4.6 A stresszteszt típusai

A s tresszteszt módszertanok konkrét kialakításának, összetettségének és részletessége szintjének az intézmény jellegéhez, méretéhez és nagyságrendjéhez, valamint üzleti tevékenységeinek összetettségéhez és kockázatosságához mérten megfelelőnek kell lennie. Figyelembe kell vennie az intézmény stratégiáját és üzleti modelljét, valamint portfóliójának jellemzőit.

Az intézményeknek figyelembe kell venniük a gazdasági ciklus azon szakaszát, amikor a stresszteszt módszertanok kidolgozásra kerülnek, beleértve a szcenáriót és az esetleges kockázatkezelési intézkedések iránti igényt.

Az intézményeknek megfelelő, érdemi és robusztus mechanizmusokat kell azonosítaniuk a kockázati tényezők olyan vonatkozó belső kockázati paraméterekre (nemteljesítés valószínűsége (PD), a nemteljesítéskori veszteségráták (LGD), leírások, valós érték haircutok stb.) történő átváltásához, amelyek biztosítják a kockázatok intézmény és csoport szintű megjelenítését.

A stresszelt kockázati tényezők és a kockázati paraméterek közötti kapcsolatnak nem csak az intézmény korábbi tapasztalatán és elemzésén kell alapulnia, hanem – adott esetben és ahol lehet – ki kell azt egészíteni külső forrásokból és – ha lehetséges – felügyeleti útmutatásból származó referenciákkal.

A hipotetikus és makrogazdasági alapú kockázati tényezők/ szcenáriók modellezésének összetettsége miatt az intézményeknek tisztában kell lenniük az ezzel járó modellezési kockázattal, és biztosítaniuk kell, hogy a szóban forgó tényezők/ szcenáriók meghatározása során elvégezzék a következ őket:

• a) a modell feltevéseinek és mechanizmusainak rendszeres és kellően konzervatív szakértői felülvizsgálata megtörtént, és konzervatív modellezési megközelítést követtek a modellezési kockázat figyelembevétele érdekében;
• b) kellő szintű konzervatizmust alkalmaztak a mennyiségi szempontból nehezen mérhető (pl. diverzifikálás, exponenciális növekedés előrevetítése, díjak előrevetítése, előretekintő vezetői vélemények), de a modell kimenetére (pl. a céltartalékképzés előtti nettó bevételek modell kimeneteinek kellő statisztikai támogatáson, valamint üzleti megfontolásokon kell alapulniuk) hatást gyakorló feltevések meghatározása során; és
• c) tudomásulvételre kerültek az eredmények függőségei és érzékenységei a feltevések vonatkozásában, és hatásukat rendszeresen értékelik.

Meg kell érteni, világosan kommunikálni kell és az eredmények értelmezése során figyelembe kell venni a modellek és mechanizmusok azon hiányosságait, amelyek a kockázati tényezőket összekapcsolják a veszteségekkel vagy megemelt kockázati paraméterekkel. A modelleknek figyelembe kell venniük a fizetőképesség és a likviditás finanszírozása és a finanszírozási költségek közötti kölcsönhatásokat, hogy szisztematikusan és jelentősen ne becsüljék alá egy sokk hatását. Ahol lehet, a különféle modellezési megközelítések eredményeit össze kell hasonlítani (pl. a cél tartalékképzés előtti nettó bevétel modell esetén rendelkezésre kell, hogy álljon a használt modell és más lehetséges megközelítések közötti összehasonlítás, és azok elutasításának logikai alapja). Ezeknek a kapcsolatoknak robusztus statisztikai modelleken kell alapulniuk. Ha azonban az adatok rendelkezésre állása vagy a múltbeli adatokban jelentkező szerkezeti törések nem teszik lehetővé az érdemi becslést (pl. a cél tartalékképzés előtti nettó be vétel modell esetén szükséges, hogy legyenek a kamatlábciklust és az üzleti ciklust lefedő múltbeli adatok, valamint az üzleti stratégia és a szervezeti felépítés változásaira vonatkozó információ), a kvantitatív elemzéseket kvalitatív szakértői vélemények kel kell alátámasztani. Még ha az alapul szolgáló modellezési folyamat robusztus is, szakértői vélemény szükséges a modell kimeneteinek megkérdőjelezéséhez.

