4.7 Egyedi kockázati területek

Az intézmények biztosítják, hogy az egyedi kockázat stressztesztelése a vállalkozás jellegéhez, méretéhez és összetettségéhez, valamint a kockázatokhoz mérten arányos legyen.

Az intézmények – egyedi szinten – az egyedi kockázatban figyelembe veszik a másodlagos hatások következményeit a stressztesztelésnél.

4.7.1 Hitel- és partnerkockázatok

Az intézményeknek legalább a következőket elemezniük kell:

• a) a hitelfelvevő törlesztési képessége, pl. a nemteljesítés valószínűsége;
• b) a megtérülési ráta a hitelfelvevő fizetésképtelensége esetén, beleértve a biztosítéki értékek vagy a kezes hitelképességének romlását, pl. nemteljesítéskori veszteségráta; és
• c) a hitelkitettség nagysága és dinamikája, beleértve a le nem hívott kötelezettségvállalások hatását, pl. hitelkockázati kitettség (EAD).

Az intézmények biztosítják, hogy az egész intézményükre kiterjedő hitelkockázati stressztesztek lefedjék a banki és kereskedési könyvben nyilvántartott valamennyi pozíciójukat, beleértve a fedezeti pozíciókat és a központi elszámoló házzal s zembeni kitettségeket.

Az intézmények törekednek arra, hogy meghatározzák az egyedi kockázati tényezőket, és előzetesen megállapítsák, hogy ezen tényezők miként befolyásolhatják teljes hitelkockázati veszteségüket és tőkekövetelményeiket. Az intézmények t örekednek arra, hogy ezt a meghatározást kitettségi osztályonként végezzék el (pl. a jelzálogokra vonatkozó tényezők különbözhetnek a vállalati eszközosztályokra vonatkozó tényezőktől).

Az intézmények biztosítják, hogy a hitelkockázatot a sokk szcenáriók k ülönböző szintjein értékeljék, az egyszerű érzékenységi vizsgálatoktól az egész intézményre kiterjedő stressztesztekig, vagy a csoportszintű stressztesztekig, különösen:

• a) az egész piacra kiterjedő sokkszcenáriók (pl. a gazdaságnak valamennyi hitelező esetében a portfólió minőségét érintő éles lassulása);
• b) partner-specifikus idioszinkratikus sokkhatások (pl. a legnagyobb banki hitelező csődje);
• c) ágazat-specifikus és régió-specifikus sokkszcenáriók; és
• d) a fentiek kombinációja.

Az intézmények a kockázati tényezőket érzékenység vizsgálatoknak vetik alá, amelyek mennyiségi háttérinformációt szolgáltatnak a szcenáriók kialakításához.

Az intézmények különféle időhorizontot használnak stressz szcenárióik alkalmazása során. Az időhorizont lehet napon belüli (egyszeri hatás) vagy akár hosszabb távú (pl. kúszó gazdasági visszaesés).

Pénzügyi biztosítéki értékek stressztesztelésekor az intézményeknek azonosítaniuk kell azokat a feltételeket, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják biztosítéki pozíciójuk realizálható értékét, beleértve a biztosíték kibocsátója hitelminőségének romlását vagy a piaci likviditás romlását.

A szcenáriók kialakításánál az intézmények figyelembe veszik a stresszesemények más kockázattípusokra, pl. a likvidit ási kockázatra és a piaci kockázatra gyakorolt hatását, továbbá az intézmények közötti esetleges tovagyűrűző hatást.

Az intézmények hitelezési veszteség (pl. céltartalékok), kockázati kitettség, nyereség és szavatolótőke -követelmények szempontjából számsz erűsítik a szcenárió hatását. Az intézményeknek továbbá tudniuk kell a vonatkozó szegmensek/portfóliók szerint számszerűsíteni az ilyen hatásokat.

Az intézményeknek, amennyiben lehetséges, figyelembe kell venniük a következő vonatkozó paramétereket: PD, LGD, EAD, várható veszteség (EL) és kockázati kitettségérték, valamint a hitelezési veszteségekre és szavatolótőke -követelményekre gyakorolt hatás.

A jövőbeli veszteségek stressztesztekben való becsléséhez az intézmények adott esetben a tőkekövetelmények számításánál használttól eltérő hitelkockázati paraméterekre hagyatkoznak, amelyek rendszerint cikluson átívelő vagy hibrid paraméterek (a cikluson átívelő és adott időpontra vonatkozó paraméterek kombinációja) a nemteljesítés valószínűségénél és visszaesést kiváltó feltételek mellett a nemteljesítéskori veszteségrátánál. Az intézmények különösen a hitelezési veszteségek becsléséhez – amennyiben releváns – adott időpontra vonatkozó paramétereken alapuló becsléseket alkalmaznak a szcenárió súlyosságával összhangban.

A hitelkockázati kitettség (EAD) kiszámításához az intézményeknek figyelembe kell venniük egy hitel- egyenértékesítési tényezőt (CCF) is, és különösen az intézmény arra vonatkozó jogképességét, hogy különösen stresszhelyzetekben egyoldalúan megszüntethesse a le nem hívott hitelkereteket.

Az intézményeknek megfelelő mértékben olyan hitelkockázati belső modell módszert kell alkalmazniuk, amely kihívás elé állítja a múltbeli kapcsolatokat és adatokat, valamint a kitettség kategóriák közötti hitelminőség migrációkra irányuló szimulációkat, hogy becslést adjanak a veszteségekre vonatkozóan.

