóság ok által elemzendő területeknek magukban kell foglalniuk az üzleti modell sikerét befolyásoló főbb endogén tényezőket, mint például a kérelmező hitelintézet várható erősségeit az ügyfelekkel, beszállítókkal és partnerekkel fenntartott kapcsolatokban, az in formatikai platformok minőségét, valamint a működési és erőforrás - kapacitást, valamint olyan tényezőket, mint a harmadik fél szolgáltatók, közvetítők, a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak való potenciális kitettség, valamint a konkrét sz abályozási tényezők.

Az illetékes hatóságoknak azt is értékelniük kell, hogy a pénzügyi előrejelzések megfelelnek -e a tervben meghatározott üzleti stratégiának, hogy van- e egyértelmű végrehajtási terv, valamint az üzleti terv végrehajtására és megvalósítás ára való képesség. Ez utóbbi tekintetben az illetékes hatóságok vizsgálatának figyelembe kell vennie a vezetőség szakmai alkalmasságának folyamatos értékelését is, többek között az üzleti terv és annak időbeli változásai tekintetében, valamint azt, hogy el egendő emberi erőforrás áll -e rendelkezésre az üzleti stratégia végrehajtásának biztosításához. Ezen értékelés alátámasztása érdekében az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a vezető testület tagjainak korábbi szakmai tapasztalatát.

7.2.5 Pénzügyi elő rejelzések

Az illetékes hatóságoknak a mind az alapforgatókönyv, mind a stresszforgatókönyv tekintetében benyújtott pénzügyi előrejelzésekre összpontosítva kvantitatív módon meg kell vizsgálniuk a kérelmező hitelintézet üzleti tervét, figyelembe véve a föl drajzi eloszlást, a tevékenységek típusait és a piaci pozíciót egyéni és ahol alkalmazandó, konszolidált csoportszinten vagy szubkonszolidált szinten (az engedélyezéshez szükséges információkra vonatkozó szabályozástechnikai standard 4. cikkének a) pontja¹⁵ ). Az illetékes hatóságoknak a pénzügyi pozíciókat (pl. a mérleg alapján), a kockázatot (pl. a teljes kockázati kitettségérték, a „TREA” vagy más kockázati mutatók alapján) és/vagy a szervezeti és/vagy jogszabályi korlátokat is meg kell vizsgálniuk.

¹⁵ Az engedélyezéshez szükséges információkra vonatkozó szabályozástechnikai standard 4. cikkének a) pontja előírja, hogy a kérelemnek tartalmaznia kell „a kérelmező hitelintézetre vonatkozó előzetes információkat egyéni szinten és ahol alkalmazandó, konszolidált csoportszinten és szubkonszolidált szinten (a hitelintézet által képviselt részesedés meg jelölésével) legalább az alapforgatókönyv és a stresszforgatókönyv alapján, beleértve a következőket: […]”

Az üz leti terv pénzügyi előrejelzései kvantitatív vizsgálatának célja annak értékelése, hogy hitelesek- e a kérelmező üzleti modellje életképességének és fenntarthatóságának, valamint az annak alapjául szolgáló feltételezések (az üzleti növekedés, a bevételteremtés, a költségek és a mögöttes kockázatok becslése tekintetében), hogy a prudenciális követelményeknek megfelelve összességében mind az alap-, mind stresszforgatókönyv esetében képes elérni az előre jelzett eredményeket.

A pénzügyi előrejelzések értékelésének tükröznie kell a kérelmező hitelintézet célzott üzleti stratégiáját a kérelmező hitelintézet legfontosabb földrajzi egységei tekintetében, ideértve a leányvállalatokat, fióktelepeket, a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján nyújtott tevékenységeket, e redményhozzájáruláson (pl. P&L) alapuló tevékenységtípusokat, üzletágakat és a termékcsoportokat, és meg kell vizsgálnia az alapul szolgáló mennyiségi feltételezések (pl. a régiónkénti üzleti tevékenység, díjakból származó bevétel, ügyfelek száma, személyzeti költségek, makrogazdasági feltételezések stb.) hitelességét.

