4.3 Irányítás

Az átfogó stratégia terjedjen ki az intézmény banki könyvből eredő kamatlábkockázatra vonatkozó stratégiájára és ezen belül az ilyen kamatlábkockázatra vonatkozó kockázati étvágyra és a kockázat enyhítésére is, különösen pedig a stratégiai célkitűzésekre és a kockázati célkitűzésekre, amelyeket a vezető testületnek a 2013/36/EU irányelv 88. cikk (1) bekezdés a) pontjának (2) bekezdése szerint jóvá kell hagynia.

Az intézmény a banki könyvből eredő kamatlábkockázatra vonatkozó kockázati étvágyát a változó kamatlábaknak egyrészt az eredményre, másrészt a gazdasági értékre gyakorolt elfogadható mértékű hatása szempontjából fejezze ki, és ezt a limitekben rögzítse. A réskockázattal, báziskockázattal vagy opciós kockázatokkal szemben jelentős kitettséggel rendelkező intézmények a banki könyvből eredő kamatlábkockázat minden egyes itt említett lényeges altípusa tekintetében határozzák meg kockázati étvágyukat.

A banki könyvből eredő kamatlábkockázatra vonatkozó átfogó stratégia tartalmazza annak meghatározását is, hogy az üzleti modell milyen mértékben támaszkodik a pénzügyi eredmény „a hozamgörbe meglovagolásával” történő előállítására, azaz viszonylag hosszú átárazási időszakkal rendelkező eszközök viszonylag rövid átárazási időszakkal rendelkező kötelezettségekből történő finanszírozására. Amennyiben az üzleti modell erősen támaszkodik erre az eredményforrásra, a vezető testületnek ismertetnie kell a nem kereskedési tevékenységekből származó kamatlábkockázatra vonatkozó stratégiáját, és azt, hogyan tervezi túlélni azokat az időszakokat, amelyekben a hozamgörbe lapos vagy negatív.

Az intézmények a felvásárlás vagy a végrehajtás előtt értékeljék megfelelően az új termékek felhasználására, új tevékenységek felvételére, kockázatvállalási vagy fedezeti stratégiák alkalmazására vonatkozó javaslatokat, így gondoskodva a termékkel vagy a tevékenységgel kapcsolatos banki könyvből eredő kamatlábkockázatok kezeléséhez szükséges források azonosításáról, a javasolt tevékenységek és az intézmény általános kockázati étvágya közötti összhangról és a javasolt termék vagy tevékenység kockázatainak azonosítására, mérésére, nyomon követésére és ellenőrzésére vonatkozó eljárások megállapításáról. Az intézmények gondoskodjanak arról, hogy ezen új termékek és tevékenységek esetében mindenki világosan átlássa a banki könyvből eredő kamatlábkockázat jellemzőit.

A nem kereskedési tevékenységekből származó kamatlábkockázat mérséklésére származtatott pénzügyi eszközöket használó intézmények rendelkezzenek a szükséges tudással és szakértelemmel. Mindegyikük igazolja, hogy tisztában van a származtatott kamatlábügyletek fedezeti célú felhasználásának következményeivel.

A banki könyvből eredő kamatlábkockázat méréséhez bemeneti adatként az ügyfelek viselkedését alkalmazó intézmények rendelkezzenek a szükséges ismeretekkel és szakértelemmel. Minden intézmény legyen képes igazolni, hogy az ügyfélköre viselkedésének modellezéséből levont megállapításokat érti.

Az intézmények a fedezeti tevékenységekre vonatkozó döntések meghozatalakor legyenek tisztában a számviteli politikák hatásaival, azonban a kockázatkezelési szemléletüket nem határozhatja meg az elszámolás módja. Ezért a gazdasági kockázat kezelése legyen az elsődleges, a számviteli hatások kezelése pedig másodlagos szempont.

A konszolidációt végző intézmények gondoskodjanak a banki könyvből eredő kamatlábkockázat kezelésére vonatkozó belső irányítási rendszerek és folyamatok következetességéről és arról, hogy ezek mind konszolidált, mind szubkonszolidált szinten jól integráltak legyenek.

4.3.2 Kockázatkezelési keret és feladatok

Tekintettel arra, hogy az intézményeknek a 2013/36/EU irányelv 74. és 88. cikke szerint belső irányítási rendszerrel kell rendelkezniük, a banki könyvből eredő kamatlábkockázat vonatkozásában gondoskodjanak az alábbiakról:

• (a) A banki könyvből eredő kamatlábkockázatot kezelő keret, a kockázati étvágyra vonatkozó keret ellenőrzéséért a felelősség végső soron az irányító testületet terheli, amely egyben a kockázatok megfelelő fedezése érdekében felel a belső tőke összegéért, típusáért és elosztásáért is. A vezető testület határozza meg az intézménynél a banki könyvből eredő kamatlábkockázatokra vonatkozó átfogó stratégiát, és jóváhagyja az arra vonatkozó politikákat és folyamatokat. A vezető testület azonban a 41. bekezdésben részletesebben meghatározott feltételek mellett a banki könyvből eredő kamatlábkockázat monitorozásának és kezelésének feladatát átadhatja a felső vezetésnek, szakértő személyeknek vagy az eszköz - forrás gazdálkodási bizottságnak.
• (b) Az intézmény rendelkezzen a banki könyvből eredő kamatlábkockázatot kezelő kerettel, amely egyértelmű felelősségi köröket állapít meg, és egy limitrendszerből, politikából, folyamatokból és belső kontrollokból áll, beleértve a keret hatékonyságának rendszeres független felülvizsgálatát és értékelését.