A tőkeáttételes partnerekkel vagy árnyékbanki szervezetekkel szembeni kockázatok felmérésekor az intézmények figyelembe veszik a kockázatkoncentrációt, és nem feltételezhetik biztosíték meglétét vagy olyan folyamatos fedezetkiigazítási megállapodásokat, am elyek súlyos piaci sokkok esetén esetleg nem elérhetők. Az intézmények törekednek az ilyen korreláló tail kockázatok megfelelő megragadására.

4.7.2 Értékpapírosítás

Az intézmények figyelembe veszik a strukturált pénzügyi termékekből eredő értékpapírosítási kockázatokat, amelyeket rendszerint eszközök egy csoportjából származó cash flowk különböző ügyletrészsorozatba vagy eszközfedezetű értékpapírokba történő újracsomagolása hoz létre, figyelemmel azon különböző pozíciókra, amelyekkel az intézmények kezdeményező, kibocsátást irányító banki vagy befektetői minőségében rendelkezhetnek az értékpapírosítási folyamat során.

Az intézmények biztosítják, hogy az értékpapírosított eszközök stressztesztelése a mögöttes eszközcsoport hitelkockázatára irányuljon, beleértve a nemteljesítési kockázatot, a nem lineáris és dinamikus nemteljsítési korrelációk lehetőségét, valamint a biztosítéki érték alakulását. Az intézményeknek minden vonatkozó információt figyelembe kell venniük az egyes értékpapírosítások egyedi struktúráját illetően, mint például az ügyletrészsorozat szenioritása, a hitelminőség - javítás és granualitás, a kitettségek tényleges számában kifejezve.

A strukturált termékek minden szintjén gondosan figyelembe kell venni például a likviditás kiszáradását vagy az esz közök közötti korrelációt fokozó rendszerszintű piaci hatásokkal szembeni érzékenységet. Emellett értékelni kell a hírnévvel kapcsolatos, és például kibocsátási problémákat eredményező kockázatokat.

A stresszteszteknek ki kell térniük valamennyi vonatkozó szerződéses megállapodásra, a beépített kiváltó események lehetséges hatására (pl. gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezés), az értékpapírosított struktúra tőkeáttételére és a struktúrából eredő likviditási/finanszírozási kockázatokra (pl. cash -fl ow hiány és előtörlesztési feltételek, beleértve a kamatlábváltozásaival kapcsolatos feltételeket is).

A szcenáriókna k figyelembe kell venniük az értékpapírosítási struktúrában részt vevő egy vagy több szerződéses partnerük, különösen az egyes ügyletrészso rozatok kezeseként eljáró partnerek csődjét is.

Ha az intézmény külső minősítésekre támaszkodik az értékpapírosított termékek kockázatának felméréséhez, a külső minősítéseket kritikusan kell szemlélni, és értékelni kell a minősítéseket stresszelő szcenárióka t, beleértve a minősítési osztályok egyedi értékvesztési rátáit, pl. a minősítéssel kapcsolatos (múltbeli) átmenetmátrixok stresszelésével.

A stressztesztelési módszer kidolgozása során az intézményeknek a következőket kell figyelembe venniük:

• a) a strukturált hiteltermékek stressztesztjeinek hatása az eszközcsoport szintjén a nemteljesítés (vagy adott esetben nemteljesítés valószínűsége és a nemteljesítéskori veszteségráták) megnövekedett arányában fog megnyilvánulni, és ezért sokk idején nagyobb várható veszteség/értékvesztési rátákra és szabályozóitőke -követelményre kell számítani; és
• b) további hatások jelentkezhetnek a nettó pénzforgalom csökkenéséből, a kereskedési veszteségek és értékhelyesbítések növekedéséből vagy a szabályozói mérőszámok, például a nettó stabil finanszírozási ráta romlásából.

4.7.3 Piaci kockázat

Az intézményeknek figyelembe kell venniük a piaci kockázatot, nevezetesen a pozíciók piaci árak mozgásának tulajdonítható kedvezőtlen változásaiból eredő veszteségek által okozott kockázatokat az áru-, hitel- és részvénypiaci kockázati tényezők, az árfolyam és kamatláb kockázati tényezők vonatkozásában. Az intézményeknek a kereskedési könyv pozíciókban foglalt kamatlábkockázatokat a piaci kockázat részének kell tekinteniük.

Az intézményeknek stresszteszteket kell végezniük a kereskedési célú pénzügyi eszközökben fenntartott pozícióik, valamint az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök portfóliói (a pénzügyi eszközök besorolására használt számviteli fogalom) tekintetében, beleértve az értékpapírosítási eszközöket/pozíciókat és fedezett kötvényeket. Ezeket a stresszteszteket az egész intézményre kiterjedő stressztesztelés részeként, valamint a piaci kockázat kezelése és kiszámítása céljából kell elvégezni.

Az intézményeknek egy sor súlyos, de valószerű szcenáriót kell alkalmazniuk valamennyi, az előző bekezdésben említett pozíció tekintetében, pl. a piaci árak kivételes változásai, likviditáshiány a piacokon és a nagy piaci résztvevők csődje. A különböző pia cok közötti függőségeket és korrelációkat, következésképpen pedig adott esetben a korrelációk kedvezőtlen változásait szintén figyelembe kell venni, és szerepeltetni kell a szcenáriókban. A számviteli hitelértékelési korrekcióra és az intézmény portfólióihoz kapcsolódó tartalékokra (pl. likviditási tatalék, a modellezési bizonytalanságokra képzett tartalék) gyakorolt hatást szintén figyelembe kell venni a stressztesztekben. A piaci kockázatra vonatkozó fordított stressztesztelést alá kell támasztani.