Az intézményeknek értékelniük kell a kockázati tényezők és a stresszelt kockázati paraméterek közötti lehetséges nem lineáris kölcsönhatásokat.

4.6.2 Érzékenység vizsgálat

Az intézmények érzékenység vizsgálatokat végeznek az egyedi kitettségek, portfóliók vagy üzleti egységek szintjén, az egész intézményre és konkrét kockázattípusokra nézve, azok összetettségével arányosan. Az intézményeknek értékelniük kell, hogy milyen aggregáltsági szinten érdemes és lehetséges érzékenység vizsgálatokat végezni . A szakértői becslések használatát részletesen indokolni kell, amennyiben alkalmazandó.

Az intézményeknek azonosítaniuk kell a releváns kockázati tényezőket a prudenciális követelmények alkalmazásának különböző szintjein és a különféle portfóliók, üzleti egységek és földrajzi helyszínek tekintetében. Az intézmények biztosítják, hogy a kockázati tényezők minden releváns típusát lefedjék, beleértve a makrogazdasági és makropénzügyi változókat, a kockázati paraméterek statisztikai szempontjait (például a PD paraméterek volatilitását), és az idioszinkratikus tényezőket, mint például a működési koc kázatok.

Az intézmények a nemlinearitások és küszöbhatások feltárására irányuló elemzésük fontos lépéseként meghatározzák a különböző mértékű súlyosság használatával azonosított kockázati tényezőket, vagyis a kockázati tényezők azon kritikus értékeit, amel yek alatt felgyorsulnak a stresszreakciók.

Amennyiben bizonytalanság van a makrogazdasági/makropénzügyi kockázati tényezők és kockázati paraméterek közötti becsült függőség robusztusságával kapcsolatban, vagy összetettebb szcenárió elemzések eredményeit kell validálni, az intézmények törekednek arra, hogy biztosítsák, hogy érzékenység vizsgálatokat is végezzenek a portfólió kockázati paraméterei statisztikai szempontjainak stresszelésével a hipotetikus feltevésekkel kiegészített múltbeli eloszlások szerint (pl. a jövőbeli volatilitásokat illetően).

Az egyedi kockázati tényező elemzéseket egyszerű több kockázati tényezőt felölelő elemzésekkel kell kiegészíteni, amennyiben kombinált bekövetkezés feltételezett, anélkül, hogy szcenárió meghatározására lenne szükség.

Az intézmények listát vezetnek az azonosított kockázati tényezőkről.

4.6.3 Szcenárió elemzés

Az intézmények biztosítják, hogy a szcenárió elemzések stresszteszt programjuk központi részét képezzék.

A stresszteszt szcenáriók kialakítása ne csak múltbeli ese ményeken alapuljon, hanem vegye figyelembe a nem múltbeli eseményeken alapuló hipotetikus szcenáriókat is. Az intézmények biztosítják, hogy a szcenáriók kialakítása előretekintő legyen, és figyelembe vegye a jelen és belátható jövő rendszerszintű és intézm ény- specifikus változásait. Ebből a célból az intézmények törekednek arra, hogy hasonló üzleti modellekkel rendelkező intézmények szempontjából releváns, hasonló kockázati környezetekből származó külső adatokhoz tudjanak nyúlni. Az intézmények releváns és rendelkezésre álló adatokat használnak. A releváns adatok lehetnek belső és/vagy külső adatok, és magukban foglalhatnak referenciaértékelést és felügyeleti útmutatást.

Egy sor forgatókönyvet kell figyelembe venni ahhoz, hogy felöleljék a különböző eseménye ket és a súlyosság különböző mértékeit, amennyiben megvalósítható és értelmezhető.