A vezető testület feladatai különösen az alábbiakra terjedjenek ki:

• (a) A banki könyvből eredő kamatlábkockázattal szembeni kitettség jellegének és szintjének megértése. A vezető testület biztosítsa, hogy a banki könyvből eredő kamatlábkockázattal kapcsolatos kockázati étvágyra vonatkozóan az intézmény üzleti stratégiái tekintetében álljon egyértelmű iránymutatás rendelkezésre.
• (b) Annak megállapítása, hogy a jóváhagyott stratégiákkal és politikákkal összhangban megfelelő lépéseket tesznek a banki könyvből eredő kamatlábkockázat azonosítására, mérésére, monitorozására és ellenőrzésére. E tekintetben a vezető testület vagy annak megbízottja felel az alábbiak megállapításáért:
• i. a banki könyvből eredő kamatlábkockázatra vonatkozó megfelelő határértékek, beleértve a kivételekhez szükséges egyedi eljárások és jóváhagyások meghatározását, valamint az említett határértékek betartásának biztosítását;
• ii. a banki könyvből eredő kamatlábkockázat értékelésére, a pozíciók és a teljesítmény értékelésére szolgáló rendszerek és szabványok, beleértve a kamatlábsokk - és a stresszforgatókönyvek illetve az intézmény banki könyvből eredő kamatlábkockázatának elemzését megalapozó alapfeltételezések frissítésére vonatkozó eljárásokat;
• iii. a banki könyvből eredő kamatlábkockázat átfogó jelentéstételi és felülvizsgálati folyamata;
• iv. hatékony belső kontrollok és vezetői információs rendszerek (VIR - ek).
• (c) A jelentős fedezeti vagy kockázatvállalási kezdeményezések jóváhagyása a végrehajtást megelőzően. A kockázatnak a kereskedési és a nem kereskedési könyv közötti belső átvezetéséhez kapcsolódó pozíciók legyenek megfelelően dokumentáltak.
• (d) A banki könyvből eredő kamatlábkockázat kezelésére vonatkozó politikák, eljárások és határértékek jóváhagyásának, végrehajtásának és felülvizsgálatának ellenőrzése. Az intézmény banki könyvből eredő kamatlábkockázattal szembeni kitettsége szintjéről és változásairól a vezető testület rendszeresen (legalább negyedévente) kapjon tájékoztatást.
• (e) Annak biztosítása, hogy a banki könyvből eredő kamatlábkockázat mérési módszereinek validálása és a megfelelő modellkockázat értékelése olyan hivatalos politikai folyamat részét képezze, amely a vezető testületnek vagy megbízottjainak felülvizsgálatát és jóváhagyását igényli.
• (f) A banki könyvből eredő kamatlábkockázat monitorozása és ellenőrzése terén dolgozó megbízottjai működésének megértése és értékelése az irányító testület által jóváhagyott politikákkal összhangban, az időszerű és kellően részletes információk rendszeres felülvizsgálata alapján.
• (g) Az intézmény banki könyvből eredő kamatlábkockázatra vonatkozó stratégiáinak, valamint a piaci, likviditási, hitel - és működési kockázatokkal való lehetséges kapcsolódásainak a megértése, amelyhez azonban nem szükséges, hogy az ügyvezető testület minden tagja a terület szakértője legyen. Néhány tag rendelkezzen elegendő műszaki ismerettel, és a vezető testületnek készített jelentésekről folytasson vitát. Az intézmény állapítsa meg, hogy a vezető testület tagjainak feladata biztosítani, hogy a felső vezetés rendelkezzen a banki könyvből eredő kamatlábkockázat megértéséhez szükséges szakértelemmel, a banki könyvből eredő kamatlábkockázatok kezelése pedig kapjon megfelelő erőforrásokat.

Az intézményeknél működjenek olyan rendszerek és eljárások, amelyek révén a vezető testület átruházhatja a banki könyvből eredő kamatlábkockázat monitorozásának illetve kezelésének feladatát, ide értve többek között az alábbiakat:

• (a) A vezető testület azonosítsa azokat a személyeket vagy bizottságokat, akiknek/amelyeknek átadhatja a banki könyvből eredő kamatlábkockázatra vonatkozó politikák és gyakorlatok kidolgozásának feladatait, például a felső vezetést, a szakértő személyeket, az eszköz - forrás gazdálkodási bizottságot, és ezeknek legyenek a vezető testület által egyértelműen meghatározott célkitűzései.
• (b) A vezető testület a banki könyvből eredő kamatlábkockázat kezelésének folyamatán belül gondoskodjon a felelősségi körök megfelelő elkülönítéséről. A banki könyvből eredő kamatlábkockázatokat azonosító, mérő, monitorozó és ellenőrző funkciókon belül legyenek egyértelműen meghatározott felelősségi körök, a funkciók legyenek függetlenek a banki könyvből eredő kamatlábkockázatokat vállaló funkcióktól, és az kamatlábkockázati kitettségeket közvetlenül a vezető testületnek vagy megbízottjainak jelentsék.
• (c) Az intézmény gondoskodjon arról, hogy a vezető testület megbízottjai egyértelmű hatáskör alapján eljárhassanak a banki könyvből eredő kamatlábkockázat vállalásáért felelős egységek felett. A megbízottak iránymutatásait az említett egységekhez továbbító kommunikációs legyen egyértelmű.
• (d) A vezető testület intézkedjen annak érdekében, hogy az intézmény struktúrája a megbízottjai számára tegye lehetővé feladataik ellátását, és segítse elő a hatékony döntéshozatalt és irányítást. E tekintetben az eszköz - forrás gazdálkodási bizottság tartson rendszeres értekezleteket, összetétele pedig tükrözze a banki könyvből eredő kamatlábkockázathoz kapcsolódó összes fő szervezeti egységét. A vezető testületnek mozdítsa elő a banki könyvből eredő kamatlábkockázatot kezelő folyamattal kapcsolatosan a saját tagjai és megbízottjai, illetve a megbízottjai és az intézmény egyéb tagjai között folytatott megbeszéléseket. A vezető testületnek biztosítsa továbbá, hogy a kockázatkezelés és stratégiai tervezés területei között folyó rendszeres kommunikáció megkönnyítse a jövőbeli üzleti tevékenységből eredő kockázat monitorozását.

4.3.3 Kockázati étvágy és a szabályzatban rögzített limitek

Az intézmények a gazdasági érték és az eredmény szempontjából egyaránt határozzák meg részletesen, hogy milyen mértékben kívánnak banki könyvből eredő kamatlábkockázatot vállalni, különösen:

• (a) Rendelkezzenek egyértelműen meghatározott és az irányító testület által jóváhagyott kockázatvállalási nyilatkozatokkal, amelyeket átfogó kockázatvállalási keretek között, azaz a banki könyvből eredő kamatlábkockázat korlátozására és ellenőrzésére vonatkozó politikák és eljárások alapján hajtanak végre.
• (b) A kockázatvállalási keretek rögzítsék a felhatalmazáson alapuló hatásköröket, a banki könyvből eredő kamatlábkockázat kezeléséről hozott döntésekkel kapcsolatos felelősség és elszámoltathatóság határait, és sorolják fel a banki könyvből eredő kamatlábkockázattal kapcsolatosan engedélyezett eszközöket, fedezeti stratégiákat és kockázatvállalási lehetőségeket.
• (c) Kockázatéhségük meghatározása során az intézmények vegyék figyelembe a nem kereskedési könyvi tranzakciók elszámolási módja miatt esetleg felmerülő eredménykockázatokat. Az eredményt veszélyeztető kockázatok ne korlátozódjanak a kamatbevételekre és kiadásokra: érdemes külön figyelembe venni az olyan eszközök piaci értékére vonatkozó kamatlábváltozások hatásait, amelyeket az elszámolás módjától függően az eredménykimutatásba vagy (egyéb átfogó jövedelemként) közvetlenül a saját tőkébe állítanak be. Az intézmények különösen az aktuális kamatsokk - és stresszforgatókönyvekben vegyék figyelembe a valós értéken értékelt eszközökbe ágyazott opcionalitásokhoz kapcsolódó eredményre gyakorolt hatásokat. Az intézmények emellett vegyék figyelembe azt is, milyen hatása lehet az eredménykimutatásban a származtatott kamatügyletek fedezésének, ha azok hatékonyságát a kamatlábak változásai rontják.

Az intézmények vezessenek be olyan limiteket, amelyek célja, hogy a banki könyvből eredő kamatlábkockázat - kitettségek az intézmény kockázati étvágyával és az IRRBB mérésére vonatkozó általános megközelítésével összhangban maradjanak, különösen a következőket:

• (a) Az olyan összevont kockázati limiteket, amelyek világosan jelzik a banki könyvből eredő kamatlábkockázat vezető testület számára elfogadható összegét konszolidált alapon illetve adott esetben az egyes leányvállalatok szintjén tanácsos alkalmazni.
• (b) A limitek a kamatlábak és a futamidők változásainak konkrét forgatókönyveire, például azok növekedésére vagy csökkenésére vagy a hozamgörbe alakváltozására vonatkozhatnak. A limitek kialakítása során alkalmazott kamatlábmozgások a kamatlábak historikus volatilitását és a vezetés által az említett kockázati kitettségek enyhítésére előírt időt figyelembe véve fejezzenek ki kellően kedvezőtlen sokk - és stresszhelyzeteket.
• (c) A szabályzatban rögzített limitek igazodjanak az intézmény jellegéhez, méretéhez, összetettségéhez, tőkemegfeleléséhez és ahhoz, hogy az intézmény mennyire képes a kockázatokat mérni és kezelni.
• (d) Az intézmény tevékenységeinek és üzleti modelljének jellegétől függően egyedi üzleti egységekre, portfóliókra, instrumentumtípusokra, egyedi instrumentumokra vagy a banki könyvből eredő kamatlábkockázat olyan lényeges altípusaira vonatkozóan is meghatározható részhatárérték, mint a réskockázat, az báziskockázat és az opciós kockázat.
• (e) Tanácsos olyan rendszereket felállítani, amelyek biztosítják, hogy a vezető testület vagy annak megbízottjai által meghatározott limiteket valószínűleg túllépő pozíciókra a vezetés azonnal felfigyel, és azokat haladéktalanul magasabb szintre terjeszti fel. Világos szabályok határozzák meg, hogy ki kapjon tájékoztatást, hogyan történjen a kommunikáció, és milyen intézkedésekkel reagáljanak.
• (f) A kockázati mutatókról tanácsos legalább negyedéves gyakorisággal beszámolni a vezető testület vagy megbízottjai számára, és ennek során érdemes a jelenlegi kitettséget a szabályzatban rögzített limitekkel összevetni.