E stre ssztesztek beállításakor az intézményeknek figyelembe kell venniük legalább a portfólióik és a kapcsolódó pénzügyi eszközök jellegét és jellemzőit (pl. vanilla/exotikus termékek, likviditás, lejárat), kereskedési stratégiájukat, valamint a kockázatok súlyo s piaci feltételek közötti fedezésének vagy kezelésének lehetőségét, kapcsolódó költségeit és esetleges időszükségletét.

Mivel az eszközök és a kereskedési stratégiák idővel változnak, az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy stressztesztjeik alkalmazko djanak e változásokhoz.

Az intézményeknek megfelelő megközelítést kell kidolgozniuk a tail kockázat alábecslésének (vastag szél (fat - tail)) múltbeli adatokkal való megragadásához, adott esetben pl. súlyos hipotetikus szcenáriók alkalmazásával, és amennyib en a kockázatot a megbízhatósági szint százalékával szemben mérik, figyelembe kell venniük e megbízhatósági szinteken túli extrém eseményeket.

Az intézmények különösen:

• a) értékelik a jelentős piaci zavarok következményeit, és azonosítják azokat a valószerű helyzeteket, amelyek rendkívül nagy veszteséggel járhatnak, amelyek adott esetben valamennyi fő kockázattípus, különösen a piaci kockázat különböző komponensei esetében alacsony valószínűségű eseményeket is magukban foglalnak; a portfóliószintű stresszteszteknél feltárják a korrelációk kedvezőtlen változásainak hatásait; és figyelembe vehetik a kockázatkezelési intézkedések kockázatmérséklő hatásait, ha azok a piaci likviditással kapcsolatban valószerű feltevéseken alapulnak; és
• b) jegyzéket vezetnek az intézk edésekről, amely lista korlátozásokat és a kockázat csökkentésére, valamint a szavatoló tőke megőrzésére tett egyéb lehetséges intézkedéseket tartalmaz; különösen az intézmények által az árfolyam- és kamatlábkockázatra, a részvényárfolyammal- és árupiaci árfolyammal kapcsolatos kockázatokra vonatkozóan meghatározott korlátozásokat kell figyelembe venni a stressztesztelési számítások eredményeivel szemben.

4.7.4 Működési kockázat

Az intézményeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a működési kockázathoz kapcsolód ó vonatkozó kockázati paraméterek nem megfelelő vagy sikertelen belső folyamatokból, emberektől vagy rendszerekből származhatnak, beleértve a jogi kockázatokat is, vagy külső eseményekből, és az intézményen belül az összes termékre és szolgáltatásra hatáss al lehetnek.

A vonatkozó kockázati paraméterek stresszeléséhez az intézményeknek fő mérőszámként a működési veszteségek nyereségre és veszteségre gyakorolt hatását kell használniuk. A működési kockázati esemény által okozott bármely belső hatást működési kockázati vesz teségnek (pl. haszonáldozati költségből eredő belső hatások, vagy a belső költségek, mint például a túlóra/bónuszok stb., amennyiben azok működési kockázati eseményhez kapcsolódnak) kell tekinteni. Emellett – és kizárólag a stressztesztelés céljából – a mű ködési eseményekből (beleértve a másodlagos hatások makrogazdasági környezetre gyakorolt hatásait) eredő jövőbeni nyereségtől való elesést is számításba kell venni. Legalább a fejlett mérési módszert (AMA - módszer) használó intézményeknek ezeket a veszteség eket is figyelembe kell venniük, ahogy azok beáramlanak a pótlólagos tőkekövetelmények kiszámítására használt belső veszteség -adatbázisba. Amikor az intézmények a nyereség és veszteség, illetve a kockázattal súlyozott eszközök előrejelzéséhez bemeneti adat ként múltbeli adatokat, külső adatokat vagy szcenáriókat használnak, figyelembe kell venniük, és el kell kerülniük a hatások bemeneti oldalon történő esetleges kettőzött számbavételét.

Mivel a működési veszteségek tartalmazhatnak másodlagos hatásokat (vagyis hírnévvel kapcsolatos kockázatokat), az ilyen hatások számbavétele érdekében a működési kockázatokra irányuló stresszteszt programot kellőképpen az intézmény egészére vonatkozó stressztesztbe kell integrálni, és tartalmaznia kell a likviditással és szavatolótőke -követelményekkel való összekapcsolódásokat. Az intézményeknek legalább a következőket elemezniük kell:

• a) az intézmény tevékenységekkel szembeni kitettsége és azok kapcsolódó kockázati kultúrája és a működési veszteségekre vonatkozó korábbi adatok, különös figyelemmel az elmúlt néhány év veszteségének és bruttó nyereségének szintjére, illetve ezek változásaira;
• b) az üzleti környezet, beleértve az intézmény működése szerinti földrajzi elhelyezkedéseket, valamint a makrogazdasági feltételeket;
• c) a létszám és a mérlegfőösszeg nagyságának és összetettségének alakulása az elmúlt néhány év során, beleértve a vállalati események, például összeolvadások és akvizíciók miatti szerkezeti változásokat;
• d) az informatikai infrastruktúra lényeges elemeinek változásai;
• e) az ösztönzés mértéke és irányultsága a kompenzációs tervekben;
• f) a folyamatok és eljárások, termékek és informatikai rendszerek összetettsége;
• g) a kiszervezés mértéke, figyelemmel az összes kiszervezési megállapodáshoz és külső piaci infrastruktúrához kapcsolódó koncentrációs kockázatra; és
• h) a modellezési kockázat sérülékenysége, különösen a pénzügyi eszközök forgalmazásához, a kockázatméréshez és -kezeléshez, valamint a tőkeallokációhoz kapcsolódó területeken.