Az intézmények biztosítják, hogy stresszteszt forgatókönyveik legalább a következő követelményeknek megfeleljenek:

• a) azon fő kockázati tényezőkre irányulnak, amelyeknek az intézmény kitett lehet; e tekintetben az egy kockázati tényezőt lefedő elemzésekből származó azon eredményeket, amelyek célja, hogy információt szolgáltassanak a kockázati tényezőre vonatkozó érzékenységgel kapcsolatban, olyan szcenáriók azonosítására kell használni, amelyek nagyon valószerű kockázati tényezők kombinált halmazának stresszét foglalják magukban; nem szabad stressz nélkül vagy figyelmen kívül hagyni egyetlen lényeges kockázati tényezőt sem;
• b) egy intézmény regionális vagy ágazati jellemzőiből fakadó lényeges intézmény-specifikus gyengeségekre, valamint speciális termék vagy üzletági kitettségeire és finanszírozási politikáira irányul: koncentrációs és korrelációs kockázatok, a kockázattípuson belüli vagy kockázattípusok közötti kockázatokat egyaránt azonosítani kell előzetesen;
• c) tartalmazza a szcenárió koherens narratíváját, amely valamennyi fő kockázati tényezőt lefed, valamint azok (előretekintő) alakulását többszörös kiváltó események (pl. monetáris politika, pénzügyi ágazati fejlemények, termékárak, politikai események és természeti katasztrófák) alapján; az intézmények biztosítják, hogy a szcenárió narratívája valószerű legyen és ne legyen ellentmondásos, amikor a kockázati tényezők együttmozgását és a piaci résztvevők megfelelő reakcióját feltételezi; és, amennyiben egyes kockázati tényezők ki vannak zárva a szcenárió- narratívából, az intézmények biztosítják, hogy ez a kizárás teljes mértékben indokolt és dokumentált legyen;
• d) az intézményen belül koherensek, hogy biztosítsák, hogy az azonosított kockázati tényezők a többi kockázati tényezővel azonosan mozogjanak egy stresszeseménynél, és hogy konkrét becsléseket és feltevéseket tartalmazzanak a fő mögöttes kockázati tényezők közötti függőség i struktúrákra vonatkozóan; a legfontosabb pedig, hogy a kockázati tényezők ellentmondásosnak tűnő együttmozgásait ki kell vizsgálni az új érzékenységek azonosítása érdekében;
• e) figyelembe veszik az innovációt, konkrétabban pedig a technológiai fejleményeket vagy a kifinomult pénzügyi termékeket anélkül, hogy figyelmen kívül hagynák azok hagyományosabb termékekkel való kölcsönhatását; és
• f) biztosítják, hogy a stresszelt kockázati tényezők belső következetes kockázati tényezőkre legyenek átválthatók.

Az intézmé nyek a stressztesztelés időhorizontját a gyakorlat céljával, az intézmény portfóliójának jellemzőivel – például lejárat és a stresszelt pozíciók likviditása –, valamint adott esetben a kockázati profillal összhangban határozzák meg. A fizetőképességi stres sztesztelés és likviditási stressztesztelés eltérő időhorizontokat és szcenáriókat igényel.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy:

• a) a stressztesztek kifejezetten figyelembe vegyék a dinamikus kölcsönös függőségeket, pl. a gazdasági régiók között és a gazdasági ágazatok között, beleértve a pénzügyi ágazatot is;
• b) az általános szcenárió figyelembe vegye az egész rendszer dinamikáját pl. egyes piacok lezárását és a kockázatkoncentrációt egy teljes eszközosztályban (pl. jelzálogok); és
• c) az olyan tényezők, mint az értékelések, veszteségek és biztosítéki követelmények közötti kölcsönhatások által okozott kedvezőtlen visszacsatolási dinamikák lefedettek legyenek.

Az intézményeknek a stressz másodlagos hatásait vagy visszacsatolási hatásait minőségi szempontból egyedi szinten kell értékelniük adott esetben, és különösen akkor, ha nem készíthető robusztus mennyiségi becslés. Például, egy egyedi intézmény végezhet ár - vagy volumenkiigazításokat, hogy figyelembe vegyen néhány stratégiai hatást (pl. hitelezési straté gia szintje), és belülről reagáljon a szcenárióra.