Tanácsos a származtatott és hasonló termékekre épülő fedezeti stratégiák alakulását monitorozó és a piaci értéken elszámolt eszközök piaci értéken történő értékelésének kockázatait ellenőrző keretet működtetni.

4.3.4 Kockázati politikák, folyamatok és kontrollok

• a. Kockázati politikák és folyamatok

A banki könyvből eredő kamatlábkockázatra vonatkozó átfogó stratégia alapján a vezető testület alakítson ki megalapozott kockázati politikákat, folyamatokat és rendszereket, melyek biztosítják:

• (a) a banki könyvből eredő kamatlábkockázat mérésére és értékelésére használt forgatókönyvek aktualizálására szolgáló eljárások kialakítását;
• (b) a banki könyvből eredő kamatlábkockázat mérésére vonatkozó szemlélet és a kapcsolódó feltételezések, köztük a banki könyvből eredő kamatlábkockázatra allokált belső tőke megfelelőségét és arányosságát;
• (c) a használt modellek feltételezéseinek rendszeres felülvizsgálatát és szükség esetén azok módosítását;
• (d) a pozíciók értékelésére és a teljesítmény mérésére vonatkozó követelmények meghatározását;
• (e) a megengedett fedezeti stratégiák és fedezeti instrumentumok megfelelő dokumentálását és ellenőrzését; és
• (f) a banki könyvből eredő kamatlábkockázati kitettségek kezelésére vonatkozó felelősségi és feladatkörök meghatározását.

A politikák legyenek kellően indokoltak, megalapozottak és dokumentáltak, és a banki könyvből eredő kamatlábkockázatnak az intézmény egyedi körülményei szempontjából fontos összes összetevőjével foglalkozzanak. Az arányosság elvének sérelme nélkül a banki könyvből eredő kamatlábkockázatra vonatkozó politika a következőket tartalmazza:

• (a) A „nem kereskedési könyv” és a „kereskedési könyv” közötti határvonal alkalmazása. A banki könyv és a kereskedési könyv közötti belső kockázatátadás legyen megfelelően dokumentált, és a banki könyvből eredő kamatlábkockázat általános, a származtatott kamatügyletek miatt szükséges monitorozása ezekre az átadásokra is terjedjen ki.
• (b) A gazdasági érték, valamint az eszközök és források értékelésére használt (pl. a jövőbeli pénzáramok diszkontált értékén és a jövőbeli pénzügyi eredmény diszkontált értékén alapuló) módszer és a gazdasági érték közötti összhang részletesebb meghatározása;
• (c) A pénzügyi eredményre vonatkozó kockázat, valamint e kockázat és az intézmény vállalati tervei és pénzügyi előrejelzései kidolgozására vonatkozó szemlélet közötti összhang részletesebb meghatározása;
• (d) A banki könyvből eredő kamatlábkockázatra vonatkozó belső számításokban használt különböző kamatlábsokkok mérete és formája;
• (e) Feltételes vagy feltétel nélküli cash - flow modellezési megközelítések alkalmazása.
• (f) A „már folyamatban lévő ügyletek“⁷ kezelése (beleértve az esetleges kapcsolódó fedezeti ügyleteket);
• (g) A több devizában fennálló kamatlábkitettségek összesítése.
• (h) A különböző kamatlábindexekből eredő báziskockázat mérése és kezelése.
• (i) A nem kereskedési könyv nem kamatozó eszközei és forrásai (beleértve a tőkét és a tartalékokat) szerepelnek - e a banki könyvből eredő kamatlábkockázatokat a tőkemegfelelés belső értékelési eljárása részeként mérő számításokban.
• (j) A folyó - és megtakarítási számlák viselkedésalapú kezelése (azaz a szerződés szerint rövid, de a „viselkedés” alapján hosszú lejáratú kötelezettségek esetén feltételezett lejáratok);
• (k) Az eszközökbe és forrásokba beágyazott viselkedési és automatikus opciók, például a konvexitás hatásai és a nemlineáris kifizetési profilok folytán a banki könyvben fellépő kamatlábkockázat mérése.
• (l) A mérési számítások során alkalmazott granularitás foka (pl. időintervallumok használata).
• (m) A kereskedelmi árrések belső meghatározása és a kereskedelmi árrések belső kezelésére vonatkozó megfelelő módszertan.