Az idioszinkratikus kockázati tényezőket szintén elemezni kell, és azokat a szcenárió kialakítása során inputként kell felhasználni. Az AMA-módszert használó intézményeknek stresszelniük kell üzleti környezeti és belső és belsőkontroll - tényezőiket (BEICF).

Az intézmények működési kockázati kitettségük me ghatározásakor figyelembe veszik az ilyen idioszinkratikus kockázati tényezők kölcsönhatását és az azoknak való kitettséget.

Az intézmények gondosan elemzik a működési kockázati veszteségek és piaci kockázatok lehetséges interakcióit.

A stressztesztelési e semények elemzésénél szakértői véleményt is felhasználnak, amelyek legalább a ritkán előforduló, de súlyos következményekkel járó eseményekre is kitérnek.

Az intézményeknek súlyos következményekkel járó, de valószerű stresszeseményeket kell tervezniük. A feltevések különbözhetnek a hitelkockázatra és piaci kockázatra vonatkozó stresszszcenáriókba n használt feltevésektől. Amikor egy intézmény összeolvadásokkal vagy akvizíciókkal bővíti üzleti tevékenységét a helyi vagy a nemzetközi piacokon, az új termékek v agy új üzletág kialakításának, a súlyos következményekkel járó, de valószerű helyzetekre kidolgozott szcenáriókna k szakértői véleményen kell alapulniuk ahhoz, hogy leküzdjék a múltbeli információk esetleges hiányát.

Az intézményeknek saját stresszteszt pro gramjaikat mind belső, mind pedig külső adatokra alapozva kell kidolgozniuk a következők gondos elemzése mellett:

• a) szorzók használata (pl. olyan helyzetben, amikor a külső adatok aránya lecsökkent, a szorzó csökkenthető), és stresszhelyzetben szükség lehet a változó szorzókból eredő kiegészítő hatásokra; és
• b) az adatok relevanciáját meghatározó kritériumok (pl. a nem relevánsnak tekintett nagy veszteségre vonatkozó adatok használhatók a stresszteszten belül, a tőkekövetelmény - rendelet előírásai mellett)

4.7.5 Viselkedéssel kapcsolatos kockázat és az ezzel kapcsolatos perköltségek

Az intézmények figyelembe veszik, hogy a viselkedéssel kapcsolatos kockázat a működési kockázat körén belül a jogi kockázat részeként a pénzügyi szolgáltatások nem megfelelő nyújtásából – beleértve a szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett kötelezettségszegést

• – és az ezzel kapcsolatos perköltségekből eredő jelenlegi vagy lehetséges veszteségkockázat miatt merül fel.

Stressztesztek végzése során az intézményeknek fel kell mérniük a viselkedéssel kapcsolatos kockázatnak és az ezzel kapcsolatos perköltségeknek való következő kitettségek relevanciáját és jelentőségét:

• a) megtévesztő értékesítés a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi piacokon egyaránt;
• b) termékek erőltetett keresztértékesíté se lakossági ügyfeleknek, például csomagolt bankszámlák vagy olyan kiegészítő termékek, amelyekre az ügyfeleknek nincs szükségük;
• c) összeférhetetlenség az üzleti tevékenységben;
• d) a referencia kamatlábak, devizaárfolyamok vagy bármely egyéb pénzügyi eszköz vagy index manipulálása az intézmény nyereségének növelése érdekében;
• e) a pénzügyi termékek élettartama alatti és/vagy pénzügyi szolgáltató váltásának tisztességtelen korlátozása;
• f) rosszul kialakított értékesítési csatornák, amelyek érdekellentétet szülhetnek a hibás ösztönző rendszer miatt;
• g) termékek tisztességtelen automatikus megújítása vagy a kilépési szankciók; és
• h) az ügyfélpanaszok feldolgozása során tisztességtelen magatartás.

A viselkedéssel kapcsolatos kockázatok mérésekor az intézmények fig yelembe veszik a) a viselkedéssel kapcsolatos eseményekből eredő céltartalékok vagy várható veszteségek körüli bizonytalanságot; és b) a tail kockázattal járó szélsőséges veszteségeket (váratlan veszteségek). Az intézmények felmérik az ilyen események alatti tőkeszükségletüket, és értékelik szcenáriójukat, valamint figyelembe veszik a viselkedéssel kapcsolatos veszteségek hírnévre gyakorolt hatását. Elvben az ismert viselkedéssel kapcsolatos problémákból származó várható veszteséget céltartalékokkal kell fedezni, és azokat szerepeltetni kell az eredménykimutatásban, míg a váratlan veszteségeket az intézménytől elvárt tőkekövetelményekkel kell számszerűsíteni és fedezni. A stresszelt viselkedési veszteségek előrejelzése utáni esetleges többletösszegeket szere peltetni kell az intézmény lehetséges tőkeszükségletére vonatkozó becslésben.