4.6.4 A szcenáriók súlyossága

Az intézmények biztosítják, hogy a stressztesztelés súlyos, de valószerű helyzetekre kidolgozott szcenáriókon alapuljanak, és a súlyosság mértéke tükrözze a stresszteszt célját. Ennek érdekében a stresszteszteknek:

• a) érdeminek kell lenniük abból a szempontból, hogy az intézmény releváns kockázataira kell irányulniuk annak érdekében, hogy kedvezőtlen körülmények között előmozdítsák az intézmény stabilitását, rendszerszinten jelentős bankok esetében pedig a pénzügyi rendszerre is a gazdasági ciklus minden pontján és a piaci ingadozások alatt, beleértve a finanszírozási piacokat is; és
• b) következetesen kell a teszteket alkalmazni az egész intézményben, felismerve, hogy az azonos szcenáriók hatása nem feltétlenül súlyos valamennyi üzletágra nézve.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a súlyosság különböző mértékeit figyelembe vegyék mind az érzékenység vizsgálatná l, mind pedig a legalább egy súlyos gazdasági visszaesést lefedő szcenárió stressztesztelésnél a tőkemegfelelés és tőkeszükségletre vonatkozó tervezés értékelésének céljából.

Az intézmények biztosítják, hogy a súlyosságot úgy határozzák meg, hogy az figyelembe vegye egyes intézmények speciális gyengeségeit egy adott szcenárió vonatkozásában, üzleti modellje alapján (pl. nemzetközi piacokkal szembeni kitettség). Az intézményeknek saját szcenáriókat kell kidolgozniuk és nem függhetnek a felügyelők szcenárióitól. Egy szcenárió súlyosságának értékelésekor az intézménynek tisztában kell lennie a kockázati környezetek dinamikájával és a hasonló üzleti modellekkel rendelkező intézmények tapasztalataival.

Az intézmények biztosítják, hogy szcenárió ik a kockázati tényezők abszolút és relatív változásait vizsgálják. Egy abszolút szcenárióba n a súlyosság mértéke a kockázati tényező közvetlen változása, és nem függ az aktuális szinttől. Relatív szcenárióban a súlyosság mértéke függ az aktuális szinttől és a gazdasági helyzettől (pl. a GDP növekedés 2 %- kal csökken, vagyis ez relatív változás a z abszolút szinthez képest). Például, a GDP 2 %- os relatív változása egy kiindulási ponthoz képest jelentős pozitív kibocsátási réssel (vagyis az aktuális GDP jelentősen a strukturális GDP felett van) nem feltétlenül vezet a GDP -re gyakorolt súlyos stresszhatáshoz abszolút értelemben/a szint szempontjából. Hasonlóan, minél rosszabb az aktuális gazdasági helyzet a kiindulási pontban, annál súlyosabb a relatív szcenárió stressze. Az intézmények biztosítják, hogy kellően súlyos helyzetre kidolgozott szcenáriót válasszanak relatív és abszolút értelemben egyaránt. A választást és annak a súlyosság mértékére gyakorolt hatását egyaránt indokolni és dokumentálni kell.

A szcenáriók súlyossága megfelelő mértékének megállapításához az intézményeknek azokat össze kell h asonlítaniuk a fordított stressztesztelésükben meghatározott szcenáriókkal, figyelemmel a fordított stresszteszt kialakításának a szcenárió valószerűségére gyakorolt konkrét hatásaira.

4.6.5 Fordított stressztesztelés

Követelmények

Az intézmények a stresszteszt program részeként, és a stressztesztelés egyéb típusainak kiegészítése céljából megfelelő – közös irányítással, hatékony infrastruktúrával és minőségi normákkal rendelkező – stresszteszteket végeznek, amelyek figyelembe veszik üzleti tevékenységeik jellegét, méretét, nagyságrendjét és összetettségét, valamint a kockázatokat. A kis és kevésbé összetett intézmények jobban összpontosíthatnak a fordított stressztesztek minőségi szempontjaira, miközben a kifinomultabb fordított stressztesztelési technikák a nag yobb, összetettebb intézmények számára szükségesek. A fordított stressztesztelést világosan meg kell határozni a kiosztott felelősségek és erőforrások szempontjából, továbbá megfelelő és rugalmas infrastruktúrával és írásos szabályzatokkal és eljárásrendde l kell támogatni azt. A fordított stressztesztelést az intézmények minden típusánál rendszeresen el kell végezni, mégpedig az ICAAP-val és ILAAP- val azonos alkalmazási szinten (pl. az intézmény egészében és valamennyi vonatkozó kockázattípust lefedve).