⁷ A már folyamatban lévő kitettség (pl. ahol egy elfogadott hitel esetén az ügyfél választhat, hogy a hitelt lehívja - e vagy sem) ténylegesen olyan jogot biztosít, amelyet az ügyfél akkor fog gyakorolni, amikor a piaci körülmények az intézmény számára éppen a legkedvezőtlenebbek (negatív konvexitás). A már folyamatban lévő kitettségek kezelése a beérkezett kérelmekre vonatkozó pontos adatokra és a várható lehívások modellezésére épül.

A banki könyvből eredő kamatlábkockázatra vonatkozó összes politikát rendszeresen, legalább évente tanácsos felülvizsgálni, és szükség szerint módosítani.

Annak biztosítása érdekében, hogy az intézménynél a banki könyvből eredő kamatlábkockázat kezelésének politikái és eljárásai megfelelőek és megalapozottak maradjanak, a vezető testület illetve annak megbízottjai a rendszeres jelentések eredményeinek fényében vizsgálják felül azokat.

A vezető testület illetve annak megbízottjai biztosítsák, hogy a banki könyvből eredő kamatlábkockázattal kapcsolatos elemzési és kockázatkezelési tevékenységeket az intézmény tevékenységeinek jellegével és hatályával összhangban megfelelő és hozzáértő, műszaki ismeretekkel és tapasztalattal rendelkező munkatársak végezzék.

• b. Belső kontrollok

A banki könyvből eredő kamatlábkockázat ellenőrzésének politikái és eljárásai tekintetében az intézmények rendelkezzenek megfelelő jóváhagyási eljárásokkal, kitettségi korlátokkal, felülvizsgálatokkal és egyéb olyan mechanizmusokkal, amelyek megalapozott bizonyosságot nyújtanak a kockázatkezelési célkitűzések eléréséről.

Az intézmények rendszeresen vizsgálják felül belső ellenőrzési rendszereiket és kockázatkezelési folyamataikat, és győződjenek meg arról, hogy a munkatársak valóban betartják - e a megállapított politikákat és eljárásokat. E felülvizsgálatok foglalkozzanak az ellenőrzések hatékonyságát befolyásolni képes összes jelentős változással is, így a piaci feltételek, a munkatársak, a technológia változásaival és a kitettségi korlátoknak való megfelelés terén bekövetkezett változásokkal, továbbá a korlátok túllépése esetére gondoskodjanak a megfelelő felterjesztési eljárásokról. A felülvizsgálatokat és értékeléseket a felülvizsgálat tárgyát képező funkciótól független személyek vagy egységek rendszeresen végezzék. Ahol a belső kontrollok felülvizsgálata vagy javítása indokolt, belső felülvizsgálati mechanizmust tanácsos létrehozni, hogy a felülvizsgálat illetve a javítás biztos megfelelő időben megtörténjen.

Az intézmények a banki könyvből eredő kamatlábkockázatot azonosító, mérő, monitorozó és ellenőrző folyamataikat független ellenőrzési funkció keretében ellenőriztessék akár a belső ellenőrzéssel, akár külső könyvvizsgálóval. Ilyen esetekben az a helyes, ha a belső ellenőrzés illetve a külső könyvvizsgáló vagy az egyéb egyenértékű külső fél által készített jelentést az érintett illetékes hatóságok is megkapják.

• c. A banki könyvből eredő kamatlábkockázattal kapcsolatos informatikai rendszerek és adatminőség

Az intézmény által a műveletek elvégzésére, feldolgozására és nyilvántartására, valamint a banki könyvből eredő kamatlábkockázati kitettségek összesítésére és a jelentések előállítására használt informatikai rendszerek és alkalmazások legyenek alkalmasnak a banki könyvből eredő kamatlábkockázat megfelelő időben történő és pontos kezelésének támogatására. Konkrétan a rendszerek:

• (a) Rögzítsék az intézmény banki könyvből eredő összes lényeges kamatlábkockázati kitettségére, például a rés - , a bázis - és az opciós kockázati kitettségekre vonatkozó kamatlábkockázati adatot. Ez a banki könyvből eredő kamatlábkockázati kitettségek fő forrásainak azonosítása, mérése és összesítése érdekében támogassa az intézmény mérési rendszerét.
• (b) Legyenek képesek az intézmény által végrehajtott minden ügylet teljes körű, egyértelmű rögzítésére, figyelembe véve azoknak a banki könyvből eredő kamatlábkockázattal kapcsolatos jellemzőit.
• (c) Igazodjanak a nem kereskedési tevékenységekből származó kamatlábkockázatot eredményező ügyletek összetettségéhez és számához.
• (d) Legyenek kellően rugalmasak ahhoz, hogy ésszerű számú sokk - , stressz - és egyéb forgatókönyvet tudjanak kezelni.
• (e) Az intézmények számára tegyék lehetővé annak teljes körű mérését, értékelését és ellenőrzését, hogy az egyes ügyleteknek hogyan járulnak hozzá a teljes kitettséghez.
• (f) A 4.4.3. és 4.4.4. bekezdésben meghatározott kamatlábsokk - és stresszforgatókönyvek alapján legyenek képesek a banki könyvből eredő kamatlábkockázattal kapcsolatosan a gazdasági érték és a pénzügyi eredmény mutatóinak, valamint a hatóságok által előírt egyéb mutatóknak a kiszámítására.
• (g) Legyenek kellően rugalmasak ahhoz, hogy a felügyelet által az intézmények belső kockázatra vonatkozó feltevéseire vonatkozóan előírt megszorítások beépülhessenek a rendszerekbe.