Annak érdekében, hogy megragadják az azzal kapcsolatos kockázatot, hogy a céltartalékok nem elegendők vagy időben nem összeegyeztethetők, az intézmények értékelik a viselkedéssel kapcsolatos kockázatokból eredő, és a meglévő számviteli céltartalékot meghaladó veszteségeket, és ezt beleszámítják ezekbe az előrejelzésekbe. Adott esetben az intézmények felmérik, hogy a jövőbeli nyereségek elegendők lesznek -e a szcenáriókba n szereplő többletveszteségek vagy költségek fedezésére, és ezt az információt beépítik a tőkeszükségletre vonatkozó terveikbe.

Az intézmények mennyiségi és minőségi információkat gyűjtenek releváns, sérülékeny területeken folytatott üzleti tevékenységük mértékéről, és elemezik ezeket. Az intézmények továbbá információt biztosítanak a viselkedéssel kapcsolatos költségbecsléseik alapjául szolgáló lényeges feltevések alátámasztásához.

Ritka esetekben, amikor egy intézmény a bizonytalanság mértéke miatt nem képes megbecsülni egy adott lényeges viselkedéssel kapcsolatos kockázatot, az intézménynek tisztáznia kell, hogy ez a helyzet, és értékelését bizonyítékkal és feltevésekkel kell alátámasztania.

A stressztesztelés adott esetben a tail kockázattal járó szélsőséges veszteségek (váratlan veszteségek), valamint annak felmérésére is használandó, hogy nem kell -e pótlólagos tőkeeszközöket tartani a 2. pillér alatt.

Az intézményeknek véleményt kell alkotniuk azon váratlan veszteségekre vonatkozóan, amelyek viselkedéssel kapc solatos eseményekből származnak, a következők kombinációja alapján:

• a) mérlegelés;
• b) veszteséggel kapcsolatos múltbeli tapasztalatok (pl. az intézmény legnagyobb viselkedéssel kapcsolatos vesztesége az elmúlt öt évben);
• c) a viselkedéssel kapcsolatos kockázatok miatti éves veszteség várható szintje;
• d) viselkedéssel kapcsolatos szcenáriók, amelyben rövidebb időtávon (pl. öt év) veszik figyelembe a lehetséges kitettséget; és
• e) hasonló szervezetek vagy hasonló helyzetben lévő szervezetek által tapasztalt veszteségek (pl. perköltségek esetében). 4.7.6 Likviditási kockázat

Az intézmények figyelembe veszik, hogy likviditási vagy finanszírozási kockázatok akkor keletkeznek, amikor az intézmény nem képes kielégíteni jelenlegi és jövőbeni cash flow - szükségleteit.

Az intézmények figyelembe veszik, hogy a likviditási vagy finansz írozási kockázat a következőket öleli fel:

• a) rövidtől közép távú likviditási kockázatok; és
• b) finanszírozási kockázatok.

Az intézmények elemzik az eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos tételekkel összefüggő kockázati tényezőket, és összemérik magukat azokkal, valamint a mérlegen kívüli kötelezettségekkel az EBH felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásra vonatkozó iránymutatásában (SREP) meghatározottak szerint.

A kockázati tényezők intézmények általi elemzésének figyelembe kell vennie a következőket, azonban nem korlátozódhat kizárólag ezekre:

• a) a makrogazdasági feltétek hatása, pl. a kamatláb sokkok függő cash flow -kra gyakorolt hatása;
• b) az eszközök és kötelezettségek, köztük a mérlegen kívüli tételek pénzneme, az átválthatósági kockázat és a devizapiacokhoz való hozzáférés lehetséges zavarainak megjelenítése érdekében;
• c) a likviditási szükségletek és rendelkezésre álló források elhelyezkedése, csoporton belüli likviditási tranzakciók, és a joghatóságok vagy a csoporttagok közötti pénzátutalásokra érvényes korlátozások kockázata;
• d) az intézmény által hírnevének vagy előjogának megőrzése érdekében esetlegesen megtett intézkedések (pl. a lehívható kötelezettségek idő előtti visszafizetése);
• e) a speciális tevékenységekhez, mint például az elsődleges ügynöki tevékenységhez kapcsolódó kockázatok internalizációja, ahol bizonyos mértékig előfordulhat, hogy szimmetriának kell lennie az értékpapírok hitelezői és hitelfelvevői oldala között, vagyis az ügyféloldali long pozíciókat az ügyféloldali short ügyletekből származó bevételekből finanszírozzák. Az ilyen szimmetria az ügyleti partnerek magatartásának függvénye, ezért ez érzékeny a hírnévvel kapcsolatos kockázatra. Egy ilyen kockázat kiválthatja az ügyletek lazulását, amely hatására az intézmény mérlegében váratlanul benne maradnának az értékpapírok azok finanszírozási igényével együtt;
• f) a finanszírozási feltételek struktúráján belüli gyengeségek külső, belső vagy szerződés szerinti események hatására;
• g) realisztikus kiáramlási arányok szokásos feltételek mellett, amelyek stresszelt időkben felgyorsulnak;
• h) koncentráció a finanszírozásban; és
• i) jövőbeli mérlegnövekedésre vonatkozó becslések.

Az intézmények ezeket a kockázati tényezőket érzékenység vizsgálatoknak vetik alá, amelyek megfelelő mennyiségi háttérinformációt szolgáltatnak a szcenáriók kialakításához.