Az üzleti terv jövedelmezőségének értékelésekor az illetékes hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a célzott üzleti stratégia azon területeire, amelyek a leginkább relevánsak az üzl eti modell jövőbeli fenntarthatósága és a stresszhelyzetekben való túlélés szempontjából. A lehetőségekhez mérten és adott esetben figyelembe kell venniük a kérelmező hitelintézet meglévő vagy új kockázatoknak és sebezhető pontoknak való kitettségét is.

E célból az illetékes hatóságoknak a hitelintézet kezdeti életképességére és az üzleti modell fenntarthatóságára vonatkozó magyarázatot a kérelmező hitelintézet által az állandósult állapot eléréséhez szükséges időtartam alatt, de mindenképpen legalább három éven keresztül kell vizsgálniuk. A stresszforgatókönyv tekintetében elegendőnek kell lennie, hogy a hitelintézet a tervezési horizont végén képes legyen megfelelni a prudenciális követelményeknek.

Előfordulhat, hogy az illetékes hatóságoknak hosszabb, például öt évet felölelő üzleti tervet kell értékelniük. Ez lehet a helyzet például azon kérelmezők esetében, akiknek üzleti ciklusa az öt évet meghaladja, vagy hároméves üzleti terveik fenntarthatósága terén hiányosságok állapíthatók meg. Ilyen esetekben az értékelés intenzitását az üzleti terv kockázati profiljának, a lehetséges hiányosságoknak és a hosszabb időhorizonthoz kapcsolódó bizonytalanságnak megfelelően kell meghatározni.

Az illetékes hatóságoknak a lehetséges mértékben és adott esetben a kérelmező hitelintézet esetében meg kell határozniuk a hasonló hitelintézetekkel való összehasonlítást. Az illetékes hatóságnak az azonos nyereségforrást/vevőt célzó versengő termék/üzleti ágazat alapján kell meghatároznia a hasonló hitelintézetet vagy hitelintézetek csoportját, és az elemzést az illetékes hatóság birtokában lévő felügyeleti, piaci és makrogazdasági adatokra kell alapoznia. Ilyen esetekben a hasonló hitelintézetekkel való összehasonlításból származó értékelés eredményének ki kell egészítenie az illetékes hatóság szakértői véleményét. Ha a hasonló hitelintézetekkel való összehasonlítás nem valósítható meg, az illetékes hatóságoknak szakértői véleményre kell támaszkodniuk.

Az illetékes hatóságoknak meg kell fontolniuk a jövedelmezőségi trendek és arány ok értékelését, figyelembe véve a kérelmező hitelintézet által feltételezett kockázatokat és a hasonló hitelintézethez viszonyított relatív teljesítményt. Ezen értékelés alátámasztása érdekében az illetékes hatóságok hivatkozhatnak a leggyakoribb nyereségességi és kockázati mutatókra, például a tőkearányos jövedelmezőségre, az eszközarányos jövedelmezőségre, a költség/jövedelem arányra, a kockázati költségre és a tőkeáttételi mutatóra. Az illetékes hatóság által alkalmazott specifikus mutatóknak tükrözniük kell a kérelmező hitelintézet által a nyereség elérése érdekében előirányzott kockázat típusát és szintjét (például az alacsonyabb és stabilabb hozamot elérő, konzervatív kockázatvállalási hajlandósággal rendelkező intézmény fenntarthatóbb lehet, mint a ma gas hozamot elérő, de nagyon agresszív kockázatvállalási hajlandósággal rendelkező intézmény). Az illetékes hatóságoknak gondosan értékelniük kell a gazdasági teljesítményt alátámasztó kockázatokat (pl. az eszközök kockázati szintjét), figyelembe véve a le hető legnagyobb mértékben a kockázattal kiigazított mutatókat is.