A rés - , a bázis - és az opciós kockázat mérhetővé tétele érdekében az informatikai és ügyleti rendszer legyen képes a termékek átárazási profiljának, kamatláb - jellemzőinek (köztük a különbözetnek) és az opciókkal kapcsolatos jellemzőknek a rögzítésére. Konkrétan az ügyleti rendszer legyen képes részletes információkat gyűjteni egy - egy ügylet, kamatláb - típus vagy index átárazási napjáról/napjairól, az esetleges opciókról (ideértve az előtörlesztést és az idő előtti visszaváltást), valamint az ilyen opciók gyakorlásához fűződő díjakról.

A banki könyvből eredő kamatlábkockázat mérésére használt rendszerek legyenek képesek az összes termék ilyen kamatlábkockázattal összefüggő jellemzőinek rögzítésére. A rendszerek tegyék lehetővé továbbá az egyes nem kereskedési tevékenységekből származó kamatlábkockázati eszközök és portfóliók hatásainak szétválasztását a banki könyv kockázati szintjén.

Az ügyleti rendszer különösen az összetett, strukturált termékek esetében legyen képes információkat gyűjteni azok különálló részeiről, és rögzíteni a banki könyvből eredő kamatlábkockázattal kapcsolatos termékjellemzőket (pl. a bizonyos jellemzők, úgy mint átárazási nap vagy opcionális elemek szerint csoportosított eszközök és források jellemzőit). Az intézmény biztosítsa, hogy az informatikai rendszer lépést tudjon tartani az új termékek bevezetésével.

Az informatikai rendszerekre vonatkozóan legyenek érvényben megfelelő szervezeti kontrollmechanizmusok a banki könyvből eredő kamatlábkockázattal foglalkozó számítógépes rendszerek és alkalmazások által használt adatok sérülésének megelőzése, valamint az ilyen alkalmazások által használt kódolás változásainak ellenőrzése céljából, különösen az alábbiak biztosítása érdekében:

• (a) a banki könyvből eredő kamatlábkockázati modellek bemenő adataként használt adatok megbízhatósága és a feldolgozást végző rendszerek feddhetetlensége;
• (b) az informatikai rendszerben bekövetkező hibák, köztük az adatok feldolgozása és összesítése során bekövetkező hibák számának minimalizálása; és
• (c) piaci zavarok vagy visszaesések esetén a megfelelő intézkedések megtétele.

A kockázatmérések megbízható piaci és belső adatokon alapuljanak. Az intézmények vizsgálják meg a kamatlábak historikus adatbázisának létrehozásához használt külső információforrások minőségét és az adatbázisok aktualizálásának gyakoriságát.

A jó adatminőség biztosítása érdekében alakítsanak ki megfelelő folyamatokat az informatikai rendszerbe felvett adatok helyességének biztosítására. Az adatbevitel az adminisztratív hibák csökkentése érdekében legyen a lehető legnagyobb mértékben automatizált, és az adattérképezés legyen egy jóváhagyott modell szerint végzett rendszeres felülvizsgálat és teszt tárgya. Ezenkívül az intézmény kockázatmérési folyamatában használt főbb adatforrásokról álljon rendelkezésre elegendő dokumentáció. Az intézmények hozzanak továbbá létre megfelelő mechanizmusokat az összesítési folyamat helyességének és annak az igazolására, hogy a modell eredményei megbízhatók. Ezek a mechanizmusok igazolják vissza az adatok pontosságát és megbízhatóságát.

Ahol az intézmény a pénzáramokat (például a réskockázat elemzéséhez) különböző időintervallumokba sorolja, vagy különböző fordulópontokhoz rendeli a kamatlábgörbéhez tartozó különböző futamidők leképzése érdekében, a besorolás kritériumok maradjanak az időben állandóak, hogy a különböző időszakokra vonatkozó kockázati adatokat érdemben össze lehessen hasonlítani.

Az intézmények azonosítsák az adatfeldolgozás időpontjában esetlegesen felmerülő eltérések és szabálytalanságok lehetséges okait. Az intézmények rendelkezzenek eljárásokkal az ilyen eltérések és szabálytalanságok kezelésére, beleértve a pozíciók kölcsönös egyeztetésének eljárását, amely lehetővé teszi az eltérések és szabálytalanságok felszámolását.

Az intézmény alakítsanak ki megfelelő folyamatot annak biztosítására, hogy a csoportban a banki könyvből eredő kamatlábkockázat mérése – például a pénzügyi eredmény szimulációja – céljából használt modellek kiindulási adatai összhangban legyenek a pénzügyi tervezéshez használt adatokkal.

• d. Belső jelentés

Az intézmények belső kockázatjelentési rendszerei nyújtsanak gyors és átfogó tájékoztatást a banki könyvből eredő kamatlábkockázatnak való kitettségekről. A belső jelentések legalább negyedévente készüljenek.