Az intézmények a stresszszcenáriók következő három típusát alkalmazzák: idioszinkratikus szcenárió , az egész piacra kiterjedő szcenárió és a kettő kombinációja. Az idioszinkratikus szcenáriónak intézmény-specifiku s eseményeket (pl. hitelminősítés lerontása, a legnagyobb finanszírozó partner csődje, a piacra jutás megszűnése, a valuta konvertibilitásának megszűnése, a legnagyobb mértékű beáramlást biztosító partner csődje) kell feltételeznie, míg az egész piacra vonatkozó stresszszcenáriónak egy intézménycsoportra vagy a pénzügyi ágazat egészére gyakorolt hatást (pl. a finanszírozási piaci feltételek vagy a makrogazdasági környezet romlása, vagy az intézmény működése szerinti országok hitelminősítésének lerontása) ke ll feltételeznie.

Az intézményeknek stressztesztjeikben különféle időtávokat kell kialakítaniuk: az időtávok tartománya egy naptól legalább 12 hónapig terjedjen; kell, hogy legyenek a napon belüli likviditási kockázatokhoz kapcsolódó külön stressztesztek is. Az időtávnak tükröznie kell például a stressz egy rövid, akut szakaszát (legfeljebb 30 nap annak érdekében, hogy az üzleti modell változtatása nélkül le lehessen fedni ezeket az időszakokat), amelyet egy hosszabb, kevésbé akut, de hosszabb ideig tartó (3 - 12 hónap közötti) stresszidőszak követ.

Az intézmények a rövidtől középtávú likviditási kockázat stresszelését kombinálják a finanszírozási kockázat stresszével, legalább 12 hónapos időtávot figyelembe véve.

Az intézmények az egyes szcenáriókra és időtávokra egy sor kedvezőtlen magatartási feltevést dolgoznak ki az ügyfelekre, beleértve a betéteseket, egyéb finanszírozást nyújtókat és partnereket.

A szcenáriók kialakításánál az intézmények figyelembe veszik egyéb kockázattípusokra, pl. hitelkock ázati veszteségekre és a hírnévvel kapcsolatos kockázatokra készült stresszesemények likviditási helyzetükre gyakorolt hatását, továbbá az egyéb intézményektől vagy a saját likviditási pufferükből kiinduló szükségeladásoknak (pl. tovagyűrűző hatások) az egyéb általuk tartott eszközök piaci értékére gyakorolt hatásának lehetőségét.

A hatás nagyságrendjének kiszámítására használt fő módszertan a nettó cash flow profil. Minden egyes szcenárióná l az intézmény a stressz minden szintjén azonosítja az egyes jövőbe li időszakokra előrejelzett, valamint az ezekből eredő nettó cash flowt. Az intézményeknek az egyes adott szcenáriókba n értékelt időtartamon belül figyelembe kell venniük a nettó cash flow legalacsonyabb kumulált pontjait.

Az intézmények az elemzést adott esetben egyéb mérőszámokra is kiterjesztik, mint például:

• a) likviditási rátákra és a keretben használt egyéb mérőszámokra, amelyeknek korlátozás nélkül tartalmazniuk kell a felügyeleti likviditási rátákat és mérőszámokat, különösen a likviditásfedezeti rátát és a nettó stabil finanszírozási arányt;
• b) a fent említett rátákon túl a rendelkezésre álló likviditási pufferükre és egyéb ellensúlyozó intézkedésekre, vagyis az egyes szcenáriókra vonatkozó ellensúlyozó kapacitásukra; e mérőszám stresszteszteléséhez a megterhelt eszközök arányára és jellegére gyakorolt hatások értékelése kell, hogy társuljon;
• c) az intézménynek az ellensúlyozó kapacitásából nyert fennmaradási kilátásaira, vagyis az intézmény azon képességére, hogy rövid, közép és hosszú távon többlet likviditást tartson fenn vagy többlet likviditáshoz jusson hozzá, válaszul az EBH felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásra vonatkozó közös eljárásról és módszerről szóló iránymutatásában meghatározott stresszszcenáriókra, valamint a stresszelt cash flowkra, együttesen véve, az ellensúlyozó intézkedések hatása előtt és után;
• d) fizetőképességre és nyereségességre.

A különféle stresszszcenáriók alkalmazásakor az intézmények értékelik és kiemelik a központi bankok által biztosított ellensúlyozó hatásokat (monetáris politika), és konzervatív megközelítést fogadnak el.

A likviditási stressztesztelés mérőszámai adott esetben és különösen legalább valamennyi lényeges pénznem esetében tartalmazzák a pénznemenkénti granularitást annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a pénznem -specifikus feltevések elemzését a szcenáriókba n (pl. a devizaárfolyamok vagy pénznem eltérések volatilitása).

Az intézmények adott a likviditási stresszteszteket beépítik az egész intézményre kiterjedő stressztesztekbe, és figyelembe veszik a likviditási stressztesztekben lefedett időszakok és az egész intézményre kiterjedő fizetőképességi stressztesztekben lefedett időszakok közötti eltéréseket. Az intézmények értékelik l egalább a megnövekedett finanszírozási költségek eredménykimutatásra gyakorolt hatását. Az intézmények figyelembe veszik, hogy a finanszírozási költségek fizetőképességi pozícióval való összekapcsolása befolyásolhatja a likviditási stresszteszt minőségét, nevezetesen túlzottan lelassítja a likviditás romlását.

4.7.7 Nem kereskedési tevékenységekből származó kamatlábkockázat

Ez a fejezet nem érinti az EBH nem kereskedési tevékenységekből származó kamatlábkockázatról szóló iránymutatását.

A stresszteszteknek támogatniuk kell a banki könyvben szereplő kamatlábkockázat (IRRBB) kezelését szolgáló belső kockázatkezelési rendszert, és annak szerves részét kell képezniük.