Az intézményeknek fel kell venniük a fordított stresszteszteléssel azonosított szcenáriókat, hogy kiegészítsék az általuk használt stresszteszt -szcenáriók körét, illetve – összehasonlítás céljából – az általános súlyosság felmérése érdekében, ami lehetővé tes zi a súlyos, de még valószerű helyzetekre kidolgozott szcenáriók azonosítását. A fordított stressztesztelés hasznos lehet az ICAAP és az ILAAP stressztesztek szcenáriói súlyosságának meghatározásánál. A fordított stresszteszt -szcenáriók súlyosságát azok - többek között - múltbeli vagy egyéb felügyeleti és nyilvánosan elérhető szcenáriókka l való összehasonlításával is lehet mérni.

A fordított stressztesztek elvégzése során az intézményeknek figyelembe kell venniük azt, hogy legjelentősebb partnereik közül egy vagy több csődje, illetve egy jelentős piaci résztvevő csődjéből eredő jelentős piaci zavar (külön vagy együttesen) okozná - e az előremeghatározott kimenetet.

Fordított stressztesztelés használata

Az intézmények állandó kockázatkezelési eszközként fordít ott stresszteszteket használnak annak érdekében, hogy növeljék az aktuális és a lehetséges gyengeségekkel kapcsolatos tudatosságukat, ezáltal többletértéket biztosítva az intézmény kockázatkezelése számára. Az arányosság elve a fordított stressztesztelés a lkalmazásának minden szempontjára vonatkozik. Az intézményeknek azt is figyelembe kell venniük, hogy a fordított stressztesztelés előre meghatározott kimenetét okozhatják a stressztesztben elemzettektől eltérő körülmények.

Üzleti tervezésük és kockázatkeze lésük részeként az intézményeknek fordított stresszteszteket kell használniuk üzleti modelljeik és stratégiáik életképességének és fenntarthatóságának megértéséhez, valamint azon körülmények azonosításához, amelyek között az intézmény a 2014/59/EU irányelv 32. cikke értelmében vett fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló intézménnyé válhat. Fontos, hogy az intézmények azonosítsanak olyan indikátorokat, amelyek riasztanak, ha egy szcenárió valósággá válik. Ennek érdekében az intézmények:

• a) az onosítják a tesztelendő, előre meghatározott kimeneteket (pl. az üzleti modell életképtelenné válik);
• b) azonosítják azon lehetséges kedvezőtlen körülményeket, amelyek súlyos gyengeségeknek tennék ki őket, és előidéznék az előre meghatározott kimenetet;
• c) értékelik (az intézmény méretétől, valamint jellegétől, nagyságrendjétől összetettségétől és üzleti tevékenységének kockázatosságától függően) az előre meghatározott kimenethez vezető szcenárióban szereplő események valószínűségét; és
• d) hatékony rendelkezéseket, folyamatokat, rendszereket vagy egyéb intézkedéseket fogadnak el az azonosított kockázatok és gyengeségek megelőzése vagy mérséklése érdekében.

Az intézmények a fordított stressztesztelést a tervezés és döntéshozatal során alkalmazzák, valamint arra h asználják, hogy segítségével kihívás elé állítsák üzleti modelljeiket és stratégiáikat, annak azonosítása és elemzése érdekében, hogy mi okozhatja esetlegesen üzleti modelljeik életképtelenné válását, így például értékelik általa a hozamtermelési képessége t a következő hónapokra nézve, illetve azt, hogy a stratégiai tervek és pénzügyi előrejelzések alapján fenntartható- e a stratégia ahhoz, hogy hosszabb időszakon keresztül hozamot termeljen. A vezetői testület és felső vezetés részvétele elvárt a teljes fol yamat során.

Amennyiben a fordított stressztesztelés azt tárja fel, hogy az intézmény üzleti modellje kudarcának kockázata elfogadhatatlanul magas és a kockázatvállalási hajlandóságával nem összeegyeztethető, az intézménynek intézkedéseket kell terveznie a z ilyen kockázat megelőzésére vagy mérséklésére, figyelembe véve azt az időt, amennyire az intézménynek szüksége van arra, hogy reagáljon ezekre az eseményekre, és végrehajtsa az említett intézkedéseket. A szóban forgó intézkedések részeként az intézménynek mérlegelnie kell, hogy szükséges- e üzleti modelljének módosítása. Ezeket a fordított stressztesztelésből származó intézkedéseket, beleértve az intézmény üzleti tervének módosításait is, részletesen dokumentálni kell az intézmény ICAAP dokumentációjában.

