10. Consistency with VaR methodology

A stresszhelyzeti VaR-módszernek az aktuális VaR-módszeren kell alapulnia, amelyadott esetben speciális technikák alkalmazásával - az aktuális VaR modell - egy stresszhelyzeti kockáztatott értéket eredményező modellé alakítható. Ezért a VaR modellben előforduló kockázati tényezőket a stresszhelyzeti VaR modellnek is tükröznie kell.

Mindkét mérési módszer esetében az irányelv előírásai (pl. a 99 százalékos konfidenciaintervallum) mellett a 10 napra számított stresszhelyzeti kockáztatott érték kiszámításához az intézmények az időtartam négyzetgyökével történő arányosítást is alkalmazhatják. Tekintettel azonban a szorzó bizonyos ismert korlátaira, a belső modell validálási eljárása kiterjed az „időtartam négyzetgyöke” szabály alkalmazását megalapozó feltevések relevanciáját igazoló elemzésre is.

Míg az aktuális VaR előírások egy része a stresszhelyzeti VaR modellre is vonatkozik, mások – az irányelv kifejezett követelményei vagy a stresszhelyzeti VaR koncepció módszertani összeférhetetlenségei miatt – eltérőek lehetnek. Ez elsősorban az alábbi területeken igaz:

i A stresszidőszak hossza

Mivel a stresszidőszak hossza 12 hónap kell, hogy legyen, a megállapított stresszidőszak hossza nem csökkenthető vagy növelhető a kockáztatott érték és a stresszhelyzeti kockáztatott érték konzisztenciájának szükségessége miatt. ii Az utólagos ellenőrzésre (back-test) vonatkozó követelmény

A tőkekövetelményekhez használt m s szorzótényező értéke minimum 3, amit a VaR utólagos ellenőrzésének eredményeitől függően egy 0 és 1 közötti plusz-tényezővel meg kell növelni. Mindazonáltal az utólagos ellenőrzés önmagában nem feltétele a stresszhelyzeti kockáztatott érték meghatározásának.

iii A stresszhelyzeti VaR számítás periodicitása

Mivel a tőkekövetelményről szóló irányelvek előírásai szerint a stresszhelyzeti VaR értékeket legalább hetente egyszer kell kiszámítani, az intézmények dönthetnek úgy, hogy a VaR periodicitással való egybeesés érdekében gyakrabban – például naponta – számítják ki a VaR értékét.

Például ha az intézmény úgy dönt, hogy heti gyakorisággal számítja ki a stresszhelyzeti kockáztatott értéket, 10 napra felskálázott egynapos stresszhelyzeti kockáztatott értéket feltételezve a belső modellen alapuló tőkekövetelmény napi számítására a következők vonatkoznak:

• a) a stresszhelyzeti VaR modell lefuttatását követően 5 egymást követő kereskedési napon keresztül ugyanazt a stresszhelyzeti kockáztatott értéket használják;
• b) az előző hatvan munkanapra kiszámított stresszhelyzeti kockáztatott értékek átlagának kiszámításához az intézmények az előző 12 stresszhelyzeti kockáztatott érték átlagát számítják;
• c) az intézménynek be kell tudni bizonyítania, hogy a stresszhelyzeti kockáztatott érték kiszámítására kiválasztott napon meglévő portfoliója reprezentálja az intézmény hét közben tartott portfolióját, és hogy a kiválasztott portfolió nem eredményezi a heti alapon számított stresszhelyzeti kockáztatott értékek rendszeres alulbecslését. Például elegendő bizonyságnak tekinthető az, ha a hét stresszhelyzeti kockáztatott érték kiszámítására megjelölt napján nem mérnek rendszeresen alacsonyabb VaR értékeket a hét többi kereskedési napjához képest.

Más körülmények között, az aktuális VaR és a stresszhelyzeti VaR modell közötti módszertani eltérések esetén a stresszhelyzeti VaR sztenderdek eltérhetnek a normál VaR sztenderdektől. Példa lehet erre az aktuális VaR módszertan olyan változása, amely a stresszhelyzeti VaR értékében nem jeleníthető meg, és a stresszhelyzeti VaR esetében preferált teljes körű átértékelésen alapuló megközelítés helyett helyi értékelést (érzékenységelemzés/helyettesítő értékek) alkalmaznak.

Általános szabály, hogy az intézmény VaR modelljének vagy VaR módszertanának változásait a stresszhelyzeti VaRkiszámításához használt modell/módszertan változásainak is tükrözniük kell.

Kivételes esetben, ha egy intézmény bizonyítani tudja, hogy az aktuális kockáztatott érték módszertani fejlesztéseit nem képes átültetni a stresszhelyzeti kockáztatott értékbe, az okokat dokumentálni kell, és az intézménynek bizonyítania kell, hogy a stresszhelyzeti kockáztatott értékbe be nem épített aktuális VaR változások csak csekély hatással járnak (például a VaR vagy a tőkekövetelmény vonatkozásában).

Ha egy VaR modellben a teljes körű átértékelés helyett inkább érzékenységeket alkalmaznak, az adott intézménynek be kell mutatnia, hogy e megközelítés a stresszhelyzeti kockáztatott érték szempontjából még nagyobb sokkok esetén is megfelelő. A stresszhelyzeti VaR érzékenységalapú megközelítése magasabb rendű deriváltak/konvexitás figyelembevételét teheti szükségessé.

Az esetlegesen alkalmazott átértékelési szinteket vagy spot/volatilitás mátrixokat felül kell vizsgálni és a stresszhelyzetekben érvényesülő szélesebb körű sokkhatások kockázati tényezőkbe való beleépítése érdekében ki kell terjeszteni. A stresszhelyzeti VaR-hoz célszerű teljes körű átértékelést használni, miközben minden kockázati tényezőt egyszerre kell kitenni a sokkhatásoknak.

Ami a piaci adatokhoz történő kalibrálást illeti, a stresszhelyzeti kockáztatott érték számításához trendtelenítési folyamatra nincs szükség. Ha a piaci adatokban jelentős drift fordulna elő, akkor a trendtelenítés helyett az antitetikus adatok használata célszerűbb.

Az alábbi táblázat az aktuális VaR és a stresszhelyzeti VaR érték módszertani vonatkozásai közötti konzisztencia szintjével kapcsolatos, és a fentiekben vázolt főbb kérdéseket foglalja össze.

Szükség van-e a VaR és a stresszhelyzeti VaR közötti