A stressztesztelési célú kamatláb szcenárióknak – beleértve a 2013/63/EU irányelv 98. cikkének (5) b ekezdése alkalmazásában a nem kereskedési tevékenységekből származó kamatlábkockázatokra használt szcenáriókat – megfelelőknek kell lenniük valamennyi lényeges kamatlábkockázat, pl. kamatgap kockázat, báziskockázat és opciós kockázat azonosítására.

Az int ézményeknek biztosítaniuk kell, hogy az előző bekezdésben említett tesztek ne a hozamgörbe egyszerű párhuzamos eltolásán alapuljanak, hanem szcenárió-elemzésükben vegyék figyelembe a hozamgörbe mozgásait és alakváltozásait.

Az intézmények figyelembe veszik a következő elemeket:

• a) kamatréskockázat, amely az időben kiegyenlített finanszírozás és befektetések közötti referencia-kamatlábak eltéréséből adódik; és
• b) beágyazott opciót tartalmazó szerződésekben rejlő lejárat előtti visszaváltás kockázata, amely az intézményt arra kényszerítheti, hogy kevésbé kedvező feltételek mellet új ügyletet kössön.

Az intézményeknek tisztában kell lenniük a máshol veszteséget kiváltó esetleges közvetett kamatláb hatásokkal (pl. azzal, hogy a hitelezési kamatlábakba való átgyűrűzés további hitelkockázati veszteségeket válthatnak ki az ügyfél fizetőképességének romlása miatt).

Azokban az eseteken, ahol kevésbé összetett pénzügyi eszközöket alkalmaznak, az intézmények érzékenység vizsgálat segítségével kiszámítják a sokk hatását (a sokk eredetének azonosítása nélkül, és a sokk portfólióra történő egyszerű alkalmazásával). Amennyi ben az intézmény összetettebb pénzügyi eszközöket használ, amelyekre a sokk több és közvetett hatást gyakorol, fejlettebb megközelítéseket kell alkalmaznia a vonatkozó idioszinkratikus kockázatokat tükröző kedvezőtlen helyzetek (stresszhelyzetek) konkrét m eghatározásával.

4.7.8 Koncentrációs kockázat

A stressztesztelésnek kulcsfontosságú szerepet kell játszania a koncentrációs kockázat azonosításában, mivel lehetővé teszi az intézmények számára, hogy azonosítsák azon kitettségek közötti kölcsönös függőségeket, am elyek csak stresszhelyzetekben válnak nyilvánvalóvá, valamint a rejtett koncentrációkat.

E kockázat stresszteszt programjukban való értékelése érdekében az intézményeknek figyelembe kell venniük minden egyes kitettség hitelkockázatát, de mérlegelniük kell egyes kitettségek hasonló viselkedéséből származó további kockázatforrásokat is (vagyis nagyobb korreláció). Ezek az elemzett további kockázatforrások korlátozás nélkül a következőkre terjednek ki:

• a) egyetlen ügyfélhez (vagyis az 575/2031/EU rendelet 4. cikkének (39) bekezdésében meghatározott ügyfélhez egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjához) kötődő koncentráció;
• b) ágazati koncentrációk;
• c) földrajzi koncentrációk;
• d) termékkoncentrációk; és
• e) biztosítékok vagy garanciák koncentrációja.

Stressztesztelé snél, különösen az intézmény egészére kiterjedő és csoportszintű stressztesztelésnél az intézmények értékelik a mérlegben szereplő és mérlegen kívüli kitettségek, valamint a banki, kereskedési és fedezeti pozíciók koncentrációs kockázatát.

A stresszteszteknek figyelembe kell venniük az üzleti környezet esetleges azon változásait, amelyek a koncentrációs kockázat bekövetkezését eredményezhetik. A stressztesztek különösen figyelembe veszik a különféle kockázati tényezők közötti korrelációk szokatlan, de való szerű változásait, valamint a kockázati paraméterek szélsőséges és szokatlan változásait, túlmutatva az egyes kockázati tényezőkön, olyan szcenáriók megfigyelése érdekében, amelyek figyelembe veszik az egymással összefüggő kockázati tényezőket, és amelyekb en nem csak elsődleges, hanem visszacsatolási hatások is szerepelnek.

A stressztesztekbe be kell építeni annak módját, ahogy a koncentrált kitettségek teljesítenek válaszul ugyanazon kockázati tényezőkre, beleértve a lakossági és vállalati hitelezési köny vben nyilvántartott, vagy a csoport különböző szervezeteinél jelentkező, a koncentrált kitettségek eredményeképp keletkező további rövid távú veszteségeket.

Az intézmények figyelembe veszik az egyetlen vagy több egymással korreláló kockázati tényezővel sze mbeni kitettség kereskedési könyvre gyakorolt hatását.

A koncentrációs kockázat előzetes szintjének és/vagy a szcenárió koncentrációs szintre gyakorolt hatásának értékelése érdekében az intézmények adott esetben többé-kevésbé összetett mutatókat alkalmazna k, például a Herfindahl - Hirschman Indexet (HHI) és a Gini - együtthatókat.

Az intézmények figyelembe veszik a különféle koncentráció forrásai közötti átfedések esetleges meglétét. Az intézmények nem egyszerűen összegzik a kockázat hatásait, hanem olyan össz esítési módszereket is érvénybe léptetnek, amelyek figyelembe veszik a mögöttes tényezőket.