Az információt a releváns aggregációs szinteken (konszolidációs szint és pénznem szerint) tartalmazó belső jelentések a vezető testület vagy annak megbízottjai számára készüljenek, és felülvizsgálatuk legyen rendszeres. A jelentések az adott irányítási szinthez (pl. vezető testület, felső vezetés), valamint az intézmény és a gazdasági környezet sajátos helyzetéhez igazított információkat tartalmazza.

A banki könyvből eredő kamatlábkockázatról szóló jelentés szolgáltasson összesített információkat és elegendő részletet ahhoz, hogy a vezető testület vagy annak megbízottjai értékelni tudják, mennyire érzékeny az intézmény piaci feltételek és egyéb fontos kockázati tényezők változásaira. A jelentések tartalma tükrözze az intézmény kockázati profiljában és a gazdasági környezetben bekövetkezett változásokat, és hasonlítsa össze a jelenlegi kitettséget a szabályzatokban rögzített limitekkel.

A banki könyvből eredő kamatlábkockázatról szóló jelentések a lehetséges modellezési hiányosságok feltárása érdekében rendszeresen tartalmazzák a modell felülvizsgálatainak, ellenőrzésének eredményeit és a múltbeli előrejelzések vagy a kockázati becslések összehasonlítását. Az intézmények különösen a modellezett előtörlesztési veszteségeket értékeljék a múltbeli veszteségekhez képest. Tanácsos egyértelműen meghatározni azokat a portfóliókat, amelyek a piaci értéken történő értékelés miatt jelentős mozgásoknak lehetnek kitéve, és a hatást az intézmény VIR rendszerében és a piaci kockázatnak kitett egyéb portfóliók felügyeletével összhangban monitorozni.

Ugyan a vezető testület vagy annak megbízottjai számára készített jelentések típusai az intézmény portfóliójának összetétele alapján változnak, a 65. bekezdésre tekintettel tartalmazzák a következőket:

• (a) Az intézmény banki könyvből eredő kamatlábkockázatból származó összesített kitettségeinek összefoglalóit, beleértve a rés - , bázis - és a opciós kockázati kitettségekre vonatkozó információkat. A banki könyvből eredő kamatlábkockázat szintjét és irányát befolyásoló eszközöket, forrásokat, cash - flow - kat és stratégiákat tanácsos azonosítani és indokolni.
• (b) Jelentéseket, amelyek bemutatják, hogy az intézmény a szabályzatokat és a limiteket betartja.
• (c) Alapvető modellezési feltevéseket, például a lejárat nélküli betétek jellemzőit, a fix kamatozású hitelek előtörlesztését, a lekötött betétek lejárat előtti felbontását, a kötelezettségvállalások lehívását, a pénznemek összevonását és a kereskedelmi árrések kezelését.
• (d) A banki könyvből eredő kamatlábkockázat értékelésére vonatkozó alapvető feltételezések hatásának részleteit a gazdasági érték és a pénzügyi eredmény mutatói tekintetében, beleértve a feltételezéseknek a különböző kamatláb - forgatókönyvek szerinti változásait.
• (e) A származtatott kamatügyleteknek a banki könyvből eredő kamatlábkockázat értékelése kifejtett részletes hatásait a gazdasági érték és a pénzügyi eredmény mutatói tekintetében egyaránt.
• (f) A valós értéken értékelt instrumentumok, többek között a 3. szintű eszközök és források részletes hatásait a banki könyvből eredő kamatlábkockázat értékelésére a gazdasági érték és a pénzügyi eredmény mutatói tekintetében egyaránt.
• (g) A 4.4.4. bekezdésben említett stressztesztek eredményeit, a 4.4.3. szakaszban említett sokkhatásokat, a kiugró értékeknek a felügyelet által a 4.5. szakasz szerint lefolytatott vizsgálatát, valamint az alapvető feltételezésekre és paraméterekre való érzékenység értékelését; és
• (h) A banki könyvből eredő kamatlábkockázattal kapcsolatos szabályzatokról, eljárásokról és a mérési rendszerek megfelelőségének felülvizsgálatairól szóló összefoglalókat, beleértve a belső ellenőrzés és külső könyvvizsgálat vagy más egyenértékű külső felek (például tanácsadók) megállapításait is.

E jelentések alapján a vezető testület vagy megbízottjai legyenek képesek felmérni, hogy az intézmény mennyire érzékeny a piaci feltételek és más fontos kockázati tényezők változásaira, különös tekintettel azokra a portfóliókra, amelyeknél a piaci áron történő értékelés miatt esetleg jelentős lehet az elmozdulás.

A kockázatmérési rendszer a beszámolókat olyan formátumban állítsa elő, amely az intézmény vezetésének különböző szintjei számára könnyen érthetővé teszik azokat, és így elősegítik a megfelelő döntések késedelem nélküli meghozatalát. A beszámolók szolgáltassák az alapot ahhoz a rendszeres monitorozáshoz, amelynek tárgya, hogy az intézmény a stratégiájával és kamatlábkockázatra vonatkozóan elfogadott limitekkel összhangban működik - e.