Az egyedi üzleti modellel rendelkező intézmények, pl. befektetési cégek, a fordított stressztesztelést a szélsőséges eseményekkel szembeni gyengeségeik feltárására használják, különösen azokban az esetekben, ahol a makrogazdasági sokkokon alapuló hagyományosabb (pl. fizetőképességi és likviditási) stressz szcenáriók nem ragadják meg kellő mértékben a kockázatokat.

A hitelkockázatra, partnerkockázatra és piaci kockázatra belső modelleket használó intézmények a fordított stressztesztelés 575/2013/EU rendelet 177. cikke, 290. cikkének (8) bekezdése és 368. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti elvégzésekor törekedn ek arra, hogy azonosítsák azokat a súlyos, de valószerű helyzetekre kidolgozott szcenáriókat, amelyek jelentős kedvezőtlen kimeneteket eredményeznek, és kihívás elé állíthatják az intézmény általános életképességét. Az intézményeknek ezeket a fordított str esszteszteket a tőkekövetelmények kiszámítására használt belső modelljeiket kiegészítő elengedhetetlen eszköznek, valamint állandó kockázatkezelési eszköznek kell tekinteniük ezen belső modellek esetleges hiányosságainak feltárása érdekében. A súlyos helyzetekre kidolgozott stresszszcenárióknál, bár ezt nem feltétlenül kell arra utaló jelzésnek venni, hogy a beviteli adatok IRB- képletbe történő modellezése helytelen, a modellezési kockázatok növekednek, és a modell kiszámíthatóságának összeomlásához vezethe t.

Az intézmények minőségi elemzéseket végeznek a fordított stressztesztelés jól meghatározott narratívájának kidolgozása során, és a visszajelzéseinek, valamint nem lineáris hatásainak egyértelmű megértéséhez, figyelembe véve a kockázat dinamikáját és a kockázattípusok kombinációját, illetve az azok közötti kölcsönhatásokat. Egy jól meghatározott narratíva kidolgozása során az intézménynek figyelembe kell vennie az olyan külső exogén eseményeket, mint a gazdasági események, az iparági válság, politikai események, peres ügyek és természeti események, valamint az olyan kockázati tényezőket, mint a működési kockázatok, koncentrációs és korrelációs kockázatok, hírnévvel kapcsolatos kockázatok, bizalomvesztés, illetve ezen események és tényezők kombinációja. Az intézmény vezetői testületének a narratívával kapcsolatos megbeszéléseken való megfelelő részvétele alapvető fontosságú, figyelemmel az esetleges egyedi gyengeségekre és az intézmény egészére gyakorolt hatásra.

Az intézmények mennyiségi és kifinomultabb elemzéseket végeznek, amelyek figyelembe veszik az intézmény méretét és természetét, nagyságrendjét, összetettségét és üzleti tevékenységének kockázatosságát, az egyedi veszteségszintek vagy a tőkéjére, likviditására (pl. finanszírozáshoz való hozzájutás, különös tekintettel a megnövekedett finanszírozási költségekre), vagy az általános pénzügyi helyzetére gyakorolt egyéb negatív hatások megállapítása során. Az intézményeknek mennyiségi szempontból visszafelé kell dolgozniuk azon kockázati tényezők és a változások szükséges amplitúdójának azonosítása érdekében, amelyek ilyen veszteséget vagy negatív hatást eredményezhetnek (pl. a megfelelő veszteségszint vagy a pénzintézet mérlegében szereplő néhány egyéb érdekes mérőszám, például tőkeráták vagy finanszírozási források meghatározása). Az intézményeknek meg kell érteniük és részletesen dokumentálniuk kell a kockázat tényezőit (pl. a portfólió kisebb valószínűségű tartományára legnagyobb hatást kifejtő pontos tényezők meghatározása), a fő üzletágakat és a gyenge ségeket érintő világos és következetes narratívát, valamint az előre meghatározott kimeneteket eredményező megfelelő szcenárióka t (pl. a mögöttes feltevéseket és az eredmények e feltevésekkel szembeni érzékenységét az idő múlásával), az eseményláncolatot é s a valószínű áramlást (pl. a legfontosabb tényezőket le lehet képezni makrogazdasági változókra a portfólió egy adott cél veszteség/tőke kombinációjára), azonosítaniuk kell a rejtett gyengeségeket (pl. rejtett korrelációkat és koncentrációkat) és egymást átfedő hatásokat.