Az illetékes hatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy pontosan megértsék az intézmény eredményeinek forrásait (nevezetesen az alapul szolgáló tényezőket, például a volument, az állomány t és a forgalmat, valamint az árakat/árréseket) annak érdekében, hogy azonosítani lehessen az üzleti teljesítmény fő mozgatórugóit és függőségét, valamint az esetleges sebezhetőségeket. Adott esetben a 70 . bekezdésben meghatározott arányossági megközelítés fényében az illetékes hatóságoknak el kell végezniük a bevételek/jövedelemforrás bontását annak megértése érdekében, hogy a várható bevételi források összhangban vannak-e az általános célzott üzleti stratégiával (az üzleti modell típusával, a vállalkozás méretével). E tekintetben az illetékes hatóságoknak figyelmet kell fordítaniuk a túlzottan optimista profit - előrejelzésekre, például a határidős kamatlábra és más releváns jövedelemtermelő feltételezésekre, valamint azoknak az előrejelzések megbízhatóságára és végső soron fenntarthatóságára gyakorolt lehetséges hatására.

Az arányosságnak a 70. bekezdésben meghatározott elvével összhangban az illetékes hatóságoknak felül kell vizsgálniuk a kérelmező hitelintézet termékárazását és termékstruktúráját. E célból figyelembe lehet venni p éldául a következőket:

• (a) kockázatos vagy koncentrált jövedelemforrásokra (pl. másodlagos jelzálogkölcsönök, tőkeáttételes pénzügyi hitelek, fogyasztói hitelek, meghatározott ügyfélcsoportok) való támaszkodás és ennek az üzleti modellre gyakorolt hatásai, például az üzleti környezet változásainak való fokozott kiszolgáltatottság (pl. az ingatlanárak csökkenése, a fogyasztói hitelekből finanszírozott termékek iránti kereslet csökkenése);
• (b) volatilisebb bevételi forrásokra (pl. kereskedési bevétel, fedezeti jövedelem vagy egyéb nem ismétlődő források) való támaszkodás és a bevételek hosszú távú fenntarthatóságára gyakorolt hatások.

Az illetékes hatóságoknak pontosan meg kell érteniük a különböző bevételi modelleket (pl. kamatalapú [pl. ügyfélhitel- alapú] vagy díjalapú [pl. kereskedelemfinanszírozási, levelezőbanki, letéti vagy tanácsadási szolgáltatások]), a konkrét bevételi tényezőket, a fő teljesítménymutatókat és a kapcsolódó üzletágak kockázati szintjét. Minden esetben pontosan meg kell érteniük a kérelmező hitelintézet bevételi modelljét, azt, hogy várhatóan hogyan fog bevételt termelni a szokásos üzletmenetben és stresszhelyzetekben, valamint az alapul szolgáló feltevések hitelességét.

Az illetékes hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a magas növekedési rátákra és a kapcsolódó kockázatvállalásokra, többek között a kérelmező hitelintézet végrehajtási és kockázatkezelés i képességeinek megfelelőségével kapcsolatban is, a célzott előrejelzések elérésének támogatása érdekében, a 92. bekezdés szerint elvégzett elemzéssel összhangban. Az alapul szolgáló feltételezések hitelességét különböző elemek figyelembevételével kell értékelni, ideértve az átfogó üzleti stratégiát, a termékárazást, az üzleti környezetet, a finanszírozási stratégiát, a kockázattűrést és a kockázatvál lalási hajlandóságot, az eredményes és prudens irányítást biztosító politikák meglétét stb. Az üzleti modell fenntarthatóságára való hivatkozással az illetékes hatóságoknak alaposan meg kell ismerniük a költségszerkezetet és a releváns mutatókat, például a költség/célzott jövedelem arányának alakulását (abszolút vagy hasonló hitelintézetekhez viszonyítva) az üzleti terv tervezett időtartamának végén és stresszhelyzetekben.

A célzott költségstruktúrát (pl. munkaerő, adminisztratív vagy informatikai költségek ) abszolút értelemben, és amennyiben lehetséges és indokolt, a hasonló hitelintézetekhez összehasonlítva kell vizsgálni, szem előtt tartva azt a jelentős negatív hatást, amelyet az egyes költségek alulbecslése gyakorolhat – különösen az indulási szakaszban vagy stresszhelyzetekben – az üzleti modell és/vagy stratégia fenntarthatóságára. Az illetékes hatóságoknak figyelmet kell fordítaniuk az ismétlődő költségkoncentrációkra, amelyek a költségszerkezet merevségét tükrözhetik.