4.7.9 Devizaalapú hitelezéshez kapcsolódó kockázat

Az intézmények figyelembe veszik, hogy a devizaalapú hitelezéshez kapcsolódó kockázat:

• a) a nem fedezett hitelfelvevő (vag yis a természetes vagy pénzügyi fedezeti ügylettel nem fedezett, a kölcsön devizaneme és a fedezeti deviza közötti devizanem eltérésnek kitett, lakossági és kis- és közepes vállalatként kkv hitelfelvevő, az EBA/GL/2014/13 meghatározása szerint) azon képességének a hiányából származik, hogy teljesítse az intézmény engedélye szerinti tagállam pénznemétől eltérő pénznemben denominált adósságszolgálatot;
• b) kapcsolódik a tisztán hitel- és devizapiaci kockázathoz;
• c) a hitel- és devizapiaci kockázat összetevői közötti nem lineáris kapcsolat jellemzi;
• d) befolyásolja azt az általános árfolyamkockázat; és
• e) üzletiviteli kockázatból származhat.

Az intézmények stresszteszt programjaikban figyelembe veszik a mérlegeik eszközoldalán lévő hitelkereteket érintő devizaalapú hitelezéshez kapcsolódó kockázatot és annak többszörös kockázati forrását, figyelemmel arra, hogy az adós képtelensége tartozásai visszafizetésére a következőkből eredhet:

• a) az adós belső jövedelemforrásához kapcsolódó kockázatok;
• b) annak az országnak a gazdasági helyzetéhez kapcsolódó kockázat, amelynek pénznemében denominált az adósság; és
• c) devizaárfolyam-kockázat.

Az intézmények stresszteszt szcenáriójuk kidolgozásakor vagy végrehajtásakor figyelembe veszik, hogy a devizaalapú hitelezéshez kapcsolódó kockázat a hitelállomány értékének, valamint a törlesztőrészletek nagyságának növekedéséből, valamint a hitelállomány belföldi valutába n számított értékének – a fedezetértékhez képest – megemelkedéséből is származhat.

Az intézmények a különböző paraméterek módosításával szcenáriókat dolgoznak ki, hogy lehetővé tegyék, hogy azok előrejelezzék a devizaalapú hitelportfólió teljesítményét különböző esetekben, például:

• a) az alapdeviza árfolyam előremeghatározott százalékkal való felértékelődésének feltételezése;
• b) a deviza kamatláb előremeghatározott százalékponttal való elmozdulásának feltételezése; vagy
• c) a fentiek kombinációja.

A lehetséges gyengeség értékelése érdekében az intézményeknek tudniuk kell igazolni a szcenárió hitelkockázati tényezőkre gyakorolt hatásából eredő hitelkockázati veszteségtől és kockázati kitettségértékektől eltérő, a devizaalapú hitelezéshez kapcsolódó kockázatból eredő további hitelkockázati veszteséget.

A devizaalapú hitelezéshez kapcsolódó kockázat stressztesztelésekor az intézményeknek legalább a következőket figyelembe kell venniük:

• a) az árfolyamrendszer típusa, és hogy az miként befolyásolhatja a belföldi és külföldi pénznemek közötti átváltási árfolyam alakulását;
• b) a devizaárfolyam- mozgások érzékenységi hatása a hitelfelvevő hitelképesség - vizsgálatára/hitelminősítésére és adósságszolgálati képességére;
• c) a hitelezési tevékenység lehetséges koncentrációja egyetlen devizában vagy egymással szorosan korreláló korlátozott számú devizában;
• d) a hitelezési tevékenység lehetséges koncentrációja néhány olyan konkrét gazdasági ágazatban, az ország valutájában, amelyek fő tevékenységüket külföldön vagy devizapiacokon folytatják, és az ilyen ágazatok megfelelő alakulása szorosan korrelál a devizákkal; és
• e) azon képesség, hogy tud- e finanszírozást biztosítani az ilyen típusú portfólióhoz; a hitelezési kockázati tőkekövetelmény számításához belső modelleket alkalmazó intézmények esetében a devizában történő hitelezéshez kapcsolódó többletkockázatot az ilyen eszközök nagyobb kockázati súlyának kell tükröznie, valamint a modellekben használt változók nem teljes körű listájának tartalmaznia kell a kamatlábak közötti közötti egyenlőtlenségeket, a hitelfedezeti (LTV) arányokat, a devizák közötti keresztkorrelációkat és a volatilitást.

Az intézményeknek figyelembe kell venniük a belső modellekbe esetleg beépített lehetséges jelentős gyengeségeket, a valuta leértékelődés lehetséges alábecslésével az ügyfél adósságszolgálati képességét illetően, figyelemmel a következő indikatív elemekre:

• a) válság idején a monetáris politika gyakran a reálgazdaság ösztönzésére összpontosít a referencia kamatlábak jelentős csökkentése révén, e közvetett hatásokat illetően a belső modellekből származó, esetlegesen félrevezető informác iókkal; és
• b) a valuta felértékelődést részben ellensúlyozhatják a csökkenő kamatlábak, és ez a devizaalapú hitelezéshez kapcsolódó kockázat alábecslését eredményezheti, mivel - nulla százalékos kamatlábak mellett – az ilyen kompromisszum nem biztos, hogy hosszú távon fenntartható.

A devizaalapú hitelezés nyereségességre gyakorolt lehetséges hatásának egyes szcenáriókban való értékelésekor az intézményeknek adott esetben szerepeltetniük kell a jogi rendszert és vonatkozó joghatóságot, ami az intézményeket arra kényszerítheti, hogy a devizaalapú hiteleket a hazai fizetőeszközben határozza meg jóval a piaci árfolyamok alatti árfolyamon.