Az intézményeknek adott esetben a fordított stressztesztelés kiindulási pontjaként érzékenység vizsgálatokat kell végezniük, pl. egy vagy több lényeges paramétert szélsőséges értékre kell eltolni, hogy elérje az előre meghatározott kimeneteket. Az intézményeknek különféle fordított érzékenység vizsgálatoka t kell mérlegelniük egyéb kockázatok mellett a hitelkockázatnál (pl. hány jelentős ügyfélnek kell csődbe mennie ahhoz, hogy a veszteséget viselő összes tőke elfogyjon), a piaci kockázatnál, a likviditási kockázatnál (pl. a betétekre gyakorolt stressz a lakossági üzletágban és azon körülmények, amelyek kimerítenék az intézmény likviditási tartalékait) és a működési kockázatnál, valamint az elemzések kombinációját azokban az esetekben, ahol az összes kockázat egyidejűleg lefedésre kerül. Az intézmények azonban elsődlegesen nem érzékenység vizsgálatoka t és egyszerű mérőszámokat használnak a fordított stresszteszt szempontjából releváns szcenárió meghatározásához. A minőségi elemzésnek a vonatkozó szcenárió meghatározására kell vezetnie, kombinálnia kell a különböző üzleti területek szakértői véleményét, mivel a gondolkodás a leghatásosabb módja annak, hogy megakadályozzák egy üzleti modell kudarcát. Ki kell dolgozni a statisztikai szempontokat alkalmazó összes releváns paraméter közös stresszelését (pl. a kockázati tényezők volatilitása összeegyeztethető a múltbeli megfigyelésekkel, kiegészítve a hipotetikus, de valószerű feltevésekkel). Az előre meghatározott kimenetek eléréséhez szükséges para méterek eltolódása elképzelést biztosít az intézmény lehetséges gyengeségeivel kapcsolatban. A valószerűség értékeléséhez többek között múltbeli (sokváltozós) – szükség esetén a szakértői vélemények alapján korrigált – valószínűségeloszlást kell alkalmazni . A releváns szcenáriók azonosítását minőségi elemzéseknek és értékeléseknek kell irányítaniuk a különböző üzleti területről származó szakértői véleményekkel kombinálva.

Az intézmények fordított stressztesztelést használnak azon szcenáriókra vonatkozó mélyebb információk összegyűjtésére, amelyek fizetőképességi és likviditási stresszek kombinációjával járnak az olyan esetekben, ahol a hagyományos modellezés kudarcot vallhat a valós helyzetek összetett szempontjainak megragadásában. Az intézmé nyek fordított stresszteszteléssel kihívás elé állítják tőkeszükségletre vonatkozó terveiket és likviditási terveiket. Adott esetben az intézmények azonosítják és elemzik azokat a helyzeteket, amelyek súlyosbíthatnak egy likviditási stresszeseményt, és azt fizetőképességi stressz eseménnyé alakíthatják, és fordítva, végső soron üzleti kudarcot eredményezve. Az intézmények törekednek arra, hogy a tőkét vagy a likviditást érintő kockázatokra integrált módon alkalmazzanak fordított stressztesztelést abból a cé lból, hogy jobban megértsék a kapcsolódó kockázatokat szélsőséges helyzetekben, és javítsák azok kezelését. Helyreállítási intézkedések és helyreállítási tervek