Ami a költségmodelleket illeti, azon kérelmező hitelintézetek esetében, amelyek jelentős mértékben technológiaalapú üzleti modellekre támaszkodnak, valószínűleg alacsonyabb határköltségek merülnek fel, mint a magas változó költségekhez kapcsolódó ügyletekkel rendelkező hitelintézetek ese tében. Következésképpen az ilyen üzleti modellek nyereségessége elvben valószínűleg növekedni fog egy bizonyos kritikus tömeg elérése után, amely elnyeli az állandó beruházási költségeket. Az illetékes hatóságoknak ezért figyelembe kell venniük az ilyen ké relmezők fő kiadásait, például a műszaki vagy termékforgalmazási képesség és az infrastrukturális beruházásokat. 7.2.6 Átfogó felügyeleti álláspont

A rendelkezésre bocsátott üzleti terv és pénzügyi előrejelzések alapján az illetékes hatóságoknak ki kell dolgozniuk az átfogó felügyeleti álláspontjukat annak értékelése érdekében, hogy a) a kérelmező hitelintézet üzleti modellje életképes és fenntartható -e, és b) a kérelmező hitelintézet képes lesz -e a tervezési horizonton át megfelelni a prudenciális követelményeknek. Az illetékes hatóság szakértői véleménye alapján az átfogó felügyeleti álláspont célja az üzleti terv és a pénzügyi előrejelzések, és különösen az alapul szolgáló feltételezések hitelességének integrált és átfogó értékelése. A felügyeleti álláspontnak az üzleti stratégiáról, az üzleti környezetről (potenciális versenytársak, piaci trendek és egyéb külső tényezők, amelyek hatással lehetnek a jövőbeli nyereségességre) és a főbb belső tényezőkre vonatkozóan kapott információk értékelésén kell alapulniuk, é s azt össze kell hasonlítani a kérelmező hitelintézet saját álláspontjával ( a 93–106. bekezdésben kifejtett pénzügyi előrejelzésekkel) általános hitelességük értékelése érdekében.

Az áttekintett információk alapján az illetékes h atóságnak kétségbe kell vonnia a kérelmező hitelintézet feltételezéseit, és ki kell dolgoznia saját felügyeleti álláspontját. Ha a feltételezések nem hitelesek, az illetékes hatóságok alternatív feltételezéseket dolgozhatnak ki, és érzékenységi vizsgálatot folytatnak le az üzleti terv kapcsolódó területeire gyakorolt mennyiségi hatás meghatározása céljából. A tételenkénti megkérdőjelezés és szükség esetén az alternatív feltételezések alkalmazása lehetővé teszi az illetékes hatóság számára, hogy számszerűsítse és értékelje az érzékenységi vizsgálat pénzügyi előrejelzésekre és végső soron a legrelevánsabb prudenciális követelményekre gyakorolt átfogó hatását. Az illetékes hatóság az alap és a stresszhelyzeti forgatókönyvet is vitathatja.

A felügyeleti álláspon t kialakítására és az érzékenységi vizsgálatra a tervezett üzleti modell relatív kockázatait és összetettségét figyelembe véve a 70. bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazni kell az arányosság elvét. Amennyiben az átfogó felügyeleti álláspont eltér a kérelmező álláspontjától, az illetékes hatóságok mérlegelhetik, hogy konkrét észrevételeket osszanak meg a kérelmező hitelintézettel az információhiány megszüntetése és a kérelmező hitelintézet feltételezéseinek jobb megértése céljából. A felügyeleti párbeszéd elősegítheti, hogy a kérelmező hitelintézet felülvizsgált üzleti tervet és pénzügyi előrejelzést nyújtson be, amely tükrözi a t erv életképességének és fenntarthatóságának biztosításához szükséges korrekciós intézkedéseket, és végső soron a tervezési horizontra vonatkozó prudenciális követelményeknek való megfelelést. Ilyen helyzetben az illetékes hatóságok mérlegelhetnek kockázatc sökkentő intézkedéseket is, például az 4.2. szakasz 25–32. bekezdésében foglalt előzetes feltételek, utólagos kötelezettségek vagy korlátozások formájában.