• e. Modellirányítás

Az intézmények biztosítsák, hogy a banki könyvből eredő kamatlábkockázat mérési módszereinek a validálása és a megfelelő modellkockázat értékelése egy olyan hivatalos és szabályszerű folyamat részét képezze, amely a vezető testületnek vagy megbízottjainak felülvizsgálatát és jóváhagyását igényli, e mérési módszerek felülvizsgálatát és validálását a kidolgozásuktól tanácsos függetleníteni. A szabályzat épüljön be a modellkockázat - kezelés irányítási folyamataiba, és a következőkről rendelkezzen:

• (a) a vezetői szerepkörökről és a modellek kidolgozásáért, jóváhagyásáért, dokumentációjáért, végrehajtásáért és használatáért felelős személyek kijelöléséről; és
• (b) a modell felügyeletével járó feladatokról, valamint a szabályzatokról, ideértve az kezdeti és a folyamatos validálási eljárások kidolgozását, az eredmények értékelését, a jóváhagyási, a verzióellenőrzési, a kivételeket meghatározó, a felterjesztési, a módosítási és a hatályon kívül helyezési folyamatokat.

A validálási keret a következő négy lényegi elemet tartalmazza:

• (a) a fogalmi és módszertani megalapozottság értékelését, beleértve a fejlesztés bizonyítékait;
• (b) a modell folyamatos monitorozását, beleértve a folyamatellenőrzést és az összehasonlító teljesítményértékelést;
• (c) az eredményelemzést, beleértve a fontos belső paraméterek (pl. betétek stabilitása, előtörlesztési ráták, a betétek korai felbontása, az eszközök árazása) utótesztelését;
• (d) a belső modellben alkalmazott szakértői vélemények és ítéletek alapos értékelését.

A várható kezdeti és folyamatos validálási tevékenységek tárgyában a szabályzat alakítson ki hierarchikus eljárást a modell kockázati megalapozottságának meghatározására mind mennyiségi, mind minőségi dimenziók, például a méret, a hatás, a múltbeli teljesítmény és a munkatársaknak az alkalmazott modellezési technikában való jártassága alapján.

A banki könyvből eredő kamatlábkockázat mutatóival kapcsolatos modellkockázat - kezelés megközelítése legyen holisztikus, amely a modelltulajdonosok és a felhasználók részéről motivációval kezdődik, ezt követi a fejlesztés és a végrehajtás. A felhasználás belső jóváhagyása előtt a modell bemeneti adatainak, feltételezéseinek, a modellezés módszereinek és kimeneteinek meghatározási eljárását a banki könyvből eredő kamatlábkockázat modelljeinek fejlesztésétől függetlenül tanácsos felülvizsgálni és validálni.

A felülvizsgálat és a validálás eredményeit, valamint a modellhasználattal kapcsolatos bármely ajánlást tanácsos a vezető testületnek vagy megbízottjainak bemutatni és velük jóváhagyatni. A jóváhagyást követően tanácsos a modellt folyamatos felülvizsgálatnak, folyamatellenőrzésnek és validálásnak alávetni az intézmény által meghatározott és jóváhagyott modellkockázat szintjének megfelelő gyakorisággal.

A folyamatos felülvizsgálati folyamatba legyenek beépítve olyan kivételes eljárást maguk után vonó események, amelyek esetén a korrekciós intézkedések és a modellhasználattal kapcsolatos korlátozások meghatározása érdekében a vizsgálatot végző személy köteles kellő időben értesíteni vezető testületet vagy annak megbízottjait. Adott esetben a modelltulajdonosok kapjanak a verziókezelésre egyértelmű felhatalmazást.

A megfigyelések és az időközben szerzett új információk alapján egy jóváhagyott modell módosítható vagy visszavonható. Az intézmények határozzák meg a modellváltás rendjét, többek között a változás - és verziókezelés engedélyezését és dokumentálását.

Az intézmények a banki könyvből eredő kamatlábkockázat kezeléséhez és ellenőrzéséhez igénybe vehetik harmadik fél ilyen modelljeit is, ha azok adekvát testreszabás után megfelelően tükrözik az adott intézmény sajátosságait. Az intézmények maradéktalanul ismerjék a külső modell alapját képező analitikát, feltételezéseket és módszertat, és biztosítsák, hogy a külső modell kellő mértékben épüljön be az intézmény átfogó kockázatkezelési rendszereibe és folyamataiba. Amennyiben a harmadik fél a piaci adatokhoz, a viselkedési feltételezésekhez vagy a modellbeállításokhoz bemeneti adatokat szolgáltat, az intézmény működtessen eljárást annak meghatározására, hogy az kapott bemeneti adatok mind üzleti, mind az intézmény tevékenységeinek kockázati sajátosságai szempontból ésszerűek. Az intézmények gondoskodjon a harmadik féltől kapott modellek használatának megfelelő dokumentálásáról, beleértve a konkrét testreszabást.

A validálási folyamat terjedjen ki a modell által felhasznált adatokra, illetve feltételezéseire függetlenül attól, hogy azok belső modellfolyamatokból vagy harmadik felektől származnak - e. Az intézmény a validálási folyamat részeként dokumentálja és indokolja meg a modellspecifikációs döntéseket.