Az intézmények kidolgozzák a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv 5. cikké nek (6) bekezdése és az EBA/GL/2014/06 szerinti helyreállítási tervekben használandó, a súlyos makrogazdasági és pénzügyi zavarok szcenárió it változó súlyosságra (beleértve a rendszer egészét érintő eseményeket, a jogi személy -specifikus stresszt és a csoport egészére vonatkozó stresszt), és egyedi fordított stressztesztelést használnak a „nemteljesítéshez közeli” (az intézmény csődközeli, de nem rosszabb állapotban van) szcenáriók kidolgozásához, valamint tájékoztatási célból, és arra, hogy teszteljék hely reállítási intézkedéseik és helyereállítás - tervezésük hatékonyságát és hatásosságát, valamint elemezzék a megfelelő feltevésekhez kapcsolódó érzékenységeket. Az ilyen „nemteljsítéshez közeli” szcenáriókna k azonosítaniuk kell és ismertetniük kell azt a pontot, amely egy intézmény vagy egy csoport üzleti modelljének életképtlenségét eredményezné, hacsak nem hajtják sikeresen végre a helyreállítási intézkedéseket. A szcenáriókna k lehetővé kell tenniük az eredmények becslését, és valamennyi rendelkezésre álló h elyreállítási lehetőség megfelelőségét. A helyreállítási szcenáriók leírásában használt kifejezéseknek segíteniük kell annak meghatározásában, hogy mely helyreállítási lehetőséget tesztelték az adott stressz szcenáriók keretében. A leírásnak kellően részlet esnek kell lennie, tartalmaznia kell egy sor mennyiségi feltevést és egy minőségi szempontú narratívát annak meghatározása érdekében, hogy a szcenárió releváns-e az intézmény szempontjából, és hogy mennyire súlyos az. Az eseményeket logikus sorrendben kell ismertetni, és nagyon pontosan meg kell ragadni a fő hajtóerők alapjául szolgáló feltevéseket (pl. nettó nyereség, kockázattal súlyozott eszközök (RWA), tőke). A szcenárióknak figyelembe kell venniük az egy azon stresszszcenárióba n a különféle helyreállítási terv lehetőségek végrehajtása kereszthatásainak lehetséges becslését. A szcenáriókna k továbbá lehetővé kell tenniük annak megértését, hogy ezek az események miként bontakoznak ki egy olyan megfelelő idősor megadása révén, amely egyértelművé teszi, hogy egyes események melyik időpontban alakulnak ki (azok hitelességére és megvalósíthatóságára gyakorolt hatásokkal). Ennek a gyakorlatnak a célja, hogy tesztelje az intézménynek a pénzügyi erő és életképesség helyreállítására irányuló lehetőségeinek hatékony ságát olyan esetekben, amikor az intézmény ilyen súlyos stressz alá kerül.

A fordított stressztesztek két csoportjának eltérő célkitűzései miatt az ICAAP és ILAAP céljára használt stressztesztek és helyreállítási tervek nem kapcsolhatók össze, hanem azokat össze kell egymással hasonlítani.

Az intézmények fordított stressztesztelést használnak a helyreállítási tervekhez használt „nemteljesítéshez közeli” szcenáriók kidolgozásának, értékelésének és beállításának elősegítéséhez.

Az intézmények fordított stressztesztelést használnak a kockázati tényezők azonosításához és ahhoz, hogy jobban megértsék és leírják azokat a szcenárióka t, amelyek „nemteljesítéshez közeli” állapotot eredményeznek, hogy értékeljék a hitelesen megvalósítható, hatékony helyreállítási intézkedéseket előzetesen vagy a kockázati tényezők vagy szcenáriók kialakulásával.

A fordított stressztesztelésnek a következőket lefedő dinamikus és mennyiségi szcenárió-narratíva használatával elő kell segítenie a helyreállítási tervre vonatkozó szcenárióka t:

• a) helyreállítási eljárást kiváltó tényezők (vagyis az a pont, ahol az intézmény helyreállítási intézkedéseket fogad el a hipotetikus szcenárióba n);
• b) a szükséges helyreállítási intézkedések és azok elvárt hatékonysága, beleértve e hatékonyság értékelésére vonatkozó módszert (vagyis figyelemmel kell kísérni az indikátorokat annak megállapításához, hogy nincs további intézkedésre szükség);
• c) a megfelelő időzítés és a helyreállítási intézkedésekhez szükséges folyamat; és
• d) további stressz esetén a b) és c) pontoknak a lehetséges kiegészítő helyreállítási intézkedéseknél a maradványkockázatot is kezelniük kell.